Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-01-09 / 2. szám

XXXIV. évfolyam. Pápa, 1937 január 9. Tp. Te

k" Fő

l'skoIai Könyvtár Ref. Főiskola. ——- Helyben. Szerkesztőség: Liget-utca ü. DR. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171, Kiadóhivatal 131. ptulajdonos főszerkesztő: KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal s Petőfi-cica 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. MINDEN A községi jegyzők országos gyűlésén törtönt néhány héttel ezelőtt, hogy az elnöki székből ez a kijelentés hangzott el: »kétezer vörös agitátor járja a falvakat«. Voltak, akik ezt a kijelentést némi kételkedéssel fogadták. Nem képzelték el t. i., hogy ép ott akarja a lázítás munkáját megkezdeni, ahol a múltban a legkisebb eredményt ért el, sőt ahol a legbátrabb, leggerincesebb ellenállásra talált. A tavalyi jó termés s a tűrhető munkásviszonyok is ellenmondani látszottak ennek a — sokak meggyőződése szerint — »rémlátásnak«. Ámde azóta az ország különböző részein — így e mi vármegyénkben is: Ajkán, Noszlopon, Bakonygyepesen — bukkantak fel olyan alakok, akik a népet a vörös táborba akarták csalogatni, akik önkénteseket próbáltak toborozni a spanyol vörös uralom megmentésére. Más lapra tartozik, hogy ez a kísérletük kudarcba fult, hogy a mi népünk, ahelyett, hogy felült volna a csábításnak, inkább a csendőrséget értesítette e nem kívánatos elemek garázdálkodásáról. Persze, ahol nincs helyben csendőrség, ott egérutat vettek az izgatók, ott bajos lesz annak a kinyomozása, kinek a megbízásából s kinek a pénzén indultak ki a spanyol toborzók a maguk faluhódító útjukra. Szilárd a hitünk, hogy ez a faluhódítás nem fog a jövőben sem sikerülni. Megbízhatunk e tekintetben a nép vezetőinek, papoknak, tanítóknak, jegyzőknek céltudatos munkájában s a rend fenntartására hivatott szervek éberségén kivi'il magának a népnek józanságában, szélsőségektől — pláne saját bőrén kitapasztalt szélsőségektől — való ösztönös visszahúzódásában is. Ámde az egyetlen" jelzővel »józanénak mondott nép mégis csak egves emberekből áll s az egyesek között akadnak azért — mindig is akadtak — »részegség«-re hajlók, találkozhatnak, akik a pengőre változott rubel eredetét nem kutatják, akik pénzért mindenre kaphatók s akik, ha egyébbel nem, az elégedetlenség szításával készíthetik elő a talajt egy — remélhetőleg többé soha nem következő — megrázkódtatás esetére. A népmüvelésnek azt a munkáját, amely a legtöbb helyen elég szerencsésen és sikeresen megindult, gyakorlatibb és szélesebb körre kellene ezért nézetünk szerint kiterjeszteni. Államszervezeti, alkotmányjogi, pénzügyi, jogi kérdéseket is fel kellene ölelni magába ennek a népszerűsítő oktatásnak. Meg kellene értetni a nép fiaival, hogy mi a célja és értelme például az adónak s gyakorlati példákon kimutatni a közös teherviselés szükségességét, tájékoztatva őt annak arányos elosztásáról. Kiegészítve a ma már minden községben, minden gazdakörben hallható rádióelőadásokat, rendszeresen bele kell nevelni a mult tiszteletét s fejleszteni nemzeti érzését. Az így felkészült nép, amely tájékoztatva van a világ többi más száz népének helyzetéről, hozzá hasonlóképen folytatott életküzdelmeiről és nehézségeiről, az ilyen módon szellemileg felfegyverzett falu, de a falunak egyetlen tagja sem lesz kapható — semmi kétes eredetű pénzért sem — semminemű vörös szervezkedésre s az itt-ott felbukkanó agitátorokat csendőri segítség nélkül maga fogja kiebrudalni a községből, megvédve így nehéz munkáját mindig becsületesen megfizető földjét, drága vagyonkáját minden veszélytől, minden — elkommunizálástól. Meggondolták magukat az oláhok és »bizonytalan időre« betiltották a Turda, meg egy másik hasonló hangnemű szennylap megjelenését. Egész bizonyosak vagyunk benne, hogy a bizonytalan idő nagyon is rövid lesz. Egész bizonyosak vagyunk abban is, hogy a betiltás nem a megjelent sajtóközlemények szörnyű tartalmáért, nem is — általunk pár hét előtt értéke szerint méltatott, a világ sajtójában egyedülálló — szörnyű stílusáért, hanem kizárólag azért történt, mert bennök az olaszok is érintve voltak, ezekkel pedig teljesen és végleg — így gondolkoznak a rumunyuk — még sem lesz ajánlatos elrontani a dolgokat. Úgy képzeljük, hogy a bukaresti olasz követ is ejthetett e tárgyban pár szót az ottani külügyminiszter előtt. Az a kérdés már most, hogy ha nem a mi felháborodásunk idézte elő ezt a bár szerény eredményt, hogy ha nem a mi — az egyetemes magyar — állásfoglalás váltotta ki az oláh kormányból a bűnbánatnak ezt a csekély kis látszatát, akkor helyes volt-e ez az állásfoglalás, célszerű-e, nem a zsarnokság karmai közt levő magyar véreink további elnyomását eredményezi-e, ha mi mindig és mind erélyesebben védelmükre kelünk. Nem és nem és százszor is nem! Gyávákkal szemben egyetlen hatásos eszköz a bátorság. Bátorságunkat pedig követheti, az eredményhez való bizalmunkat pedig erősítheti az a kétségbevonhatatlan, megdönthetetlen tény, hogy ma már nemzetünk nem áll egyedül, ma már pártunkon áll az egész világ igazságos közvéleménye, ma már hatalmas barátaink vannak, akikkel nem leHIRDETMÉNY. A Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1937 január hó 1-én megalakította XX-IK ÉVTÁR SULATI ÖNSEGÉLYZŐ-EGYLETÉT hár oixy és ö t évi időtartammal részletenként és hetenként e y pengő befizetéssel. Tetszés szerinti heti részletek jegyezhetők. A betétek havi részletekben is fizethetők. A jegyzett betétrészek arányában kölcsön igényelhető. Takarék- és folyószámlabetéteket legmagasabban gyümölcsöztet, kölcsönöket folyósít. — Mint főiigynökség képviseli a „DUNA" Általános Biztosító Részvénytársaságot. A p

