Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-08-07 / 32. szám

XXXIV. évfolyam. %WI I • • I .1 I • III. r Pápa, 1937 augusztus 7. OMBAT O IVKiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szára, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Szer Előfizet Tet TP- Te

k. főiskolai Könyvtár D f Főiskola. szain ára 20 fillér. o^erKesztősée 171. Kiadóhivatal 131. v r> e ]> sz W '"Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. A milleniumi emlékmű, a hét elején elhunyt Zala György felséges alkotása, ma már ép úgy kiegészítő része a főváros méltán bámult látképének, mint a Gellérthegy, a királyi vár, a Halászbástya vagy maga a két beépített part között hömpölygő hatalmas Duna-folyam. Az egész magyar történelmet csodálatos művészi érzékkel öntötte itt ércbe, faragta kőbe a zseniális művész. A honfoglaló hét vezértől az ezredév utolsó uralkodójáig együtt vannak itt mindazok, akik alapították, naggyá tették és megtartották ezt az országot. S az égbetörő karcsú oszlopon a kettős keresztet magasba emelő Gábor arkangyal szimbolizálja a kereszténységet, melyért ez a nemzet annyit küzdött ,és vérzett, s amellyel áll — vagy bukik. Az allegorikus szoborcsoportozatok: a győzelmes harc és a dolgos béke harmonikusan egészítik ki azt a művészi alkotást, mely minden időkre hirdeti nemcsak a régi magyar dicsőséget, de a magyar tudást és a magyar élniakarást is. A tér, amelyen ez a legnagyobb magyar szobrászati alkotás több mint egy emberöltő óta áll, azóta a Hősök terévé lett s a milleniumi emlékmű, a honfoglaló Árpád fejedelem elé odakerült az a komor egyszerűségű kriptalap, melyre ez a két szám van bevésve: 1914— 1918. Igen, mert akik ezekben a fergeteges években névtelenül és ismeretlenül elestek a hazáért, ép úgy beletartoznak a hősök galériájába, mint azok a nagyok, mint mindazok a nagyok, akiknek nevét megőrizte a történelem, alakját ércbe öntötte művészi erő. Az a művészi erő, amely a milleniumi emlékmű megalkotójában élt és működött, már örökre megszűnt s a művész maga épúgy a történelemé lett, mint a történelmi nagyok, akikej megörökített. De az eszme, amely őt lelkesítette, a magyar dicsőség eszméje, az nen? halt meg, az örökké él. Ha annyi szenvedés, annyi csalódás után néha-néha elcsüggedni kezdenének, ha a kishitűség akarna úrrá lenni felettünk, tekintsünk fel akkor Gábor arkangyal lelkesítő alakjára s a milleniumi emlékmű szépségeiben megfürödve lelkünk, legyünk ismét erősek és bátrak, mint voltak a honalapítók és azok a nevesek és névtelenek, akik életüket adták e hazáért. Szokássá vált (tegyük mindjárt hozzá: nem túlságosan bölcs szokássá), hogy ma a sajtó minden nagyköveti tanácskozást, miniszteri találkozót, parlamenti határozatot, vezérj megnyilatkozást, szóval minden olyan eseményt, a. mi alkalmasnak látszik arra, hogy négycentiméteres vagy annál is magasabb, vaskosabb betűkkel nyomattatván a címlapra, biztosítsa az aznapi kiadás kelendőségét, történeti, azaz (csak szerényen imitálva a reklám dobján) történeti eseménynek minősítenek. Ha összeszámolnék hirtelenében, hogy hány történeti = történeti esemény történt csak közelmúlt félesztendő alatt, rájönnénk, hogy annyi történeti esemény halmozódott össze körülöttünk, amennyit szegény, de azért mindenesetre szerencsésebb elődeink egy fél század alatt sem értek meg. Hiszen nem mondom, igaz, hogy nekünk aránytalanul több változásban és változások borzalmaiban volt részünk, mint még nem autón és repülőgépen száguldó teleinknek, de azért viszont az is bizonyos, hogy a legtöbb történetinek hirdetett esemény pár hónapon belül úgy a feledésbe merül, mintha soha meg sem történt volna. És bár ilyeténképen gondolkodunk is a ma már mindennapiakká törpült, történetinek hirdetett eseményekről, ma mégis magunk is kísértésbe jövünk, hogy ne nevezzük-e valóban történetinek azt a levélváltást, mely e héten történt Chamberlain és Mussolini között. Történelminek ama szempontból főkép, abban az esetben, ha Chamberlain levelében — mint azt a m§ még hitelesnek egyáltalán nem mondható sajtóinformációk állítják — valóban szó esett volna a Közép-Európa megbékélésének szempontjából szükséges igazságtalanságok megszüntetéséről, amit mi egy meghonosodott idegen szóval revíziónak nevezünk. Ha tényleg nemcsak arról volna szó, hogy az Európ? sorsát intéző nagyhatalmak ismét megértő, baráti viszonyba kerüljenek, de arról is, hogy kiküszöböltessenek mindazok az ellentétek, amelyek a többi kisebb államok között fennállanak, amely ellentétek egyébként bármikor kirobbanthatnának maguk között a nagyhatalmak között is az eddiginél, ma már enyhülni látszóknál súlyosabb viszályokat, akkor ez ? levélváltás ez egyszer csakugyan történetinek volna nevezhető. Gyors eredmény tekintetébe? természetesen nem szabad illúziókba ringatni magunkat. Ámde magának az eszmének ilye.? előkelő, döntő tényező által történt felvetése már olyan sikert jelentene a mi részünkre, aminővel egyelőre valóban megelégedhetünk, Ha nem jön cáfolat a levélváltásnak itt méltatott pontja tekintetében, akkor minden okunV megvan a bizakodó várakozásra. Várni pedig 17 kemény esztendő óta eléggé megtanultunk. SZEMÜVEGEK FOTO CIKKEK Haidinger László FOTO-OPTIKA szaklátszerésznél Pápa, Kossuth Lajos u. 21. Zeiss és Rodenstock gyárak pápai egyedárusítója A mi szomszédaink. Irta: Dr. Kornis Gyula, a képviselőház alelnöke. A világ nemzetközi politikai képén ma is a legsötétebb tónusu szinek uralkodnak. És mit tesznek Európa népei, amelyek intelligenciájukkal, kultúrájukkal és technikájukkal az egész földgolyóbis felett, a többi földrész népeinek túlnyomó része felett megszerezték a hegemóniát? Nem tesznek egyebet, mini folytonos féltékenységgel és hatalomvággyal farkasszemet néznek, az őrültséggel határos módon fegyverkeznek és a háborús feszültséget, a béke nevében, kollektív katonai szerződésekkel még csak fokozzák, ugyanakkor, amikor szines fajok önérzete és világtörténeti hivatása pán-ázsiai mozgalmat sző és Japáii vezérlete alatt megválósítani is kezd; ugyanakkor, amikor Japán igen kis erőfeszítéssel többmillió négyszögkilométert szerez meg a Népszövetség szemeláttára; amikor Gandhi rajongó géniusza csak pillanatnyilag pihen, hogy erőt g'yüjtsön Indiában, s amikor Izlám népei a pán-arab eszméért lelkesednek rés minduntalan lázadásokban törnek ki és amikor az európai pán-szláv bolsevizmus az egész világot mindenütt aláaknázza, amikor Spanyolországban befészkelte magát, amikor Franciaország társadalmi és gazdasági alapjait alámossa és amikor a nyomorúság miatt a társadalom mindenütt forradalmakra hajlamos. A világháború után még volt egy illúzió, tudniillik a Népszövetség, hogy ez majd meg fogja szervezni az örkö, állandó békét, Nilson professzor ideológiája szerint. Ez az ábrándkép azonban csúfosan szertefoszlott. Ha ugyanis a Népszövetség működését nézzük, azt látjuk, hogy a nagy garral hirdetett leszerelési konferencia fokozatosan felszerelési értekezletté alakult át, a Népszövetség minden óvása ellenére, nagy háborúk törtek ki a tagállamok között és a Népszövetség tekintélyének utolsó foszlányát is széttépte az abesszin háború kapcsán a szankciók csúfos kudarca. A Népszövetségnek olyan rajongó hive is, mint amilyen Austen Chamberlain volt, halála előtt, egyik cikkében, elismerte, hogy a Népszövetség nem az a nemzetközi fórum, amely biztosítani tudja a békét. Azt mondotta, hogy le kell mondania a Népszövetségnek a merészebb reményéről, mert a megfelelő eszközök nem állanak rendelkezésére. Ilyen viszonyok között, hogyan illeszkedik ebbe a sötét képbe a Duna völgye, amelynek politikai alaprajzát ezer év óta itt a ma» gyarság vonta meg? A békeszerződések óta ez a Duna völgye elaprózódott, gazdaságilag és politikailag mindinkább hanyatlóban van, eladósodik, elszegényedik. Az osztrák-magyar monarchiát szétdarabolták, de a helyébe lépő kis államok nem képesek teljesíteni azt a történeti feladatot, amelyet a monarchia teljesített Európában. A békeszerződésnek az volt a politikai alapelve, hogy nemzeti szempontból fel kell szabadítani bizonyos területeket és ezeket a testvér nemzetekhez kell csatolni. Ennek az elvnek nevében koncolták és darabolták fel élve Magyarországot, de úgy, hogy óriási területeket és az önkényesen megszabott határok mellett mintegy másfélmillió magyart téptek el, sőt a további területeken még kétmillió magyart. Egész államcsoport áll ezzel a megcsonkított országgal szemben, amelyJL/frfi ^ -á- szép divatkesztyüket, férfi-inget, kötöttárút 20%-lcal olcsóbban jM. V"ul JL vehet a nyári vásáron Kesztyűsnél Pápa, Kossutő Cajos utca 1.