Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-01-30 / 5. szám

• XXXIV. évfolyam, 5. szám. Pápa, 1937 január 30. Tp. Tek. Re f• Főiskola, Főiskol nyvtár helyben Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Lgjcj . Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Szenzációt annyit szolgáltat nekünk a kül­föld, hogy az itthoniakat bízvást mellőzhet­jük. A magyar temperamentumnak egyébként sem felel meg sem a szenzáció-csin,álás, sem a szenzáció-hajszolás. A magyar, amióta bele­szelidült a keresztény erkölcsbe, csak véde­kezett a szenzációk — tatárvész, törökdúlás, német elnyomás ellen — de maga soha nem idézett elő, saját elhatározásából, önszántá­ból nagy szenzációkat. Az utolsó nagy kataszt­rofális szenzációt, a világháborút sem a ma­gyar csinálta, sőt egyetlen volt, aki Deák-ve­retü akkori nagy vezére személyében elle­nezte. A vörös szenzációt muszka mételytől megfertőzött kótyagosok tálalták fel nekünk. A magyar nép, a józan, konzervatív magyar nép zöme nem hogy gyönyörűségét nem találta benne, de kaszával, kapával védekezett ellene. Kinek kellene hát nálunk szenzáció? Prédára éheseknek, zavarosban halászni kívánóknak, a felforgatást mindig saját hasznukra kamatoz­tatóknak? Meggyőződésünk, hogy ezeknek a száma vajmi kevés, hatásukat, érvényesülésü­ket pedig megsemmisíti, csirájában meg­fojtja az a céltudatos munka, melynek egye? részleteit Darányi miniszterelnökünk legutóbbi beszéde során ámuló és örvendő figyelem­mel hallgatta az ország. Ő mondta ki e szót: szenzáció. Szenzáció, amely nincs és amely nem lesz, mert ő érzi át legjobban, legerő­sebben, legöntudatosabban, hogy nem szenzá­ciók gyártására, politikai kártyák keverésére, kedélyek izgatására, hanem egy nemzet irányí­tására, boldogítására hivatott el. S mi teheti boldoggá a nemzetet? A megelégedés. Min­den társadalmi osztálynak, elsősorban azok­nak a legszegényebbeknek felkarolása, istápo­lása. Ezért juttat el — mint azt bejelentései­ből tudjuk — milliókat a nép legegyszerűbb gyermekeinek kezéhez, ezért gondoskodik köz­munkák révén munkáról, kenyérről, ezért kíván a középosztályról, s főkép a középosztály gyermekeiről, általában minden tanult ember­ről gondoskodni. Megelégedés! Nagy szó ez. Teljes megelégedés soha nem volt, mióta a világ áll. De aki a lehetőség keretein belül dolgozik a lehetőség szerinti általánosabb megelégedés érdekében, az olyan munkát vé­gez, amely mindenek hálájára érdemes. Bíz­zunk benne, hogy ezt az ideális fényű, komoly, önzetlen munkát nem fogja semmi szenzáció — sem belülről, sem kívülről jövő — meg­zavarni. így kívánja ezt a legfőbb törvény: a haza üdve. „Egészségesebb földbirtokmegosztást I ? u | Ilyen és ehhez hasonló hangzatos jel- | szavaktól hangos már néhány éve a sajtó. | Nagy és súlyos problémákra keresnek meg­oldást. Az egyke-rendszer, a munkanélküli­ség, a fiatalság elhelyezkedése és a kommu­nizmus veszélyének leküzdése mind, mind égető probléma, melyeknek közös oka: a gaz­dasági jólét hiánya. A megoldás pedig: a munkanélküliség megszüntetése és az életszínvonal emelése. Tekintettel arra, hogy agrár állam va­gyunk, munkásfeleslegünk legnagyobb részét a földművelésnél kell elhelyeznünk. Az emberanyag elhelyezését egyes körök telepítéssel és a nagybirtok felosztásával kép­zelik el megoldhatni. A telepítés hatásos ke­resztülvitele egyrészt nagyon hosszadalmas lenne, másrészt hatalmas költséggel terhelné meg az államháztartást. A nagybirtok felosz­tása pedig nemzetgazdasági szempontból ká­ros lehet. Láttunk erre több példát a közel múlt­ban. A nagybirtok modern gazdasági felsze­reléssel, tőkével és korszerű szaktudással a föld maximális hozamát képes kihozni, mig felosztva, mindezek hiányában a termésered­mény jóval gyengébb lenne. Hogy munkásfeleslegünket a földmű­velésnél elhelyezhessük, a földművelést kell intenzivebbé tennünk. Fő kiviteli cikkünk napjainkig a búza, mely minőségileg kifogástalan. Azonban kon­kurrenseink, a kanadaiak és ausztráliaiak, terv­szerű nemesítéssel elérték búzánk minőségét. Termesztési módszerükkel pedig, az őserdő­ben levő földön, trágyázás nélkül, motorikus erővel, olcsó üzemanyaggal oly olcsón állí­tották elő, hogy a nagy távolság dacára, az európai piacokon az árakat erősen lenyomták. Ennek arányában kellett azután a földművelő lakosságunknak az életszínvonalát is leszál­lítani. Van azonban a földművelésnek egy, ha­zánkban már helyenként szépen fejlődő ága. Ez a gyümölcstermesztés. Itt tudnunk kell, hogy a magyar gyü­mölcs minőségileg sokkal jobb a hires kali­forniai gyümölcsnél. Ezt, mint az eddigi pél­dák is igazolják, a világpiac is jól tudja. Szá­mításba kell továbbá vennünk a folyton foko­zódó gyümölcsfogyaszitást és azt a 11 ezer kilométert, ami a legnagyobb konkurrensünk­től, Kaliforniától elválaszt bennünket. Mindezeket figyelembe véve beláthatjuk, hogy nagyon észszerű a gyümölcstermelésre áttérni. Ezt elsősorban a törpe- és kisbirtoko­soknak, továbbá a kis tőkével rendelkező kis­iparosoknak kellene megkezdeni. Ugyanis, mint ezt a páriskörnyéki falvakban láthatjuk, egy-két hold belterjesen művelt gyümölcsös egy nagy családnak munkát és kényelmes > megélhetést biztosít. Ezzel elvonnánk a törpebirtokost a munka­munkapiacról és erős, önálló egzisztenciává fejlődnének. A kisbirtokosok pedig felven­nék a munkapiac megmaradt munkásfelesle­gének nagyrészét. így jórészt megoldanánk a munkanélküliség kérdését. A kereslet és kí­nálat örök törvénye alapján a munkabérek fokozatosan emelkednének, ami együttjárna az életnívó emelkedésével. így a földbirtok aránytalan megoszlása, külső erőszak nélkül, egy természetes fejlő­dési folyamattal volna megoldható. Ugyanis a munkabérek emelkedésével a mezőgazdaság jövedelmezősége nem állana arányban, mi­által a nagybirtokok részben a piacra kerül­nének. A gyümölcstermesztés elterjedésének aka­dálya a szaktudás hiánya. A gyümölcsfa ke­zelése nagyobb gondot és tudást igényel, mint a szőlőé. Érdekes, hogy senki sem gondol arra, hogy szőlőjéről minden gondozás nélkül termést várjon. Ezzel szemben a gyümölcs­fáiktól — habár nagyobb gondosságot igé­nyelnek — minden kezelés nélkül, esetleg egy csekély, de elhibázott kezeléssel, ami sok­szor többet árt, mint használ, nagy termést várnak. A termés azután az időjárástól füg­gően hébe-hóba be is üt. Ilyenkor azután úgy elárasztják a piacot a termett osztályozha­tatlan gyümölccsel és annyira leszorítják az árát, hogy sokszor a szedetési költség sem térül meg. Ami természetes is, mert az így termett gyümölcs értéktelen. Ebből azután a gyümölcsfatulajdonosok megállapítják, hogy gyümölcsöt termelni nem érdemes. Sajnos, azt nem tudják, hogy az így ter­mett gyümölcsük osztályozhatatlan selejtes árú, ami a kivitelnél szóba sem jöhet. A gyümölcsfa is a termést — ha csak vis major közbe nem jön —, ép úgy, mint a szőlő, évről-évre egyenlő mennyiségben meghozza. A szakszerűen kezelt fa magas százalékban elsőrendű, sőt extra kabinet gyümölcsöt te­rem, melyért magas árat, illetőleg a fa nagy jövedelmezőségét lehet elérni. Gyümölcsfáinkat — még jobban, mint a szőlőt — a betegségektől védeni is kell. Azon­ban a sokféle védekező anyag és azok hasz­nálatánál a gyümölcsfatulajdonosok között hi­hetetlen káosz uralkodik. Itt azután — éppen ezért — nagy tere nyilik a visszaéléseknek, ami nap-nap után elő is fordul. Mivel ker­tésztörvény még nincs, bárki kinevezheti ma­gát kertésznek és felelőtlenül, szaktudás nél­kül, jó rábeszélő készséggel, házról-házra járva, kis kézi fecskendőkkel valami gyanús színű folyadékkal, de sokszdr ártalmas sze­rekkel, pl. petróleummal, elspriccelnek kicsit, jó pénzért, az ágak között. Sajnos, ezen a téren még városunk ve­zetősége sem mentes a tévedésektől. Ugyanis egy folyó évi január 6-án kelt hirdetményben kaliforniai paizstetü ellen téli permetezésül' nikotint ajánl, ami bőrméreg lévén, csak a lágytestű rovaroknak árt, tehát a paizstetvek­nek csak nyáron, a szaporodás idejében. To­vábbá a permetezés elvégzéséhez záros határ­időt, február 8-ikát állapít meg, annak da­cára, hogy permetezni csak fagy-, csapadék­és szélmentes időben lehet és nem valószínű, hogy január hónapban ilyen nap kellő szám­ban álljon rendelkezésre a munkálatok el­végzésére. A fentieket figyelembe véve, legsürgő­sebb teendőnk volna a már meglevő gyümöl­csösök, gyümölcsfák szakszerű kezelése, hogy azokat mielőbb jövedelmezővé tegyük. Utána az újabb gyümölcsösök telepítése és végül az értékesítés megszervezése. Ehhez az illetékes tényezők részéről né­hány ismertető előadás tartása, a nagyközön­ség részéről pedig legalább egy ilyen elő­adás meghallgatása volna szükséges. Azok pedig, akik — így megismerve a gyümölcs­termesztés alapfogalmait — kedvet kapnának a vele való foglalkozáshoz, egyesületbe tö­mörülve,* gyakori összejövetellel, ahol egy­más tapasztalatait közösen és kölcsönösen megbeszélnék, megvitatnák, hamarosan jó gyakorlati gyümölcstermelőkké válnának és így elindulhatnánk egy szebb, jobb, boldogabb jövő felé. Porpáczy Rezső. * A Gyümölcstermelők Örsz. Szövetségének fiók­egyesülete városunkban is működik már. Szerk. SZEGÉNYEKNEK megélhetés, GAZDAGOKNAK hasznos szórakozás a „RAPID" kézikötő készülék, mely egg nap alatt elkészít különböző mintájú pullovert vagy blúzt, amit kézi kötőtűvel csak 10--12 nap alatt tudna elkészíteni. Megtekinthető Kohn Bélánál Kossuth-utca 22. szám alatt, minden vételkényszer nélkül, Szakoktatónő által a Rapid-kötés bemutatása minden nap 9-től 12-ig és 2-től 7-ig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom