Pápai Hírlap – XXXV. évfolyam – 1938.

1938-01-15 / 3. szám

HEGJELENIK MINDEN SZOMBATON REGGEL Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171.- Kiadóhivatal 131. Laptalajdonos főszerkesztő: dr körös endre Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám, Főiskolai nyomda. Hirdetések — tarifa szerint — felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az évforduló alkalmával csaknem az egész európai sajtó foglalkozott az európai helyzettel, még pedig a béke és a háború lehetőségeinek szemmeltartásával s a mult esztendő külpolitikai eseményeinek gondos mérlegelésével. Ez jó alkalmul szolgál a sajtó munkásainak arra is, hogy különböző 'kimutatások kapcsán világítsák meg azt az ideges tevékenységet, mely a nagyobb nyugati kancelláriák mindenikét újabb és újabb sztrategiai mozdulatokra készteti, amit talán a legjellemzőbben az a kilométerszám fejez ki, amit a mult esztendőben a külpolitikusok megtettek, ami csak arra vall, hogy a helyzet még igen távol van a végleges kijegecesedéstől. Úgyszólván semmi sem kész és semmi sem bizonyos s így a háború befejezése után csaknem két évtizeddel korántsem érezzük a lehiggadást. Ha ezeknek az utazásoknak nincs is több értelmük és céljuk, mint az, hogy igazolják az amerikai elnök néhány nappal ezelőtt tett kijelentését, amely szerint az a nemzet szolgálja leghathatósabban a béke gondolatát, amely igyekszik minél erősebbé válni, sőt mindenkinek szent kötelessége is, hogy minél erősebbé lehessen, akkor az új esztendő első külpolitikai utazása tényleg a nyugodt és végleg kiformált békeakarásnak a szolgálata. A szinhely már maga is elárulja a tanácskozás jellegét: hiszen Budapest ma köztudomás szerint egy határoktól megfosztott ország fővárosa, az a hely, mely valóban nem fenyegeti sem Európát, sem szomszédait hatalmas hadsereggel, hiszen Bulgária után az egyetlen ország, amely még nyakán cipeli annak a békének a megalázó -parancsait, amely olyan egyoldalúan mérte rá a lefegyverzés parancsait, hogy ugyanakkor körülötte minden ország állig fegyverbe öltözve szinte megcsúfolja a békekötések amaz erkölcsi törvényét, amely szerint a szerződés csak akkor szerződés, ha mind' a két fél lelkiismeretesen megtartja. S ha a budapesti tanácskozás semmi módon nem akar fenyegetés, még kevésbbé fegyvercsörtetés lenni egyetlen szomszéd, egyetlen hatalom felé sem, s ha mégis mind Ausztriában, mind Olaszországban úgy foglalkoznak a budapesti találkozóval, mint az újesztendő egyik igen fontos jelenségével, ahol a szükséges gazdasági "kérdések mellett ugyancsak nagy szerepet játszanak a három országot érdeklő politikai kérdések s ezek mellett mindazon külpolitikai események is, melyek az utóbbi időkben az európai helyzetet érintették és megváltoztatták, mindezek nem a háborús gondolat szolgálatába állítják a résztvevő országokat. Érthető, ha Ausztria legnagyobb újságja »Bevált barátság« cím alatt foglalkozik a budapesti olasz-osztrák-magyar találkozással és megállapítja, hogy: »Noha a tanácskozás tengelyét a gazdasági kérdések adják, úgy ezek módosítását, majd pedig megújítását halaszthatatlanná tették a változott körülmények. Azonban a gazdasági kérdések mellett a politikai kérdések is tárgyalást és figyelmet követelnek. Ezek a középeurópai helyzettel függnek össze, de összekapcsolódtak természetesen az általános európai helyzettel is, sőt nem utolsó sorban a keletafrikai olasz birodalom A legszebb öltöny, felöltő és télikabát-újdonságok nél Dús választékú szövetraktár. Pápa, Deák Ferenc ulca 1. Arany éremmel kitüntetve. jogszerinti elismerésével is összefüggenek. Ebből viszont az is kiviláglik, hogy a kérdések szoros kapcsolatban vannak egymással és nem lehet széttagolni, elválasztani azokat, mert megoldásuk szoros összefüggésben van Európa és az egész világ békekérdésével. Ezért mondotta legutóbb az angol külügyminiszter is, hogy a békének nem tesz szolgálatot, aki kítlön-külön választja az egyes kérdéseket, azok megoldását külön tárgyalások alapján kivánja. »Nemcsak a német gyarmatok kérdéséről kell tehát beszélni« — mondja az angol diplomata, — »hanem az összes sérelmekről, melyek ma a békét veszélyeztetik.« így tehát Versailles mellett Trianonról sem szabad megfeledkezni. Hogy a magyar kérdés eddig eljuthatott, abban nagy része van annak az önmérsékletet tanúsító magyar külpolitikának, amely szinte példaadóvá vált a Darányi Kálmán tiszta és minden mellékgondolatot kizáró békepolitikáján keresztül. Ez kétségtelen. Amint hogy nem lehet vitás az sem, hogy a római szerződésMS hozzájárult, hogy a nyugati hatalmak felfigyeltek és a néma szenvedés igazi mártírjában: a magyarban felismerték Kelet-Európának azt a hősét, akire rá lehet bízni a béke szolgálatát, amely gondolatnak még Trianon után is lelkes és megbízható képviselője, szolgája és áldozatkész hive tudott maradni. A mezőgazdasági munkások öregségi biztosítása. (y) Az elmúlt esztendő utolsó előtti napján az illetékes miniszterek két fontos törvényjavaslatot helyeztek a Ház asztalára tárgyalás céljából. Az egyik a választójogi javaslat, amely már hosszú évtizedek óta áll a politikai érdeklődés középpontjában és amely még bizonyára sokat fogja foglalkoztatni a politikai tényezőket és a közvéleményt egyaránt, mindaddig, mig törvényerőre emelkedik. Nem túlozunk azonban, ha ugyancsak fontosnak, a nemzet jövője szempontjából sorsdöntőnek tekintjük ia másik törvényjavaslatot, amelyet Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszteri minőségében nyújtott be és amely törvényjavaslat a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról*; cimet viseli. Ennek a törvényjavaslatnak benyújtásával az állami irányítás alatt álló hivatalos magyar szociálpolitika felbecsülhetetlen jelentőségű fordulóponthoz érkezett. Körülbelül egymillió | falusi embert érint ez a javaslat, olyan falust kisembereket: mezőgazdasági munkásokat és törpebirtokosokat, akikre eddig öregségük és rokkantságuk esetére a legbizonytalanabb jövő, gyakran a legnagyobb nyomorúság várakozott. A Darányi kormány s elsősorban a miniszterelnök mélységes szociális érzékéről, emberies belátásáról és valódi államférfiúi elhivatottságáról tett tanúságot, amikor ezekben a vészterhes, nehéz időkben pótolni igyekszik 'a magyar szociálpolitika eddigi legsúlyosabb hiányosságát és meg akarja teremteni a mezőgazdasági munkásság öregség esetére való intézményes és kötelező biztosítását. De hála illeti meg az ország pénzügyminiszterét, Fabinyi Tihamért is. aki mint az állami pénzügyek felelős irányítója, az államháztartás nehéz helyzete ellenére módot talált arra, hogy falusi népünk legelhagyatottabb rétegének egyik legfontosabb szociális problémája a nemzet jövője szempontjából valóban megnyugtató megoldást nyerjen. Bizonyára lesznek olyanok, akik ezt a nagyjelentőségű törvényjavaslatot fölényesen birálni fogják s különösen azt teszik kifogás tárgyává, hogv kevés az a "néhány pengő, amely a javaslat intézkedései szerint havonta öregségi járadék cimén a 65. • évét betöltött mezőgazdasági munkásnak jut. Azonban azok, akik ilyen kifogásokat emelnek, elsősorban nem ismerik a falusi életet és mezőgazdasági munkásságunk — sajnos — igen szerény életszínvonalát, azokat a szociális körülményeket tehát, amelyek között a havi 8—10—12 pengő, amit az elaggott mezőgazdasági munkás vagy törpebirtokos, illetőleg gazdasági cseléd kapni fog, igen figyelemreméltó összegnek számít. Hiszen e társadalmi rétegek elbetegesedett, munkaképtelen öregjei, eddig vagy gyermekeik, családtagjaik könyörületességére, vagy pedig az állam : és társadalom jótékonyságára, szociális istápolására voltak utalva, hatalmas haladást, helyzetük lényeges megkönnyebbedését fogja jelenteni tehát az az öregségi járadék, amelyet részben saját befizetéseikkel biztosítanak maguknak és amelynek jelentőségét nagy mértékben emeli az a körülmény, hogy a törvény életbeléptetése után minden 65. életévét betöltött mezőgazdasági munkásnak, törpebirtokosnak és gazdasági cselédnek joga lesz erre a járadékra, Gyögod/on me

g |> ^ Csodálkozni fo

g# • Milyen olcsón vcksctrolípaií kiváló minőségű BÚTOROK. AT leltári árusításunk alatt. Kopstein butorfpátsz