Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-06-12 / 24. szám

^ >1 I IV D E IN SZOMBATON. Előfizetési ár 'uifejcd. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiauoiii helyben. Laptulajdonos főszerkesztő: R. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Húsz éve is van már annak, hogy a menseviki, meg a bolseviki fogalmak az isme- ] retlenség, illetve a tájékozatlanság ködéből felbukkantak, húsz év elteik azóta, hogy a pesti kabarékban a Kerenszki\és Kormilov

r nevek variáló élces rigmusokba foglaltattak. És ma, húsz év után, mikor pedig a nagyhatalommá ; lett új Oroszországgal a legtöbb államnak j állandó diplomáciai összeköttetése van s amikor a rádió ezer meg ezer kilométer távolságra röpítheti szét a legfrissebb értesítéseket, ma az ujságtudósítók fénykorában is, csak olyan tájékozatlanok vagyunk a muszka-dolgokról, mint voltunk a menseviki és bolseviki fogalmak bölcső-idejében. Akkor Kerenszki és Kormilov neveit hallottuk folyton emlegetni, ma mások vannak napirenden, de hogy azok a mások tulajdonképen mit akarnak, miért teszik le hatalmi pozíciójukból azokat, akik a hatalomnak, az ő hatalmuknak eddig a legfőbb oszlopai voltak, miért látnak mindenben és mindenkiben megvesztegetett ellenforradalmárokat, avagy hogy nem inkább maguk csinálnak ellenforradalmat, amelynek végcélját ma még senki sem ismeri, azt, ha még ölesebb tudósításokat is olvasunk a szovjet kebelében történtekről, megállapítani sem mi, sem mások nem tudják. Itt tudás helyett a megérzésre kell inkább bíznunk magunkat. S a mi megérzésünk azt súgja nekünk, hogy ma már nem a vörösség fontos a szovjet földjén, hanem a pánszláv hódítás, a nacionalista terjeszkedési vágy. Ennek a diktatúráját készíti elő vagy Sztálin, vagy akik szemben állnak vele, vagy egymást legyűrni akarva, mindegyik. Mondanunk sem kell, hogy ez a mi szempontunkból még félelmetesebb, mint a bolsevista téboly. De — régi igazság — jobb félni, mint megijedni. Félénk emberből igen gyakran lett hős már, de az ijedőst, azt mindig meglepték és leterítették. A félelmetes, de egységtelen északi veszedelemmel szemben nekünk, egységeseknek is mindenre felkészülteknek kell lennünk. Tegye meg minden magyar e téren reá váró kötelességét! „Díjnokok akarnak lenni!" Irta: dr. Illés József egyetemi tanár, orszgy. képviselő. A mi középiskolánk azt az átlagos középosztálybeli műveltséget adja, amelyet méltán mérhetünk össze a világ bármely nagy nemzetének általános műveltségével. E humanisztikus elméleti ismeretkör a mi középosztályunk műveltségét olyanná tette, hogy bátran oda állíthatjuk bármely nagy nyugati nemzet középosztálybeli műveltségéhez. Az is kétségtelen azonban, hogy ez a művelődési irány, éppen a középfokú oktatásnál, idők folyamán, mind nagyobb és nagyobb adathalmazzal, több és több új ismerettel terhelte meg ifjúságunkat. Elfelejtette azt, hogy ennek az oktatásnak nemcsak oktatásügyi célja is van és a súlypont áthelyeződött az általános humanisztikus ismeretek terjesztésére. Félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy én, aki mindent a humanisztikus műveltségnek köszönhetek, aki életem javarészét ennek szenteltem, nem a humanisztikus műveltséget, nem az elméleti tudást kifogásolom, de felemelem szavamat az egész magyar oktatásügynek, — középfokú oktatásügynek — az ellen az iránya ellen, amely tovább már nem folytatható. Ez odavezet, hogy az érettségi, a kialakult közfelfogásban nem az életre való felkészülést jelenti, hanem egyszerűen egy utalvány a felső oktatásra, az egyetemre, ahol a diploma ismét nem a tudományos pályára való felkészülést, hanem jogcímet, utalványt jelent a hivatalra, a fix fizetésre és végül a nyugdíjra. A tanulás célját a fix fizetésben, a nyugdíjban látják, nemcsak a középosztálybeli, de már a földmíves szülők fiai is. Díjnokok akarnak ienni. Egy állásnélküli diplomás azt írja nekem, hogy a felső mezőgazdasági iskola székhelyén 33 végzett fiatalember van és ezekből csak öt gazdálkodik, egy pedig uradalmi gyakornok. A kisbirtokosok gyermekei legtöbbször teljesen fizetésnélküli állásba mennek; az apa szánt-vet, a fiú pedig díjtalan »napidíjas úr«, gyakornok. Ez az irány a középiskolai oktatásnál teljesen az úgynevezett lateiner pályák felé terelte az értelmiséget. Mindenki egyetemet akar végezni. Ez az irány idézte elő azután azt, hogy a polgári iskolák elsorvadtak. A minősítési — egyébként igen helyes — rendszer, pedig még fokozta ezt a téves törekvést. A nyugdíjas állások szaporodása megduzzasztotta költségvetésünket és ma már a személyi és nyugdíjterhek olyan óriásiak, hogy aránytalanságuk minden tekintetben panaszra ad okot. De nemcsak ez a következménye e„nek a ferde felfogásnak, hogy mindenki hivatalnok akar lenni, hanem egy káros antiszelekció is. Abban az irányban, hogy kevésbbé tehetségeSj sőt teljesen tehetségteleneknek nyilvánított gyermekek mentek az úgynevezett gazdasági pályákra. A gazdasági, ipari és kereskedelmi pályára azokat utalták, akik a gimnáziumban egyáltalában nem váltak be; az ilyeneket adták oda. Valóságos antiszelekciónak nevezhetem ezt, amely iger káros következményekkel járt. Kialakult az a helytelen felfogás, hogy a gazdasági pálya alacsonyabbrendű, az ipar és a kereskedelem »nem úri« foglalkozás. Ennek a másik oldalán látjuk azt a nagy diplomás túltermelést, amellyel megküzdeni, úgyszólván, teljesen képtelenek vagyunk. A Pápa és Vidéke Ipartestület alakuló közgyűlése. Mult vasárnap délelőtt tartotta a Levente Otthonban nagyszámú helybeli és vidéki iparos jelenlétében alakuló közgyűlését a Pápa és Vidéke Ipartestület. Az elsőfokú iparhatóság képviseletében jelenlévő dr. Hermann László v. főjegyző, elnök, a Hiszekegy szavaival nyitotta meg a közgyűlést; a megjelentek üdvözlése után ismertette az 1932: VIII. tc. alapján kiadott 1556/1937. sz. Ip. M. rendelet értelmében Pápa m. város székhellyel alakítandó ipartestület működési területét. Ebbe a működési területbe a következő községek tartoznak: Pápa, Adásztevel,, Bakonyjákó, Farkasgyepü, Iharkút, Németbánya, Bakonytamási, Csót, Béb, Gecse, Homokbödöge, Külsővat, Lovászpatona, Nagvdém, Marcalgergelyi, Marcaltő, Mezőlak, Békás, Mihályháza, Nagygvimót, Nagytevel, Nemesszalók, Vinár, Nyárád, Pápasalamon, Pápateszér, Takácsi, Tapolcafő, Ugod, Vaszar, Alsógörzsöny, Felsőgörzsöny, Nagvacsád, Bakonyszentiván, Bakonyság, Dáka, Borsosgyőr, Kéttornyulak, Pápadereske, Nagyganna, Döbrönte, Kisganna, Pápakovácsi, Kup, Nóráp, Szűcs, Bakonykoppány, Fenyőfő, Vanyola és Pápanyőgér. Á fenti terület öt kerületre oszlik Marcaltő, Lovászpatona, Pápateszér, Bakonyjákó és Nyárád központokkal. Miután az iparhatósági biztos a Pápa és Vidéke Ipartestületet megalakultnak jelentette ki, Jamnitzky Nándor ipartestületi jegyző felolvasta kivonatosan az alapszabályt, melyet néhány hozzászólás után a közgyűlés elfogadott. Kifogást az alapj szabálynak csak egy pontja ellen emeltek, j nevezetesen a vidékiek sérelmesnek találták, hogy a tervezet szerint az új ipartestület | elöljáróságában a 32 pápai taggal szemben | csak 10 taggal szerepelnek. A felszólalásokra ! az elnök kifejtette, hogy a számarány ilyetén való megállapítása tisztára praktikussági és technikai okokból történt, melyből a vidékre semmi hátrány sem háramlik, hiszen a járás iparosságának egyetemét érdeklő fontosabb ügyekben ügydöntő hatásköre úgyis a közgyűlésnek van. Felvilágosítását megnyugvással tudomásul vették és rátértek a tárgysorozat következő pontjára, az új tisztikar megválasztására. Az új vezetőség egy-két kivétellel a régi maradt. | Tamás József lemondásával megüresedett egyik alelnöki tisztséget Pados Ferenccel töltötték be. Az elöljáróságba a régi 32 pápaihoz a következő 10 vidéki r. tagot választották be: vitéz Argyasi István (Bakonyjákó), vitéz Merétey János (Adásztevel), Ledó Pál (Pápateszér), Prézsing János (Ugod), Babics István, Szűr Géza (Lovászpatona), Knoll Nándor, Schönherr Gyula (Marcaltő), Horváth Kálmán, Stenger Gyula (Nyárád). Jamnitzky Nándor jegyző bemutatta a vagyonleltárt, mely szerint a testület jelenlegi vagyona 51.364 P 50 f értéknek fele] meg. Ezután dr. Jerfy József főszolgabírói emelkedett szólásra. Meghatódottan vett búcsút mint elsőfokú iparhatóság a községektől. Az iparosság hathatósabb érdekvédelmét és boldogulását reméli az új szervezeti beosztástól. Éljenzéssel fogadott szavai után dr. Hermann László átadja az elnöki széket az új ipartestületi elnöknek, Hajnóczky Ferencnek, ki székfoglalójában munkájához az iparosság további támogatását kérte. Nem adok programmot — mondotta —, főcélom a baráti együttérzés kiterjesztése a vidék felé és a vidékkel való teljes egybeforrás a közös cél, az iparosság boldogulása érdekében. Az új ipartestület tagjainak száma kerek számban 1600. Az alakuló közgyűlés az elnök szavaival •és a Himnusz eléneklésével 1/21-kor véget ért. * * * Gyűlés végeztével a győri iparkamara' megbízásából kiosztották a mult évi Pápai Hét alkalmával éremjutalmat és oklevelet nyert iparosok kitüntetését. (nz.) A Bizánc szabadtéri előadása. Az ókori görög, ha valami szent helyre akart menni, a természet ölét kereste fel, erdőket, ligeteket, ahol istenei is tanyáztak. Érthető, hogy tragédiáit is, mint az istenkultusz egy nemét, szabadtéri színpadon rendezte. A modern ember szívesen fordul a szabadtéri színpadhoz, de attól valami fenkölt, magasztos dolgot is vár. Akkor, midőn a Levente Egyesület Herczeg Ferenc értékes drámájának előadására vállalkozott: elindulásában nyert ügye volt. Igaz, hogy a darab rendkívüli színészi és színpadi követelményeket támaszt, melyekkel megbirkózni még hivatásos színészeknek is dicséretére válik. Érthető tehát, ha ennek az előadásnak voltak hiányai, megoldatlan részei. De ne kívánjunk salzburgi teljesítményt: amit műkedvelők megtehettek, | azt ők megtették. A Bizánc égetően aktuális napjainkban. A bizantinizmusban fetrengő birodalom szörnyű tragédiája zajlik le benne előttünk, tanulságul hagyva azt a figyelmeztetést, hojry minden nemzet akkor pusztul el, ha saját sírját megásta, valamint azt a