Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-06-05 / 23. szám

VÁSÁRLÓKNAK 1 !U • • • EGY CIM ## GYOR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. SZÁM. (VÁROSHÁZZAL SZEMBEN.) A gyalogjárók fenntartási költségei. Városi képviselőtestületünk május 24-én tartott közgyűlésének tárgysorozatán két olyan kérdés is szerepelt, melyek a közgyűlési vita terjedelmének mértékével mérve, nem voltak tágkörű vitát provokáló ú. n. nagy esetek, de tán mégis érdemesek arra, hogy elvi és gyakorlati jelentőségüknél fogva érdeklődé­sével tisztelhesse meg őket a nyilvánosság. A közgyűlés tárgysorozatának egyik pontja — melyről most beszélni szeretnék — a járda szabályrendelet módosításának kér­dését vitte a képviselőtestület elé. A szabály­rendelet két csoportra osztja a járdákat s egyikbe sorolja az asphalt (vagy másféle al­kalmas anyagból készülteket), a másikba pe­dig a köszegélyes kavicsolt gyalogjárókat. Rendelkezik a szabályrendelet a létesí­tési és fenntartási költségek mikénti viselé­sének kérdésében is s megállapítja, hogy az asphalt gyalogjáró létesítésének költsége egyenlő arányban terheli a várost és az ér­dekelt háztulajdonosokat (eddig a háztulaj­donos a létesítési költség 2/ 3 részét volt kény­telen viselni), a köszegélyes kavicsolt gya­logjáró létesítési költsége pedig úgy oszlik meg a város és az érdekelt háztulajdonosok között, hogy a szegélykövek költségeit a ház­tulajdonos tartozik megfizetni, a többi léte­sítési költség pedig a várost terheli. Eddig nincs is a szabályrendelet rendelkezéseiben semmi kivetni való. De annál inkább van a továbbiakban. Mert a szabályrendelet a járdafenntartás költségeinek viseléséről is gondoskodik s e kérdés kapcsán — semmiképen sem helye­selhető — megkülönböztetést tesz aszerint, hogy asphalt vagy köszegélyes kavicsolt jár­dáról van-e szó. Az asphalt gyalogjáró fenntartási költsé­geit — igen helyesen és természetesen — végleg a város terhének nyilvánítja, ezzel szemben a kavicsolt járda fenntartásához csak ingyen kaviccsal kíván hozzájárulni, ezen ka­vicsnak a városi bányából történő befuvaro­zásával és szétterítésével azonban az illető háztulajdonosokat terheli. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy köbméter kavics ab városi kavicsbánya 1 pengő értéket sem kép­visel s ezzel szemben ugyanannak a befuva­rozása és elterítése cca 4 pengő költséget jelent, nyilvánvaló, hogy a kavicsolt járdák fenntartásának költségeiből visszatérően, sőt állandóan cca 80o/ o terhelné a kérdéses ut­cák házainak tulajdonosait. Természetszerűleg merül fel a kérdés: jogos, méltányos vagy indokolt-e és általá­ban miért szükséges ez a súlyosan megtisz­telő megkülönböztetés az asphalt és kavicsolt járdával biró utcák háztulajdonosai között? Hiszen az utcák —r tekintet nélkül a gyalog­járó anyagára — közterületek, a gyalogjárók fenntartása közérdek és használatuk joga ál­talános. Vajon lehet a megkülönböztetés oka az, hogy — mint mondani szokták — eddig is így volt? De hiszen ez esetben a szóbanforgó szabályrendelet módosítására sem találhatnánk indokot, mert a szabályrendelet is »eddig így volt«. Vagy lehet az oka a megkülönböztetés­inek az, hogy az asphaltos utcák háztulajdo­nosai már a járda létesítésénél nagyobb te­her viselésével vették ki részüket? Ez szám­szerűleg esetleg igaz lehet, de viszont a lé­tesítési költségekben való részvétel aránya semmivel sem más annál az aránynál, amely az asphaltos és kavicsolt utcák házainak ér­tékei között — nagy általánosságban — fennáll. S végül is az adott és pillanatnyi hely­zettel kell elsősorban szembenéznünk. Ez a helyzet pedig