Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-09-18 / 38. szám

XXXIV. évfolyam. Pápa, S937 szeptember 18. -aptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE Tek. Tóth Ferenc Theol. Önképzőkör Főiskola. Helyben. MINDEN SZ Szerkesztőség : Vitéz (jomöos oyUiu Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedés ében. OMBATON A hetedik Duna-hid nemcsak Budapest öröme és büszkesége, de öröme és büszkesége az egész országnak, minden magyarnak. Öröme és büszkesége pedig nem csupán azért mert szépséges fővárosunk képét ragyogóan ékesíti, folyton erősödő forgalmát új ütőérként bonyolítja le, új városrész lakosságának kényelmét biztosítja, hanem azért is, mert ezt az új hidat kizárólag a magyar műszaki tudás és magyar munka teremtette meg. Hol vagyunk ma attól az időtől, mikor világhíres Lánchidunk építéséhez mi jóformán csak a nyers testi erőt adtuk, de a tervezés, a kivitel, a kivitelhez szükséges anyagok mind külföldről jöttek. Mi magunk jóformán csak kubikoltunk, még az egyes munkások csoportjának vezetését is idegenekre kellett bízni. A későbbi hidakhál szukcesszive növekedett részünk hidaink előállításában. De csak most — a kormányzónk áldott nevét viselő hídnál — történt meg először, hogy a tervezéstől kezdve a legvégső kivitelig, az első rajztól kezdve az utolsó szegecselésig mind az, ami ma gyönyörű egészként ott áll a Duna két partján s a hömpölygő ár felett, magyar észből, magyar kézből, magyar anyagból, magyar gyárból került elő. A külföldre egyáltalán nem szorultunk rá, sőt immár a külföld szorul rá a mi műszaki tudásunkra, a mi gyáripari termékeinkre. Megcsonkíttatásunk és elesettségünk gyászos időszakában nagy vigasztalásunk nekünk előrehaladásunknak ilyen szemmeliátható — idegen bíráló szemek által is megállapítható — fényes bizonyságtétele. Erőt és bizalmat meríthetünk ebből a tényből, ebből a látványból. Lehetetlen, hogy pusztulás legyen a sorsa olyan nemzetnek, amely ellenségei vasgyürűje közepette, teljes magárahagyatottságának, gazdasági sebeinek súlyos betegségéből alig kilábolva ilyet tud létrehozni. Bármi történt is, mi élünk s nem »fajulva tengő«, de termelő és alkotó életet. Olyan élet, amely a lágymányosi Dunahidat kitermelni tudta, az örök élet számára szerzett jogcímet. A hetedik Duna-hid felavatásakor ismételjük hittel és meggyőződéssel az első Duna-híd megteremtőjének mondását: »Magyarország nem volt, hanem lesz!« Nem lehet kicsinyelni azt a szolgálatot, amit Massaryk hazájának tett, nem lehet tehát sokailani sem azt a gyászt, amely elhunyta felett mindazokat elfogja, akik akár meggyőződésből, akár elvakultságból, akár tudatlanságból a Csehszlovákiának nevezett mai államalakulatot jónak tartják és maradandóságában hisznek. Akik ez utóbbit teszik, azok ugyan túltesznek e tekintetben magán a felszabadító, illetve államalapító elnökön is, mert őbenne tudvalevőleg meg lett volna a hajlandóság a vilsoni önrendelkezési jog jelszavával, de az önrendelkezés megcsúfolásával megkapott területek egy részéről lemondani, de a fejére nőttek nem engedték, hogy az agg államfő a jövő megmentése érdekében megtehesse a kezdeményező lépéseket. Fognak-e és mikor fognak a hatalom örökösei valaha is arra az útra lépni, amelyet Massaryk elnöksége utolsó korszakában helyesnek ítélt, azt bízzuk a nemzetek sorsát intéző legfőbb Hatalomra. Ez előbb-utóbb gondoskodni fog az igazságtalanságok megbosszúlásáról és amint Szvatopluk birodalmát is az pusztította el, hogy messzebb terjedt a földrajzi és nyelvhatárokon túl, úgy most is a ma már csak szovjet repülőflotta reményére felépített képtelen államalakulatnak is el kell tűnnie Európa térképéről. Egyelőre még ez az állam fennáll és a maga Kossuthját gyászolja az elhunyt elnökben. Elfeledkeznek azonban arról, hogy Kossuth mindig a történetei jog alapján állott, soha semmi 1 népet leigázni nem akart és hogy ő hazája : I önállóságáért nem hamissággal és becsapá- j | sokkal, hanem az igazság fegyverével és — j j fegyverrel küzdött. Ez volt aztán az oka j ; annak, hogy az ő ügye elbukva is győzedel- j meskedett, mig Massaryk alkotása és a cse! bek ügye győztesen is halálra van ítélve. Kultúrpolitika - szociálpolitika Irta: Dr, Illés József egyet, tanár, orszgy. képviselő. A fiatalsághoz, a tehetségesekhez, a szorgalmasokhoz, akik komolyan érzik a maguk élethivatását, azt a figyelmeztetést intézem: jól gondolják meg, mielőtt valami pályára lépnek, s határozott irányt vesznek, hogy vájjon van-e tehetség bennük, alkalmasak-e arra a pályára, amelyet választanak. Menjenek az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági pályákra. Menjenek vissza a faluhoz! Az ő tanultságukra, az ő értelmes ségükre ott is szükség van. Szerezzék meg a fiatalok már az iskolában azokat a gyakorlati ismereteket, amelyekre ma elengedhetetlenül szükség van, mert ma mód van ierre a középiskolákban és az egyetemeken is. A lenézett technikai tudást, a gyorsírást, nyelveket igyekezzenek elsajátítani. Ezt mindenki megteheti. Én látok olyanokat, akik tényleg a legnehezebb munkával, szerény eszközökkel szerzik meg ezt a tudást. Akkor majd sokkal gyorsabban elhelyezkedhetnek és akkor mindez nem fog olyan nehezen menni, mint amilyen nehezen most megy. Az állástalan diplomások országos bizottsága — ÁDOB — 1932-ben indított akciója során, amelyben minden politikai párt résztvett, az állástalan diplomások közül 63 százalékot, sőt lehet mondani, még többet is elhelyeztünk, vagy valami munkához juttattunk. A kormány most ennek a munkánkiialf sietett segítségére a Nemzeti Önállósítási Alappal. Ezzel tehát megmutattuk, példát adtunk arra, hogy lehet pártközi megállapodás alapján, a kormány teljes megértésével eljutni egészen odáig vágyaink megvalósulásában, amelyek 1932-ben csak arra szorítkoztak, hogy néhány száz, vagy néhány ezer fiatalembert meg tudjunk menteni, hogy most már az intézményes megoldásról beszélhessünk. Én mindezt eddig úgyszólván csak tüneti kezelésnek tartom, mert kétségtelen az, hogy akármennyit fáradoztunk is, akármennyi ered- ! ményt tudtunk is elérni ezen a téren, ha a j kormány ezeknek az állástalan diplomásoknak, j a 80 pengősöknek most már a gyakornokok j közé való felvételét is lehetővé teszi, amit szintén örömmel üdvözlök és ha azt látom is, hogy új állások kreáltatnak számukra, amit szintén megelégedéssel veszek tudomásul, mégis a kérdést ezzel nem látom megoldottnak. A túlprodukció ugyanis megvan, ha nem is olyan mértékben, mint ahogy a háború utáy volt, amikor a háborúból visszatérőket és a megszállott területekről beözönlőiteket helyeztük el elsősorban. Az igazi szerves és intézményes megoldást az iskoláztatás gyakorlativá tétele, az életre nevelés hozhatja csak. Őszi öltönyét a legszebb divatszövetekből rendelheti Lőrincz úriszabónál Pápa, Deák Ferenc utca 1Jeles munka, jó Ízlésért arany éremmel kitüntetve ! Ezzel tudjuk megoldani azt az erkölcsi válságot is, amely tulajdonképpen erkölcsi válság és nevelésügyi probléma. Ha a kultúrpolitika ezeket a kérdéseket, amelyeket felvetettünk, meg fogja oldani, akkor a legolcsóbb, a legtökéletesebb szociálpolitikát biztosíthatjuk. A legtökéletesebb szociálpolitikát, mert 'nyugalmat teremt, mert megteremti a lehetőségét a jövő fejlődésnek, mert megteremti a nemzeti élet rendjét, a nemzeti élet egyensúlyát. Én azt látom, hogy a kultuszminiszter erélyes kézzel hozzáfogott középfokú oktatásunk átállításához, — tudatosan nem szervezést említek, — a nevelésnek, a gyakorlatias nevelésnek, az életre való nevelésnek megindításával. Azt látom, hogy a kormányban megvan a teljes megértés ez iránt a probléma iránt, teljesen tudatában van annak, mit jelent ránk nézve az értelmiség. Egyet kétségtelennek tartok, és ebben mindnyájan egyetértünk, azt, hogy az értelmiség visszafejlesztésével, elnyomásával nemzeti létünket veszélyeztetjük. Ez valósággal öngyilkosság volna. Ma is áll Széchenyi mondása, hogy nem pusztán a termékeny lapályok és hegyek gazdasági mértéke teszi egy ország gazdagságát, hanem a kiművelt fő, az értelmiség is. A föld értelmiség nélkül nem ér semmit, az értelmiség föld nélkül szintén nem. Nekünk, akik ezt a felfogást képviseljük, mindent el kell követnünk, hogy az egész agrárpolitika, az egész telepítési ügy e nagy szociálpolitikai kérdés, az értelmiségi kérdés megoldásának szolgálatába állíttassék., Minthogy meg vagyok győződve arról, hogy a kultuszminiszter így fogja fel a kultúrpolitikát, mert ezt mutatják összes eddigi intézkedései, arra kérem, folytassa tovább a megkezdett munkát, a tőle megszokott erélylyel. Oldja meg ezeket a kérdéseket, mert a legnagyobb szolgálatot teszi, amikor a helyes kultúrpolitikával megoldja a magyar szociálpolitika legégetőbb kérdéseit. Vármegyei közgyűlés. — 1937 szeptember 15. — Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága e hét szerdáján dr. vitéz Jékey Ferenc főispán elnöklésével tartotta meg őszi rendes közgyűlését. A főispán megnyitó beszédét teljes egészében dr. Rott Nándor püspök 20 éves jubileumának szentelte. Szép szavakban méltatta a Szent István alapította veszprémi egyházmegye jubiláns püspökét, annak apostoli lelkét, áldásos működését. Rámutatott arra a példaadó viselkedésére, amelyet a vörös rémuralom idejében tanúsított, amikor tűrnie kellett palotája megszállását, de azért kitartott őrhelyén, nem hagyta el híveit s rendületlenül végezte főpásztori tisztét. Majd azt a tevékenységét méltatta, amit a felekezeti béke fenntartása terén végzett, amivel nemcsak saját hivei, de az egész megyei lakosság osztatlan mélységes tiszteletét érdemelte ki. Lelkes éljenzéssel fogadott beszéde végén javasolta, hogy a püspököt egy küldöttség keresse fel s neki a vármegye törvényhatósági bizottságának üdvözletét tolmácsolja. A főispáni megnyitóhoz dr. Jókay-Ihász Miklós szólott hozzá, emelkedett szellemű beszédben emlékezvén meg Rott püspöknek arról a feledhetetlen tényéről, hogy a kommunisták által börtönbevetett nemzeti érzésű polgárokat bátran felkereste s nekik lelki vigaszt nyújtott. Mindenben megerősítve a főispán szavait, a másvallásuak nevében magasztalta a püspök igazi krisztusi szellemtől áthatott főpásztori működését. A közgyű-