Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-04-17 / 16. szám

XXXIV. évfolyam. 16. szám. Pápa, 1937 április 17. E NI ü MINDEN SZÓMRA T O N Szerkes*Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár negyedévre 2 peng^ /y^ Telefonszámok: S7erPesztőség 171. Ki .ér. DR. KŐRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A sarló és kalapács jelvénye, amely minden tiltakozás és minden hatósági intézkedés ellenére újból és újból fölreppen az épülő francia világkiállítás főbejáratának és pavillonjainak csúcsaira, intő jel nemcsak franciáknak, de minden más népeknek is a gondolkodásra. A franciák ám gondolkodjanak maguk helyett. Jöjjenek rá, hogy a szovjet-barátságért árat kell fizetni, amely árba nyugodtan belekalkulálhatják régi és új gloire-jük és közmondásos sovinizmusuk eltemetését is. Aztán pedig határozhatnak. Eldönthetik, hogy vagy a testvérgyilkosságok őrületében vonagló spanyol nemzet sorsára juttatják-e magukat, vagy — ha még van rá mód és lehetőség — végleg szakítanak a sarlóval és kalapáccsal. Más népek közül bennünket természetesen első sorban és ha nem volna szoros összefüggésben a mi sorsunk is a többiekével, akkor, mondhatnók, egyedül a mi nemzetünk sorsa érdekel. Soha nagyobb szükség nem volt rá, hogy az egész magyarság — s ebbe mi mindig vallott és a nemzet legjobbjaival együtt s ezek tanítása nyomán vallott meggyőződésünk szerint minden magát magyarnak és a nemzeti gondolattal egynek érző magyar állampolgárt- felekezeti vagy faji különbség nélkül beletartozandónak tartunk! — egységesen, szilárdan egy legyen a védekezésre, a rendületlen megállásra. Nem ellenkező, a sarló és kalapácshoz hasonló veszélyekkel fenyegető végletek útján járva, de azon a nyomokon haladva, amiket számunkra a történelem tanítása, a Széchenyiek, Kossuthok, Tisza Istvánok és Apponyiak szelleme kijelöl, menjünk bele abba a küzdelembe, amely diadalra viszi a nemzeti zászlót a francia világkiállítás ormaira kitűzött sárló és kalapács lovagjai, »észak rémes árnyak ellenében. Termelési politika. (my) A pénzügyminiszter hangsúlyozottan rögzítette le idei expozéjában azt a gazdaságpoltiikai elvet, hogy a rend, biztonság és nyugalom fenntartására támaszkodó és az összes termelési tényezőket összhangzatosan fejlesztő gazdasági politika — beleértve ebbe a beruházásokat és a tervszerű szociális gondoskodást is — egyúttal a legeredményesebb pénzügyi politika is. Ennek megfelelően a pénzügyi politika értékét termelői és exportáló államban mindig annak a gondoskodásnak mértéke szabja meg, amelyet a kormány a költségvetés keretei között a termelés érdekének szolgálatába állít. Magyarország kétségkívül agrárállam, az agrártermelésen kívül azonban az ipari termelés is egyre több külföldi piacot hódít, egyre jelentékenyebb exportáló és valutaszerző tényezővé emelkedik. Háziiparunk exportértéke is elérte már majdnem a milliós szinvonalat, a világ iparstatisztikája pedig azt bizonyítja, hogy iparfejlődés terén Magyarország az összes kultúrállamok között az első helyen áll. A kormánynak a költségvetésben számszerűen nyilvánuló gazdasági politikája keli hogy ezekkel a kétségtelen tényekkel számoljon. Számol is. Számol pedig különös tekintettel a külkereskedelemre, ahol bármily szívesen látná is a forgalrm korlátok fokozatos lebontásának lehetőségeit, a helyzet egyelőre változatlan és — mint