Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-04-10 / 15. szám

p f ^^ FŐÍSÍ í° ia i könyvtár Re f• főiskola. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Helybe n. Előfizetési ár negyedévre 2 pengó. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. ajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Harmadrendű néppé fokoz le bennünket az u. n. utódállamok bitor önkényuralma. Har­madrendű néppé, melynek nemhogy az ural­kodó néppel egyenlő jogokat nem élvez, nem­csak hogy minden közhivatali pozícióból ki­kergették, nemcsak hogy megélhetését elvi­selhetetlen nehézzé tették, de még saját nyel­vének használatától is megfosztják. Harmad­rendű nép lettünk, utolsóvá, legeslegutolsóvá a sorban. Mert vannak más népek is, amelyek idegen uralom alá kerültek, vannak a Felvidé­ken németek, rutének és vannak Erdélyben szászok is, némi degradálásban nekik is volt részük, de olyan megaláztatást, mint a ma­gyarnak, egynek sem kell eltűrnie. Két jel­lemző eset egy héten. A derék és lelkes Vo-. záry Aladár, akit nem tört meg annyi börtön és szenvedés, törvényhozói minőségben ma­gyarul akar beszélni. Nem engedik meg, le­hurrogják s végül rendőrrel vezettetik ki a teremből. Ez — az »egyenlőség« hazájában, Csehországban hogy is volna képzelhető más­kép! — persze törvényes alapon történik. Magyar nincs azon a tájon (Munkács vidé­kéről van szó) csak 18o/ 0, magyar felszóla­lási jogot csak 20o/o biztosít. Hogy ezt g 18o/o-ot (a tényleg meglevő 30o/ 0 helyett) minő mesterséges adatgyűjtéssel állapították meg, arról felesleges beszélnünk. Hogy meny­nyire lehet igaz ez a Munkács-vidéki percent­számítás, arra csupán a munkácsi könyvtár utolsó évi forgalmát említjük meg, amelyből a kivett és olvasott könyvek közül a magyar nem 18, nem 20, de 80 o/o-ot tett ki. Ennél hitele­sebb cáfolat alig kell a cseh önkényeske­désre! Mert hogy Munkácson magyar könyve­ket olvastak volna nemcsak a magyar, de a ru­tén, német, tót lakosság, sőt tán a beköltözött cseh beamter-sereg is, azt bajosan képzeljük el. Azt a 80o/o-ot mind magyarok olvasták. Ám ha magasabb intelligenciájuk rovására 1? is irunk belőle vagy 50o/o-ot, 30 o/o még mindig bőven megmarad, aminthogy ennyi ma még tényleg meg is van magyar őslakosság gya­nánt. De Vozárynak azért magyarul tilos be­szélnie, még majd — a népszabadság na­gyobb dicsőségére — be is fogják csukni érte. A harmadrendüség ékes bizonyságának hire érkezett a megszállt Erdélyből is. A szász lapoknak — némi akadályverseny után — megengedték, hogy újságjaikban Klausen­burgot, Hermannstadtot, Kronstadtot írjanak és mást se, de a magyar újságoknak kegyet­lenül tiloá* Kolozsvárt, Nagyszebent, Brassót leírni az újságban, még zárójelben se! Ha fel­támadna igazságos és vitéz Mátyás királyunk, nem tudom mit szólna hozzá, olvasván, hogy ő nem Kolozsvárott, de Clujban született! így kezelnek bennünket, főkép bennünket és egyedül bennünket azok a románok, akiket mi állami ösztöndíjjal taníttattunk ki, államsegély­ben részesítettünk, akik szabadon járhattak gyű­lésezni Bukarestbe, deputációzni Bécsbe, akik mindig és mindenben egyenlőjogú polgárai voltak a magyar hazának. Még jó, hogy már volt ellenséges államokban Is kezd felnyílni az emberek szeme, hogy már a Népszövetség körül is hallatszanak hangok, amelyek igaz­ságtalanságról, brutális elnyomásról beszél­nek. Acélidegekkel kell bírnia annak, aki ki­tudja várni, mig a sok szóból és ígéretből tett is lesz, de