Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-01-29 / 5. szám

meg M Milyen lesón vásárolgat kiváló minőségű leltári árusításunk alatt. opstein butorház, Pápa nyesüljenek politikai, gazdasági és kulturális egységünk megteremtésében és nemzeti életünk új formáinak kijelölésében. Helyesen irta egyik országgyűlési képviselőnk nemrégen, hogy a nagy nemzeti akarásoknak és célkitűzéseknek nem szabad elveszni hiú önömlengésekben, egyhangú szóáradatokban és feltünéstkereső képviselőházi interpellációkban, hanem az értéktelen szólamok lármáját váltsa fel a komoly és alkotó munka szelid és megnyugtató csendje, hogy a mostani nemzeti szorongattatás idején is bensőséges hittel és bizalommal csendülhessen fel az ősi egyházi ének: »Hol vagy István király, Téged magyar kiván!« Pápai jogászbál 1841-ben. Száz esztendőnek előtte vármegyékre szóló jelentősége volt egy pápai bálnak. Megyebált, jogászbált egy farsangban egyet rendeztek, más volt tehát a helyzet, mint ma, amikor még szinte a cinegék is kötelességüknek tartják, hogy bált rendezzenek, s így a farsang minden szombat-vasárnapján, sőt hétköznapjain is egymásra torlódnak a bálok. Nem beszélve arról, hogy más volt egy ilyen város kulturális, társadalmi és politikai súlya, nem nyomta a főváros hegemóniája porszemmé a vidéki városokat, mert hiszen maga Pest is csak nagyobb vidéki város volt, a húszas években mindössze ötször nagyobb Pápánál. Egyszóval száz esztendő előtt fölfigyeltek a vármegyék szépei, urai, táncosai, ha hire ment a pápai bálnak. Íja az egykorú pesti újságot, a Nagy Pál táblabíró által szerkesztett Nemzeti Újságot olvassuk, amelv akkor hetenként csak kétszer jelent meg, egymásután olvasunk a kassai, pápai, pesti, esztergomi, nagyváradi bálokról. így a lap 1841 január 20-án megjelent számának tartalomjegyzéke — ilyen is vo'lt a lapfej alatt — a következő: »Magyarországi kinevezések, megtiszteltetések és halálozat, hadi kormányszéki rendelet, nemzeti színészek jeles működése, primáshg. Kopácsi József levele Pestmegyéhez augsburgi újság szerint, egri vizáradás, miskolci birótétel, pápai farsangi bál, kecskeméti borzasztó börtön, barsmegyei példás határozatok, pozsonyi váltótörvényszék megnyitása.« Ezután következnek a külföldi hírek. Ez az országos események között felsorolt pápai jogászbál január 13-án zajlott le. Mint az újság megírja, Veszprém, Vas, Győr és Sopron megyékből rekrutálódtak a bál vendégei igen tekintélyes számban, s nem kevesebb, mint háromszáz személy jelent meg azon. Hogy a bál jövödelmét nemes célra fordították-e, arról nem ír a lap, de nyilvánvalóvá teszi az a megjegyzés, mely "kiemeli, hogy »csinos«, magas belépőjegyeket szabtak. A báli tudósítás kiemeli a bál magyaros jellegét. Ennek jelentőségét akkor tudjuk méltányolni, ha olvassuk az egykorú híradásokat, melyek például megróják az esztergomi ifjaikat, mert »csak németül, nempedig magyarul táncoltak, s hogy némelyek nemcsak frakkot és pantallón nadrágot, hanem cipellőt is viselteké Vagy hasonlóan korholóan írnak a kassai bálról, melynek még a hirdetményei is németül jelentek meg. Ezzel szemben a pápai jogászoké már külsejében is magyaros. A Griff lépcsőháza nemzetiszínű szövettel volt bevonva, a táncterem apró nemzeti színű lobogókkal volt díszítve. A bálon a Linzerzenekar — úgy látszik fúvóskar — muzsikált. Az estet egy Noszlopy nevű helybeli jogász »nemzeti magánytánca« nyitotta meg. Utána válogatott tánccsoport — kik közül az újság a Békássy, Angyal és Nagy neveket említi meg — lassú és gyorscsárdást táncolt. A nyitó táncszámok után meginduló vigalom táncmuzsikájának darabjai között mint legjobb számokat a »magyar menetek emeli ki a Nemzeti Újság, továbbá Rózsavölgyi Márk Censuráját, Strauss Cecilia-valcerét és Lanner pozsonyi keringőjét. A bál magyaros jellegét aztán — s ez az, amit a legtöbb örömmel könyvelhetünk el — főkép az adta meg, hogy »hölgyeink ajkain némi kivétellel a magyar mérték után is szakszerűen készít Hőfle szó zengett«. Nem úgy, mint a kassai bálon, ahol még ^a sorsjáték eredményét is német nyelven hirdették ki. Megállapítható a Nemzeti Újság híradásából az is, hogy jogászaink igen nagy gonddal és körültekintéssel végezték rendezői munkájukat. »Minden hölgynek virágkötettel tisztelkedtek ifjaink«, írja a lap, amit azt hiszem a szép táncosnők ma is csak örömmel fogadnának. És természetesen nyomtatott táncrendet kapott a szép nem minden tagja már a bejáratnál. A hölgyek öltözete »egyszerű de kellemes« volt. Emlékezetre méltó följegyzés még a »pontos szolgálat«, szóval az a követelmény, ami körül éppen a legtöbb baj szokott lenni. Úgy látszik a bálra nagyobb számmal vonultak ki a győri jogászok, mert az újság