a pénzügyminiszter mondotta — a kormány az adottságokat figyelembevéve, abban látja feladatát, hogy piacaink megtartására és bővítésére, tehát külkereskedelmünk növelésére törekedjék. Ebből a szemszögből kell ma vizsgálni a költségvetésnek azokat a tételeit, amelyek a termelési érdekeket hivatottak szolgálni. Homloktérben az egész vonalon a piacképes minőségi termelés áll. Mezőgazdaságban is, iparban is erre kell törekedni, a kormánynak a költségvetésben jelentkező gondoskodása tehát elsősorban erre irányul. A hatmillióval már felemelt földművelésügyi költségvetés újabb két millióval történt emelése, a bolettaalapnak a gabonaértékesítés céljaira történő felhasználása, a külön beruházásoknak tekintélyes része, az alföldi fásításra szánt összegnek négyszeresre történt emelése, a szakoktatás terén mutatkozó félmilliós többlet kivétel nélkül a termelés alimentálását szemléltetik. Öt új téli gazdasági iskolát nyit meg a kormány, további öt új iskolát építtet, huszonkét új téli gazdasági tanfolyamot állít fel, gyarapítja a népkönyvtárakat, kétszeresére emeli a népházak építésére nyújtott hitelkeretet, két új kertészeti munkásiskolát létesít és — ami talán a legfontosabb, fejleszti a mezőgazdasági kísérletügyet, hogy minél intenzivebben állíthassa a termelés szolgálatába a szaktudományt. Az örvendetesen nagyot fejlődött ipari termelésnek feltétlenül újabb lendületet adnak a háromszázmilliós teljes összegben kontemplált beruházásokon kívül a házadókedvezmények, mert ezek lesznek hivatva ütemet adni az ipari téren széleskörű munkaalkalmakat jelentő építkezéseknek. Külön fejezete a költségvetésnek a házi és kisipar fejlesztése. A háziipar immár helyes úton halad előre, hiszen exportértéke rövid idő alatt tízszeresre emelkedett, a kisipar azonban fokozott támogatást igényel. Ezt adja a költségvetés az ipartestületeknek nyújtott támogatás hathatósabbá tételével, a kisipari tanfolyamok létesítésével, általában az ipari képesítés alátámasztásával, nemkülönben a kisipari hitelkeretnek 1.2 milliós dotálásával. Közvetve természetesen ide tartozik az ipari szociálpolitika is, ahol a munkaidő és munkabérek rendezésén kívül a munkaközvetítés készülő reformja és az ipari békéltetés intézményes rendezése említefndő meg. A termelésnek ez a céltudatos védelme, amely a minőségi termelés előmozdításán kívül munkaalkalmak teremtésében, piackutatásban, piacok megtartásában és előrelátó külkereskedelmi politikában jelentkezik, egyiV legnagyob'b 'értéke a Darányi-kormány első költségvetésének. Eckhardt Tibor Pápán. Eckhardt Tibor, a független kisgazda- i párt vezére, vasárnap városunkban mondott nagyobb politikai beszédet. Előzőleg szombat este A szovjet árnyékában címmel előadást tartott, melyen rámutatott a határait 1600 kilométerrel előretolt szovjet részéről fenyegető veszélyre s helyeselte a kormány által indított s az olasz tengelyen alapuló külpolitikát. Másnap délután a Levente-Otthonban tartott nagygyűlésen előbb dr. Sulyok Dezső, a pápai választókerület országgyűlési képviselője, mondott beszámoló gyanánt rövid beszédet, azzal indokolva meg ez idő szerinti pártállását, hogy első sorban agrár érdekeket kell istápolnunk. (Hogy a kormány is ezt teszi, azt persze bölcsen elhallgatta.) Ezután került a sor Eckhardt Tibor beszédére. Beszédének lényege a szélsőségek elleni harc hirdetése