Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-08-20 / 34. szám

51 6V Otd s zázezrek dicsérik Kopstein bútorok S tiagij üzlet az ország különböző városaiban. óriási választékban jóságát, szép kivitelét, olcsóságát. Hálók, ebédlők, kombinált be­rendezések, konyhabútorok és mindennemű kárpitos áruk Kedvező fizetési feltételek! Kopstein butorház, Pápa országhoz kapcsol, nemcsak ezer év eseményei I fűzték szorosabbra, hanem a világháború éve- j kig tartó vérzivatara is. Ez a barátság valóban kiállta a tűzpró- j bát s letette a hűségnek, a »Niebelungstreue«- ; inak hétpróbás s minden viharral dacoló foga­dalmát. Két ország szíve fog összedobbanni a most lezajló berlini találkozáson. Olyan össze­dobbamásban, amelyből mind f,a két népre, mind a két országra csak áldás fakadhat. ISHOLA-táskák vászonból 1-20P-IŐI SSKOLA-börönd erőlemezből 1*30 P-tö3 ISKOLA-aktatáska bőrből 5*90 P-töl kapható a Győri bőrdíszművesnél, Pápán, Kossuth Lajos utca 22. A szociális falu. A magyar falu ezernyi bajával, sok hátrá­nyával és a falu népének minden panaszával kedves nekünk, mert a mienk, szülőföldünk és gyermekkori emlékeink \ felújítója. (Ki­csiny apró házak, sok virág, kedves falusi hangok, fehér kenyér és ropogós szalonna. Nyáron porfelleg, télen sártenger, tavasszal virágzó akácosok, ősszel sárgult levelek és megkoppasztott fatörzsek. Szorgalmas munka és vígság, tikkasztó meleg és zord hideg. Gyermeksírás és állatbőgés, pásztorkurjantás és kutyaugatás mindmegannyi jellemzője a falunak. Szükség van bizonyos átalakulásra, nem forradalmi megmozdulásokat értünk ez­alatt, nem a falu külsejének átfestéséről van szó, hanem a korral való haladásról. A nép igényének fokozása megkívánja a változtatáso­kat. Nem átalakítani kell a falut, hanem új, egészséges reformokkal felfrissíteni. Mert hi- j szén hozhatunk akármilyen intézkedéséklet, a ! falu a maga hagyományos arcat nem fogja | megváltoztatni. Konzervatív felfogása pedig nehezen enged magához olyan elgondolásokat, melyek ha felemelni is kívánják, de eltérítik! mindennapiságából. Éppen ezért minden újí­tást, minden reformot úgy kell a falunak be­adni, hogy az észrevétlenül emelje fel a falu népét és csupán azt vegyék tudomásul, hogy segítés történt sorsukon. A falu megsegítésének szociális alapokon kell történnie, mert mi is az, amire szüksége van a magyar falunak és a falu népének? A technika haladásának éreztetni kell a hatását a faluban is, a villanyvilágítás, az úthálózat kiépítése, az ivóvíz, a csatornakérdés, a házak építkezésének megreformálása, megfelelő köz­épületek, iskolák, kórházak, kultúrházak létesí­tése és még sok minden más azok a teendők, melyek külsőleg megváltoztatják a falu képét. A falusi lakosnak is növekedik az igénye, szeretne kényelmesebben berendezkedni, job­ban és változatosabban táplálkozni, szóra­kőzni. Ezekről a dolgokról elsősorban fel kell világosítani a falusit, másodsorban lehetőséget kell nyújtani, hogy mindezeket megszerez­hesse, harmadsorban pedig, hogy az új kor vívmányait megkedvelje é;s használja is. Kü. Ionosképpen vigyázni kell a falusi ember egészségére, mert bizony ők maguk igen sok­szor nem törődnek ezzel. Mi szükséges ehhez elsősorban? Propa­ganda. De a propagandának észszerűnek kell lenni és becsületesnek. Nem az a cél, hogy a vidéki embert beugrassuk olyasmibe, amiket nem használ, amihez nincs kedve, amit nem tud értékelni. De igenis ne maradjon el a vá­rosi embertől, ne