Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-06-11 / 24. szám

RLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. — Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai könyvnyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A magyar ipar problémái. Gyors ütemben folyik a képviselőházban a költségvetés vitája, amelynek során most került letárgyalásra az iparügyi tárca költségvetési előirányzata is. Bornemisza Géza iparügyi miniszternek ez alkalommal a Házban elmondott beszéde élesen világított rá arra, hogy a háború és az országcsonkítás után bekövetkezett gazdasági fejlődés következtében milyen különleges fontossága van az iparinak csonka hazánkban. Két évtized óta, amióta különváltunk Ausztriától, komoly áldozatokat hozunk a hazai ipar fejlesztése érdekében. Ezen a téren bizonyos előitéletekkel és ellenvéleményekkel kellett a kormánynak megküzdenie, holott kétségtelen az, hogy a helyes magyar gazdaságpolitikának semmi körülmények között nem szabad háttérbe szorítania az egészséges iparágak fejlesztését. Még a mezőgazdaságnak is érdekében áll a magyar ipar fejlődése, mert mai népsűrűségűnk mellett nyilvánvaló, hogy még a termelés színvonalának emelésével és a birtokmegoszlás javtíásával sem érhetnők el azt, hogy a mezőgazdaság a falvakban mutatkozó népfelesleget teljesen eltartsa. Többek között tehát azért van szükség iparra, hogy a kisbirtokos családok második és harmadik gyermekei, akik már az atyai földön elhelyezkedni nem tűdinak, foglalkozást és megélhetést találhassanak más termelési ágakban. Ha erről a magyar ipar fejlesztése révén nem gondoskodnánk, úgy a kisbirtokok oly nagymérvű elaprózódása következne be, ami feltétlenül káros lenne gazdatársadalmunkra és az egész országra. Igen figyelemreméltó kijelentéseket tett Bornemisza Géza iparügyi miniszter az ország nyersanyagellátására vonatkozólag is. Nagyon örvendetes, hogy a miniszter közlése szerint a bükkszéki és lispei olajkutatások kedvező eredménnyel jártak. Az eddig termelt olajmennyiségek az ország szükségletének mintegy ötödrészét fedezik. Az ércbányászat terén is jelentős eredmények mutatkoznak, különösen a recskai állami ércbánya üzemének bővítése és modernizálása révén. Nagy gondot fordít az iparügyi miniszter a községek villamosítására is. E téren erősen elmaradtunk a külföldi országoktól, ahol a községeknek már több mint 90o/o-a yillamos világítással van ellátva, mig nálunk eddig a községeknek csak 33 százalékát sikerült villamosítani. Bejelentette a miniszter, hogy a villamosítási programm keretében egyelőre 173 község villamosítása van tervbe véve, amelyek közül még ez év folyamán 100 községet ffognak a villamos hálózatba bekapcsolni. A magyar vidék fejlődése és az egyes vidékeken mutatkozó munkanélküliség enyhítése szempontjából igen kedvező eredmények várhatók az iparügyi kormánynak azon törekvésétől, hogy a jövőben egyes ipari üzemek a lehetőséghez képest ne a fővárosban, hanem egyes vidékeken helyezkedjenek el. Ezt a célt a kormány nem erőszakkal, hanem kedvezményes fuvardíjtételek biztosításával és egyéb eszközökkel kívánja elérni. Megemlékezett a miniszter végül az iparnak, mint termelési ágnak, valamint az iparban foglalkoztatott munkásságnak érdekképviseleti kérdéséről is. Ennek megoldása természetesen szervesen beleilleszkedik abba az új érdekképviseleti rendszerbe, amelyről vitéz Imrédy Béla miniszterelnök már az ötéves tervvel kapcsolatban nyilatkozott. A kormány külön csúcsszervezeteket kiván létesíteni a kereskedelem, a gyáripar és a kézműipar résziére s ez érdekképviselet keretében akarja megoldani az ipari kartelek régóta húzódó kérdését is. Külön érdekképviseleti rendszert kiván kiépíteni a kormány az ipari munkásság részére is. A magyar közvélemény ezzel kapcsolatban bizonyára a legnagyobb helyesléssel fogadja az iparügyi miniszternek azt a kijelentését, hogy megszűnt immár azoknak a munkásszakszervezeteknek a létjogosultsága, amelyek még ma is a nemzetköziség eszméje alapján állanak és | az osztályharcot hirdetik. Ezek a szakszerveze| tek vagy megváltoztatják álláspontjukat, vagy í pedig át kell adniok helyüket oly érdekképI viseleteknek, amelyek a nemzeti közösség alap! ján tömörítik az ipari munkásságot, amelynek | túlnyomó része ma már amúgy sem érez lelki í közösséget a jelenlegi szakszervezetek elavult ; eszmekörével. A város 1937. évi zárószsmadása. Pápa város 1937. évi zárószámadásával kapcsolatban a város képviselőtestülete elé terjesztett polgármesteri jelentés — részben — az alábbiakban számol be a város pénzügyi helyzetéről. A város pénzügyi helyzete 1937. évben további javulást mutat. Ennek ellenére azok a nehézségek, melyek az előző évek gazdálkodásában előfordultak, nem szűntek meg, csak enyhültek, de nem olyan mértékben, mint az a városfejlesztés s a szociális alkotások érdekében kívánatos lett volna. A pénzügyi egyensúlyt 1937. évben is sikerült fenntartani s mindazon igények kielégítéséről gondoskodni, melyek egyrészt a városi vagyon megóvását, másrészt szerény keretek között a város fejlesztését szolgálták. Csak óvatos és céltudatos gazdálkodás mellett volt lehetséges 1937. évben is a gazdálkodást hátrányosan befolyásoló adósságok és kamatterhek csökkentése. A város vezetőségének az a felfogása, hogy a mai viszonyok s a város anyagi helyzete sem engedi meg, hogy a város fejlesztése és szociális alkotások költségei kölcsönökből fedeztessenek, s ezért minden törekvése odairányult, hogy az észszerű takarékosságot az egész vonalon végrehajtsa, az adósságokat megfelelő mértékben csökkentse s így lehetővé tegye a polgárság újabb megterhelése nélkül a városfejlesztést s a szociális alkotásokat. Ez a felfogás és törekvés jut kifejezésre az 1937. évi zárszámadásban, de kifejezésre jut az 1933—1937. évi gazdálkodásban is, melynek eredményeképpen öt év alatt az adóssság 503.489 P-vel csökkent, ugyanakkor kamatban 326.138 P fizettetett ki. A polgármester azt állapítja meg, hogy miután mindinkább parancsolóan előtérbe jut s sokáig — még pár évig sem — odázható el a csatornázás kérdésének megoldása, melyre rövid időn belül kénytelen lesz a város közönsége nagyobb kölcsönt felvenni, ha nem akarja, hogy a város közegészsége veszélybe jusson. E nagy és fontos szükséglet kielégítése okából is okvetlenül tartózkodni kell újabb terhek vállalásától. Az 1937. évben adósságokra 98.233 P tőketörlesztés és 55.050 P kamatfizetés történt. A kamatteher még ilyen nagyösszegü törlesztése mellett is az 1936. évvel szemben 4545 P csökkenést mutat. A Magyar Aszfalt Rt.-gal szemben fennállott tartozásból 36.943 P járdakészítési költség fizettetett ki s ezen összeggel végleges kiegyenlítést nyert a nagyösszegü, s a város pénzügyi helyzetére eddig súlyosan nehezedő, 1929. évből származó tartozás. Sághegyi Bazaltbánya Rt.-tól kiskocka utak építésére igénybe vett 31.800 P hitel hátralékos öszszege szintén teljes kiegyenlítést nyert. A gyermekmenedékház céljára megvásárolt ház 3500 P-t kitevő vételára kifizettetett, úgyszintén a kislakás építésre felvett kölcsön utolsó részlete is. A külföldi és belföldi kölcsönre, vállalkozói hitelre az 1937. évben a következő adósságokra történt törlesztés és kamatfizetés: 170.000 dollár Speyer-, 350.000 P hosszúlejáratú (Pápai Takarékpénztártól), 60.000 P OTI, 25.822 P váltókölcsön (Pápai Takarékpénztártól az ú. n, Máday-tartozás), a The Neuchatel cég aszfaltkocsiút építésének 108.381 P-ős vállalkozói hitelére. A repülőtér létesítésével kapcsolatban 1937. évben végzett munkálatok költségeire fordított 15.000 P, a repülőtér bére és bérlő kártalanítására fordított 9198 P, Antalháza puszta bérletének átadása folytán a bérlő kártalanítására és takarmány átvételére fordított 6500 P, összesen 30.698 P pótköltségvetéssel pótadó emelés nélkül fedezett rendkívüli kiadás is súlyos terhet jelentett a gazdálkodásban. A város közönsége a feltétlenül szükséges és a pénzügyi helyzet által megengedett mérvben 1937. évben is eleget tett a város fejlesztési, szociális és kulturális kötelezettségének, amit igazolnak az erre vonatkozó csoportok és fejezetekben kiadásként megjelölt tekintélyes összegek. A még mindig súlyos gazdasági viszonyok nem tették lehetővé a köztartozások teljes mértékben való behajtását s nem vált lehetségessé a cselekvő hátralékok nagyobb mérvű csökkentése sem. A város hivatalos vezetőségének minden törekvése oda fog irányulni, hogy amennyiben az általános gazdasági helyzet megengedi, a cselekvő hátralékok teljes egészükben behajtassanak s a szenvedő hátralékok a zárószámadásban a lehető legkisebb összegre korlátoztassanak. E téren is határozott haladás észlelhető. A kiadásoknál az előirányzattal szemben 19.214 P 35 f hitel túllépés, a bevételeknél az előirányzattal szemben 40.474 P többlet bevétel mutatkozik. A képviselőtestület által elfogadott eredeti költségvetési tételek részben a m. kir. belügyminiszter által eszközölt módosítások, részben a pótköltségvetés, végül a képviselőtestület által engedélyezett és eszközölt hitelátruházások következtében módosultak, a módosításokkal a számadás mérlege a következő: Előírás Előirányzat Lerovás Bevétel 942.981-84 P 902.507-— P 965.609-54 P Kiadás 927.910-35 P 908.696-- P 946.714-35 P Pénztármaradvány 18.895-19 P A cselekvő hátralék a 16.316 P 89 f levonásával (lerovási túlfizetés) 239.795 P 42 f, a szenvedő hátralék 233.193 P 49 f, mutatkozik tehát számadási felesleg 6601 P 93 f. A szenvedő hátralékokból 164.266 P a rendőrségi hozzájárulásra esik. A város vagyonmérlege a következőkép alakul: Cselekvő vagyon 5,934.510-35 P Szenvedő vagyon 1,187.152-22 P Tiszta vagyon 4,747.358-13 P Ez az 1936. évi eredménnyel szemben 160.497 P 42 f emelkedést mutat. A kiadásokból a személyi járandóságok 361.587 P 51 f-t, a dologi kiadások 566.322 P 84 f-t tesznek ki. Ezen megoszlás mellett a személyi kiadások 39o/o-át, a dologi kiadások 61o/o-át teszik az összkiadásnak. Az összkiadásokból, ha az 1930. évi népszámlálási állapot szerinti 21.352 lélekszámot vesszük alapul, egy lakosra 43 P 45 f esik.