volt. Elismerte, hogy egy jóindulatu, hazafias és jóizlésü kormánynak, aminő Darányié, a szélsőséges jelenségek nem lehetnek kedvesek, de azt már nem akarta meglátni és elismerni, hogy úgy a SÍT* a * bal-, mint a jobboldali szélsőségekkel szemben a kormány a legnagyobb eréllyel fellép és hogy az országban teljes is a rend és nyugalom. Aligha szolgálják azonban a rendet és nyugalmat azok a drasztikus kijelentések, amelyeket a szónok a szélsőséges izgatások állítólagos tényezőiről közreadott. Amint a magyar alkotmányosság alapelveit támadó egyes sajtóorgánumok ellen mondott, azt a magyar lét és nemlét ez ősi fundamentumának minden barátja csak helyeselni tudja. Ám van-e komoly faktor ez országban, aki ne így gondolkoznék? S vájjon nem a szenvedélyfűtötte képzelet túlozza-e el itt is a dolgokat? 'És vájjon ugyancsak nem felizgult fantázia szülte-e azokat »a fegyveres alakulatok«-at, melyeket senki soha és sehol nem látott, s minthogy tisztára képtelenség, őrület, halálos közveszély is volna, ha a törvényes fegyveres haderőn kívül bármi más fegyveres csoport léteznék és létezhetnék ez országban. A német kérdésről szólva kijelentette, hogy nekünk semmi közünk Németország belügyeihez, de nekik sincs közük ahhoz, hogy mi történik nálunk. Nekünk érdekünk, hogy jó viszonyban legyünk Németországgal s ép oly kevéssé tűrne ez országban antihitlerista, mint német propagandát. Ezután a »zsidókérdés«-ről nyilatkozott Eckhardt. E tekintetben, mondta, soha nem tette revízió alá nézetét. Változtatni kell azon a helyzeten, hogy a magyarsság még mindig nem tölt be számarányának megfelelő pozíciót az országban. Ezt azonban nem alulról s nem fejbeveréssel kell megcsinálni, hanem meggondolt tisztességes intézkedésekkel. Végül a titkos választójogot sürgette, attól tartva,, hogy mire a titkos választójog megszületik, addigra már nem lenne parlament^?) Minden erejével azon lesz, hogy a képviselőház addig ne menjen nyári szünetre, amig az alkotmányjogi javaslatokat meg nem szavazta. Eckhardt után még dr. Csehszombathy László és dr. Matolcsy Mátyás beszéltek, előbbi főkép a kartellek ellen,. utóbbi — elég erős hangnemben — a föld népének helyzetéről. Megemlékezésünkhöz még hozzátartozik, hogy Eckhardtot vagy 20-an, leginkább orsz. képviselők kísérték el Budapestről s hogy a kisgazdapárt vezére itt tartózkodása alatt gróf Esterházy Tamás, a pápa-ugodi hitbizomány urának vendége volt. Falu és város. Divatos falukutatás, a falu mint szerte hemzsegő, különböző megvilágításba helyezett jelszó idején, megkap az erős kontraszt: falu és — város. S mert e két világ ma is,, a több irányból indult megduzzadt érdeklődésben, a sajtóban és tudományos munkában is, szembenálló pólus, bizonyság amellett, hogy e két társadalmi tömeg egymáshoz kö" zelebbhozása időszerű. Megkezdett, de távolról sem befejezett feladat. Közelebb hozni faluhoz a várost és fordítva. Lehet-e, kell-e

1, miként? A sok ezerből hirtelen előbukkanó kép, miért mosolygunk a falura tévedt tipikus városin, milyen suta, vagy miért kell meghökkenni a maga tengernyi másmilyenségében a jó falusinak, ha a város zúgó forgatagába kerül? A kérdés megoldásra vár. Küzdeni kell a két véglettel a két végletért. Tölteni a kettő között elhúzódó mély völgyet. Tömeigmegnyilatkozásokat, tömeglelkikonstrukciókat láthatunk. A poláris elhelyeződés főként az életj FOIS

rOii