Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.
1936-04-11 / 15. szám
2 PAPAI HIRLAH 1936 április 11. Tavasul ka bátok , kosztüm-, ruha-, öltöny-, felöltőszövetek és selyem-újdonságok üsifgiMsóriási Krausz és Koréin Kossuth Lajos utca 3. szám. §fSF Meglepően olcsó szabóit áraink minden darabon láthatók. LÖWY BUTORÁRÜHÁZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, !kat. De a nemesség s a ( (megye is »igen hajlik a császáriakhoz. Hanem maga Pápa mind elV s'zaladt a német elöl, a koldus sem maradt Pápán, egyéb a fehér barátoknál«. És szept. 12-én a Pápát megszálló Heiszter gyalogsága besáncolja magát Pápa és Borsosgyőr között; Ez első szakában a kuruc világnak alig ismeretes valami a pápaiak életéről, azonkívül, amiket már elmondottunk. Márciusban Mérey László arról értesíti az ekkor Kismartonban tartózkodó Károlyi Sándort, hogy mivel Bezerédy seregével együtt elment Pápáról Károlyi után s mivel a győri labanc had igen nyugtalanítja a környéket, ügyannyira, hogy pl. a szentmártoniak Pápáról kérnek segítséget a győri labancok támadásai ellen meni kicsiny félelemben van az ide való földi attól félvén, hogy ha Pápát; is megtámadják, nem lesz Pápán elég kuruc, aki megvédje a várat és a lakosságot. Ugyanez időtájt Radó Pál arról panaszko r dik Károlyihoz írt levelében, hogy sem muníció, se puskapor nem jön Pápára. E levélből értesülünk a kurucok gazdálkodási módszer réről is. A hadi költségeket, mint ismeretfes, Rákóczi a maga pénzéből fedezte éveken át s majd csak 1706, vagy 1707-ben vetett ki először adót a lakosságra. Pénzt pedig úgy igyekezett szerezni, hogy kereskedtek sóval, borral s más egyéb cikkekkel',. E célnak igen jól megfeleltek a pápai kereskedőkj. Éppen Radó Pál kéri Károlyit, hogy küldessen Pápára sót s vagy néhány száz akó bort, amiből,' itt szép pénzt lehet csinálni 1. Jellemző a há\ború kezdetére, amit a katonaságról írt: Pápán, úgymond, sok az ezredes kapitány, az pe r dig mind kommendáns! Űgylátszik azonban annál kevesebb a közvitéz, mért így sóhajt fel levelében: ha Nagyságod ezen szegény városnak pártfát nem fogfa, éppen utolsó puszta*lásrci fut, meri mindenik m\aga kedve szerint, huzza-vonfa —• s azt kéri, hogy ezeket az ezredeseket rendelje innen a felvidékre! Ugyan e napokban Almási Mihály is ír innen Károlyinak s levelében jellemzőleg szól a pápai állapotokról: y>A város panaszát halt\gatni is sok, minthogy a nemesség s katonai ság meg nem engedi, hogy szálló is legyen há'r zártál, ezeken kiviil pedig igen szép kevés a városi ember, aki fegyvert nem fogott volfia ...« Attól kezdve, hogy Andrássy kivonul Pápáról, több mint esztendeig labanc kézen van Pápa és Dunántúl nagy része. Rákóczi a felvidéken volt elfoglalva s Erdély ügye került előtérbe — a békealkudozások is lassították a hadjárat menetét, — de 1705 vége felé újra sor kerül a Dunántúlra Ekkor a legbátrabb hadvezér Bottyán János lett a dunántúli hadjárat vezetője, aki alig pár hónap alatjt az! egész Dunántúlról kiverte a labancokat. November végén érkezett meg seregévei Pápa alá, a Tüzes kapunál és a borsosgyőri kapunál kezdte az ostromot a várbanlévő minteg^ 1000 császári katona ellen s rohammal sikerült is neki elfoglalnia. A roham közben Bottyán — kartácstól szintén megsebesült s ezért egyideig Pápán maradt. Pihenése alatt első dolga volt a pápai vár romladozó bástyáit szétdob batni s ettől kezdve Pápa — bár