Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-03-26 / 13. szám

LAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON, Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. — Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Csehország sorsa van ma a nemzetközi érdeklődés előterében. Az már eldöntöttnek látszik, hogy nyugati hatalom nem fog fegyveresen segítségére sietni ennek az életképtelennek bizonyult államalakulatnak. Hisszük azonban, hogy fegyveres támadás nem fogja a segítséget szükségessé tenni. A háborút alig kívánhatja gondolkozó és érző ember, s legkevésbbé kívánhatja az a nemzedék, amely már végigcsinálta egy világégés borzalmait. Ami jelenleg Csehországban történik, az is azt látszik bizonyítani, hogy kormánya tudatában van a helyzet komolyságának és keresi a módokat, hogy békésen kimenekülhessen annak a »harapófogónak« szorításából, amelybe a Wilson-Masaryk kreáció a végzet elkerülhetetlen útján beleszorult. A szudeta,németeknek már 22o/o erejéig ígérik a hivatali állást, ígérnek minden olyan jót, amiről még csak pár nap előtt álmodni sem lehetett.] Nem hallunk azonban semmit sem arról, hogy az egymilliót kitevő magyar lakosságnak hasonló ajánlatot tettek volna, vagy tenni akarnának. Úgy érezzük azonban, hogy ez a kétes értékű ajánlat amúgy is visszautasításra talált volna. A magyarságnak, melyet 18 esztendővel ezelőtt megkérdezése nélkül és akarata ellenére szakítottak el az anyaországtól minden Ígérgetéssel, minden talán bekövetkezhető becsapási kísérlettel szemben egyedüli válasza csupán ez lehet: vissza oda, ahova 1000 eves múltja, vére és érzése révén tartozik, vissza Magyarországhoz. Ha ehhez népszavazásra volna szükség, örömmel és büszkén vállalja ezt is. De ha a természetes kapcsolatokat természetellenesekké lehetett változtatni népszavazás nélkül, akkor a logika és az igazság szerint a restitutio in integrum is megtörténhetik minden különösebb formalitás nélkül. Egy esetleges megtartandó népszavazás eredménye felől — úgy sejtjük — még Prágában sincsenek kétségben. Német honfitársaink államhüsége. (y) Mindenképen érthető, hogy az elmúlt hetekben közvetlen szomszédságunkban lezajlott világpolitikai események feszült érdeklődést váltottak ki a magyar közvéleményben. Hiszen Ausztria csatlakozása a német birodalomhoz, ez a minden vérontás nélkül lefolyt világtörténelmi jelentőségű esemény lényegesen megváltoztatta Európa térképét és közvetlen nyugati szomszédunkká a 75 milliós lakosságú német birodalmat tette. A magyar kormány, de ezenkívül a magyar nemzet túlnyomó részének őszinte érzéseit fejezte ki a berlini magyar követ akkor, amikor szerencsekivánatait tolmácsolta a két német állam egyesülése alkalmából s különös örömének adott kifejezést, hogy ez az egyesülés minden véráldozat, minden megrázkódtatás nélkül folyt le. Talán az sem csodálható, hogy ez a váratlan világpolitikai fordulat egyesek lelkében aggodalmakat ébresztett a magyar haza és a magyar nemzet sorsának jövő alakulása szempontjából. Az utóbbi napokban azonban oly nyilatkozatok hangzottak el, amelyek minden kétséget kizáróan azt mutatják, hogy a magyar nemzetnek semmi oka nincsen arra, hogy az ausztriai események miatt aggodalommal nézzen saját jövője elé. Hiszen a német birodalom vezére, Hitler Adolf a birodalmi gyűlésen mondott legutóbbi beszédében különös melegséggel emlékezett meg Magyarországról és a magyar kormány magatartásáról, de megnyugtathatja az aggodalmaskodókat Darányi Kálmán miniszterelnök kijelentése is, amely szerint a külpolitikai események semmiféle befolyással nem lesznek a magyar belpolitikára. De tévedtek azok is, akik esetleg attól tartottak, hogy a német birodalom megnagyobbodása változást idézhet elő hazai német állampolgáraink hűséges érzületében, lelkiségében, vagy a magyar állam iránt tanúsított magatartásában. Az elmúlt napokban a képviselőház ülésezése során a hazai német kisebbség két kiváló és hivatott képviselője: Pintér László a nyugati országrész ?német' lakossága és Klein Antal a tolnamegyei svábság nevében félre nem érthető módon adott kifejezést a rendíthetetlen hűség és ragaszkodás érzelmeinek, amelyek hazai német kisebbségeinket, derék sváb állampolgárainkat az államalkotó magyarnemzet és a magyar állam iránt eltöltik. Pintér László méltán hivatkozott arra, hogy ez a hazai svábság épen 90 esztendővel ezelőtt, 1848-ban együtt küzdött a magyar szabadság eszméjéért a törzsökös magyarsággal s eszébe sem jutott, hogy vérségi kapcsolatai folytán az elnyomó dinasztikus törekvésekkel tartson. Ez a svábság, amely mindezideig megőrizte eredeti fajiságát és vérségi származását, hűséggel tart ki a magyar haza mellett. Ugyanezeknek az érzelmeknek adott kifejezést Klein Antal független kisgazdapárti képviselő is s csak azt kérte a kultuszminisztertől, hogy szerezzen érvényt és hajtassa végre a Gömbös-kormány 1935-ben kiadott s a kisebbségi iskoláztatásra vonatkozó rendeletét, amely teljesen kielégíti a hazai német kisebbségek kulturális igényeit. Erre a kiváns4s

ra Hóman Bálint kultuszminiszter vitazáró beszédében már megadta a válasz^, amikor kijelentette, hogy a következő tanévben már mindenütt életbelégteti ezt a rendeletetv ahol aigzülői értekezleteken megnyilvánult óhajok ezt szükségessé teszik. Minden aggodalmaskodás indokolatlan tehát. A magyar nemzet szempontjából nem történt egyéb, mint annyi, hogy közvetlen szomszédjai lettünk a hatalmas s a nemzeti eszmében újjászületett baráti német birodalomnak és semmi okunk nincs arra, hogy a legmélyebb rokonérzéssel ne tekintsük a két német nép történelmi jelentőségű egyesülését. Helyes parlamentarizmus. Irta: dr. Ónody Dezső. Bár kissé különösnek tűnhetik föl első pillanatra, hogy valaki a parlamentárizmussal akkor foglalkozik, midőn ez több országban már csak jogtörténeti jelentőségű intézménnyé vált és helyébe mind jobban és jobban tért hódít az ú. n. nem parlamentáris kormányzati forma: a diktatúra. Mégis, ennek ellenére, foglalkozni kell a problémával, mert véleményem szerint a parlamentarizmus még ma, ezen változott időkben és viszonyok között is, ha azt eredeti, helyes és erkölcsi alapon magyarázzuk s követjük, helytálló. A parlamentárizmus lényege, hogy a népképviseletet illeti meg a túlsúly az államhatalom gyakorlásában, amit az angolok klaszszikusan így fejeznek ki: »A nép uralma a népért, a nép által!« A parlamentárizmus helyesen azt jelenti, hogy a nemzet képviselete nemcsak a törvényhozásban vesz részt, hanem a kormányzást is befolyásolja, sőt irányítja. Az államfő a parlament többségét alkotó pártból választja kormányát és a kormány csak addig marad a helyén, amig kifejezésre nem jut, hogy a parlament többsége más irányú kormányt kiván. A parlamentárizmus igazi hazájában, Angliában a kormány nem egyéb, mint a parlament vezérlő bizottsága, mely a parlamentnek felelősen viszi az ország kormányzását és nagy politikai kérdésekben annak akarata irányadó a kormányzásra nézve. A parlamentáris \ kormány formailag ugyan az államfő kormánya, hiszen ő nevezi ki, azonban ezt a jogát csak a parlamenti helyzet által szabott határok között gyakorolja, mert azokat kell megbíznia a kormányzattal, akik a parlament többségének nézeteit leginkább kifejezésre juttatják. Az ilyen kormányzat irányításában a túlsúly a parlamenté és ennél a túlsúlynál fogva válik a formailag államfői kormány lényegében a parlament-, illetve a nemzet kormányává. Ez a parlamentárizmus lényege röviden. De találunk olyan felfogást is, amely nem ilyen alapon magyarázza a parlamentárizmus lényegét, hanem úgy próbálja feltüntetni, mintha a parlamentárizmus lényege csupán az volna, hogy a népképviselőt sem pártprogramm, sem választóinak politikai meggyőződése nem köti, hanem kizárólag a politikai erkölcs és a saját lelkiismerete, politikai meggyőződése. Ez könnyen odavezethet, amit ma a parlamentárizmus válságának neveznek. Nagyon helyesen fejti ki Tomcsányi professzor, a magyar Felsőház tagja, hogy a parlamentárizmus válságával kapcsolatban nem az intézmény elvi vagy tárgyi mivoltában van a baj, hanem az intézmény funkcionálásában. Ugyanis: »a kellő szakképzettség hiánya az alsóházakban, továbbá a parlamenti tagok jórészénél a vagyoni és erkölcsi függetlenség fogyatékossága, ezek az okai főleg annak, hogy a parlament működése az újabb korban sokhelyütt nem áll a szükséges szinvonalon«... Tehát a parlamentárizmus válságának emlegetésénél tulajdonképen a közéleti, politikai erkölcs színvonalának lesűlyedéséről van szó. A politikai élet egy külön, privilegizált erkölcsöt alkotott a maga számára és ennek leplébe burkolózva sokszor visszaélt hatalmával a nemzet kárára. A józanul ítélni tudó közvélemény azonban rájött a cselfogásra és ma már a közélet emberétől, a parlament tagjától inem a politikai erkölcsöt kívánja meg, hanem olyan erkölcsöt jelöl meg értékmérőjéül, mely a politikán is felül áll. Ez az erkölcsi érték objektív és abszolút, mindenkire, minden időben és minden feltételtől függetlenül érvényesül, akár tetszik ez a politikai életnek, vagy a benne szereplő egyéneknek, akár nem. Rövid fejtegetésemet csak azzal zárhatom, hogy ha a parlamentárizmust lényege szerint, becsülettel és maradék nélkül megvalósítják és igazán a nép uralma lesz a népért A „Párisi"-t május hó 1-én az Elit-kávéház épületébe helyezem át. Felhívom a nagyérdemű közönség szíves figyelmét a költözködéssel kapcsolatos mérsékelt áraimra és kérem, hogy ezen kedvező alkalmat saját érdekében kihasználni szíveskedjék. A további szives pártfogást kérve, vagyok szolgálatkész tisztelettel: Özv. Steiner Jenőné a Párisi divatüzlet tulajdonosa.