Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-03-19 / 12. szám

51 él/ Óta s

zázezrek dicsérik Kopstein bútorok 6 nagtj üzlet az ország különböző városaiban. óriási választékban I jóságát, szép kivitelét, olcsóságát. Hálók, ebédlők, kombinált berendezések, konyhabútorok és mindennemű kárpitos áruk Kedvező fizetési feltételek I Kopstein butorház, Pápa meg. Oraf Samu fogyasztási adóhivatali pénztári tisztet elismeréssel munkássága iránt, nyugdíjazták. Pilsl Mátyásné volt ovodai dajkának dr. Csarmasz Ferenc és Szűcs Dezső által pártolt kérése alapján kivételesen havi 30 P kegydíjat szavaztak meg. Még több kisebb ügy elintézése után a közgyűlés 3/

d6-kor véget ért. Iflárciusi ünnepek. A szabadság napjának kilencvenedik évfordulóját kegyelettel ülte meg idén is városunk közönsége. A nagy nap emlékére megtartott nyilvános ünnepekről a következőkben számolunk be: A Főiskolai Ifjúsági Képzőtársaság délelőtt 11 órakor a honvédszobor előtt tartotta meg márciusi ünnepét. Az ifjúsággal együtt ünnepelt a város egész közönsége, a Széchenyiteret többezer főnyi tömeg töltötte meg. Az istentiszteletek után az ifjúság az öreg diákok vezetésével vonult és sorakozott föl a honvédszobor körül katonai rendben, ahol a polgári és katonai hatóságok küldöttségei, illetőleg vezetői és képviselői is gyülekeztek. A Himnusz elhangzása után Nagy Ernő theologus nagy hévvel szavalta el Lux Béla pályadíjat nyert, kitűnő ódáját. Ezután a kollégium vegyeskarának éneke csendült fel frissen, színesen, melyet Szabó Sándor énektanár vezényelt erőteljes lendülettel. Ezután tartotta meg ünnepi beszédét Süle Jenő ifjúsági elnök, melyben március idusának igazi szellemét kereste, s ezt kemény magyar szívvel abban a törhetetlen hitben talált meg, mely a márciusi ifjakat átfűtötte, s ami a szociális, gazdasági és politikai reform gyökeres megvalósításával ma is egyedül képes szomorú helyzetünkből bennünket kivezetni. A nagysikerű ünnepi beszéd után elhelyezte az ifjúság koszorúját az emlékmű talapzatán, melyet megkoszorúzott a városi hatóság, a m. kir. állomásparancsnokság, valamint a pápai frontharcos csoport is, ez utóbbi részéről Kovács Kálmán ny. ezredes, elnök hatásos beszédet is mondott. Megkoszorúzták még az emléket a helybeli vasutasok és a Turul Szövetség pápai törzse is. A pápai Jókai-kör viszont már a reggeli órákban elhelyezte koszorúját Petőfi és Jókai szobrainak talapzatára. Horváth Imre a „Talpra magyar"-t adta elő fiatalos tűzzel. A Szózat eléneklése után az ifjúság, élén az „öreg diákok"-kal, kiknek soraiban Medgyasszay Vince püspököt, városunk több előkelőségét és a teljes kollégiumi tanári kart ott láttuk, a Fő-utcán, Fő-téren és Kossuth Lajos utcán keresztül magyar dalokat énekelve vonult a márciusi ifjúság halhatatlan pápai diák-alakjának, Petőfi Sándornak lakóházához. Öllős Zoltán kitűnő szavalata után Varga József titkár fölemelő, szines beszéd kíséretében koszorúzta meg Petőfi emléktábláját. A magyar Hiszekegy eléneklése után az ifjúság a kollégiumba vonult. Délben ünnepi közebéd volt a konviktuson, melyen az öregdiákok — régi szokáshoz hiven — szintén résztvettek, s azon Somogyi Sándor szénior, dr. Trócsányi Dezső főiskolai igazgató és Medgyasszay Vince püspök mondottak meleg lelkesedéssel fogadott felköszöntőket. Este a Jókai-színházban tartotta a főiskolai ifjúság hagyományos ünnepélyét. Horváth Imre a Nemzeti Dal elszavalásával nyitotta meg az ünnepélyt. Ezután a Főiskolai Kántus zenekari kísérettel, Szabó Sándor kiváló vezénylésével adta elő az „Üdvözlő kart"-t. Ezután a Néma ember előadása pergett le. Orbók Attila—Békeffi László Az uj 40=ik Magyar Kir. Osztálysorsjáték játéktervét ismét megjavították! A nyerési esélyek lényegesen'jobbak. Jelentős eredmény, hogy az első 4 osztály főnyereményeit felemelték I. oszt. 30.000 P-re, II. oszt. 40.000 P-re, III. oszt. 50.000 P-re, IV. oszt. 60.000 P-re. A hivatalos főárusítók az eddig játszott sorsjegyeket üzletfeleiknek — amennyire lehet — felajánlják következő első osztályra a folytonosság biztosítása végett. Nagyon ajánlatos, hogy az eddigi résztvevők sors jegy számaikat tartsák meg és erről értesítsék főarusítójukat. Akik azonban nem akarják megtartani, szíveskedjenek azonnal visszaküldeni a sorsjegyeket. UJ VEVŐK pedig minél előbb rendeljenek sorsjegyet, mert sorsjegy nélkül nincs nyerési lehetőségük, sőt még reménységük se lehet, hogy gyorsan, váratlanul gazdagok lehessenek. Megfizetni van idő, legkésőbb az április 9-én kezdődő húzás előtt. Az I. osztályú sorsjegyek hivatalos árai: V

