Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-10-15 / 42. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 1178- — Kiadóhivatal H60. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóés papirkereskedésében. tarifa szerint hivatalban és Kis Tivadar könyvRádión át, mint sok más százezren, én is csupán rádión át hallhattam és élhettem át azokat a perceket, amelyek a húsz év óta rabszolgasorsba tiport magyar városkának meghozták a felszabadulást. Feledhetetlenek voltak azok a percek, amelyek ha valóságot is jelentettek az ipolysági magyaroknak, az igazság teljes diadalának még csupán szimbolikus képét adták. Mert hol van még a többi, hol az a sok dicső multu nlagy magyar város, hol a becsületes magyar falusi lakosságunk százezrei, akik mind kifosztottan és elkínzottan szorongva várják a felszabadulás boldog pillanatát? De az ipolysági bevonulás, a kitörő lelkesedésnek az a magával ragadó ereje, amely az embereket ott elfogta, megszédítette, könnyekre indította és hálaadó imádságos érzésben egybeforrasztotta, fogalmat nyújtott nekünk annak a napnak nagyszerűségéről, amelynek — történjék bármi, próbáljanak ellenünk bár újból összeszövetkezni és szövetkezzenek össze bár a pokol hatalmaival régi ellenségeink — mégis apodiktikus biztonsággal most már mégis el kell jönnie. Ipolyság ünnepi napjáfból, azokból a mélységesen 'megindító szavakból, amelyek ott elhangzottak, megtudtuk, biztos meggyőződést szereztünk arról, ,amit leddig éreztünk csupán, hogy a húsz éves rabság nem tett egyetlen magyart sem nem-magyarrá, nem tudta megtántorítani hazaszeretet tében, nem tudta elnémítani ajkán a magyar szónak édes zengzetét. A felmagasztosultság minő érzése lehetett, mikor ezeken az ajkakon először felhangzott, nyíltan és szabadon szárnyalhatott égnek a Himnusz dallamai Minő boldogság lehetett látni virágokkal ékesíteni azokat a (katonákat, akik nem idegen önkényuralom jármát, de a szabadság és bizítonság rózsafüzérét hozták magukkal. Elborulhat fölöttünk bár időlegesen még az égbolt, felhők takarhatják el előlünk az áldott éltető napot, az ipolysági példa biztató fényként tündököl előttünk addig is, mig újra teljes pomípájában az egész felszabaduló Felvidék felé felragyog — és fel fog ragyogni, és örökre ott fog ragyogni! —i a felséges nap, a szabadság napja. szőrmék, pelerinek, boák legolcsóbb beszerzési forrása! Prémezéseket, alakításokat és javításokat lelkiismeretes gonddal, szakszerűen végzek. Horváth Ferenc szűcs — Pápa, Széchenyi-utca 2. Bútorok egyszerű és legmodernebb kivitelben úgy készen, mint rendelésre Petdlnél Pápa, Főiskola-utca 1 Mindennemű lakberendezési cikkek! Könnyített fizetési feltételek! Benes hazajáró lelke. Benes hazajáró lelke, igen, ez járt kísérteni a komáromi vármegyeházára; és mialatt kint zúgott és hullámzott a felszabadulásra váró komáromiaknak nagy tömege és ezer meg ezer ajak harsogva követelte: „Mindent vissza!" „Pozsonyt vissza!" „Kassát vissza!", azalatt ez a lélek megszállta a cseh kormány által kiküldött tót delegátusokat és előterjesztetett velük egy olyan javaslatot, amely homlokegyenest ellentétben áll azzal az egyezménnyel, amely ezt a tanácskozást összehozta, amelyre nem lehetett más válasz a mi részünkről, mint amit az ősz Kánya külügyminiszterünk annyi méltósággal juttatott kifejezésre: a tárgyalások megszakítása. Benes hazajáró lelke sugalmazta ezeknek a cseh-tótoknak, hogy egyetlen jelentősebb várost sem akarnának nekünk visszaadni. Ök olyanoknak tekintik ezeket a városokat, aminőké mesterséges eszközeikkel húsz^ esztendő alatt iparkodtak átváltoztatni. Ám ha mégannyi cseh tisztviselővel is töltötték meg azokat, azért az őslakosságot mégsem bírták kiirtani és az őslakosság szívéből nem tudták kitépni a magyar hazához való ragaszkodást. Benes hazajáró lelke tudhatta csak elfeledtetni azt, hogy immár két példa is van előttünk, amely megmutatja, hogy hogyan kell értelmezni és gyakorlatilag megvalósítani a müncheni egyezményt. Nem a mai állapot és nem is a statisztika, amelynek hamis adataira csak a legutóbbi cseh községi képviselőválasztások is oly fényesen rácáfoltak, hanem igenis 1910. évi (háború előtti utolsó) népszámlálás adatai vehetők egyes-egyedül irányadóknak! És mit mondanak például ezek az 1910-i népszámlálási adatok a jelentősebb magyar városokról? Pozsony városának akkor 78 ezer lakosa volt. Ebből a 78 ezer lakosból tót volt 11.600, vagyis az egésznek mindössze 14°l

0-a. Ellenben magyar 31.700 = 40% és német — ami a jelen esetben a magyarral egynek számítandó —32.800 = 42%>. A többi százalék töredék nemzetiségre esik. Még ékesebben beszélnek a másik legnagyobb felvidéki város: Kassa számadatai. Rákóczi városának 44.200 volt az összlakossága. Ebből tót nemzetiségű 6500= 10%, ellenben magyar 33.300, tehát nem kevesebb, mint 74%. Komáromról talán felesleges beszélnünk. Ott a magyaron kívül %-ban kifejezhető számban más nemzetiség nem volt található, de az talán kevésbbé tudott sokak előtt, hogy például az ú. n. Ruszinszkó egyik mai főhelyének: Ungvárnak 17.000 főnyi lakosságából 80% = 13.600 vallotta magát magyarnak. Ha ezeknek a megdönthetetlenül hiteles statisztikai adatoknak tudatában és birtokában Tiso és társai egyetlen jelentősebb magyar város átengedésére sem mutattak hajlandóságot, holott nem egynek, de mindnek átengedése nélkül sem képzelhető megegyezés és béke, akkor csak megismételhetjük azt, amit legelői és többször is mondtunk, hogy Benes hazajáró lelke homályosította el azok elméjét, akik így akartak megegyezni a néprajzi elrendezés jogos alapján álló magyar delegációval. A komáromi tárgyalás félbeszakadt! Az ür, amely Csehország tót kiküldötteinek és a mi álláspontunk közt tátongott, áthidalhatatlan volt. Jogos követeléseink tudatában biztosra vesszük azonban, hogy lesz hatalom, amely ezt az űrt és pedig nem is három hónap, de ennél sokkal rövidebb idő alatt át fogja, át tudja hidalni és mi az igazság acélhidján át boldogan be fogunk lépni a felszabadított Felvidék magyar földjére és ősi magyar városaiba. — or — Kossuth eszméi, hazánk és a mai világpolitika. Irta : dr. Ónody Dezső. „Hisz' a nemzetiségi kérdés értelme az, hogy az Olaszhon legyen az olaszoké, Magyarország a magyaroké, Németország a németeké és egyik nép se legyen szolgaságba verve idegen nép által." (Kossuth Lajos 1859. május 24-én Manchesterben tartott beszédéből.) Azt hiszem, mindnyájan úgy érezzük, mintha csak Kossuth Lajos most idézett szavait tartotta volna szem .előtt a müncheni Négyhatalmi Értekezlet, mikor döntését a szudétanémet kérdésben és a volt Csehszloválk állam keretein belül élő többi nemzetiségek: a magyarok és lengyelek jogos és történelmi igényeinek kielégítése érdekében meghozta. A világpolitikai helyzet Kossuth Lajos halála után történő alakulása pedig nemcsak ebben a kérdésben, hanem Európa egyéb felmerült problémáiban is mindenben fedi az ő irataiban, beszédeiben foglalt világtörténelmi megállapításait. Csak a legtalálóbbak egyikét idézem a következőkben, midőn azt mondja, hogy: »Sötét felhőként nehezedik Európa egére az orosz kérdés és ezzel i szemben mennyire európai szükség a független, erős, egymást és Európa erejét támogató Magyar- és Lengyelországé Ahogyan megjósolta Kossuth egy 1875ben Hermann Ottóhoz intézett levelében hazánk trianoni feldarabolását, épen olyan váteszi kinyilatkoztatással mondotta meg nemzetünk jövendő feltámadását is. Midőn Tisza Kálmán feladta ellenzéki álláspontját és a Bécsi Burg oldalára állott, Kossuth így irt: »Nincs többé magyar kérdés. Nincs magyar állami politika, csak egység van. Amit az fog vétkezni, Magyarország fogja vétkezni és aki vétkezik, lakolni fog. Ám jó, hiszen ott van előőrsül egy Hohenzollern Bukarestben. Jó lesz neki Erdély egy darab ráadással. Jó lesz Bánát Szerbiának és a többi. Hadd ne csattogtassa többé fennhéjázó szárnyait a transi-