Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-06-25 / 26. szám

XXXV. évfolyam. • 26. szám. Pápa, 1938 fúnius 2,3. w ™ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. — Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Azok után az izgalmak után, amelyeken Európa néhány hét előtt keresztülment, — ma minden irányból békésebb szellők lengedeznek és mintha egy általános nagy megbékélésnek jelei is kezdenének mutatkozni. Bár a spanyol kérdés elintézése szintén kihatással bir minden állam egymás közötti viszonyára, s így ennek megoldása közvetve — enyhítve az általános feszültséget — minden európai nemzetre nézve jelentőséggel bir, minket magyarokat mégis elsősorban azok a békés szellők érintenek, amelyek a cseh kérdés elintézése kedvező hírvivői gyanánt szállanak felénk. Nem vagyunk olyan naivak, hogy minden kimondott szó, minden hivatalos és félhivatalos közlés őszinteségét elhigyjük. Annyi bizonyos azonban, hogy a harci csörtetés megszűnt északi szomszédunknál, s hogy most már csakugyan meg kell kezdődniök odaát a sérelmek orvoslásának és a jogos igények kielégítésének. Ez természetesen csak a „csehszlovák" alkotmány teljes megváltoztatása révén érhető el. Szörnyű megilletődéssel halljuk, hogy ez a kikerülhetetlennek látszó változás a cseh köztartársaság jelenlegi elnökének távozását vonhatná maga után, helyesebben az átalakulást ez előzné meg. Nagyon jól megértjük, hogy az, aki másfél évtizeden át orránál fogva vezette a népszövetségbe tömörült győző diplomáciát, nem nagyon szívesen veszi tudomásul, hogy az emberek becsapatásuk tudatára ébredtek és ma már a volt protektorok is az igazság uralmát kívánják helyreállítani. Természetesen nem képzeljük, hogy mindez simán és máról holnapra fog végbemenni. A hatalom birtokosai bizonyára még sokat fognak taktikázni, vagy taktikázni akarni. Az az érzésünk azonban, hogy a halasztgatás, vagy a csak részletekben való megadni akarás nem a taktikázóknak, hanem a nemzeti öntudatukra és nemzeti erejükre ráeszmélt népeknek fog javára válni. Minden magyar, minden tót, német, vagy lengyel lapnak elkobzása vagy betiltása is csak erősíti azt az akaratot, amelynek előbb, vagy

r utóbb, de föltétlenül diadalt kell aratnia. És ennek a diadalnak viszont kihatással kell lennie más államokra is, amelyek ugyanúgy, vagy még ugyanugyabban bánnak az uralmuk alá adott népekkel, mint teszik azt a csehek. Az, hogy ezek az államok, értjük itt elsősorban Romániát, geográfiailag kedvezőbb helyzetben vannak, mint van a három oldalról körülfogott Csehország, nem akadályozhatja meg ugyanannak és ugyanolyan méretű változásnak bekövetkezését, mint aminő most a cseh megszállt részen küszöbön áll. Az országjáró Szent Jobb városunkban. Szent István király alakját ősi mondáink életének egy legmagasztosabb mozzanatában kapcsolják városunkhoz. Itt kapta meg a Szilveszter pápa által küldött koronát. Későbbi följegyzések szerint a nép igen nagy lelkesedéssel éltette a pápát s az első királyt. Ezek a magasztos pillanatok jutottak eszünkbe, amikor most, 900 esztendő után a szent király jobbja országjáró útján vasárnap-városunkba is elérkezett. Olyan óriási tömeg sereglett össze, amekkorát városunk tán még soha sem látott. A környékbeli falvak katolikussága papjaik vezetésével körmenetekben zarándokolt Pápára, s itt az ünnepségek délután hat órakor a plébániatemplomban vették kezdetüket, ahol Németh József apátplébános mondott litániát. Ennek végeztével