8 3V

2, x/

4 7'—, V

2 14*—, 1I

1 28'— pengő az összes budapesti és vidéki főárusítóknál. darabja a háromszéki székelyek keserű napjait hozva színpadra az oláh megszállás idején, amikor hazafiúság, szerelem, család, barátság, hivatali kötelességek összeütközései olyan tragikus formában őrölték fajtánk szerencsétlenjeit. A darab szerepei komoly színészi feladatok elé állították a fiatal műkedvelő gárdát. Dr. Kis Gáborné Eötvös Ella kitűnő színpadi orgánumával mélyen átélt, meggyőző emberi alakot formált szerepéből. Szűcs Boriska bensőséges és finom játékával aratott szép sikert, s drámai hatású jelenetéért forró nyíltszíni tapsot kapott. Vásárhelyi Éva a csupa-derü és bájjal valósággal a darab lelke volt, sok reményt igérő színpadi tehetség. Szij Margit közvetlen, egyszerű eszközeivel is ható játékával komolyan átgondolt alakítást nyújtott. Pécsvárady Béla férfias játéka, Szabó Árpád színes alakítása és Varga József jól megfogott szerepe volt a legkiemelkedőbb, de Sáhó Andor, Süle Károly, Gál Kálmán és Sántha Lászlóról, és a név szerint föl nem sorolt, de a kisebb szerepeket is gondosan és jól játszó szeplőkről is csak az elismerés hangján kell szólnunk. Ez az elismerés illeti Iscserekov Andrást, aki az eredeti és festői hatású kitűnő díszleteket tervezte. Végül őszinte dicséret jár dr. Horváth Endrének, aki a darabot rendezte és betanította s nagy körültekintést és hozzáértést mutató munkájával, gondos, egységes hatású és jól pergő előadást teremtett. A nőnevelő-intézet délután rendezett ünnepét az intézet dísztermét szorongásig megtöltő közönség hallgatta végig. A műsor középpontjában Máchik Ida képzői tanárnő ünnepi előadása állott. A magyar reformkor egyik hősét, Vesselényi Miklós báró nemes alakját elevenítette fel nagy történeti alapossággal és gyönyörű szépen megirt felolvasásában. A pesti árviz százéves fordulója alkalmából is különösen aktuális előadás mélységes hatást tett a hallgatóságra. Kiegészítette az előadást Vörösmarty Árvizi hajósa, melyet Fésűs Rózsa hatásosan szavalt el. A műsor többi számai közül átütő sikert ért el a képzői énekkarnak Ritoók István tökéletes betanításában előadott Kodályszáma. A Könczöl Irén tanárnő által vezényelt polgári iskolai kar hangulatos énekszáma, Kiszely Dóra és Bárdos Gizella négykezes zongorajátéka és Papp Ilona szavalata szintén hozzájárultak a márciusi ünnepség sikeréhez. Az állami tanítóképző-intézet önképzőköre ugyanebben az időpontban a Levente Otthonban tartott ünnepet. A nagytermet teljesen megtöltő közönség élvezettel és hazafias lelkesedéssel hallgatta Németh Kálmán ifjúsági elnök tartalVASVÁRY PÁL NYOMÁBAN. Melynek tükrét kis, serkedő bajusz csókolta s törte szürketollú sapka, most, hogy martjáról föléje hajolsz, ejts három könnyet a futó patakba. Itt mentek ők el, ez a keskeny út porzott alattuk; hűvös alkonyat volt; fejük fölé vereslő ég borult, sziklák odvában fent kőszáli sas szólt. A hegytetőn bozontos alakok ólálkodtak sötét lombbal befedve, szemük, mint a sasé, úgy villogott s összemorogtak néha, mint a medve. De ők csak mentek árkon-bokron át, lépésüket — gondolták — isten ója, s vezérli a szabadság bajnokát — A hegy kék, mint Attila koporsója. „Előttünk zúg a rengeteg sötét, nyomunkban a halál futára vágtat; szegény hazánkat megleljük-e még, a lányokat, apánkat és anyánkat — ? Milyen jó volna, majd, ha jön a béke itt őgyelegni, mint kutyás vadász, ezen a szép, elátkozoti vidéken; vagy hosszú bottal, mint szelíd halász / Hanyattfekvést szundítani a fűben, kiásni egy-két serdülő fenyőt, s minderről írni majd a Honderűben, olyat, hogy sírva olvassák a nők. — A nők, a nők! az édesek, a drágák! — megpörkölődött hosszú hajatok; Köröskörül les százezer halál ránk szivünkre már alkusznak a sasok. — De hűlt szemmel is rád nézünk mi vissza, szabadság, ó te könnyből szűrt szivárvány! S vérünket szűz-adójaként felissza a Történelem, a Hétfejű Sárkány.

u