érezze magát kevesebbnek, mint városi társa, kinek megadatott, hogy bi­zonyos dolgokat hamarabb szerezzen be, mint ő. Fokozni kell az érdeklődést, fel kell kel­teni a lappangó tehetségeket, meg kell nekik mutatni azt az utat, mely a boldoguláshoz vezet. Mindehhez kitartás szükséges, de oly­módon, hogy a falu időközben megkedvelje az újításokat és ne találjon bennük érdekei ellen való törést. A szociális falu felépítéséhez nagyon sok kívánni való van, amit egy sze­gény ország nehezen, vagy egyáltalában nem tud megadni. A köznek a gondoskodása, a ke­reseti lehetőségek fokozása és az egyén ambí­ciója fogja megadni azt a biztos keretet, mely halkdóvá teszi a magyar falut. De nemcsak a helyiekkel telített szempontokat kell figye­lembe venni, nemcsak a község, a megye ér­dekeit kell biztosítani, hanem mindenekelőtt az ország érdekét. Egészséges, kicsiny, apró egyedekből van összetéve az állam. Ha ezek a kis szervek betegek, inséglesek, úgy az ál­lam biztonsága is veszélyben van, de ha arra törekszünk, hogy a falu is felemelkedhes;­sen és azt célszerű és korszerű újításokkal elő­segítjük, úgy a nemzet egyeteme fogja ennek hasznát látni. j Foglalkozzunk tehát külön azokkal a kér­désekkel, melyek a szociális falu kiépítéséhez szükségesek. Itt nemcsak a fafajt kell vizs­gálni, hanem kutatni kell az emberek helyze­tét, lelki szempontjait és a lehetőségeket, me­lyek biztosítani fogják a magyar feltámadást. Először is, talán mint legégetőbb kérdést vesszük bonckés alá az egészségügyi kérdése­ket, melyek kétfélék, egyéniek és közérdekűek. A közérdekű egészségügyi problémák kö­zött első helyen az orvosi hálózat kiépítéséről kell beszélnünk. A közelmúltban Keresztes­Fischer Ferenc belügyminiszter részletesen be­számolt azokról a teendőkről, amelyek az ál­lam részéről a közeljövőben megvalósításra várnak. Minden törekvés arra irányul, hogy a falun elegendő számú orvos álljon rendel­kezésre. Legalább is arra kell törekedni, hogy az orvos gyakran látogassa a körzetébe -esői falvakat és az orvosi köröknek szaporítása ezt a célt szolgálja. De a falusi népesség egész­ségügyi talpraállítása érdekében még számos legyéb teendő is szükséges. Először is a falu népének felvilágosítása, másodsorban a táp­lálkozás fokozása cukor, tej és étkezési akciók! által. A belügyminiszter költségvetési beszé­dében a Zöldkeresztakciók működésére is rá­mutatott és a tervezet felépítéséből sok re­ményt meríthetünk a jövőre nézve. De a szo­ciális teendők további vonatkozásaiban is sojf érdekes elgondolást találhatunk. így a gyer­mekvédelem terén az óvodáknak napközi ottho­nokká való átalakítása. A különböző társai dalornbiztosító intézmények további .fejlesz­tésével az egészségügy javításán fáradoznak. Az egyéni egészségügyi kérdések pedig főként az egyéntől függnek, vagyis az egyéneknek kell törekedni arra, hogy egészségükre vi­gyázzanak, vagy amennyiben betegek, úgy magukat gyógyíttassák. Az orvost fel kell használniok és az előirt követelményeknek meg kell felelniök. Sokkal célszerűbb, hogyha ez az egyéntől fog kiindulni, mint hogyha a tekintet­ben a hatóságnak különböző intézkedésekkeh vagy néhol még eréllyel kell érvényt szerezni. A szociális feladatok megoldásával öszr szefüggésben van az általános fejlődés is. Igv a munkalehetőségek létesítése, utak építése különös figyelemmel a bekötő útháló­zat fejlesztésére, ezáltal a főközlekedési útvo­nalaktól távoleső községek is bekapcsolódhat­nak