akit annyi idő, s ennyi vihar megpróbált, az már talán egészen acélból van, hogy állhassa a vihart és kivárja az időt, az ö idejét! rr m m •• •• •• Gyors borondos Pápa, Kossuth Lajos utca 22. szám. Olcsó árai és jó árui Budapesttel is versenyképesek. Rejtett pápai kincsek. Messzeföldön hirdeti Salzburg zenekultú­ráját Festspielhausa, Mozarteuma, de mind­ezeknél beszédesebb az a tény, hogy lakói olyan emberek, mint egykori házigazdám ott a Mozart szülőházának tőszomszédságában, aki maga fodrászmester, s a felesége varrónő, de ha este leteszik az ollót, lányukkal együtt kamarazenét játszanak: Mozartot, Bachot, Beethovent... Egy város büszkélkedhetik kultúrintézmények nagy számával, iskoláival, igazi kultúráltságát mégis polgári kultúrája tükrözi. Ugyanígy a város egy-egy csendes családi otthonának szobái, zárt szekrényei, rejtett fiókjai sokszor többet vallanak a város lelkületéről, mint megannyi múzeuma, intéz­ménye. Innen hozok elő rejtett kincseket. A numizmatika mindmáig legnagyobb tu­dósa, az osztrák Voetter egyik munkájában Constantius Florus császár egy szicíliai ver­dében készült érme létezését tételezte föl, de amelyet nem sikerült megtalálnia. Elképzel­hető hát Voetter öröme és meglepetése, mi­kor egyik nap a keresett pénz kópiáját meg­kapta— Pápáról, dr. Répásy Gyulától. Kevés pápai ember ismeri őt, aki hosszú évek óta a tudós elvonultságában dolgozik és gyűjt, s munkájának eredménye az, hogy ma már a város egyik legnagyobb numizmatikai ma­gángyűjteményével dicsekedhetik. De ha Pá­pán kevesen is ismerik, annál ismertebb a neve a szakkörökben, külföldön is. így Voet­terrél is élete végéig levelezésben állt, aki mindig nagy elismeréssel szólt Répásy Gyula szaktudásáról. Római érmék gyűjtője Répásy és különösen speciálgyüjteménye páratlan. Tacitus és Florianus a Krisztus után 276-ban mindössze kilenc hónapig uralkodó két »ka­tonacsászár« érmeiből 334 darabot számlál gyűjteménye, s ebben felülmulta az eddigi európai gyűjtőket. Ma Mattingly és Syndenham angol tudó­sok szerkesztésében nagyszabású numizmatika. 1 munkának, a »The Román Imperial Coi­nage«-nak egy-egy vaskos kötetét bocsátja évenként közre a londoni British Museum. E munka V. kötetét Percy H. Webb londoni numizmatikus írta. Ez a nagy munka foglal­íkozik Tacitus és Florianus korával is. E kö­tetnek az említett császárokkal foglalkozó része piros lett Répásy dr. korrigáló jegy­zeteitől. Mint a kornak legalaposabb isme­rője, teljesen hibásnak találta Tacitus és Flo­rianus feldolgozását. Elkészítette tehát Ré­pásy dr. speciálgyüjteménye kópiáját, s la­tin jegyzeteket készítve hozzá, megküldötte Webbnek. Nem telt el sok idő és megjött az angol tudós válasza. Hálával és örömmel közli, hogy Répásy munkáját bemutatta a Királyi Numizmatikai Társaságban, ahol nagy tetszéssel fogadták. Később pedig tudatta Webb, hogy a munkát a British Museum érmetárában helyezte el, s erről az elismer­vényt is megküldte. Megírta egyúttal azt is, hogy megállapításai teljesen új megvilágí­tásba helyezték Tacitus és Florianus korát, s a mű leendő új kiadásában már felhasznál­ják munkáját. * A város egyik leggazdagabb magánkönyv­tárát vallhatja magáénak dr. Tóth István. S a könyvespolc széles könyvsorában bújik meg egy vékony, barna vászonba kötött könyv. S ez a szerény könyv a magyar iro­dalmi mult egyik legérdekesebb dokumen­tuma. A könyv címlapján ez áll: Bánk bán. Dráma 5 szakaszban. Szerzette Katona Jó­zsef. Pesten. Trattner János Tamás betűivel s költségével. 