Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-10-22 / 43. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség II78- — Kiadóhivatal 1160. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A türelmi próba nagyon hosszúra nyúlik. Húsz esztendei megkinzatásban, kinzó várakozásban megedzett idegek kellenek hozzá, hogy állni tudjuk azt. Csodálva nézheti a világ, aminthogy sokszor és sokért bámulva tekintett ránk európai ezredévünk folyamán, hogy így álljuk a próbát, hogy nem robban ki a vakmerő játék, alávaló huzavona közepette elemi erővel szenvedélyünk s azzal az erővel, azzal a hévvel, amiről csak a legutóbbi bevonulási hirdetménynek azonnali és örömteli teljesítése is felemelő hatású bizonyságot tett, nem állunk ki a sikra önmagunk, önmagunk igazságának megszerzésére. Gyönyörűséges látvány is volt a legszebb katonakorban levő katonáink bevonulása! Mindnek arcáról leragyogott a büszke elszántság érzete, hogy neki, neki is jutott az a megtisztelő szerencse, hogy hazájának jogát, ha kell, vére árán is visszaszerezze. Csak nem fajult el még az ősi vér, Minden kis cseppje drága gyöngyöt ér! Ez a két sor, Petőfinek a székelyekhez írt? versének variációja villant fel emlékezetünkben s töltötte el lelkünket a biztois 'megnyugvás érzésével, hogy ilyen érzéssel, ilyen lelkesedéssel bevonuló sereg birtokában békés úton elérendő győzelem reményében yánhatjuk ki a türelmi próba utolsó napjait. A megbízhatatlan nemzetiségekkel terhelt s megsemmisítő eddigi események által demoralizált cseh hadsereg dehogy mieri erejét a mi, egységes szellemű és érzésű, igazsága tudatától lelkesített, az ősi virtus fényét ragyogtatni akaró és tudó honvédségünkkel összemérni. Á kötelező munkasegítség. (y) Sztranyavszky Sándor földmívelésügyi miniszter legutóbb két rendeletet adott ki s a rendeletek kiadjása alkalmával nyilatkozatot is tett, megindokolva az okokat, amelyek" rendeleteinek kiadását szükségessé tették. Az egyik rendelet a munkaközösségről szól s arra az esetre vonatkozik, ha olyan helyzet adódik, amikor a fegyvergyakorlatra behívott katonák elvonása következtében 1 a mezőgazdaságban munkáshiány támadna s a munka üteme szükségszerűen megtorpanna, vagy esetleg a hadgyakorlatok elhúzódása miatt teljesen meg is állna, nem lévéin elég munkaerő a helyettesítésükre. Ebben az esetben, a rendelet értelmében a jövőben hatósági intézkedésekkel lehet a bajt orvosolni s a szükséges munkák elvégzését kirendelt, természetesen díjazott erőkkel pótolni. A másik rendelet a rendkívüli hadgyakorlatra bevonult mezőgazdasági cselédek szolgálati viszonyáról szól s arról intézkedik', hogy az ilyen, u. n. »konvenciós« cselédnek! a bevonulás tartama alatt sem felmondani, sem őt állásából elbocsátani nem lehet. Intézkedik a rendelet az éves gazdasági cselédség hozzátartozóiról is. Még pedig a szociális szempontok teijes érvényesítésével akként, hogy akinek legalább egy eltartottja van, a lakást, a szegődményes földet s ha állattartása van, azt is ki kell szolgáltatni s a szerződéisíben kikötött pénzbeli juttatást ha egy eltartottja van, ennek legalább a felét, ha több' leitartott ja van, az egészet, szóval a teljesj bért juttatni köteles. Maiga a miniszter a rendelet kiadásának szükségét magyarázattal látja el, amelyből a következő sorokat emeljük ki. — A kormányzat feladatkörébe nemcsak a messze és jövőbe ható szociális intézkedések, tervek szövése tartozik, hanem a jelen parancsolta szociális szükségesség megtétele s annak kielégítéséről való gondoskodás is. Ez a gondolat vezeti a minisztert, amikor »a helyzet parancsolta« szükség szerint intézkedik, hogy a szociális gondoskodás érvényesüljön olyan területeken is, ahová eddig a megértés napsütése nem tudott behatolni. A kötelező munkavállalással a háborús idők igen szomorú emlékét akarja a miniszteri rendelet jóvátenni, vagyis helyesebben a jövőre nézve lehetetlenné tenné, amikor a munkaerőtől a hadbavonulással megfosztott család' kénytelen volt tűrni, hogy termése ott pusztuljon a mezőn, mert a drága munkabért vagy nem tudta megfizetni, vagy a szükséges munkaerőt még anyagi áldozattal sem tudta pótolni. — Rendeletem azt célozza, — szól a miniszteri indokolás — hogy a jobban sújtott gazda, a kevésbbé sújtottak részéről segítséget kapjon, s hogy így biztosítani lehessen, hogy a föld éppen a köz érdekében megművelhetővé és hasznothajtóvá váljék s így az élelmezés fontos kérdése meg ne akadjon. Megmondja az indokolás azt is, miért kellett a két rendeletet éppen most kiadni. A katonai szolgálat ugyanis a bevonulási parancs értelmében hosszabb ideig is elhúzódhat s a Felvidék visszacsatolásának kérdése minden nap esedékessé válhat s így természetszerűen szükségessé vált a rendeletek kiadása, mert a szóbanforgó kérdéseket törvény még nem szabályozta s ha voltak is intézkedések a múltban, azok csak »helyi« szempontokra voltak tekintettel, minden vidéken más és más megoldással. A mai viszonyok azonban ilyen egyéni megoldásokat nem tűrhetnek tovább s így szükségessé vált az egyöntetű rendezés. — Éreztem a szükségét, — mondja a miniszter — hogy rendezni kell e kérdéséket, még pedig úgy, hogy katonai szolgálatra való bevonulásakor a magyar katona érezze, hogy itfhonmaradott családtagjainak a sorsa biztosított s a bizonytalanság terhének nem kell a lelkére nehezednie s így teljes megnyugvással és lelki békével fejtheti ki katonai tevékenységét azon a ponton, ahová a haza érdeke a behívással állította. A kötelező munkavállalás is szociális gondoskodás eredménye. Amikor a megszorult s munkaerő nélkül maradt gazdaságban megjelenik a kirendelt munkaerő, hogy a szükséges és halasztást nem tűrő munkát elvégezze, telinek a ténynek erkölcsi hatása szinte feli sem mérhető. Hiszen eddig olyan egyedül és magára hagyottan küzdött a gazda, amint a közmondás is mondta: »Szegény ember sorsát boldog Isten bírja«. Ezután nem érezheti többé a magárahagyottságot, mert látja, hogy gondolnak sorsával s lehetőség szerint segíteni is igyekeznek rajta. Mintha a íkét rendelet egy új világ hangját szólaltatná meg, annak az új Magyarországnak a hangját, amelyet a kormány szociális programmján keresztül fel akar építeni. Koszorút, csokr

ot Porpáczytól. Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli református egyházkerület f. hó 19ién, e hét szerdáján városunkban, a kerület székhelyén tartotta meg őszi rendes közgyűlését. A közgyűlést, melyre az egyházkerület alkotó tagjai majdnem teljes számban jöttek össze, kedden a főiskolai igazgató^ tanács, a tanügyi bizottság ülése és a kerületi lelkészegyesület értekezlete előzte meg. Magát a közgyűlést a főiskola dísztermében Medgyasszay Vince püspök magasszárnyalású fohásza után dr. Balogh Jenő főgondnok nyitotta meg. Meghatottan és meghatottságot keltve emlékezett meg annak a reménynek közeli megvalósulásáról, melyet ő Istenbe vetett hittel éleszteni sohasem szűnt meg s amely elszakított magyar véreinket ismét vissza fogja hozni a magyar haza kebelére. Abban a hősies munkában, amit kormányunk e cél érdekében végez, egy akarattal állunk mindnyájan mögötte. Ép így teljes lélekkel támogatjuk őt a falusi lakosságról való szociális gondoskodásra irányuló nemes törekvéseiben. Az elnöki megnyitó után a főgondnok indítványára üdvözlő táviratot intéztek a Kormányzóhoz, majd elhatározták, hogy a martirállamférfiú: Tisza István gróf halálának 20-ik évforduló napján koszorút helyeznek el a geszti sírboltban. Ezután Győry Elemér lelkészfőjegyző referádájában áttértek a püspöki jelentés tárgyalására. A püspöki jelentéssel kapcsolatban, amely az egyháznak az államhoz, a' többi felekezetekhez való viszonyát, külföldi összeköttetéseit, a kerületi élet minden jelentős mozzanatát kimerítően és bölcs irányító eszméket tartalmazólag tárgyalja, elfogadták az előterjesztett, az egyházi élet elmélyítését célzó javaslatokat. A főiskolai ügyeket Jakab Áron esperes referálta. Ezeknek során helybenhagyták a kerületi tanácsnak azt a határozatát, hogy a jövő iskolai évtől kezdődőleg a gimnázium V. osztályával párhuzamosan kereskedelmi középiskola nyilik meg. Állást foglaltak a mellett, hogy a nőnevelő-intézet líceumi osztálya fölé a tanítóképző akadémia is annak idején feltétlenül megnyitható legyen. A főiskola minden tagozatának a kibővített keretekben való elhelyezésére vonatkozó építkezési tervek ismertetését érdeklődéssel hallgatta, de mivel azok keresztülvitele csak nagyobb állami segítséggel lesz lehetséges, rájuk vonatkozólag még végleges döntést nem hozott az egyházkerület. Szabó Sándor főisk. h. zenetanárt 'rendes tanárnak választották meg s tőle a hivatali esküt azonnal kivették. A nőnevelőben történt új állások szervezését helybenhagytájk. A kerületi tanintézetek tanulmányi felügyeletéről szóló kedvező jelentéseket tudomásul vették. Máchik Ida tanítónőképző intézeti tanárnak nyugalomba vonulása alkalmából elismerésüket nyilvánították. A vagyoni ügyeket dr. Matolcsy Sándor világi aljegyző referálta. Ezeknek tárgyalása során főkép a nőneve'lő-intézetnek a meg csappant internátusi létszám miatt előállott nehéz anyagi helyzetével foglalkoztak hosszabban. Eötvös Sándor, lelkes elismeréssel az intézet évtizedek óta végzett munkája iránt, különböző propozíciókat terjesztett elő annak érdekében. Dr. Jókay-Ihász Miklós, Ólé Sándor, Lőke Károly, Végh János és Fekete József felszólalásai végeztével, melyek legtöbbjéből az intézet iránti szeretet sugárzott ki, Medgyasszay Vince püspök minden irányban tájékoztató nyilatkozata után elfogadták az előadói javaslatot, amelyben az utóbbi évtizedben