Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-07-31 / 31. szám

Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Helyben. Ref. Főiskola. J KLE'NIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Vitéz Gömbös Gyula (Liget) utca 6. sz. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: dr. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal i Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A délszláv egység mondvacsinált volta egyszerre kirobbant, amikor a felekezeti egyen­lőség kérdése komoly formában szóba került Szerbiában. Kiderült, hogy a katholikus hor­vátokat, szlovéneket, északbosnyákokat, hozzá még a magyar földről átcsatolt bunyevácokat is csak addig tartják Szerbiában fajtestvérek­nek, amíg azok nem akarnak a maguk egyházi életében is ugyanolyan jogokat, aminőket a görögkeleti egyház élvez. A görög egyhá? nem engedi a maga felsőbbségének csak a legkisebb megcsorbítását sem és Barnabás pátriárka még koporsójából is kinyújtotta ke­zét, hogy azokat a bűnösöket megfenyítse, akik a konkordátum becikkelyezését megsza­vazták s akik a halott főpap utolsó nyilvá­nított véleménye és a szent szinódus ugyan­ezen szellemben meghozott határozata sze­rint az egyháznak hűtlen fiaivá váltak. Nem csekély zavart okoz az a körülmény, hogy ezek a »hűtlen fiak« éppen a kormányelnök és a miniszterek^ akik csak erkölcsi kötelessé­güket teljesítették akkor, amikor a szentszék­kel már évekkel ezelőtt kötött megegyezést törvényerőre akarták emelni. Ezekben a ve­zető férfiakban nyilvánvalóan megvan az a felelősségérzet, mellyel a többi, nem pravo­szláv hitű fajtestvér polgári jogai iránt tar­toznak, de a belgrádi meg-megújuló zavar­gások és a "keleti egyház konok ellenállása legalább is kétségessé teszi, hogy fenn tud­ják-e tartani azt az egységet, amelyet mester­ségesen teremtettek meg s amely egység taga­dásának olyan vértanúi vannak, mint a horvát Radics István. Szerbiában ma, ha a négy-öt év előttinél szelídebb formában is, de lényegileg diktatúra van, ámde az olyan tömegszenvedé­lyeket, aminők egyrészt a papsága által veze­tett pravoszláv népet, másrészt a magukat ki­játszottnak és elnyomottaknak tartott horváto­kat is fűtik, csak ideig-óráig lehet féken­tartani. A felekezeti gyűlölség, mely most ilyen hatalmasan kirobbant, alapjában véve nem felekezeti, de nemzeti ellentét s ez na­gyobb veszedelem a délszláv államra, mint a halott pátriárka átka és a kormány kiközö­síttetése. A termés végleges eredményét még ter­mészetesen nem ismerhetjük, de annyit máris tudunk, hogy az áldott magyar föld ismét nem hagyta cserben szorgalmas megművelő­jét és a májusi hetek nagy szárazsága miatti aggodalmak ellenére, még a gabonafélékben is tisztességes közepes termése lett népünknek. A még hátralevők: kukorica, cukorrépa, bur­gonya pedig olyan eredménnyel biztatnak, amely messze felülmúlja a tavaszi várako­zást. A kukoricánál pláne már aggodalmas­kodó hangok hallatszanak: mi lesz az értéke­sítéssel, nem fog-e az ára túlságosan lemor­zsolódni. Ezeket az aggodalmakat azonban mi a magunkévá nem tehetjük. Alig értékel­heti valaki jobban azt a munkát, amit a föld becsületes megdolgozása kiván, alig kíván­hatja bárki is inkább, hogy a hűséges munkás­nak meglegyen a maga jutalma, mint mi, ámde a termelő mellett némileg a fogyasztóra is illik gondolni és egyáltalán nem tartanok baj­nak, sőt — megvalljuk őszintén — üdvösnek és jónak Ítélnők, ha a gazdag kukoricatermés áldását olcsóbb disznóhús és érezhetően le­jebb szállított zsír-árak alakjában a fogyasztó­közönség is élvezhejtné. Ne feledjük el, hogy ez a közönség már amúgy is nagyon megsíny­lette a tavasz rendellenességeinek következ­ményét: olyan drágaságra például, mint ami­lyen a pápai piacon idén a kerti veteménye^ terén volt, még a legöregebb emberek is csali­rossz álmaikban emlékezhetnek. Ha a zöld­bab, a borsó, a zöldségfélék gőgös áruraimára most azután bőséges kukoricatermés következ­tében némileg mérsékeltebb hús- és zsirárak következnének, azt mi csak igazságosnak és természetesnek tudnók találni. Kívánatos, hogy a kormány gondoskodása a termények jó érté­kesítése mellett a fogyasztó közönség érde­keire is kiterjedjen. Gazdaság és politika. Irta: Bornemisza Géza m. kir. iparügyi miniszter. A világgazdasági válság évek óta — kö­rülbelül harmadik éve — enyhülőben van és ez az enyhülés már mindenütt érezhető. Igaz, hogy a mult év folyamán, 1936 őszén, a vai­lutaleértékelések következtében bizonyos, át­meneti zökkenő következett be, azonban a gazdasági élet javulása olyan erőteljes, hogy az ütemnek csak átmeneti meglassubbodását állapíthatjuk meg. A gazdasági helyzet javu­lása kihat nemcsak a mezőgazdasági, hanem az ipari térre is. A mezőgazdaságnál a nagy tengerentúli államok készleteinek csökkenése, az árak megfelelő javulása volt megállapít­ható, ipari téren pedig a termelés, a fegyver­kezési versenytől elvonatkoztatva is, tisztán a polgári célokra termelt javak mennyiségét nézve is, igen nagy fejlődésen ment ke­resztül. Hazánkban a gazdasági helyzet — meg kell állapítanunk — szintén lényegesen javult. Az előző kormányoknak az a törekvése, hogy a mezőgazdasági árszínvonalat emeljék, tel­jes mértékben eredménnyel járt: ehhez járult még a tavalyi jó termés. így nálunk, tulajdon 1­képen, a mezőgazdasági lakosság nagyobb vá­sárlóképessége volt az alapja az ipari fellent dülésnek. Magyarország a fegyverkezési ver­senyből nem veszi ki részét. Magyarországnak a fegyverkezési versenyből eddig csak az a közvetett haszna volt, hogy a külföldi piaco­kon, egyes külföldi cégek, amelyek saját ha­zájuk fegyverkezésével vannak elfoglalva, bi- i zonyos mértékig visszavonultak a konkurren­ciától. A gazdasági fellendülés ellenére azonban a nemzeteknek egymás között való forgalma j terén lényeges változás nem következett be. s Azok a forgalmi korlátozások, amelyek idei- ! stova már hat éve tartanak, változatlan sú­lyossággal nehezednek az egyes nemzetek vállaira. Azok a területi változások, amelyeket a békeszerződések okoztak, az utóbbi időben pedig a nagy tömegek szociális igényeinek mind erőteljesebb jelentkezése, annyira meg­változtatták az egyes nemzetek között a gaz­dasági együttműködés struktúráját, hogy be­látható időn belül, sajnos, nem remélhetjük a békebeli állapothoz való visszatérést. Álta;­lában, a világ gazdasági struktúrája tulajdon­képen annyira függvénye a politikának, hogy mindaddig, amíg a politikai kérdések meg­oldva nincsenek, nem számíthatunk a gazda­sági élet terén sem tartós és megnyugtató megoldásra. Magyarország gazdasági életében még mindig a mezőgazdaság az irányadó és a mező­gazdaság helyzete az elmúlt gazdasági év folyamán, kétségtelenül, javult. A külföldi ér­tékesítésnél is állandóan javuló árviszonyok­kal találkozunk. A magyar közgazdaságnak azonban még mindig nagy áldozatokat kel) hozni a mezőgazdasági cikkek értékesítése te­rén. A mezőgazdaság vásárlóképess,égének emelkedése volt tulajdonképen az a hajtóerő, amely alapjául szolgált az ipari fellendülésnek és Magyarország, a Nemzetek Szövetségének megállapítása szerint, az ipari termelés terén előljár a fejlődésben. Egyes gazdasági politikusok nincsenek megelégedve az eddigi eredménnyel. A poli­tikai élet behatásaitól féltik a gazdasági kon­junktúrát, általában pesszimisztikusan ítélik meg a helyzetet és azt hangoztatják, hogy sokkal maradandóbb eredményeket érhettünk volna el, ha ez a gazdasági fellendülés nem kötött gazdasági rendszerben, hanem szaba­dabb gazdasági életben fejlődött volna ki. Én ezeknek a gazdaságpolitikusoknak csak azt válaszolhatom, hogy, sajnos, Magyar­ország nincs abban a kellemes helyzetben, hogy szabad választása lehetne a gazdasági rendszerek tekintetében: épen azért teljes mértékben meddő lenne arról vitatkozni, váj­jon a szabadforgalom mellett többet, eredv­ményesebbet tudtunk volna-e produkálni. A kormány azonban állandóan éberen figyeli a világgazdasági helyzet alakulását és a legnagyobb örömmel üdvözöl minden olyan kezdeményezést, amely mozgási sza­badságunkat jobban biztosítja. De tisztában kell lennünk azzal, hogy a világgazdasági helyzethez nekünk kell alkalmazkodnunk, mert bár a gazdaságtörténelemben van arra példa, hogy egyes nemzetek tartósan ki tud­ják magukat vonni az általános világgazda­sági rendszer alól és hosszú ideig is egészen önálló rendszert tudtak fenntartani, ez azon­ban, sajnos, nem kis nemzetek, hanem sokl­kai nagyobb gazdasági területtel biró nem­zetek privilégiuma. 1 A legújabb divatú női és férfi bőröv-különlegességek nagy választékban kaphatók a Győri böröndösné! Pápa, Kossuth Lajos utca 22. szám. Rendelésre is készítünk! ismét szenzáció aügu$^íus

Next

/
Oldalképek
Tartalom