Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-05-13 / 19. szám

Pápa, Horthy Miklós Fő=utca 14. Nagy választék! Olcsó árak! Az egész ország megsiratta, százezren kisérték el utolsó útjára és árván maradt a veszprémi ősi egyházmegyének püspöki széke. Nincs még egy esztendeje, hogy utódlási joggal segédpüspökként került néhai dr. Rott Nándor püspök mellé, két hónapja csupán, hogy az ő elhunyta után teljes joghatósággal belépett az örökébe. Isten kifürkészhetetlen akaratából nem volt ideje arra, hogy nevét alkotásokkal írhassa bele ennek az egyházmegyének aranykönyvébe és neve mégis örök ékessége marad ennek az egyházmegyének, amelynek hívei fájó büszkeséggel fogják mindenha emlegetni, hogy dr. Tóth Tihamér az ő püspökük volt. Ezt a fájó büszkeséget megmagyarázza nekünk az a csodálatosan mélységes gyász, amely az ő halálával nemcsak az egész magyar katholikusságra, de mindazokra, akik az ő evangéliumi tanítását, közvetlen hangú, de mélységes szociális tartalmú beszédét valaha is hallották. Nevelője, bölcs útmutatója volt ő első sorban az ifjúságnak, hisz beszédeinek javarésze az egyetemi templomban is hangzottak el, de mindenkinek, mert hisz ebben a mai zavaros világban mindenki nevelésre, irányításra, a magasabb régiókba felemelő hitre szorul rá. És ezt a hitet a megboldogult szuggesztív erővel tudta az emberek szívébe belesugározni, hogy világítson nekik nehéz sorsok és megpróbáltatásoknak éjszakájában. A róla és működéséről szóló megemlékezések gondolattömegéből hadd ragadjunk ki csupán egyet, mely nemzeti szempontból a legjobban megkapott bennünket. Műveit tizenöt nyelvre fordították le, tizenöt nyelven a művelt világ minden részében hirdették nemcsak az író, a szónok szellemi nagyságát, de dicsőségét annak a magyar nemzeti géniusznak is, amely ilyet tudott magából kitermelni 1 „Senkinél sem vagyunk alábbvaló nemzet", mondotta a magyarságról a költő Zrínyi Miklós. Sok más dicsők után dr. Tóth Tihamér püspök is megmutatta, hogy sok más nemzetnél nemhogy alább, de feljebb valók vagyunk. Áldassák a Nagynak emlékezete! * A veszprémi székeskáptalan a veszprémi egyházmegye ideiglenes kormányzatát dr. Simon György prelátus-kanonokra bízta. A kerepesi temetőben, ahol az 50 éves korában elhunyt püspököt örök pihenőre helyezték, ő vett az egyházmegye nevében végső búcsút a megdicsőült főpásztortól. —őr— Gyászünnepség Devecserben. Devecser nagyközség közönsége a hit, haza és becsület ellen törő vörös rémuralom idején a devecseri ellenforradalomban vértanúhalált szenvedett öt hős fia halálának huszadik évfordulóján e hó 7-én emlékünnepet rendezett. * A reggeli zenés ébresztőt és a kivégzés helyén történt emléktűzgyujtást ünnepélyes szentmise követte a templomban. Maga az ünnepség a templomtéren volt igen nagyszámú helybeli és vidéki részvételével. Ott voltak a többi között Jaross Andor felvidéki miniszter, Mesterházy Ferenc főispán, Berky Miklós alispán, dr. Kenessey Zoltán megyei főjegyző, Veszprém polgármestere, a tiszti küldöttség. Pápáról ott voltak Hamuth János polgármesi ter, Szentimrey Sándor főszolgabíró és sokan mások a vidékről. A tárgysorozatban szerepelt első számnak a »Hiszekegy« a levente-zenekar előadásában, ezt követte Farkas L. polg. isk. tanuló ügyes szavalata, ezt a róm. kath. Daloskör énekszáma és a polg. iskola szavalókórusa. Ünnepi beszédet mondott vitéz Nováky Lajos plébános. A gyönyörűen felépített, történeti visszapillantást magában foglaló beszéd a kiváló szónok lendületes, érzéstől áthatott előadásában nagy hatást tett a hallgatóságra. A polg. isk. növendékei igen szépen szerepeltek, a levente-zenekar (vezető Endrődy A. tanító) és Pauer Imre tanító énekkara is a legjobbat nyújtották. A temetőben a vértanuk sírjánál a zenekar »Apotheosis« (Hatvani-Endrődy) száma után Szabó Ferenc ny. főjegyző — volt »túsz« — mondott összefoglaló szép emlékbeszédet, majd Kraft J. pápai ny. áll. tankép. igazgató mondott emlékbeszédet Baják István vértanúhalált szenvedett egykori kedves növendékéről, letevén egyúttal a pápai m. kir. áll. tanítóképző intézet ^kegyeletes üdvözletének jelét, a koszorút az iskola padjaiból önként harcba indult fiatal hős korai sírjára. A polg. iskola szavalókórusát, a róm. kath. énekkar énekszámát követte a sirok megkoszorúzása. A megye nevében az alispán tett le koszorút, ezt követték a különböző testületek, egyesületek a tisztikar koszorúinak letétele. Csakhamar virágerdő borította a sírokat, fenn a magasban pedig a pápai repülőosztag gépe tiszteletköröket írt le a sirok felett. Az ünnepséget a levente-zenekar a Himnusz eljátszásával zárta be. A minden izében megható gyászünnepség sok fáradságot és utánjárást kivánó előkészítéséért és megrendezéséért a segítőtársakon kívül dr. Kondor Istvánné polg. isk. igazgatónőt és Varga József vezető jegyzőt illeti a hazafias érzésű hallgatóság hálás köszönete. Jó munkát végeztek. k. j. Cipész-üzlet nyitás. Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy Pápán, Széchenyi-téren (a Szabóiparosok Szövetkezete szomszédságában) cipész-üzletet nyitottam. Mérték után készítek a legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig férfi-, női- és gyermek-cipőket, modern kiállításban, jutányos áron. Javításokat lelkiismeretes gonddal végzek. Minden törekvésem oda irányul, hogy t. megrendelőimet a legteljesebb megelégedésre szolgáljam ki. Kérem a t. közönség szíves pártfogását. Kiváló tisztelettel: Varga Lajos cipész* Séta az alsóvárosi temetőben, Néha-napján el szoktam látogatni a halottak csendes birodalmába, az alsóvárosi temetőbe, hogy felkeressem elhunyt kedveseim sirját, s végigsétálgassak az utakon, honnét egy-egy jóbarát, jóismerős sirfelirata figyelmeztet a mulandóságra. Hősök sir ja. Utam rendesen elvisz a hősi sírokhoz is. Elvitt legutóbbi temetőbe-jártamkor is. Megvallom őszintén, látva a sírokat fájó érzés fogott el. Nemcsak azért, hogy mennyi fiatal életet kivánt áldozatul a világháború szörnyetege, hanem azért is, hogy milyen kevéssé gondolunk a hősi halottakra. A temetőnek legelhanyagoltabb része az ő pihenőhelyük, sírjaik gondozatlanok, magasan fű és gaz lepte be őket, az emlékköveken neveik csak nagy megerőltetéssel olvashatók el, mert a vésetből a fémet teljesen kimarta az idő. A sirok homlokzatába állított piyirfa-kereszt egyik szára korhadtan letörött, ott hentereg a kereszt tövében. Még jó szerencse, hogy amikor a földre zuhant, nem járt ott valaki, mert agyonüthette volna. Krisztus bronz teste, megszűnvén a támasztéka, félig a levegőbe lóg. Szinte kegyeletsértés az, amit itt tapasztaltam. A hatóság figyelmébe ajánlom, hogy ne feledkezzék el a hősi sírokról, vegye gondjaiba őket, a nevek véseteit új fémezéssel tetesse olvashatóbbá, a sírokat időközönként tisztogattassa össze, keresztet pedig olyan anyagból állíttasson fel (kemény fából vagy műkőből), amelyet nem pusztít el olyan hamar az idő. A temető kútja. De szóvá kell ismételten tennem a temető 'keleti részén felállított kút dolgát is. Évekkel ezelőtt szerény hírlapi sürgetésemre felállítottak ott egy kutat, de erre ís elmondhatjuk, hogy »nincsen köszönet benne«. Először is a kút olyan sekély, hogy forró nyári napokban, amikor legnagyobb szükség volna a sírokat ékesítő virágok, növények öntözésére, vize kifogy, s csak órák múlva ömlik ismét annyi bele, hogy az öntözést tovább folytathatják. És hogy történik a vizszerzés? — A kötélre kötött kannát addig emelgetik le-fel a vízben, amig a kanna elbukik és megtelik vízzel. Az is megtörténik aztán elég gyakran, hogy a kanna leoldódik köteléről és a kút fenekére száll alá. íme így öntöznek az alsóvárosi temetőben az Ür 1939. esztendejében, a technika kifejlettsége korában. Ámha a város busás sirhely-díjakat szed a gyászoló felektől, joggal elvárhatja a közönség, hogy a sirok gondozását, a temető szebbé tevését tegye lehetővé olyan kút felállításával, amely állandóan bőven adja a vizet, s minden nagyobb fizikai megerőltetés nélkül juttat vizhez. A temető bejárata. Temetői sétám alkalmával még valami bántó dolog ötlött a szemembe. A sírokon elhervadt koszorúkat, virágokat és minden egyéb hulladékot a temető-kapu bejáratfelőli jobb sarkába hordanak, dobálnak össze. Ez a temető szemétlerakodó helye. Amennyire kellemetlen, ízléstelen látvány, épannyira kegyeletsértő is. Az ember a temetőbe olyasféle érzelmekkel lép be, mint akár a templomba. Mindakettő felszentelt, tehát szent hely. Nem szabad ezekkel kapcsolatban semminek történni, ami a felmagasztosult érzelmekiet profanizálná. El tehát a temetői kapu elől a hulladékgyűjtő teleppel. Jelöljenek ki erre a célra helyet máshol, ahol nem botránkoztat meg senkit. Ez megtehető annyival inkább is, mert anyagi áldozatot egyáltalán nem követel. Temetői sétám alkalmából ezeket az észrevételeimet hoztam nyilvánosságra. Remélem, nem hiába! N. P. — Mindenki lehet ballerina. Rendkívül érdekes, képekkel illusztrált cikket közöl erről a Délibáb új száma, amely nagy terjedelemben és gazdag tartalommal jelent meg. Pompás illusztrált rádióműsorokat, egyfelvonásos színdarabot, premierbeszámolót, színházi pletykákat, nagyszerű filmrovatot és több mint száz szebbnél-szebb képet talál az olvasó a népszerű színházi képeslapban. A Délibáb egy száma 20 fillér. | Dr. Tdth Tihamér |