1821. — Az irodalom histó­riájában otthonosak máris láthatják, hogy a mű első kiadásával van dolgunk. S hogy a könyv ezenkívül mit jelent, azt csak a cím­lap tintával történt bejegyzése árulja el. ki­nyomatható. Kelt Kecskeméten, 1856. Alá­írás: Kegl.c Hogy ez a pár szó mit jelent, megállapítható, ha az ember nagyítóval nézi meg az aláírás mellé ütött pecsétet. Ez pe­dig nem más, mint a helytartóhivatal pecsétje, a kétfejű sassal. Széchenyi »Blick«-jériek szo­morú világa, a Bach-korszak idéződik sze­münk elé, mely még a legnagyobb magyar drámára is rátette fojtogató kezét. A Bánk bán-tragikus sorsa elevenedik meg előttünk. Nem volt elég, hogy az Erdélyi Múzeum or­szágos pályázatára beérkezett szomorújátékot bírálói még említésre méltónak sem találták, nem volt elég, hogy a darab első két elő­adása nem járt sikerrel. És nem volt elég, hogy későbbi előadásait a cenzúra megtil­totta. Végre azonban kegyes volt a helytartó­hivatal. Engedélyezte a mű újból kinyoma­tását. S ez a könyvpéldány az, amelyik a cen­zúra jóváhagyását viseli, ez az, amely »ve­zérkönyv« lett a nyomda számára. Fakó pi­ros tintával és ceruzával részben korrigálva is van. S a Bánk bán-kiadások ennek a kor­rigált példánynak alapján készültek. De ha a könyv fedőlapjának belsejét nézzük meg, találjuk a legérdekesebbet. Katona sajátkezű­leg beírt, »Vágyam« című mértékes versét, — mint a család felvilágosításából megtudom, melyet aláírása is ékesít. A könyv harmadik oldalán »A Szabados Kecskemét Adező Várassa nemes Főbírája és Tanácsához« írt ajánló verse — benne a város ősi nevén »Kedskö­méga«-ként szerepel —, mely a korrektúra szerint elhagyandó. Az ötödik oldalon a»Jegy­zés« címet viselő előszó, mely a mű törté­neti alakjaival foglalkozik, s melyet szintén törölnek. Végül a hátsó fedőlapon számadás olvasható, mely úgylátszik a könyv nyoma­tási költségeire vonatkozik. — íme, mennyi izgató irodalomtörténeti adalék, s mindez a milléniumi idők banális Ízlésű aranyozott barna vászon kötésében, mely dr. Tóth István családjába kecskeméti gyökerei utján került. * Felsorolásomat alkalomadtán folytatom. Horváth Elek. A Tókert városrészben „árviz" oka. B. lapja mult heti számában megemlé­kezett a »Tókert« városrész felszíni és csa­padékvizeinek tömeges megjelenéséről is. In­formátora azonban nem adott teljes képet a »Kertváros« vízviszonyairól. Az, hogy az Aradi-utca lemélyített, most igen előnyösnek bizonyult, mert e városrésszel határos szántó­földekről, sőt még azon túliakról várat­lanul beömlött nagymennyiségű csapadék­vizet igen nagy részben, igaz ugyan a? 'úttesten is széjjel terülve, le tudja vezetni, de levezeti a házak és kertek belterületén összegyülemlett felszíni és csapadékvizeket is. A Tókertvárosban esetenként több izben meg­jelent nagyobb mennyiségű csapadékvíz for­rásait, eredetét ez ideig nem kereste senki, gondolva azt, hogy a víztömeg a városrész területén esett le. De a húsvéti ünnepek előtt kikutatta egy ittlakó polgár, hogy hát hon­nan is származik a Tókertváros utcáinak ár­kait színültig megtöltő, az utcákat, udvaro­kat, kerteket elöntő viz. Meglepődve meg is találta a viz származását és pediglen a vá­rosrészt a szántóföldektől elválasztó, a lövő­tér mellett a ftakonyérbe torkolló határárok partjának bejárása alkalmával. A határárok közelében épült házak tulajdonosai közül töb­sfc PAP 4 ^ EEFÜ&MÁTUS FteOLA ']

Next

/
Oldalképek
Tartalom