egyes helyeiken a bástyafalak megmaradtak is — elvesztette vár jellegét s nyilt várossá vált,. Dunántúl kormányzója Esterházy Antal lett. De mikor alig egy év múlva megint aggodalmas hirek jönnek — Rákóczi újból Bottyánt küldi Dunántúl . kormányzójává,, Szükség is volt az erős hadvezérre, mert a császáriak Dunántúl birtokát szintén fontosnak tartották, már csak azért is, mert ha Dujnántúl a kurucok kezén van, állandóan nyugtalanították innen, sőt veszélyeztették is az örökös tartományokat, sőt magát Bécset is'v Épen ezért Erdély hírhedt és hires kormányzóját, Rabutin generálist rendelik seregével Dunántúlra, aki mintegy 8000 emberrel erőltetett menetben vonul az alföldön át Dunántúlra. Bottyán. 'Pápa mellett ütközik meg Rabutinnal s az egyébként vitéz és fegyelmezett, de fáradt és elcsigázott sereget szétveri. A császáriak Qyőrben szedik össze magUrkat s Pálffy seregével megerősödve folytatr ják a csatározást. Ekkor Bottyán megint Pápán üti fel székhelyét és innen intézi a Dunántúli vonal védelmét. 1707 augusztus elején indul újra nagyobb támadásra Rabutin Pálffyval együtt Bottyán ellen. Bottyán tudja, hogy Pápa nem állhat ellen az ostromnak, hiszen erődítményei aligf vannak már. A terep ugyan alkalmas volna,, mert vesztett csata esetén a sereg könnyíenj beveheti magát a Bakonyba — de éppen ettől tartott Bottyán — félt, hogy a Bakonyba épen úgy aratástájon elszéledt sereget majd nehéz lesz azután újból összegyűjteni. Éppen ezért nem várta be Rabutint és Pálffyt Pápán, haínem elhúzódott seregével a karakói ősi sáncvonal mögé. A labanc üresen találva Pápáit, felégette az egész várost, a környéki falvaka/tj s a Tapolca malmait. Augusztus 16-án Pápán csak két ház, a Bottkáné, aki Bezerédi anyósa és a Tallós Sándor háza állott épen, minden egyéb rommá és üszőkké lett. A jól végzett munka 'után a labanc nem mervén a karlakói sáncoknál levő kurucokat megtámadni, — vissza húzódott újra Győrbe. Bottyán pár nap múlva ismét Pápán volt már s legelső dolga volt. a várost és a malmokat felépíteni,'. Szükségf volt rá, mert a közben levő harcok ui}áln egész; seregét ide hozta novemberben téli szállásra-. Ugyan a sereg téli pihenőjéből kénytelen volt kétszer kimozdulni a környéki labanc támadások miatt, de végre karácsony előtt csakugyan téli szállásra húzódhatott. A régi Világban.; nem szoktak télen háborúskodni. (Folytatjuk.) Dr. Tóth Endre. A mult és jelen iparosai. Vonjuk félre a múltnak fátyolát egy kicsit és tegyük szemléltetővé a mult és jelen iparosai között levő különbséget. Szeretném, ha tollam olyan mélyen szántana, mint az eke vasa a mult felidézésében, de nem azérfy hogy sebet ejtsen, hanem azért, hogy — miként a felfordított föld — termőre váljon, és a multak emlékein gondolkodva, akarjunk mi is méltó utódai lenni eleinknek. Szeretném a mai fiatal iparos-nemzedéknek bemutatni a mult század iparosait, hogy tőlük, belőlük merítsünk új erőt, úi hitet ahhoz, hogy a mai ! ádáz küzdelmet folytatni tudjuk a kézműiparos tisztes megélhetéséért. Ti Kluge Ferencek, Matus Györgyök, Koczka Lászlók, Valter Sándorok, Kégli Józsefek, Hajnóczky Bélák és a többi néhai érdemes iparosok gyertek igazamat bizonyítani, hogy a letűnt céh-világ mit adott ínektek. Ne gondolja egy fiatal iparostársam sem azt, hogy a céhet akarom itt bemutatni, vagy annak a rendelkezéseit akarom itt dicsérni, nem! Csak szeretném a két kor közötti