1 azt írja, hogy »a győri jogászoknak mienkkel leghőbb kebelből eredt szóváltásai az egésznek kedves emlékét hagyandják«. Érdekes a fölemlítésre, hogy a báli tudósító az időjárásról sem feledkezik meg, mely az ideivel rokonságot mutat, ugyanis »a kemény hideg letapadásával tavaszi enyhű«. íme így zajlott le egy pápai bál egy évszázad előtt, országos /eseményként. Azóta sokat fejlődött kis városunk, de jogászifjú őseinktől még a maiak is sokat tanulhatnak. Horváth Elek. RUHAANYAGÁBÓ

L gsö sül! és estélyi táskát. Győri bőrdíszműves mester Pápa, Kossuth Lajos utca 22. ESTE. Rég volt, hogy a tetőre feljutottam, Magas hegynek véltem vakondturást. Lassan haladtam, bár mindig futottam, Kergettem egyre jót s rosszat-tudást. Egyet ha léptem, kettőt visszaestem, Lerogytam sokszor szárnyaim szegetten, Hiába építettem. Fedél nélkül maradt a büszke hajlék. Vihar döntötte le a tornyokat. A végzet így akarta. Mért siratnék Letört reményt és puszta romokat ? Éjféli órán baglyok huhogása Hattyúdalom. Sírgödrömet megássa A zord halál kaszása. A célom ott lebeg a messzeségben, Szalad előlem, elnyeli a vég. Könnyű lesz nékem is vele elégnem, Világa már elhányó fénnyel ég. De csillagként kering a végtelenben Porom felett — halálban is — a lelkem, — Mert az: eléghetetlen. Budapest, 1938 január 19. Somogyi Károly. Gyújtogatás Ugod községben. Megdöbbentő gyujtogatási ügy tartja izgalomban Ugod község lakosságát, amelynek tetteseit a véletlen juttatta csendőrkézre. Még a mult esztendő nyarán történt, hogy Ugodban kigyulladt Török Endre községi bíró pajtája, amely a szomszédos három pajtával együtt leégett. Ezekben nagy menynyiségű takarmány volt felhalmozva, amely számos gazdasági eszközökkel együtt szintén a tűz martaléka lett. A tűz után sokáig

1 arról suttogtak a faluban, hogy gyújtogatás történt. Az erélyes csendőri vizsgálat abban az időben eredménytelen maradt. Azóta hat hónap telt el. A napokban azután váratlan fordulat következett be. Véletlen elszólás folytán teljes egészében kibontakozott az ugodi tüzkatasztrófa körülménye, amelynek bűnös előidézői a község birója és két pásztor voltak. Becsei István a község pásztora feleségével történt beszélgetése közben az asszony azt a megjegyzést tette az urának, hogy »te gyújtottad fel a biró pajtáját«. Erre Becsei feleségére támadt, aki szorongatott helyzetében az utcára menekült és hangosan azt kiabálta vissza az urának : »Ne bánts Pista, nem mondom meg senkinek, hogy te gyújtottad fel a bíró pajtáját. Ezt a jelenetet, ezeket a megdöbbentő iszavakat sokan látták és hallották s ezután már gyorsan peregtek az események. A csendőrségen rövid idő múlva ott voltak a tavalyi tűz veszedelmes szereplői, Török Endre negyvtenötéves községi bíró, Becsei István és Horváth János községi pásztorok, akik a falu bikagondozói alkalmazottjai voltak. Kihallgatásuk során elrettentő példáját adták a tettesek bűnös szándékuknak. A vallomásukból tudta meg a falu és környéke, hogy a tűzkatasztrófa értelmi szerzője a község bírója, mig végrehajtói a két pásztor voltak. A bíró a szerencsétlenséget megelőzőleg felbujtotta Becsei pásztort, hogy az alatt amig ő egy távolabbi helyre meszet szállít, gyújtsa fel pajtáját, amelynek fejében két hízott sertést és 100 pengőt igért, amit a tett elkövetése után a pásztor meg is kapott. Becsei a falu másik pásztorát is belevonta a gyujtogatásba és ketten gyújtották fel Török pajtáját A csendőrség a három gyujtogatót azonnal letartóztatta és a falu nagy csodájára megbilincselve kisérték a veszprémi ügyészség fogházába. Mint később kiderült, a községi bíró bűnös tervét olyan elgondolások kísérték, hogy a tüzokozta kár biztosítási összegéből padlós pajtát építtet. A faluban mindénkit ámulatba ejtett Török megdöbbentő eljárása, mert úgy tudták, hogy a ^községi bíró anyagilag jó helyzetben van és nem volt szüksége arra, hogy ilyen bűnös úton jusson pénzhez, , . V' M. J.