Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-11-20 / 47. szám

Butorvásárlók figyelmébe! Ötven év óta fogalommá vált bútoraink jósága, szép kivitele és olcsósága. Vásároljon tehát Ön is nálunk! Hálók, ebédlők, kombinált berendezések és mindennemű kárpitos-áruk nagy választékban. Kedvező fizetési feltételek! KOPSTEIN BÚTORCSARNOK Pápa, Fő-tér 14. sz. Pápai kirakat. A kereskedő rendszerint olyan árut rak kirakatába, ami üzletére jellemző, ami csábító s üzletét legalább is előnyös színben tünteti föl. Ez a kirakat szintén jellemző Pápára, de aligha csábító és előnyös. Kezdem azzal, ami nincs. Ez: a város esti világítása. Persze nem a Fő-utccára kell gondolni, ahol az ember — relatíve — nagyvárosi fényözönben, transparenssel — ez egyes számban — színesítve sétálhat. De ha az ember az Esterházy-útra kerül, vagy az idegen, ha a pályaudvarról jön, ugyancsak tágíthatja a pupilláit. Ha valaki itt kapna pofont, azt se tudná megállapítani, kinek köszönheti. A kocsiforgalmat lebonyolító úttest kap felső világítást, de ez csak arra jó, hogy légitámadás esetén megállapíthassa a repülő, hogy itt is út vezet. A fasor azonban csak protekciós helyen engedi a fényt átszűrődni. Azért történhetett meg az a közelmúltban, hogy este 1 tizenegykor csöngettek be egy előkelő úr lakására, megkérdezni, hogy melyik a 11-es házszám. Az illető, cselédje távol lévén, ágyból volt kénytelen kiszállni és ajtót nyitni. Tudom, nem szívesen veszik azok, akik sötétben szeretnek sétálni, ha ezt a kérdést bolygatom, de a közérdek kívánja ezt, s elvégre, ha valaki sötétséget keres, talál másutt is. Pápáról nem kell a szomszédba menni. * Folytatom a világítással, ami van. De amiben nincsen köszönet. Ez a Fő-tér megvilágítása. Itt áll gyönyörű plébániatemplomunk. De csak alkonyatig. Mert, ha leszáll az est, többé nem látható. Csák a holdfény jóvoltából. Vidékiek panaszkodtak, akik szintén élvezték szépségét nappal, hogy a rossz megvilágítás miatt az esti városkép mennyire sivárabb nélküle. S ez igaz is. Tulaj donképen még új lámpásokat sem kellene a téren elhelyezni, csupán a meglévőket lenne szükség úgy csoportosítani, hogy ha már a világítás megvan, értelme is legyen. * A városi mozgó a legáltalánosabb, s legyünk őszinték, egyetlen állandó szórakozási lehetősége a város közönségének. S a moziigazgató meg is tesz mindent, hogy a fővárossal egyidőben élvezhessék a pápaiak a filmuj donságokat. De ennek a városi mozgónak van egy idegekre menő tulajdonsága. S ez reklám-gazdagsága. Nem az ellen irok, hogy a város, mint kifogástalan üzletember, ne használjon ki minden lehetőséget. A mozi akár kilométernyi reklámot is leadhat — a hivatalos kezdés előtt. De igenis tiltakozik a város közönsége az ellen, hogy fél hét, meg fél kilenc után még negyedóra múlva is azt legyen kénytelen nézni és hallgatni, hogy milyen matracot használjon, vagy melyik kereskedő fizet azért, ha nála vásárol valaki. * Bizonyára van olyan is, aki a szép őszt siratja. De bele kell nyugodnunk, hogy itt a tél, komisz, cseppfolyós állapotban. S ez aktuálissá teszi a kérdést. Van két fontos útvonalunk, amelyek télen csak hajóval járhatók. A Qróf-út és a Szalmavári Kovács-út. A Tókert lakosságának igen nagy része közlekedik e két útvonalon, illetőleg csak közlekednék, mert ilyenkor lehetetlenné válik. Pedig a Gróf-út milyen szép, jó időben. Már a mult század rézmetszeteinek és karcainak állandó témája. Napjainkban azonban csak a panasz, bosszúság és keserűség témája. * Sokszor csodálkoztam diák koromban, hogy a diákévek gyorsan múlnak, a nadrág mindig hosszabb lesz, csak egy dolog nem változik: az irgalmas kórház órája. Ezen háromnegyed három volt, amióta csak emlékezni tudok. De a mult héten csoda történt. Megmozdultak a mutatók, megindult az óra, s azóta még a negyedeket is üti. Persze mindez nem magától történt, de a följegyzésre érdemes, mert eszébe juttatja az embernek, hogy a világ végtelen, s az Időt az embier tereímtett