különbséget megrajzolni olyan szemléltető módon, hogy abból levonhatná magának a mult és jelen adottsága közötti különbséget Ha csak negyven esztendő távlatából nézem is a kézműipar hanyatlását a munka mennyiségét illetőleg, úgy gondolom, ha intézkedés hamarosan nem történik, úgy já l r runk néhány évtized multán egyik-másik iparral, miként a ma embere beszél a gombkötőkKÖLTÖZKÖDÉST szakszerűen és megbízhatóan végez, olcsón elvállal Deutsch szállító Vásár-utca 10. szám— Bástya-utca 18. szám. Telefon: 119. ről, vagy a szürszabókról. Ha távolabbról nézem a kézműipart, akkor azt kell látnom, hogy a mult iparosai a munka és a becsület, valamint a jólét emberei voltak. Hogy ámult iparosai, a Szloboda Vencelek, Koczka Lászlók a városok életében, azok igazgatásában jelentős szerepet töltöttek be, arra ma is jogos büszkeséggel "hivatkozhatunk. Az iparosság ilyetén szereplése ma álomnak látszik, pedig az valóság volt! De mint a tisztelettel irt nevek viselői elmultak, úgy velük együtt elhalványult a kézműipar dicsősége is, mert elmultak az ipart,, illetőleg a kézműiparosokat védő törvények, amelyek biztosították az ipar tisztességét és az iparosíság tisztes megélhetését. Az iparvédelem hee lyét felváltotta az ipar szabadsága, amely tág teret nyitott a visszaéléseknek. Tehát az utóikor szabadságot, helyesebben szabadosságot kapott a becsületes céhrendszer helyébe. Mert a kézműipar elkötelezetitjei tovább is tanulták iparukat, de az ipari szabadságot csak azok élvezhették, akiknek volt hozzá tőkéjük és az ipar tanulása nélkül lettek annak gyafkorlóivá. A nyert szabadságot alaposan kihasználva, megkezdődött a munka rendszertelensége. A szabadság örve alatt mind nagyobb, és nagyobb méreteket öltött a tömegtermelés, a kézműipar elnyomása és romlása; az ipari gyártmányok kereskedelmi árukká váltak és a pénz hatalma magához ragadta az egyenlőtlen gazdasági harcban az ipari termeié^ dirigálását. A reggeltől estig munkaasztalánál Sgörnyedc iparos szeme előtt azóta nem a bőség szaruja lebeg, mit elérni vélt munkája eredményeként, hanem azt kell szomorúan látnia, hogy a megélhetés talaja mindjobban és jobban csúszik ki a lába alól. S ezzel azi individuális termelési rendszert felváltó gyilkos verseny vette kezdetét. Nem a jobb, a tökéletesebb munka lett a verseny célja, hanem selejtes produktumok nyújtása mellett a kézlműiparos legyűrése. Mindezt betetőzte a négy évig tartó vihar, a világháború, mely úgy megpuhította a vérrel áztatott s már előre elkészített talajt, hogy könnyű volt a proletá f r riátus soraiba taszítani a megélhetés biztonságától megfosztott kisiparost. De hát új időket élünk! S az új idők maf'gukkal hozták a teknokráciát, amely az & szalagrendszerével munkanélküliségbe taszítja a dolgozni akarók millióit. íme az iparosság tragédiája; ime nyo*morúságunk oka. Ezek után még csak azt sze(retném megkérdezni, mit hoz a jövő, s mi lesz nekünk kisiparosoknak a jövő társadalmában a sorsunk? Szeretném megkérdezni, de kir tői? Ti régi, boldog iparosok, sirt ásni menetetek-e el az utánatok jövő társaitoknak, vagy felhozzátok tán a siri világból a húsvéti re.ménvség mécsesét, mely rávilágít egy szebb, egy boldogabb jövendő útjára, a magyar feltámadásra? Vajha így lenne, vajfra a mult dicsőségéiből megmaradna számunkra legalább a mindennapi kenyér, amely már-már alig kerül asztalunkra. Tamás József ipt. alelnök. j.