ápai Hit

e|

ban

k Részvénytársaság. het űgy packázni, mint ahogy szeretnének mi velünk. Szeretnének, de már nem tudnak s a jövőben még kevésbbé fognak tudni. Bizonyítja ezt a mostani »bizonytalan időre szól<? betiltás«, ami egész bizonyos meghátrálás volt névleg Olaszország, tényleg azonban mégis csak Magyarország előtt. Hegedűs Sándor emlékezete. Lélekben Pápa városának is el kell küldenie egy babérlevelet arra a sírra, melyre a mult héten kegyeletes megemlékezés koszorúit helyezte el az igaz érdemeket nem felejtő hálás megemlékezés. Néhai Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternek, a nagy publicistának, tudósnak és politikusnak sírját keresték fel — halála harmincadik évfordulója alkalmából — mindazok, akik szellemének és tevékenységének áldó hatását még ma is érzik és méltatják. Ott volt a kegyeletben áldozók között a harminc év előtt elhunytnak mai hivatali utóda Bornemisza Géza is, ő helyezte el a sírra a kormány koszorúját és éppen az ő szavaival kapcsolatos ez a mi mostani szerény megemlékezésünk. Bornemisza miniszter a maga beszédében arról szólott, hogy Hegedűs Sándor nagy volt az államügyek intézésében mint gazdasági szakember, mert az ő kereskedelmi miniszterségéhez fűződik a magyar tengerhajózás kiépítése és ő vetette meg a hazai iparfejlesztés alapjait. Ha visszagondolunk a magyar gyáripar helyzetére egy emberöltő előtti időben s ha összehasonlítjuk vele a mai helyzetet, akkor tisztán látjuk azt a bámulatos haladást, amit e téren hazánk elért s ami hélkül még fájdalmas-nehezebben tudta volna elviselni a Trianonnal rája szakadt nyomorúságot. Hegedűs Sándor érdeme, hogy állami kedvezmények nyújtásával gyáraknak — ma is virágzó, hatalmas vállalatoknak — egész sorát segítette létesülni hazánkban, sok százezer munkásnak biztosítva ma is a napi kenyeret. Városunk egyik ma is virágzó, legnagyobb gyártelepe — a Perutz Testvérek szövőés fonógyára — is az ő minisztersége és nagynevű fiának, dr. Hegedűs Lorántnak pápai képviselősége idejében — létesült Pápán s ez a tény: egy hatalmasan kifejlődött s annyi száz és száz családnak megélhetést biztosító vállalatnak alapítása és fennállása olyan érdeme a nagy férfiúnak, amiért e város is hálás emlékezetében köteles őt megőrizni. Nehéz volna elképzelni, milyen helyzetben lenne hazánk közgazdasági élete, ha nem lettek volna annak idején gyártelepítő, út-, hid- és vasútépítő Hegedűs Sándorai. Csak vasúti vonal ezer kilométer épült meg az ő idejében, a transzverzális utak könnyen kifejleszthető rendszere az Alföldön szintén az ő messze jövőbe látó gazdasági politikáját dicséri. Nem a »laudator tempores acti« (a mult idők dicsérője), de az igazság barátja mondatja velünk ezeket a szavakat: »Hallgassatok el ti, minden réginek leszólói, kik pedig ma is a régiek áldásait élvezitek, s álljatok meg tisztelettel az olyanok emlékezete előtt, aminő Hegedűs Sándor is volt!« —őr— FA P A7 BEFDH-TIÍS FÖ1SKSL