e- Horváth Elek. — A Jókai-kör szezónnyitása. A Jókaikör mult vasárnap tartotta idei első előadóülését. Medgyasszay Vince püspök, irodalmi körünk elnöke a kör kultúrális, nemzeti céljához méltóan vezette be az előadások sorozatát, amikor azokat a küzdelmeket ecsetelte, amelyek a Nemzeti Szinház létesítését megelőzték, poétikus képet nyújtott a szinház 100 év előtti megnyitásáról és tömören, szépen méltatta a szinház eddig teljesített és ezután végzendő munkáját. Lelkes taps jutalmazta az illusztris előadó lelkesítő hatású felolvasását. Jeles művésztehetséget ismert meg a kör közönsége Szabó Sándor kollégiumi zenetanárban, aki két hegedüszámával úgy technikai készségével, mint érzésébeni melegségével egyszeriben meghódította a közönséget. Hegedüjátékához Briglevich Irén szolgáltatott egyenlőrangú művészi zongorakiséretet. Az ülés másik irodalmi előadója, Horváth Elek egy elfelejtett magyar íróról, Pápay Sámuelről szóló tanulmányát olvasta fel. Horváth Elek nemcsak kutatásainak eredményeiben, de a Pápán élt — a maga idején nagytekintélyű író — értékelésében is eredetit és újat nyújtott. Meglepő volt az az idézetekkel bebizonyított megállapítása, hogy Pápay a maga első, magyar nyelvű irodalomtörténetében mennyire a mai értékelésnek megfelelőleg állapította meg az összes addig élt és a saját korában élő írók esztétikai értékét és irodalmi jelentőségét. Kívánatos volna, ha tanulmánya egész terjedelmében — például a Jókai-kör évkönyvében — megjelenve Pápay Sámuel irodalomtörténeti értékelését szélesebb körök köztudatává emelné, ami városunknak is csak dicsőségére válnék. — Az előadó-iilést megelőzőleg a kör közgyűlését tartották meg Medgyasszay püspök elnöklésével. Ezen dr. Horváth Endre főtitkár olvasta föl a mult évről szóló tartalmas jelentését. A megüresedett háznagyi tisztségre, miután a Pápáról elköltözött eddigi kitűnő háznagynak, Csiszár Lászlónak köszönetet mondottak. Tóth Sándor koll. tanárt választották meg. Végül Lux Lajos pénztárnok terjesztette elő a kör pénzügyi helyzetéről szóló, teljesen megnyugtató jelentését. ÚJDONSÁGOK. — Főigazgatói látogatás. Dr. Balassa Brúnó székesfehérvári tankerületi kir. főigazgató a hét első felében Szemerédi János tanítóképzői igazgató szakfelügyelő és dr. Balogh István tanügyi titkár társaságában iskolalátogatást teljesített ,a ref. nőneveíőintézet tanítónőképzőjébe,n és polgári leányiskolájában. Az egyházkerület képviseletében Medgyasszay Vince püspök és Ólé Sándor főiskolai egyházi gondnok voltak jelen. A tankerületi főigazgató itt tartózkodása alatt az összes helybeli közép- és középfokú iskolák igazgatóival is közös tanácskozást tartott. — Eucharisztikus nagygyűlés Pápán. December hó 5-én, vasárnap a helybeli Katolikus Kör előkészítő és szervező eucharisztikus nagygyűlést rendez városunkban. Délelőtt fél 11 órakor a Jókai Mozgó épületében kizárólag férfiak részére lesz nagygyűlés, melyet Németh József apát-plebános nyit meg. Beszélni fognak : P. Bangha Béla S. J. Jézustársasága atya, pilismaróti Bozóky Gyula ny. vezérkari ezredes és Homonnay Tivadar orszgy. képviselő. Záróbeszédet dr. Sulyok Dezső orszgy. képviselő mond. Délután fél 4 órakor pedig a LeventeOtthonban kizárólag nők és asszonyok részére lesz nagygyűlés, melyen a délelőtti szónokok és még Palágyi Natália szociális testvér mondanak beszédet. i — A Hubertus vadászlovaglás eredi ménye. A helyi huszárosztály Hubertus-vadászlovaglásáról lapunk mult számában megjelent hírünkben közölt kifutó helyes eredménye a következő: 1. Nagy Kálmán főhadnagy, 2. Újhelyi Szabolcs főhadnagy, 3. Rákosy Endre főhadnagy, 4. Dókus István főhadnagy, 5. Bardio százados, 6. Monspart Gáborné. Az altiszti kifutó győztese vitéz Kállay törzsőrmester. — Halálozás. Arz Albert ny. törvényszéki biró, mindenki szeretett Berci bácsija, e hó 13-án életének 73. évében elhunyt. A megboldogultat, aki unokatestvére volt báró Arz Artúr vezérezredesnek, a monarchia utolsó vezérkari főnökének, s aki 10 éven át a helybeli járásbíróságnál működött, az evangélikus templom udvaráról hétfőn délután temették sokak igaz részvéte mellett. Rónai Zoltán h. lelkész mondott felette megható búcsúztatót. Gyászolják: felesége szül. Porázik Irma, öt gyermeke és unokái. Béke poraira ! — Őszvégi vihar. Mult pénteken, amikor lapunk nyomásra már készen állott, olyan vihar vonult át városunk felett, amilyenre valóban azok »a legöregebb emberek« sem emlékeznek, akikre időjárási referádákban olyan sokszor hivatkozni szoktak. Tombolt az orkán, mintha csak a vén földet akarta volna kiemelni sarkaiból, a hideg őszi eső hóval vegyesen egész nap csak úgy szakadt, s az utcára csak azok merészeltek kimenni, akiknek ép halaszthatatlan dolguk akadt. A falu népe majdnem teljesen távol maradt a heti piacról, amelyen csak néhány elszánt ember lézengett. A vonatok késéssel indultak és késéssel érkeztek meg, a villamos áram szolgáltatásában minduntalan zavarok mutatkoztak, úgy hogy délután kénytelen volt a villanytelep vezetősége a Perutzgyár vezetékére átkapcsoltatni, máskülönben sötétségben maradt volna a város. A zavarokat pedig értesülésünk szerint az okozta, hogy Herend és Szentgál határában vagy harminc vasbeton villanyoszlopot kidöntött a dühöngő vihar. Másnapra elcsendesedett az idő, de azóta isolyan változékony, olyan szeszélyes, mintha csak április bolondját járná. ,