megszólaltak a harangok, s a harangzúgás kíséretében a hivők hatalmas, háromezer főnyi körmenete indult a Szent Jobb fogadására, az apátplébános vezetésével. Részt vett abban Simon György prelátus-kanonok is, Vidéki hátralékos előfizetőink részére lapunk mai számához postautalványt mellékeltünk, amelyen kitüntettük, hogy kinek-kinek 1938 június hó 30-ig mennyi a hátraléka* Felkérjük t. előfizetőinket, hogy a postautalvány felhasználásával tartozásaikat mielőbb rendezni szíveskedjenek, mert ellenkező esetben a régebbi hátralékosokat perelni lennénk kénytelenek. aki a veszprémi püspök képviseletében érkezett Pápára, a Szent Jobb fogadására. Közben, és már jóval korábban is, a város polgárai felekezeti különbségre való tekintet nélkül ezrével özönlöttek a pályaudvar felé, melyet a városi főkertész vezetésével a pápai dohánygyár és Perutz-gyár munkásnői öltöztettek virágos ünneplőbe, ahol az Aranyvonatot hozó sínpár mindkét oldalán, az egész pályatesten mintegy 600 méter hosszúságban helyezkedtek el, a rendőri kordon mögött. A tömeg állandóan nőtt, s fél 8 órakor mintegy 10.000 ember szorongott a pályatesten, melyhez hasonló tömeget Pápán még semmiféle esemény nem tudott megmozgatni. Egyáltalán, mint a fővárosi híradások is megállapítják, egész nap, egyetlen város pályaudvarán ilyen impozáns fogadtatásban nem volt része az aranyvonatnak, illetve Szent István jobbjának. És megjelentek itt a város egyházi, katonai és polgári hatóságainak vezetői, illetőleg képviselői. Kivonult a pápai huszárosztály díszszakasza, valamint a Levente Egyesület díszszakasza. Mindenki lázasan várta az aranyvonat érf kezését, amikor néhány perccel a jelzett időpont, 17 óra 41 perc után fölcsillant az aranyvonat ' égő kettős keresztje, az izgalom a tetőfokra hágott. S a meglepetés hangja morajlott föl a tömeg ajkán, mikor méltóságteli lassúsággal, a huszárdíszszakasz karabéllyal tisztelgése közben begördült. A magyar szentek alakjaival ékesített „arany"-vonat művészi megoldása valahogy középkori hangulatot sugárzott. Teljesen áttört közepén az alkonyi félhomályban megvilágított színarany ereklyeház szikrázó fényben tündökölt s benne az országépítő nagy király országtérítő jobbja. A 900 év után újra megjelent Szent Jobb a lelkek mélyén is ünnepi hangulatot teremtett. A Szent Jobb mellett adoráló papok álltak karingben, kísérője volt Mészáros János érseki helynök, a Szent Jobb őre. A Szent Jobb kíséretében a m. kir. koronaőrség díszszakasza is az aranyvonaton jött, Pajtás Ernő m. kir. koronaőr-őrnagy parancsnoksága alatt, a díszszakasz tagjai pedig az ablakokban álltak. Az aranyvonattal együtt jött az Actio Catholica részéről Huszár Károly ny. miniszterelnök, a győri székeskáptalan képviseletében pedig Saly László kanonok, a győri theologiai főiskola igazgatója. S jelen volt a sajtó több képviselője. Hamuth János polgármester a város közönsége nevében lelkes beszéddel hódolt az országjáró Szent Jobbnak, utána pedig Németh József apátplébános Szent István-imát mondott. Néhány perc még, a Szent Jobb kísérői újra felszálltak a vonatra, az aranyvonat pedig Szent István jobbjának tündöklő aranyházával méltóságosan gördült ki a pályaudvarról. A tömeg lassan kezdett szétoszlani, a körmenet pedig visszament a plébánia-templomba, ahol az apátplébános mondott Te Deumot. Ezzel a Szent Jobb fogadásának rendkívül impozáns ünnepségei véget is értek. Beszámolónk nem lenne teljes, ha meg nem emlékeznénk a pápai