Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.
1937-07-31 / 31. szám
Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Helyben. Ref. Főiskola. J KLE'NIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. sz. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal i Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A délszláv egység mondvacsinált volta egyszerre kirobbant, amikor a felekezeti egyenlőség kérdése komoly formában szóba került Szerbiában. Kiderült, hogy a katholikus horvátokat, szlovéneket, északbosnyákokat, hozzá még a magyar földről átcsatolt bunyevácokat is csak addig tartják Szerbiában fajtestvéreknek, amíg azok nem akarnak a maguk egyházi életében is ugyanolyan jogokat, aminőket a görögkeleti egyház élvez. A görög egyhá? nem engedi a maga felsőbbségének csak a legkisebb megcsorbítását sem és Barnabás pátriárka még koporsójából is kinyújtotta kezét, hogy azokat a bűnösöket megfenyítse, akik a konkordátum becikkelyezését megszavazták s akik a halott főpap utolsó nyilvánított véleménye és a szent szinódus ugyanezen szellemben meghozott határozata szerint az egyháznak hűtlen fiaivá váltak. Nem csekély zavart okoz az a körülmény, hogy ezek a »hűtlen fiak« éppen a kormányelnök és a miniszterek^ akik csak erkölcsi kötelességüket teljesítették akkor, amikor a szentszékkel már évekkel ezelőtt kötött megegyezést törvényerőre akarták emelni. Ezekben a vezető férfiakban nyilvánvalóan megvan az a felelősségérzet, mellyel a többi, nem pravoszláv hitű fajtestvér polgári jogai iránt tartoznak, de a belgrádi meg-megújuló zavargások és a "keleti egyház konok ellenállása legalább is kétségessé teszi, hogy fenn tudják-e tartani azt az egységet, amelyet mesterségesen teremtettek meg s amely egység tagadásának olyan vértanúi vannak, mint a horvát Radics István. Szerbiában ma, ha a négy-öt év előttinél szelídebb formában is, de lényegileg diktatúra van, ámde az olyan tömegszenvedélyeket, aminők egyrészt a papsága által vezetett pravoszláv népet, másrészt a magukat kijátszottnak és elnyomottaknak tartott horvátokat is fűtik, csak ideig-óráig lehet fékentartani. A felekezeti gyűlölség, mely most ilyen hatalmasan kirobbant, alapjában véve nem felekezeti, de nemzeti ellentét s ez nagyobb veszedelem a délszláv államra, mint a halott pátriárka átka és a kormány kiközösíttetése. A termés végleges eredményét még természetesen nem ismerhetjük, de annyit máris tudunk, hogy az áldott magyar föld ismét nem hagyta cserben szorgalmas megművelőjét és a májusi hetek nagy szárazsága miatti aggodalmak ellenére, még a gabonafélékben is tisztességes közepes termése lett népünknek. A még hátralevők: kukorica, cukorrépa, burgonya pedig olyan eredménnyel biztatnak, amely messze felülmúlja a tavaszi várakozást. A kukoricánál pláne már aggodalmaskodó hangok hallatszanak: mi lesz az értékesítéssel, nem fog-e az ára túlságosan lemorzsolódni. Ezeket az aggodalmakat azonban mi a magunkévá nem tehetjük. Alig értékelheti valaki jobban azt a munkát, amit a föld becsületes megdolgozása kiván, alig kívánhatja bárki is inkább, hogy a hűséges munkásnak meglegyen a maga jutalma, mint mi, ámde a termelő mellett némileg a fogyasztóra is illik gondolni és egyáltalán nem tartanok bajnak, sőt — megvalljuk őszintén — üdvösnek és jónak Ítélnők, ha a gazdag kukoricatermés áldását olcsóbb disznóhús és érezhetően lejebb szállított zsír-árak alakjában a fogyasztóközönség is élvezhejtné. Ne feledjük el, hogy ez a közönség már amúgy is nagyon megsínylette a tavasz rendellenességeinek következményét: olyan drágaságra például, mint amilyen a pápai piacon idén a kerti veteménye^ terén volt, még a legöregebb emberek is csalirossz álmaikban emlékezhetnek. Ha a zöldbab, a borsó, a zöldségfélék gőgös áruraimára most azután bőséges kukoricatermés következtében némileg mérsékeltebb hús- és zsirárak következnének, azt mi csak igazságosnak és természetesnek tudnók találni. Kívánatos, hogy a kormány gondoskodása a termények jó értékesítése mellett a fogyasztó közönség érdekeire is kiterjedjen. Gazdaság és politika. Irta: Bornemisza Géza m. kir. iparügyi miniszter. A világgazdasági válság évek óta — körülbelül harmadik éve — enyhülőben van és ez az enyhülés már mindenütt érezhető. Igaz, hogy a mult év folyamán, 1936 őszén, a vailutaleértékelések következtében bizonyos, átmeneti zökkenő következett be, azonban a gazdasági élet javulása olyan erőteljes, hogy az ütemnek csak átmeneti meglassubbodását állapíthatjuk meg. A gazdasági helyzet javulása kihat nemcsak a mezőgazdasági, hanem az ipari térre is. A mezőgazdaságnál a nagy tengerentúli államok készleteinek csökkenése, az árak megfelelő javulása volt megállapítható, ipari téren pedig a termelés, a fegyverkezési versenytől elvonatkoztatva is, tisztán a polgári célokra termelt javak mennyiségét nézve is, igen nagy fejlődésen ment keresztül. Hazánkban a gazdasági helyzet — meg kell állapítanunk — szintén lényegesen javult. Az előző kormányoknak az a törekvése, hogy a mezőgazdasági árszínvonalat emeljék, teljes mértékben eredménnyel járt: ehhez járult még a tavalyi jó termés. így nálunk, tulajdon 1képen, a mezőgazdasági lakosság nagyobb vásárlóképessége volt az alapja az ipari fellent dülésnek. Magyarország a fegyverkezési versenyből nem veszi ki részét. Magyarországnak a fegyverkezési versenyből eddig csak az a közvetett haszna volt, hogy a külföldi piacokon, egyes külföldi cégek, amelyek saját hazájuk fegyverkezésével vannak elfoglalva, bi- i zonyos mértékig visszavonultak a konkurrenciától. A gazdasági fellendülés ellenére azonban a nemzeteknek egymás között való forgalma j terén lényeges változás nem következett be. s Azok a forgalmi korlátozások, amelyek idei- ! stova már hat éve tartanak, változatlan súlyossággal nehezednek az egyes nemzetek vállaira. Azok a területi változások, amelyeket a békeszerződések okoztak, az utóbbi időben pedig a nagy tömegek szociális igényeinek mind erőteljesebb jelentkezése, annyira megváltoztatták az egyes nemzetek között a gazdasági együttműködés struktúráját, hogy belátható időn belül, sajnos, nem remélhetjük a békebeli állapothoz való visszatérést. Álta;lában, a világ gazdasági struktúrája tulajdonképen annyira függvénye a politikának, hogy mindaddig, amíg a politikai kérdések megoldva nincsenek, nem számíthatunk a gazdasági élet terén sem tartós és megnyugtató megoldásra. Magyarország gazdasági életében még mindig a mezőgazdaság az irányadó és a mezőgazdaság helyzete az elmúlt gazdasági év folyamán, kétségtelenül, javult. A külföldi értékesítésnél is állandóan javuló árviszonyokkal találkozunk. A magyar közgazdaságnak azonban még mindig nagy áldozatokat kel) hozni a mezőgazdasági cikkek értékesítése terén. A mezőgazdaság vásárlóképess,égének emelkedése volt tulajdonképen az a hajtóerő, amely alapjául szolgált az ipari fellendülésnek és Magyarország, a Nemzetek Szövetségének megállapítása szerint, az ipari termelés terén előljár a fejlődésben. Egyes gazdasági politikusok nincsenek megelégedve az eddigi eredménnyel. A politikai élet behatásaitól féltik a gazdasági konjunktúrát, általában pesszimisztikusan ítélik meg a helyzetet és azt hangoztatják, hogy sokkal maradandóbb eredményeket érhettünk volna el, ha ez a gazdasági fellendülés nem kötött gazdasági rendszerben, hanem szabadabb gazdasági életben fejlődött volna ki. Én ezeknek a gazdaságpolitikusoknak csak azt válaszolhatom, hogy, sajnos, Magyarország nincs abban a kellemes helyzetben, hogy szabad választása lehetne a gazdasági rendszerek tekintetében: épen azért teljes mértékben meddő lenne arról vitatkozni, vájjon a szabadforgalom mellett többet, eredvményesebbet tudtunk volna-e produkálni. A kormány azonban állandóan éberen figyeli a világgazdasági helyzet alakulását és a legnagyobb örömmel üdvözöl minden olyan kezdeményezést, amely mozgási szabadságunkat jobban biztosítja. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a világgazdasági helyzethez nekünk kell alkalmazkodnunk, mert bár a gazdaságtörténelemben van arra példa, hogy egyes nemzetek tartósan ki tudják magukat vonni az általános világgazdasági rendszer alól és hosszú ideig is egészen önálló rendszert tudtak fenntartani, ez azonban, sajnos, nem kis nemzetek, hanem soklkai nagyobb gazdasági területtel biró nemzetek privilégiuma. 1 A legújabb divatú női és férfi bőröv-különlegességek nagy választékban kaphatók a Győri böröndösné! Pápa, Kossuth Lajos utca 22. szám. Rendelésre is készítünk! ismét szenzáció aügu$^íus