azt mutatja, hogy asphalt gya­logjáró létesítéséről a jelenben, sajnos, be­szélni is alig lehet. A régi asphaltjárdák lé­tesítésében a most élő generáció részt nem ivett s azok fenntartásáról egyénileg gondos­kodni sem tartozik. Ezzel szemben minden újonnan nyitott vagy nyitandó utca legalább kavicsolt gyalogjáróval ellátandó s azok fenn­tartásában az érdekelt utcák háztulajdonosai­nak nagy mértékben részt kell venniök. Az egyéni és folyó teher tehát lényegileg csak egy réteget fog sújtani s épen azt, melyet — már csak gazdasági helyzeténél fogva is — minden és nem a legteljesebb mértékben indokolt teherrel szemben óvni és védeni kellene. Kedvelt téma ma népies irányzatról be­szélni. E tekintetben alig Van különbség egye­sek, pártok és irányzatok között s hihetőleg nincs különbség abban az elgondolásban sem, hogy erről az irányzatról nem elég csupán beszélni. Nem térek most ki arra, hogy ko­moly állásfoglalások és határozatok városunk körén belül mennyiben állanak szemben ez­zel a helyesen és helyesként felismert irány­zattal, de az alig hallgatható el, hogy ami­kor a népies irányzat szükségességéről be­szélünk, legelső sorban rendszerint azok meg­segítésére gondolunk, akiknek a most tár­gyalt szabályrendelet a kavicsolt járda fenn­tartásának költségeit a vállain kívánja hagyni. Dr. jilek József. fordul}on bizalommal hozzám, nem éri csalódás. A jó munka aranyat ér! Csak minőségben versenyezek: Mou át8 fényképészeti műterem Márton István utca 5. ss. Filmek, lemezek, gépek, legjutányosabb beszerzési forrása és szakszerű kidolgozása. ÚJDONSÁGOK. — Főispánunk — máltai lovag. A szu­verén méltai lovagrend nagytanácsa Rómá­ban tartott ülésében vitéz dr. Jékey Ferenc főispánunkat a bemutatott ősfa alapján a rend tagjai sorába felvette. Főispánunkat az ősi lovagrend tagjai sorába történt felvétele alkalmából számosan keresték fel szerencse­ki van ataik kai. — Hősök ünnepe. A hősök ünnepe dr. Hermann László városi főjegyző kitűnő rende­zésében az eddigieket felülmúló fényes keretek között zajlott le a Hősök Napján, a mult vasár­nap d. u. 3 órakor az alsóvárosi temetőben. Megjelent azon a huszár- és repülőosztály tiszti­kara, azok díszszakasza, városi és járási ható­ságok képviselői és a hatalmas ünneplő közön­ség. A Kárpát-Dalkör vegyeskara pompás for­mában adta elő Rózsa János vezetésével a Magyar Hiszekegyet. Szűcs Dezső városi kép­viselő nagyszerűen felépített ünnepi beszédében azt a vezérgondolatot fejtette ki, hogy a mai nehéz helyzetből kibontakozást csak akkor ta­lálunk, ha az áldozatos mult megbecsülése és a magyar jövendőbe vetett töretlen hit meg ' lesz bennünk. A mély hatást keltő ünnepi be­széd után Besse Miklós színművész Vörös­! marty „Az élő szobor" című költeményét sza­i valta igaz művészi tolmácsolásban, frenetikus j sikerrel. Ezután a hatóságok és intézmények j koszorút helyeztek el a hősök sírjánál. A Kárpát­' Dalkör vegyeskarának Könyörgése és a Himnusz fejezte be az ünnepséget. — Kolossváry képviselő felszólalása, A képviselőház földművelési vitájában figye­lemre méltó felszólalása volt Kolossváry László ugodi képviselőnek. Az alsóbbfokú és középfokú mezőgazdasági szakoktatásról, a te­lepítéssel kapcsolatos legelőkérdésről és a népházak építéséről emlékezett meg. Neki, akinek alkalma van a falusi népet minden oldalról ismerni, igen megnyugtató érzés az, hogy a téli tanfolyamoknak a száma évről­évre emelkedik. Ezek a tanfolyamok igen sze­rencsés alkotásoknak mondhatók, mert alkal­mat adnak gazdasági szakismeretek szerzé­sére olyanoknak is, akiknek nem volt mód­juk valamelyik szakiskolába járni. A gazda­közönség köszönetét tolmácsolja a földmű­velésügyi miniszternek ezen tanfolyamokért s főleg azért, hogy kilátásba helyezte azok számának felemelését. Elismeréssel adózik a pápai mezőgazdasági szakiskola vezetőségé­nek azért, hogy kerületében nemcsak tanfo­lyamokat tartottak, hanem vándorgyűléseket is. Majd megemlíti a szakiskola nagy fon­tosságát s annak középfokú mezőgazdasági tanintézetekké való átszervezését tartja szük­ségesnek. Megemlékezik a földművelésügyi rádió tevékenységéről, amely kiváló, de a falusi kisemberek részére igen drága s a havi díj leszállítását szorgalmazza. Rátérve a telepítési törvényre, megemlíti, hogy a föld­művelésügyi minisztérium földbirtokpolitikai osztálya már eddig is nagy horderejű mun­kát végzett, amikor gyakorolta az önhibáján kívül bajba jutott gazdák elárverezésénél az íelővásárlást s úgy ismét egzisztenciákhoz jut­tatta őket. Ezen osztály további működésé­hez nagy reményeket fűz. A telepítési tör­vény azon részéről szólott részletesebbein, amely csoportos telepítés esetén a közös le­gelő kérdéséről intézkedik. Kerületében, saj­nos, még több község nem rendelkezik a szükséges legelőterülettel. Igen fontos lenne, főleg a szegény zsellérember részére, hogy legalább egy kis tehenet tarthasson s így gyermekei részére az annyira szükséges tej­kérdés biztosítva lenne. Végül kéri a minisz­tert, hogy a népházakra szánt összeget ál­landóan fokozza. — A felsődunántúli mezőgazdasági kamara nyári közgyűlését Magyaróvárott tar­totta gróf Khuen-Héderváry Károly elnök­lete alatt. A közgyűlésen megjelent és felszó­lalt Albrecht kir. herceg is. Gróf Klluen'­Héderváry Károly nyomatékosan rámutatott a külfölddel szemben fennálló tartozásaink rendezésének sürgősségére. A háború alatt és háború óta bevezetett átmeneti adónemek leépítése a régóta esedékes adóreformok so­rán tovább már nem halasztható. A kamarát Magyaróvár város nevében Sattler János pol­gármester, az akadémia és a többi agrár in­tézmények nevében Groffits Gábor igazgató üdvözölte. Albrecht kir. herceg afeletti örö­mének adott kifejezést, hogy a kamara mun­kásságának tengelyébe az értékesítési és szo­ciális kérdéséket állította. Ormándy János dr. kamarai igazgató határozati javaslatokat ter­jesztett elő: az exportértékesítés kérdéseibe a gazdakamaráknak hatékonyabb bekapcsolá­sára; a külföldi valutára szóló zálogleveles gazdaadósságok méltányos rendezésének le­hetővé tétele és az adófelszólamlási bizott­ságoknak megreformálása tekintetében. Mo­hácsi Lajos javasolta, hogy a talajerő vissza­pótlás állami segítséggel való biztosítása ér­dekében minden mázsa szuperfoszfát tmű­trágya ellenében kötelezze az állam a Futu­rát 50 kg. jövő évi termésű búzánák egy pen­gős felárral való kamatmentes átvételére. Szijj Bálint felsőházi tag ilyen irányban sürgős kül­döttségnek a miniszterelnökhöz való járulá­sát indítványozta. Jókay-Ihász Miklós dr. adó­ügyi panaszokat hangoztatott. Szontágh Jenő felsőházi tag a kisgazdákra kat. holdanként kivetett 50 P tiszta jövedelmet túlmagasnak tartja. Mihályffy Ernő dr. a mezőgazdasági cselédek és munkások családi pótlékának or­szágos és intézményes megoldását javasolta. Létesítsenek országos cselédvédelmi alapot. A kamara munkásügyi szakosztálya az ara­tók részének a biztosítását levonás mellett szükségesnek tartja és sürgeti, hogy a mező­gazdasági cselédek és munkások rokkantsági és öregségi biztosítása havi 50 fillér ellené­ben kötelezővé tétessék. Bognár Imre (Győr­megye) a falú és város jóviszonyának erő­teljes kiépítését szorgalmazta. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom