Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-01-21 / 3. szám

Válasz Deák Ferenc nyiltlevelére.* A »Bátorság« cimü röplap 1939 január hó 7-én megjelent számában az Ön aláírásával egy személyemmel foglalkozó téves és rossz­indulatú információn alapuló nyíltlevél jelent meg, melyre az alábbiakban válaszolok: Örülök, hogy Ön és rágalmazóim is el­ismerik, hogy az ünnepélyes komáromi bevo­nulás alkalmával boldog magyar lélekkel ün­nepeltünk, de megkérdezte-e informátoraitól: Ti ott voltatok-e, ünnepeltetek-e? Meghallot­tátok-e azt a diadalmas magyar feltámadást hirdető harangszót, mely ünnepelni, hálát adni hiv? Szép Öntől, hogy ünneplésünkről, alakuló ülésünkről megállapítja: »az eddig történtek miatt senkinek egy szó kifogása sem lehetx. Bizony-bizony, ha Ö11 is hazáját féltőn sze­rető igaz magyar ember, nem lehet »kifogása« az ellen sem, ami ezután történt. Annyira komolytalan levelének minden egyes vádja, hogy azt legalább is így kellett volna kezdeni: azt mondják... Erre azonban nem lehet és nem szabad vádat kovácsolni. Vagy kik azok, akik, mint szem- és fültanuk bizonyságot tesznek célzatosan beállított állí­tásaik mellett? Ha vannak, miért nem fordul­nak a független bírósághoz? Miért? Felőlem lehet! Szem- és fültanu van száz! Abban a reményben, hogy kedves Uram tényleg »Lelkiismeretbeli és emberi köteles­ségének tart minden igaztalanul és méltatla­nul írt vádat visszautasítani — főleg, ha ai magyar embert érte —, mert hogy én is ma­gyar vagyok —- a kioktatást nem velem szem­ben fogja alkalmazni, miután meggyőződött, hogy félre vezették. Mi történt november 6-án? A tapolcafői Olvasókör alakuló közgyű­lésre ült össze, amikor egyhangúlag az Ol­vasókör elnökének megválasztottak. Megvá­lasztásom alkalmával beszédet mondtam. Min­denek előtt megemlékeztem az elmúlt napok történelmi eseményeiről, vázoltam az Olvasó­kör hivatását, azokat a célokat, esztaéket, me­lyekért közös akarattal munkálkodnunk kell. Mindenek előtt kijelentem, hogy politikai párt­nak még csak a nevét sem említettem, annál inkább nem, mert politikai működést az Ol­vasókör nem fejthet ki, s tagjai között külön­böző pártállásuak vannak. Aki tehát azt ál­lítja, hogy bármely pártnak nevét említettem, — valótlant állít. De, igenis, felemeltem sza­vam azok ellen, akik Istent, egyházat, temp­lomot, hazát, tisztességes, becsületes magyar embereket, vezetőket vagy vezet etteket nem becsülnek, ócsárolják azt, ami előttünk szent, amiért élni s halni kell. Akik felejtik: »Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cse­lekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkak. Felhívtam a figyelmet arra, hogy a tör­ténelem ítéletének mérlegén állunk valameny­nyien s jaj a nemzetnek — az egyes ember­inek is —, ha a számonkérés idejében nem állja ki a próbát. Hogy e beszéd után egyesek a nem'zíeii szociálista párthoz mentek, mint sértődöttek, azt legalább is szégyelni kellene. Minden ma­gyar vallja: »akinek nem inge, ne vegye ma­gárai Bizony-bizony itt hibáztak. De Ön sem logikus, mert vádol és akaratlanul nekem ad igazat, amikor szórói-szóra ezt írja: »Nagytisz­teletüséged kijelentése érthető feltűnést kel­tett főleg azért, mert a megjelentek legna­gyobb része azt sem tudta, hogy kire értendő * Barabás Árpád tapolcafői ref. lelkipásztor úr fenti Válaszának kiadását azzal a megokolással kérte tőlünk, inéit a személyét illető röplapot a vidéken szá­mos példányban terjesztették. Mivel röplapban nem áll módjában helyreigazítást közöltetni, méltányosnak tar­tottuk, hogy lapunk révén a nyilvánosságot megadjuk válaszának. Szerk. Selyembői, szövetből, gobieinből rendelésre készítek refiikült és útitáskát. Győri Bőröndös Pápa, Kossuth Lajos utca 22. szám. az«. így írja Ön »kire« értendő! Lám-lám kár is volt azt egy egész pártra vonatkoztatni! Ez ellen én is tiltakozom! Felteszi Qn a kérdést: de hát akkor miért beszéltem? Felelek: Szeretem a fajomat, ha­zámat, népemet és tudom, hogy igazán sze­retni csak úgy lehet, ha a hibákat ostorozom. Eztán is ezt kell tennem, de most már remé­lem, hogy adott esetben Ön sértettként nem jelentkezik, mert tudni fogja, hogy az nem pártnak szól, hanem általában azoknak —. mint rnár fentebb említettem és ha szükség lenne rá —, akik Istent, egyházat, templo­mot, hazát, vezetőket és vezetetteket nem be­csülnek és ócsárolják mindazt, ami előttünk szent, amiért élni s halni kell. Levelének többi részét némi megnyug­vással vettem tudomásul, de azzal, hogy a Krisztusról, egyházról írtakról megkérdezném a párttagokat: egyetértetek-e velem? A felállított négy pont, mely komolytalan, még választ sem érdemel. Tapolcafőn, 1939 január 16-án. Barabás Árpád emléklapos ref. lelkész. if| 7ő és olcsó is a Darmol hashajtó. Beváltja, amit ígér. Nincs vele kényelmetlenség, bajlódás, l^^ll & jíf teafőzés, keserüizü anyagok nyelé se, Kitűnő izü hashajtó a Már 14 fillérért is minden jyágysiertirbsn kapható. Vi"^ U3 DONSÁGOK. — Thaly Kálmán emlék-est. A Jókai-kör múlt vasárnap magas színvonalú előadó-ülés­sel áldozott a Rákóczi-kor nagy történetírója, Thaly Kálmán százados emlékének. Megnyitót a kör főtitkára: dr. Horváth Endre mondott, nagyon találóan mutatván rá a körnek a rnult ünneplésével jövőt építő hivatására, majd pe­dig üdvözölvén a kör illusztris vendégét, a kiváló tudós Hankiss János egyetemi profesz­szort, ki a debreceni nyári egyetem veze­tésével hazánknak a külföld előtt szerez be­csületet. Az előadó-ülés első felolvasója dr. Tóth Endre volt, aki a maga többször mélta­tott történetírói alaposságával rendkívül élve­zetes stílusban ismertette hallgatóságával azo­kat a kapcsolatokat, amelyek Thalyt városunk­hoz fűzik és azokat az itt nyert szellemi indí­tékokat, melyek későbbi pályájára elhatározó befolyással voltak. (A városunk kultúrtörté­nete szempontjából is érdekes és értékes ér­tekezés közlését mai számunkban megkezd­jük.) Az est vendége: Hankiss János a kuruc lélek korszerűsége címen tartott olyan nagy­szerű szabad előadást, mely sokáig v emlé­kezetes lesz azoknak, akiknek alkalmuk volt végighallgatni. A magyar nemzet egész tra­gikus sorsa vált élő valósággá megrázó erejű szavaiban. Megéreztette velünk a kuruc kort átható dinamikát, a léleknek azt az elszántsá­gát, mely az urat és szegényt egyaránt he­vítő igazságért a jövő magvetése érdekében harcolni kész és harcolni tud. A nemzeti füg­getlenségért való örök harcban találta meg az előadó a kuruc lélek mai és örök kor­szerűségét. Stílusosan egészítette ki a két iga­zán értékes előadást dr. Csermák Ferenc ku­rucos hévtől fűtött, drámai erejű szavalata és az állami tanítóképző-intézetnek Bánhidi Ödön tanár vezényletével finom árnyalással, kitűnő összhangban előadott két kuruc dala. A kö­zönség emelkedett érzéssel távozott a Fejede­lem iródiákjának emlékestjéről. Magányos otthonában az egész viiág eseményeiről rögtön értesíti Telefunken 439 T telepes szuperkészülék. MAGYAR GYÁRTMÁNY. — Huszáraink távozása. Amit mi már vagy négy hét előtt megírtunk, az — sajnos — mégis valóra vált. A város vezetősége minden lehetőt elkövetett, hogy a szívünkhöz nőtt huszár­csapat városunkból való távozását megakadá­lyozza, de fáradozása, melynek sikerében az utolsó percig bízott, hiábavaló volt. A parancs parancs. És a parancs oly hirtelen jött, hogy nem is lehetett, mint azt elgondolták, ünnepé­lyes búcsúztatásról gondoskodni. A parancsnok­ság ma, pénteken este hagyja el a várost, az utolsó csapatrészt pedig holnap, szombaton este 8 óra 10 perckor vagonírozzák be. Mindkét esetben megjelennek az állomáson a város és a helybeli hatóságok képviselői, s a szombati búcsúzásról bizonyára a város közönsége sem fog hiányozni. — Menetrendi értekezlet. E héten tar­tották meg Szombathelyen a Máv. üzletvezető­ségen az összes érdekeltek bevonásával a tavaszi menetrend ügyében a szokásos értekezletet, me­lyen városunk képviseletében dr. Uzonyi Kál­mán h. polgármester vett részt. Ránk nézve fontos eredménye az értekezletnek az, hogy a jövőben a csornai vonalon (teherkocsikat nem vivő) személyvonatok fognak közlekedni, ami a menetidőt jó órával megrövidíti. Szó volt a budapesti viszonylatban második gyors (vagy sebes) vonat beállításáról is, ennek a sorsa azonban még bizonytalan. A balatoni forgalom — bizony nagyon is kívánatos — javításának ügyét a vonatokat pótló autóbuszközlekedésre való hivatkozással ütötték el. — Mezőgazdasági szakiskolánk köré­ből. A földmívelésügyi m. kir. miniszter Ko­perniczky Istvánt, a pápai m. kir. mezőgazda­sági szakiskola igazgatói teendőinek ellátásá­val megbízott gazdasági tanárt a m. kir. me­zőgazdasági szakiskolai igazgatóvá kinevezte. — A miniszter Vig Károly gazd. s. tanárt a pápai m. kir. mezőgazdasági szakiskolától a jánoshalmai m. kir. téli gazdasági iskolához^ helyezte át. — Ifj. Qreskovits József és Rada Antal oki. gazdákat gazdasági gyakornoki minőségben a pápai m. kir. mezőgazdasági szakiskolához osztotta be. — Halálozás. Mészáros Gyula ny. kollé­giumi pedellust és családját mély gyász érte. Egyetlen fia: Mészáros Lajos téti körállator­vos a helybeli kórházban, hol hirtelen fellépett bajára gyógyulást keresett, e hó 20-án életé­nek 38., boldog házasságának 12. évében el­hunyt. Temetése vasárnap délután 3 órakor lesz az irgalmasrendi kórház udvaráról. Korai halálát bánatos szülein kívül gyászolja felesége sz. Muránszky Márta, leánykája és rokonsága. k

Next

/
Oldalképek
Tartalom