Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-01-11 / 2. szám

XXXIII. évfolyam. 2. szám. iemIte mm j M 1936 január 11. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. MINDEN SZOMBATON. Helyben. ptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Tiszta levegőt ismerni és sóvárogni és mégis ólomkamrák fullasztó gőzében tántorogni, a tavasz szerelmét hordozni örök hómezők önkéntes száműzetésében, a gazdag életet hinni, vágyni, imádni és mégis gyujtottkanócos, puskaporos hordó tetején aludni több mint ostobaság, több mint őrültség. Ma mégis ezeknek a többminteknek sötét rabja egyén, nép, nemzet. Ezeknek tömlöcöltje az egész fegyverkező, gyilkoló és gyilkolásra készülő világ. Az emberi elme káprázató sí diadalútja évszázadunk. Szinte naponta robbannak ki elképesztőbbnél-elképesztőbb felfedezések és találmányok. Repülőgépek hasogatják az étert, a levegőég láthatatlan hullámdrótjain szavak és képek röpködnek saroktól sarokig. Városok úsznak tengereken. A föld föld felett és föld alatt gépek milliói ontják a kincseket. Az elhasznált emberi életeket újabb évtizedes használatokra foltozza az orvosi tudomány. A rotációsok a betűk milliárdjaival meghintett papiros-katakombákban gyönyörű, sőt káprázatos. A homo sapiens okádják a tudást és kultúrát. Minden szép, legyőzte csaknem minden ellenfelét. Az azonban mégis szégyenletes, hogy a leggyengébbet: önmagát, önlelkét nem tudta legyőzni, meghódítani. Az — mint évezredek csökevénye — alig változott. Szenved és hazugságok jármában törten vonszolja örök ostobaságának véres-könnyes igáit. Még nincs két évtizede, hogy háború, döghalál és forradalmak szörnyetegei marcangolták a tömegeket, döntögették a trónokat, sepertek el birodalmakat. Az elfutott esztendők alatt a világ urai mégsem az emberiség boldogításán, békéjén, de a rabolt zsákmány fegyveres biztosításán s a lélek-rabszolgaság tökéletesítésén mesterkedtek. Mit sem használt a szörnyű verés, a rettenetes lecke. Szeretet, megbékélés, engesztelődés, megértés, tapintat és méltányosság mind hazug maszlagnak bizonyultak s alattuk szuszogott a gyűlölet és hegyezte az istenkorbács új szögeit. Ma, a szörnyű gazdasági dögvész után, az új esztendő, új háború és új szenvedések rémével fenyegeti a világot. Döbbenten figyelünk fel a világsajtó jelentéseire és úgy kérdezzük: itt megakadt az emberi elme?... Az Ember, aki gépével a felhőkbe szállt, lelkével nem tud az énekes madarak magasságába emelkedni?... Nincs lángelméjének találmánya, amellyel békés fejlődését, szaporodását, boldogságát biztosítani tudná? ... Mert, ha minden felfedezését állati >w«BHEggaai ösztöne: a gyilkolás szolgálatába állítja, akkor jobb lett volna az őserdő fáin ugrálni és tiz körömmel és fogakkal gyilkolni! De nem igaz az, hogy az ember még mindig állati ösztöneinek játékszere. A tömegeket csak ostobák és őrültek, vagy a nyomor és a packázások fanatizálhatják, vagy brutalizálhatják vissza az őserdők lelkiségébe. A huszadik század embere boldog szeretne lenni és békében szeretne élni. Boldogságának előfeltételét már Platón felfedezte. »Mindaddig nem lesz vége az államok és bennük a polgárok nyomorúságának, — amíg a bölcselők királyok nem lesznek, vagy amig a királyok igazán és mélységesen filozofálni nem fognak.« A megoldás egyszerű, mégsem lehet több jámbor óhajnál, gyenge, utolsó szalmaszál-gondolatnál. Ha már a krisztusi szeretetet az államok átszabatták feltételes szeretetté, a világbéke hazug propagandája helyett valami nagy emberi és eszményi szövetkezéssel világszerte szorgalmazni kellene, hogy politikusok helyett bölcsek intézzék az emberiség sorsát... Vallásosság és felekezetiesség. Amikor a városunkban most folyó református vallásos összejövetellel kapcsolatosan néhány gondolatot készülünk papirra vetni, 16 esztendő előtti időből egy kép elevenedik fel emlékezetünkben. Ott vagyunk most is annak a kollégiumnak udvarán, amelynek dísztermében ma a bibliás magyarról, annak lelki életéről, hitbeli, erkölcsi, szociális és nemzeti kötelességeiről beszélnek, építő munkában fáradva, a konferencia résztvevői. De ezúttal nem egy felekezet tagjai jöttek össze. A város minden felekezetének nagy tömegei állnak az udvaron s hallgatják egy érzéstől áthatva onnan az aggastyán kora Elegáns, finom Kivitelű, tökéletes rut> át csali. Lörincsz úri sszabó készít Önnek Pápa, Bed le Ferenc utca 1. sz. HIRDETMÉNY. A Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1936 január hó 1-én megalakította XVIII-IK ÉVTÁRSULATI ONSEG -EGYLETET három és részletenként és hetenként ö í évi időtartammal egy pengő befizetéssel. Tetszés szerinti heti részletek jegyezhetők. A betétek havi részletekben is fizethetők. A jegyzett betétrészek arányában kölcsön Igényelhető. Takarék- és folyószámlabetéteket legmagasabban gyümölcsöztet, kölcsönöket folyósít. — Mint főügynökség képviseli a „DUNA" Általános Biztosító Részvénytársaságot. A Pápai Hiteibank Részvénytársaság. ellenére is tüzes pillantású és tüzes szavú nyugalmazott evangélikus püspöknek beszédét, akinek javaslatára a nagy tömeg abban az időben szokatlanul bátor módon tiltakozik az iskolai vallásfanításnak tervbe vett kiküszöbölése ellen. Történt ez néhány héttel a kommunizmus kitörése előtt. És hogy minő ereje volt az akkori, központilag persze soha figyelembe nem vett tiltakozásnak, annak bizonyságára csupán annyit mondunk el e helyen, hogy ennek a városnak iskoláiban még a kommunizmus egész idejében is folyt a vallástanítás, együtt jártak a növendékek a templomokba s ezek a templomok soha nem voltak olyan látogatottak, mint mikor az Antikrisztus akart úrrá lenni magyar földön. Az -a kép, mely a multak homályából elénk villant, eszméltetőt tartalmaz a jelenre és jövőre is. Miért tudott nagy megpróbáltatás idején egységes és egységesen, becsületesen helytálló lenni e város minden felekezetű népe? Mert minden egyes felekezet megtette a maga körében a maga kötelességét, elültette, ápolta, fejlesztette a vallás szent palántáját a szivekben és élet és közélet i minden vésze közepette is biztosan megtartó istenfélelemre nevelte a maga hiveit. Üldöztetések próbái a valódi vallásosságnak. A katakombás őskeresztyének glóriájára érdemesek azok a százezrek és milliók, akik ma orosz földön s a tengerentúli Mexicóban elképzelhetetlen vörös terror ellenére is hitükhöz, Istenükhöz rendületlenül hivek maradnak. Üdvöset és jót cselekszik tehát mindenki, aki a vallásosság elmélyesz^ésén, az Isten országának előkészítésén fáradozik. Hogy ezt ma, amikor mi is egy vörös katasztrófa szenvedő részesei voltunk, minden felekezet fokokozott buzgósággal végzi, azt csak természetesnek és helyesnek találhatjuk. Ez nem felekezetieskedés, sőt ellenkezőleg az a meggyőződésünk, hogy a valóban, szive mélyéig vallásos ember legjobban tudja megérteni és tisztelni a nem felekezetéhez tartozóknak vallásos meggyőződését. A vallásos embernek a vallás belső szükséglet, áhított mennyei táplálék, de nem érdekek szolgája, üzletek cimere. A felekezetieskedés legtöbb esetben viszont nem a vallás erejéből táplálkozik, hanem a vallást ürügynek használja fel világi, anyagias célok elérésére. Ápoljuk, neveljük, erősítsük tehát a vallásos érzést kicsinyekben, gyöngékben, gyámoltalanokban, szegényekben egyaránt. Kicsinyek, gyöngék, szegények, gyámoltalanok vagyunk ma mindnyájan; ámha hi,tünk erős lesz, akkor megtartatunk a boldogabb jövendő számára. Ha minden felekezet egyaránt megteszi a vallási élet elmélyítése terén a maga kötelességét, akkor mindig egymásra fognak találni a felekezetek, ha valamely szent ügy őket közös munkára szólítja. Mint ahogy a dicső emlékezetű Rákóczi Ferenc emlékérmén látható képen három pap: a katholikus, a református, az evangélikus egy azon tüzet szítja: a hazaszeretet, a szabadság oltári tüzét. »Concurrunt ut alant« ahogy a felirat mondja. Legyen ma is a vallás a haza minden felekezetű polgára számára ez isteni tűznek élesztője és táplálója! -őrPárisi modelok szerint készítek bőr ruhadiszeket, gombokat, arany és> ezüst öveket. Divatövek nagy választékban. Győri bőrdíszművesnél Pápa, Kossuth Lajos utca 22.