Pápai Hírlap – XXXVI. évfolyam – 1939.

1939-01-07 / 1. szám

ÉV Óta s

zázezrek dicsérik Kopstein bútorok jóságát, szép kivitelét, olcsóságát. Hálok, ebédlők, kombinált berendezések, konyhabútorok és mindennemű kárpitos áruk Kedvező fizetési feltételek! 6 nagy üzlet az ország különböző városaiban. óriási választékban! opstein butorfaáz, Pápa A Kormányzó hadparancsa. A Honvédségi Közlöny január 1-i sz

!áma a kormányzó következő hadparancsát közli: HADPARANCS. Ez év november havának 4. napján kelt Hadparancsommal útnak indítottam a magyar királyi honvédség csapatait, hogy ősi Felvidékünknek Trianon bilincsei alól felszabadult földjére vonuljanak be. A bevonulás tervszerűen, tökéletes rendben és az idegen igát boldogan lerázjó testvéreink örömujjongása közepette ment végbe. A visszacsatolt országrész azóta már ismét szervesen belekapcsolódott az anyaország vérkeringésébe. a magyar királyi honvédségnek a békelétszámon felül fegyverbe hívott részei pedig leszereltek. E nagyjelentőségű történelmi mozzanat befejezésekor a bevonulás és visszacsatolás előkészítésében és végrehajtásában részt vett minden tisztnek, altisztnek és az egész legénységnek elismerésemet nyilvánítom. Az újjáéledt magyar fegyveres erő ez alkalommal is bizonyságot tett tökéletes szervezettségéről, korszerű kiképzettségi fokáról, szilárd fegyelméről és az évezredes hősi hagyományokban gyökerező, törhetetlen harci szelleméről. De köszönet lés dicséret illeti a magyar királyi államvasutak, a posta és távirda intézményét és személyzetét, valamint a Felvidék katonai közigazgatásában közreműködött polgári tisztviselőket is, mert a bevonulás és a visszacsatolás során igaz magyar testvtéri együttműködéssel, kiváló eredménnyel támogatták honvédségünket a közlekedés, szállítás és hírszolgálat, valamint a közigazgatás munkájában. Honvédek! Büszkén és bizalommal tekintek rátok. Megmutattátok az egész világnak, hogy a magyarral immár ismét számolni kell, mert van a Haza jussáért minden áldozatra kész hadserege. Előre tehát a megkezdett úton, s Isten után önerőnkbe vetett rendíthetetlen hitünk vezéreljen bennünket nemzetünk boldogabb jövője felé! Kelt Budapesten, 1939 január 1. napján. Horthy s. k. Vitéz Barthtt s. k. * A legfelsőbb Hadúr ezen elismeréséhez' a nemzet mélyen átérzett hálája csatlakozik. Négyszobás komfortos lakás Jókai Mór utca 10. szám alatt május elsejére kiadó. Bővebbet ugyanott. hozták volna. Ez az előrelátás teszi lehetővé a reformok megindítását is, mert a kormányzat rendelkezik azok keresztülvitelét biztosító tartaléktőkével, még pedig, amint a miniszterelnök mondotta, nemcsak anyagi tőkét értve, hanem szellemi erőt is. A kormányzat szükség esetén pótolni és helyettesíteni tudja mindazon szellemi erőket, melyeket az új rendelkezések a gazdasági életből ki fognak kapcsolni. Ez a gondosság és előrelátás adja meg a kormányzatnak azt a nagy nyugalmat és biztonságot, mellyel munkáját minden destruktív támadás ellenére is folytatja, meghátrálás és habozás nélkül, úgy, amint azt a miniszterelnök többizben is programszerűen az országban ismertette. Ez az előrelátó gazdasági politika teszi lehetővé, hogy évenként most már minimálisan százezer holdat tudjon a kormány kisemberek kezére juttatni, anélkül, hogy ezzel a programmal a gazdasági életben a termelt javak csökkenését és az árak esését érné el. De biztosítja egyben azt is ez a gazdasági politika, hogy az új tulajdonos megfelelő tőkével rendelkezhessék ahhozi, hogy a földből mindazt kihozza, ami abból a területből csak kihozható. Az ónodi beszéd, (y.) Imrédy Béla miniszterelnök ónodi programbeszéde nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar társadalom minden rétege: falu és a város, mezőgazdaság, ipar és kereskedelem együttesen tiszta képet kapjon arról a reformmunkáról, melynek újból való megkezdése szorosan összefügg a parlamenti szünet lejártával. A törvényhozás azonnal folytatni akarja reformmunkáját s tárgyalás alá akarja venni a már beterjesztett úgynevezíett »zsidójavaslatot«, hogy utána nyomban megkezdhesse a földreformjavaslat tárgyalását is. Ez érthetően az egész ország közvéleményét érdekli, hisz ez azt a kérdést van hivatva nyugvópontra hozni, amivel voltaképen nagyatádi Szabó István kezdette meg ismert mozgalmát. Nem könnyű ez a kérdés ma sem. De Imrédy Béla nem az a férfiú, aki meghátrálna a nehézségek elől s aki egyszer vállalt programmját, ha annak megvalósítása bármily nehézségekkel találkozik is, háttérbe szorítaná, vagy épen elejtené. — Az a politika — mondotta Ónodon a miniszterelnök —, amelyet én képviselek, a tiszta magyar politika s így célja és tengelye inem lehet más, mint a magyarság megerősítése. De biztosítani kell fejlődését is, hogy a magyar nemzet hivatását és történelmi rendeltetését a Duna medencéjében betölthesse. Azt is kifejti a miniszterelnök, hogy mi a feltétele és lehetősége annak, hogy vállalt programmját valóra is válthassa. — A rend és a reformok politikáját kell követnünk. Egyik feltételezi a másikat. Rend nélkül nincsen reform és reformok nélkül nem születhet meg a kívánt belső nyugalom és béke. így kapcsolódik tehát a két feltétel egymásba. És itt — szinte közbevetve — rátért arra a romboló munkára is, amit röviden és közismerten a »destrukció« szó fejez ki. Mert ez folyton munkában van, hol titokban, hol elszántabb és merészebb formában, csak azért, hogy bizalom "helyett kételyt, hit helyett csüggedést, szárnyalás helyett szárnyraszegettséget támaszthasson. Ez a destrukció hirdeti folyton a küszöbön álló gazdasági válságot és csak természetes és érthető, ha Imrédy Béla, mint gyakorlati pénzember, rövidén és velősen el is intézi ezt a romboló munkát. Kézzelfoghatólag bizonyítja be, hogy mennyire elszámolják magukat a rémhírterjesztők, akik még mindig zavarosra vágynak, csakhogy abban kedvük szerint halászhassanak. Pedig minden próbálkozásuk hiábavaló. Ha valaha, úgy most igaz a francia megállapítás, hogy:»kormányozni annyi, mint előre látni!« S Imrédy bizonyítékkal is szolgál, hogy a kormányzat előrelátását igazolja. Annyira előrelátó volt a kormány, hogy még olyan események sem hozták zavarba, amelyekre valóban senki sem számíthatott, mint például a Felvidék szerencsés visszacsatolása, amelynek .alkalmából, amint tudjuk, egy számottevő és új felszerelésű hadsereget kellett rövid idő alatt mozgósítani és készenlétben tartani, ami valóban igénybe vette a kincstárt, anélkül, hogy annak kiadásai azt egyetlen pillanatra is zavarba Összhang. Ha egy kis időt szakítunk, amúgy is kevés időnkből s kikerülve a mindennapi robotból, elkalandozunk a régmúlt szomorú előidőkbe és véletlenül az 1850. év március 24-ről kelt császári rendelet ósdi sorait böngésszük, igen érdékes dolgokra bukkanunk. Ezt a körrendeletet a teljhatalmú császári biztos 46. szám alatt adta ki és a telekadóról szól. A rendelet 2. pontjában a telekadó alapot a következőképpen állapítja meg: »a) földadó az ország termő felszíne tiszta jövedelmének percentjei szerint szedetik be, b) az oly helységekben fekvő épületek jövedelme, melyekben a házak legnagyobb része kibérelhetőnek tekinthető, a bérdíj által kitudandó, más helységekben pedig minden egyes házak lakrészeinek száma szerint bizonyos határozott adóösszeg vettetik ki.« Mily kísértetiesen egybehangzók e sorok és elvek a ma is érvényben lévő FF. H. Ö. és H. H. Ö. szakmegjelöléseivel... Vájjon azóta a közteherviselés terén más elvek nem születhettek? A nagy világégés és annak ellenére sem, hogy a császári elnyomatás kora, mely a csehek odaadó segítségével folyt, már elmúlt és mi magunk eljutottunk függetlenségünk csonka boldogságához... Talán ma is ez a legjobb alapja a közteherviselésnek vagy kényelmesebb a régi nyomokon haladni tovább? Vájjon az 1848-as dicső magyar idők szabadon létrejött jogelveiből hány van még ma is változatlanul életben s a fő elv, a liberalizmus akkor dicső elve, mikép fest a mai gúnyában? Csak éppen e gyűlölt, idejétmúlt pátenseknek kell még ma is helyet adnunk a mi magyar jogszabályaink között? És vájjon csak szórványos eset ez? Nincsen-e ezen szellem még ma is beágyazva a magyar közigazgatás és főleg pénzügyi igazgatás egész vonalán? Vájjon nem ezen szelleminek csökevénye-e még ma is, hogy a7 egyik, államéletünket biztosító polgári, sőt hazafias kötelem, az adófizetés, mintegy bélyeget visel magán? A statisztikák és egyéb hivatalos dokumentumok nem mintegy mentelmi jogot nyernek-e az adóhatóságok egyenlő és igazságos teherviselést célzó törekvésével szemben? Miért? Mert az a régmúlt és begyökeresedett közfelfogás, hogy adót ne fizessünk, lehetőleg kibújjunk a teherviselés alól, így nyer polgárjogot a hivatalos szabalyok, rendeletek keretei között! Ez nem az őszinte magyar felfogáshoz simuló szellem! S vájjon a mi mai közigazgatásunk nyelve, a minden második szavában retorzióval fenyegető parancsoló mód, nem ezen ásatag szellem csökevénye-e? Ez a szellem, 'mint fagyöngy, rátekeredett, beleette magát a közigazgatás egész vonalán az életerős törzsbe. Ettől nincs mód megszabadulni? Ez a szellem a magyar gondolkozással homlokegyenest ellenkező s a magyar vérmérsékletből folyó szabad rendelkezési vágyat tagadó akkor is, amidőn lefoglalja a marhalevelet, [mert adóhátralék forog fenn. S ez folyik januártól végig, tekintet nélkül a falusi gazdálkodó