rendőrkapitányság munkájáról, mely vitéz dr. Vida Elemér rendőrtanácsossal ^z élén, az óriási tömegben olyan példás rendet tudott tartani. H. E. A hadirokkantakért. irta: vitéz dr. Árvátfalvi Nagy István országgyűlési képviselő. Mi, a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének törvényes képviselői, mindenkor elsősorban magyarok vagyunk és csak azután vagyunk hadigondozottak. Hazafias önmérséklettel, igaz bajtársi szeretettel és nagy türelemmel dolgozunk az érdekképviseleti teendők terén, elsősorban azonban azért, hogy azokat a hősi erényeket, amelyek bennünket irányítottak, átültessék a magyar ifjúságba és őket hasonló áldozatkészségre buzdítsuk arra az esetre, ha őket is hivni fogja a haza. Kétségtelen, hogy a magyar hadigondozottak fokozottabb kötelességteljesítésük és áldozathozataluk folytán fokozottabb támogatásra is tarthatnak jogosan igényt. A trianoni csonka nemzet tőle telhetőleg eddig is keblére ölelte a hadigondozottakat és igyekezett sorsukat megjavítani, sajnos, azonban a hadigondozottak ellátását még ma sem lehet kielégítőnek mondani. 17,735.000 pengő az az összeg, amelyet a magyar állam költségvetésében hadigondozási célokra fordít. Meg kell állapítanom, hogy ez az összeg ma már a rokkantadó bevételéből teljesen fedezve vain, amennyiben ebben a folyó költségvetési évben már 17,700.000 pengő a rokkantadókból előirányzott bevétel. Ilyenformán, azt hiszem, jogos az a kérelem, hogy ezt az öszszeget a magyar állam és a nemzet jó szive és szeretete két vagy három millió pengővel toldja meg s ebben az esetben máris kielégítő járadékrendezésről beszélhetnénk. A 1000/o-os hadirokkantak járadéka európai nivón áll, az alacsonyabb százalékú rokkantak járadékai azonban mértani arányban csökkennek és szomorú helyzetben vannak a magyar hadiözvegyek, akik havonta öt pengőt kapnak. — Ezek csak a szegény, havi 60 pengő jövedelmen alul levő, cenzusios hadiözvegyek, amiből valóban nem lehet megélni, emellett öregedő korban is vannak, amikor már nem képesek megfelelően dolgozni, kenyeret keresni. Elsősorban és főként tehát a hadiözvegyek járadékának megfelelő felemelését tartom kívánatosnak. Valóban szükség volna azonban a hadirokkant törvény novelláris módosításával még több más jogos kérelmet is teljesíteni, így elsősorban a felülvizsgálatok és százalékok megállapítására vonatkozólag az orvosi utasítás megfelelő módosítását, mert lehetetlenség az, hogy orvosi mérlegeléssel, húsz évvel a világháború után, valakinek a rokkantsági százaléka leszállíttassék. Szerény nézetem szerint e százalékot ma már legföllebb visszaélés esetében lehetséges leszállítani; de akkor, mikor eddig az illető rokkantsági százaléka egy bizonyos pontnál megállapodott, indokolatlan mérsékelni, különösen arra való figyelemmel, hogy a járadékok még mindig nincsenek is méltányos mértékben megállapítva. Igen nagy köszönettel adózom a honvédelmi minisztérium hadigondozási ügyosztályának azért a megértő bajtársi jóindulatáért, amelyet a magyar hadigondozottak érdekében tanúsít és hálás szívvel köszönöm a honvédelmi miniszternek azt az intézkedését, hogy a költségvetési fölöslegeket segélyezés formáiábati az erre leginkább rászoruló hadigondozottaknak juttatja addig is, amig a Járadékok megfelelő rendezése bekövetkezhetik. A rokkanttörvény jelentős rendelkezéseket tartalmaz arra nézve, hogy a vállalatok, üzemek hogyan kötelesek munkásokul, alkalmazottakul hadigondozottakat felvenni; a hadi-