a közlekedésbe. Fejleszteni kell és meg­menteni a népi munka, a háziipar néhol ve­szendőbe menő értékeit. így elsősorban .gon­dolunk a mindinkább tesjDedésbe menő ma­gyar selyemtenyésztésre. Néhány 'esztendővel ezelőtt még számos munkásnak juttatott ke­nyeret, de ezenfelül a magyar mezőgazdaság i­inak és iparnak is büszkeségei közé tartozott. Gondoljunk csak arra a hatalmas szociális erőre, amely ezekből az iparágakból ezrekre menő vidéki népességnek adott megélhetéjst. Másik örvendetes terv, hogy még ebben az esztendőben Bornemisza Géza iparügyi mi­niszter költségvetési beszéde szerint újabb száz község kap villanyvilágítást. Ez a szociá­lis érdekeken túlmenőleg, kulturális szem­pont is. És végül emlékezzünk meg Imrédy Béla miniszterelnöknek leugtóbb Debrecenben tartott nagyhatású beszédéről, amely ugyan­csak megemlékezett a faluról. Egészséges jó ivóvizet, a mezőgazdasági termékek értékesí­tését, hűtőházak építését helyezte kilátásba, miáltal a magyar föld terményei megindul­hatnak nyugat felé, hirdetni a magyar föld erejének eredményeit, de egyúttal a magyar földet megmunkáló parasztnak jobb megélhe­tést, biztosabb jövőt adhatnak. Fűzzük még ide — hiszen még ide tarto­zik — a belügyi kormánynak lazt a rendelkezé­sét, amellyel a községi jeg'yzők szociális jel­legű tevékenységiének elősegítésére több mint ezer főnyi kisegítő munkaerősereg'et juttatott. Nagyszerű tervek, óriási lehetőségek ezek, de erre szüksége is van a magyar falunak és népének. A sok viszontagság és nélkülözés kö­zepette élő magyar parasztságínak biztosítani kell a jobb jövőt. De ezeket a szociális re­formokat csakis az arra hivatottaknak szab!ad kézbe venni és megalkotni. Ez nem politika, ez nem falukutatás, ez a magyar irányítóknak határozott célkitűzése és ezen az úton való ha­ladás fogja majd meghozni a magyar nemzet legnagyobb rétegének, a falusi tömegeknek a szociális megújhodását. Dr. Kertész János. | SZEMERÉDI JÁNOS A pápai tanügynek gyásza van. Kedden távirat érkezett az áüami tanítóképző-intézetbe, amely tudatta, hogy az intézet igazgatója, Sze­merédi János, aki feleségével együtt Sárospata­kon töltötte szünidejét, meghalt. Hogy mi okozta váratlan halálát, ezt a távirat nem tudatta, s mindeddig, amikor e sorokat írjuk, az árván­maradt intézet irodájából megtudnunk nem si­került. Szemerédi igazgató, aki pár hét előtt teljes egészségben utazott el Pápáról, csak nem­rég jókedvű levelet írt egy itteni barátjához és abban kedvező egészségi állapotát is megemlí­tette. Egy újabb sürgöny aztán tudatta, hogy az elhúnyt a sátoraljaújhelyi állami kórházban rövid betegség után halt meg és végtisztesség­tétele Sárospatakon szerda délután történt meg. Az intézet tanári kara, a vakációban szét­szóródva, nem állott módjában a temetésen magát képviseltetni, koszorúját küldhette el csu­pán arra a sirra, mely oly tragikus hirtelen­séggel elhunyt vezetőjét takarja. Gyászát ma még csak az intézet ormán sötétlő zászló hir­deti . . . Szemerédi János, aki ezelőtt négy évvel Félegyházáról, ahol tanárként működött, került a pápai tanítóképző-intézet élére, nagyképzett­ségű, jeles pedagógus volt, aki intézetét kiváló szakértelemmel, nagy lelkesedéssel és páratlan ügybuzgalommal vezette. A munka volt élet­eleme, folyton dolgozott, hasonló tevékenységre sarkalta mindazokat, akik a vezetése alatt álló intézethez tartoztak. A tanügyi kormányzat mél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom