Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-12-04 / 49. szám

Te k- iskolai Könyvtár Kef. főiskola. S> 2. fclJU - • » TJ . . Helyben Előfizetesi ár negyedevre 2 pengő. Egyes szám dia ^ Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. MINDEN SZOMBATON. Laptulajdonos főszerkesztő: .R. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal i Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Nagy kár mesterségen viharokat előidézni, nagy kár arra utazni, hogy a lapok szenzációs riportokat hozhassanak, nagy kár az embereket fölöslegesen izgatni. Mindezzel csak az ellen­kezőjét érik el annak, mint amit talán akarnak. Piszkálgatással, homályos célzásokkal, suttogá­sokkal — ez a suttogás kifejezés éppen egy pápai tárgyú riportban fordult elő — az embe­rek nyugalmát fel lehet zavarni, de használni vele semmit sem tudunk. Arról nem is akarok szólani, mennyire kár a kormány egy tagjáról olyant dobni a közvéleménybe, hogy az más úton járna, mint a kormány egésze s az egész élén álló miniszterelnök. Nem arrogáljuk ma­gunknak a jóstehetséget, de hogy ebből más mint újabb „azt mondják", újabb suttogás, vagy a legrosszabb esetben felelőtlen egyének ténykedéseinek felelős tényezőkre való áthárítá­sának kísérlete fog kiderülni, azt lelki szemeink­kel már előre látjuk. Azután, azután pedig, mikor minden megcáfolódik majd, akkor a nagy kimagyarázkodás után a politikusnak megmarad a szereplő nagyotmondások dicsősége, de a kö­zönség körében még mindig megmaradnak a talán rágalmaknak bizonyult állításaik hivői, vagy legalább hinni akarói. Ismétlem tehát, nagy kár megzavarni ennek az országnak bé­kéjét és nyugalmát könnyelmű állítások világgá bocsátásával. Ha erre azt válaszolja valaki, hogy még nagyobb kár alkalmat adni arra, hogy ilyen állítások világba repíttessenek, mert hát pl. nyilasmozgalom tényleg van (így például csak Pápán is egy éretlen, iskolából kicsapott tacskó, nyilas papírdarabok tömegét szórta szét az utcán, ám természetesen van nagyobb, ve­szedelmesebb fajtája is), akkor viszont erre azt felelem, hogy a hétről-hétre visszatérő tör­vényszéki tárgyalások s a meghozott ítéletek egyaránt bizonyítják, hogy a kormány ép oly szigorral érvényesíti a maga igazság­szolgáltató hatalmát ezen, mint minden más irányú szélsőség ellen. Nem, ennek az or­szágnak sem veres, sem fehér, sem semmi színű istentelenekre, rendfelforgatókra nincs szüksége. Ennek az országnak béke, nyugalom, rend és egység kell, hogy a mai nagy válsá­gok idején megállhassa a helyét és ezt a he­lyét kibővíthesse és megerősíthesse is. Kétségtelen, hogy a mostani francia kül­ügyminiszternek, amikor felkeresi közép- és keleteurópai barátait, sokkal nehezebb dolga lesz, mint volt annak idején a később gyilkos merénylet áldozatáúl esett kollégájának, Barthou úrnak. Barthou idejében még nem volt meg az a szigorú katonai konvenció, amely ma Francia­országot a szovjettel összefűzi, s amely szükség­szerű leg meglazította a közte és Lengyelország meg Jugoszlávia közötti kapcsolatokat. Lengyel­ország azóta még a nemzeti kisebbségek dol­gában is megegyezett Németországgal, a dan­zigi kérdés meg mostanában már szóba sem kerül. Szerbia pedig tudvalevőleg az összes balkáni államok között az egyetlen, amely még ma sincs diplomáciai kapcsolatban a szovjettel, itt hát a nagy bolsevista barátkozás még sú­lyosabban esik latba Franciaország kárára, arról nem is szólva, hogy ugyanakkor, amikor Delbos Varsóban időzik, érkezett meg s része­sül bizonyára nagyon meleg fogadtatásban Sztojadinovics szerb miniszterelnök abban az Olaszországban, amelyet a francia külpolitiká­nak alaposan sikerült elvadítania magától. Bi­zonyára kedvezőbb légkörre talál majd a kör­utas Prágában és Bukarestben. Ezeknek legtöbb félteni valójuk van, a legnagyobb zsákmányt kapták meg francia pártfogóik kegyelméből és az ő rászedési politikájuk segítségével. Mégis, az az érzésünk legalább: még ezeknél sem lehet többé, nem főkép Prágában, a régi Barthou­féle gyűlölet további szításával eredményt — azt a bizonyos, sokszor hangoztatott általános megbékélést szolgáló eredményt semmi szín alatt sem — elérni. Be kellene látnia már egy­szer a francia diplomáciának is, hogy a gyűlöl­ködés helyett a kiengesztelődés útját kellene keresnie. Ha ez a kiengesztelődés némi áldoza­tokat is kívánna tőle és pártfogoltjaitól, még mindig sokkal jobb volna az emberiség szá­mára, mint azok a végéreláthatatlan bonyodal­mak, amelyek — quod Deus avertat, mitől Isten óvjon — ismét füst, vér és könny árada­tával önthetnék el az egész világot. Jogi feltalálók. Irta: Dr. Krüger Aladár m. kir. kormányfőtanácsos, orszgy. képviselő. A jogszabályalkotás terén, a külföldön meglehetősen elszaporodtak a jogi feltalálók, akik különböző újabb és újabb elméletekkel próbálják a világot boldogítani. így azután külföldön a jogérzéknek meg nem felelő el­méletek támadnak, amely elméletekben a ha­talmi szempontok túltengőnek és betörnek a jognak a területére, amiből, végeredményben, jogbizonytalanság származik. Nálunk, ezzel szemben, örömmel kell megállapítanunk azt, hogy a jogélet nyugodt folyamatban, biztos fejlődéssel halad a jog ősi alapelveinek irá­nyában: honeste vivere, neminem laedere, suum cuique tribuere. Honeste vivere: az erkölcsi alap. Nem törvény az, ami nem az erkölcsön alapszik, az lehet parancs, amelynek kötelező ereje csak addig van, amig mögötte áll a hatalom, de semmiesetre sem törvény, mert a törvény mö­Mindig a legjobban és legolcsóbban vásárol Fölér ceg Főtér gött mindig erkölcsnek kell lennie. Honeste vivere: erkölcsi szabály, amelyből folyik a neminem laedere, a büntetőjog és suum cui­que tribuere: a magánjog. Ezen az erkölcsi alapon indult el és ha­lad állandóan a magyar jogfejlődés. Magán­jogunk alapja a római jog, amelyet az ösz­szes kultúrnemzetek magukévá tettek. Nem azért, mintha a római jogban valamilyen spe­ciális nemzeti szellem kristályosodott volna ki, hanem azért, mert, amint a művészet >a maga tökéletességét Görögországban érte el, éppen úgy, a jogi emberi tökéletesség a római nemzetben, a római jogban kristályosodott ki. Amellett, hogy a római jog emberileg örök­értékű alapelveken nyugszik, mindenütt mó­dot ad arra, hogy a nemzeti szellem a jog­fejlődésben megfelelően érvényesüljön, mint ahogyan a jogi fejlődésben a római jog alap­ján a magyar jogfejlődés, a magyar jogi meg­győződésnek és a magyar szellemnek mindig megfelelő teret is nyújtott. Nem divatokra van építve a mi jogrendszerünk, nem jogi fel­találóknak máról holnapra köddé oszló el­méleteire, hanem az emberi lélekre és a nem­zeti szellemre. Alkalmazkodni tud a gazdasági viszonyokhoz és amellett néha el is hanyagol egyes jogterületeket, amelyeket a külföld ta­lán meghaladott, de amelyeknél nálunk nem volt szükség arra, hogy egyelőre, a külföldi fejlődéssel lépést tartsunk. Például néhány ilyen maradványra mu­tatok, amely ma is érvényes jogf, noha a kül­földön ilyet már régen nem ismernek. Na­gyon sokan nem tudják, hogy az úrbéri jog­viszonyokból megmaradt még mindig a rév­jog, a vásárjog és a malomjog. Ezek ma is élő magyar jogviszonyok, amelyeket a kül­föld már nem ismer. A "külföldi jogirodalomban erős kritika tárgya az, vájjon helyes-e a romjai jog indi­viduális szemlélete a magánjog terén? így például vitatják külföldön azt, hogy nem he­lyes a római jognak s vele, természetesen, a magyar jognak és a legtöbb modern jognak az az álláspontja, hogy a tulajdonjog hatalom a dolog felett. Egy újabban feltalált jogi szemlélet szerint a tulajdonjog tulajdonkép­pen a közösséget illeti és az egyén csak any­nyit élvezhet a tulajdonból, amennyit a köz az egyénnek átenged. Az újabb német jogi elméiét ezt így foglalja össze: Gömeinnutz geht vor Eigennutz. Ha azonban ezt az elvet következetesen keresztülvisszük, akkor azt lát­juk, hogy a legnagyobb jogtalanságok fakad­nak belőle, mert a köz, ha az egyénnek any­nyit enged át a jogból, amennyit jónak lát, akkor megteheti azt is, amit egyes szomszéd államokban meg is tesznek, hogy a tulajdon­jog szempontjából más elbirálásban részesí­tik a többségi anyanyelvhez tartozó állampol­gárokat és más elbirálásban részesítik a ki­A legszebb öltöny, felöltő és télikabát=újdonságok Lőrincinél Dús választékú szövetraktár, pápa, Deák Ferenc utca 1. Arany éremmel kitüntetve. Nagy karacsonyi vásár! karácsonyi szükségletét Balog Jenő divatházában (Kossuth=utca 17.) szerzi be. Á raktáron levő női- és leányba kabátok, női- és férfi szövetek, bársonyok, flanellek, selymek, damasztárnk bámnlatos olcsó árban kerülnek eladásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom