Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-05-08 / 19. szám

XXXIV. évfolyam. 19. szám. Pápa, 1937 május 8. Helyben. T

p' Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. MINDEN SZ Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. OMB AT O > . Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Fénv és pompa mellett, amit szegénységünk közepette csak igazán nagyon kedves vendégekre áll módunkban pazarolni, megmutattunk valami mást is a baráti osztrák állam fejének, ami többet ér zászlóerdőnél, ezeregyéji csodáknál, örömujjongásnál, megmutattuk neki az erőt is. Megmutattuk a nemzet erejét annak hadseregében. És amikor a büszke csapatok elvonultak legfőbb haduruk és annak államfő-vendége előtt, akkor a megnyilatkozott fegyelemben, önérzetben és szellemben, láthatták mindketten s láthatta az egész világ a magyar jövendő zálogát. Nem nagy ez a hadsereg, de aránytalanul kicsi és korlátozott számával, korlátozott felkészültségével is olyan erőt képvisel, aminővel kevés más nemzet dicsekedhetik. Megvan benne az az egység, ami első feltétele a biztos fellépésnek, az öntudatos viselkedésnek. Meigvan benne a mult, — ezeréves mult! — dicső hagyományainak szelleme s megvan benne a közelmúlt, a ránk nem saját hibánkból végzetessé vált világháború élő emlékezete, amikor a magyar katonát soha le nem győzték, amikor a magyar névtelenek ezrei és százezrei láthatatlanul irták bele nevüket a dicsőség aranykönyvébe. Ha ennek a magyar hadseregnek az egyenjogúságot, a szabad fejlődés lehetőségét követeljük, akkor nemcsak a mindenkit egyaránt megillető örök emberi igazság alapján tesszük ezt, de tesszük igenis a béke, az annyiszor emlegetett, de mindig csak emlegetett, tettekkel soha elő nem mozdított béke érdekében is. Nern harcra, nem támadó háborúra kell nekünk a korszerűen kifejlesztett hadsereg, hanem kell igenis honvédelemre a honvéd. Annak, aminek neve mondja — honvédnek. Bomlasztó irányzatok fertőjében, fenyegető veszedelmek árnyékában ápolnunk, erősítenünk, fejlesztenünk kell azt az erőt, amely mai mesterségesen gyöngített alakjában is — szelleme, fegyelme és büszkf önérzete által — annyira imponált osztrák barátainknak s annyira odanőtt a mi szivünkhöz. Tervszerű szociálpolitika. Irta: Dr. Fabinyi Tihamér m. kir. pénzügyminiszter. Helyes gazdasági politikát kell folytatnunk, mert ez egyben a legjobb pénzügyi politika is. Helyesnek csak azt a gazdasági politikát tudom elfogadni, amelynek gazdasági céljai közé tartozik a népi irányú szociális gondoskodás. Ez pedig több, mint csupán egy emberbaráti érzés humánus megnyilvánulása, mert nem pusztán a részvét nemes érzelmének kielégítésétől vezettetve kell segíteni a rászorulókon, hanem közérdekű, konkrét gazdasági eredmény elérhetése végett is. A segítés gazdasági célkitűzése nem elégedhetik meg azzal a puszta negatívummal, hogy, csupán az elesettségből származó elkeseredést — mint a normális gazdasági és pénzügyi élet rendjének zavaró elemét — akarja közömbösíteni, hanem pozitívnek kell lennie és arra kell törekednie, hogy a támogatásra szoruló, sajnos, igen nagy néprétegeket, lehetőleg olyan módon segítse, hogy megerősödvén, ismét cselekvő tényezők gyanánt kapcsolódhassanak a termelésbe és a fogyasztásba s az e kettőt összekötő forgalomba. Mert ha ez megtörténik, akkor a jövedelemelosztásban, a hitelben és a közteherviselésben való részvételük révén a pénzügyi politikának is tevékeny alanyaivá válnak. Az ilyen értelemben vett szociális gondoskodást a gazdasági és ezen keresztül a pénzügyi politika elválaszthatatlan alkotórészének tekintem. A magyar tragikum az, hogy ezeknek a, nézetem szerint, föltétlenül helyes elveknek a gyakorlati érvényesítésével olyan helyzetben kell megbirkóznunk, amikor a trianoni nyomorúság és az azt követő bajok súlya alatt szenvedünk, amikor nem állanak rendelkezésre a boldog Nagy-Magyarország gazdag erőforrásai, hanem a megfogyatkozott erőforrásokból kell ezeket az intézkedéseket megtennünk. A békebeli, egészen más gazdasági és társadalmi viszonyok között, nem alakult, de nem is alakulhatott ki egy új világkép, ma ellenben, valóban, új világ kialakulásának korszakát éljük, amely csak akkor lesz 'jó, ha az eddiginél több erkölcsi és szociális tartalommal tölti meg a magyar életet. Ennek a szociális megsegítésnek az eszközeit áldozatokkal kell előteremteni, de az áldozatok mértékének megszabásánál észszerű szempont, csak a felfelé való nivellálás lehet, vagyis az, hogy a segítésre szorulókat arra a szintre igyekezzünk felhozni, amelyen az egészséges és keresni tudó kisemberek állanak, de semmiképen sem lehet cél a lefelé való nivellálás, illetve az egészségeseknek és keresőképeseknek olyan súlyos megterhelése, hogy ezzel őket is megsegítésre szorulókká tegyük. A betegeken és elesetteken igenis segíteni kell, de hogy eredményesen segíthessünk, ügyelni kell az egészségesek és keresőr !képesek érdekére is. Ez, a mi viszonyaink között, életbevágóan fontos nemzeti és társadalmi szolidaritásának helyes értelme. Inkább csak példa gyanánt, csokorba foglalom itt a kormánynak néhány szociális intézkedését: Ilyen intézkedések a családvédelem körében adó- és illetékkedvezmények és tisztviselői családi pótlékemelés többgyermekes családoknál, adómentesség családi házak építésénél; a szellemi munkanélküliség leküzdésében a megüresedő állások évközbeni betöltésének megengedése, nyugdíjasok alkalmazásából és mellékfoglalkozásokból eredő keresethalmozások megszüntetése államnál, közérdekeltségeknél és önkormányzatoknál, új elhelyezkedési lehetőségek biztosítása a magángazdaságban és az államnál, ÁDOB-állások átszervezése, önálló exisztenciák alapításának elősegítése a Nemzeti Önállósítási Alap útján; a mezőgazdasági napszámosok és földmunkások rendszeres keresethez juttatása a munkanélküliségi gócok különleges kezelésével, öntözési, útépítési, ármentesítési, vízszabályozási és egyéb munkaalkalmak teremtésével és fokozott beruházásokkal; az agrár kisexisztenciák támogatása terén a FAKSz-kölGolűrivctl nyaKlcendő-u/donság T90 Férfi-ing ele Hatalmas válassztélzfoan Pápa, Kossuíí) uíca 1. p csön terheinek enyhítése, a földbirtokrendezés során földhöz és házhelyhez jutottak tartozásainak rendezése 120 millió pengős áldozattal, kisemberek és különösen vitézek telepítésének előmozdítása, a gazdaadósságok fokozatos rendezése, a mezőgazdasági munkabérek színvonalának ellenőrzése, gazdatisztek öregségi biztosítása; a tanyavilág és a falú gazdasági, kultúrális, szociális, egészségügyi és forgalmi, különösen út- és postaviszonyainak javítása; a háziipar és kisipar erőteljes támogatása, intenzív ipari szociálpolitika (maximális munkaidő, minimális bérek, családi bérrendszer, fizetéses szabadság); a magánalkalmazottak szociális kérdéseinek előbbrevitele; a köztisztviselőknél a családi pótlék felemelése, a kölcsönakció kiterjesztése, az egészségügyi intézmények (rendelőintézet, kórház, üdülőház) fejlesztése; a közegészségügyi körében küzdelem a fertőző népbetegségek ellen, egészséges ivóvizszerzés előmozdítása, gyermekgondozás, az összes rászoruló csecsemők és kisdedek ingyenes ellátása cukorral, a kórházi díjak terheinek enyhítése és a közterhek enyhítése terén: a napszámosok egyszobás házainak adómentessége, ugyanezek hátralékainak törlése, a köztartozások utáni késedelmi kamat mérséklése 9 o/o-ró 1 6<>/o-ra, intézkedések az adórendszer igazságosabbá és arányosabbá tételére és a házadó rendkívüli pótlékának csökkentése. Azt hiszem, hogy ezzel a töredékes felsorolással is kellőképen érzékeltetem, hogy csonkaságunk kényszerű kereti között is, mennyi mindent lehet szociális irányban cselekedni és mily sokat lehet ezzel a leginkább rászorulókon segíteni, s egyben — úgy érzem — bizonyságát szolgáltattam annak is, hogy kormányunkat, valóban a nép javára szolgáló, szociális gondoskodásnak ez a most vázolt, pozitív felfogása hatja át, tevékenységének egész területén. -M..II.M l. I Színészek — ha játszanak és — ahol játszani fognak. Nem akarunk beleszólni a város és a legújabban Pápára disponált színtársulat vitájába, mert a maga szempontjából mindegyiknek igaza van. Igazuk van a színészeknek, mert az ő szempontjukból Pápa csak kisegítő állomás, | ahova ők akkor mennek el, amikor az nekik ! idénybeosztás, utazás egységesítés s mi egyéb más szempontból a legjobban konvineál. És igazuk van nekik azért is, mert ha a választott időpont anyagilag nem a legkecsegtetőbb, a kockázatot ők fizetik, a ráfizetés őket fogja terhelni. Ámde igaza van a városnak is, amelynek szintén meg van a maga színházi beosztása, • amely meg akarja védeni a mozija érdekeit is, nem akar pönálét fizetni júliusra lekötött filmekért s amely — bár már sajnos elégszer látta április vagy május hónapokban is — erkölcsi szempontból nem szívesen látná a színtársulat kudarcát a teljességgel lehetetlen júliusi hó| napban. Hogy mi lesz a nagy harc vége, nem ! tudjuk, lehet, hogy a végén a város mégis enged, lehet, hogy Fodorék igazítanak terveiken, részünkről csak azt nem szeretnők, ha olyan igazán kitűnő társulattól, mint aminő a pécsi, a mi városunk végleg elesnék. Amikor azonban ekkép kívánkozunk a valódi, az élő művészet után (az életet bármiképen és bármily művészi képben, de mégis csak imitáló mozi után), akkor nem hallgathatjuk el azt az egyébként eléggé közismert régi tényt sem, hogy a jelenlegi színházi épület sziniA