Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-02-08 / 6. szám

XXXIIL évfolyam, 6. szám. Pápa, 1936 február 8. Ref Föiskoh TE K• ^iskolai JCÖ nyvtár Helyben. 1INDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Dőfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Megdöbbentő módon fejeződött be egy évek óta huzódó nagy bűn pör, egy nagy kar­rier, egy emberi élet. Az ókori drámák tragi­kuma kisért itt, azoké, amelyek félelem és szá­nakozás által tisztítják az emberi lelket. Féle­lem, mert a marasztaló ítélet kimondása után alig pár órával — ma még rejtélyesnek mond­ható módon — elhunyt Dréhr Imre esete pél­dázza, hogy a legmagasabb polcon kétszeresen, százszorosan kötelezők az erkölcsi norma min­denhol kötelező szabályai. De szánalom és rész­vét érzése is kél a szívben, mert az ítélettel és halállal sújtott kétségen kívül másokért is kel­lett hogy helyt álljon és mások könnyelműsé­géért való bünhödésnek is részesévé kellett volna lennie. De a földi bűnhődés helyett immár ama égi ítélőszék előtt fog állani, mely nekünk, nagyra jutottak tévedéseit latra vetőknek, de nagyok bukásán szánakozni tudóknak is azt az örök érvényű intést adta: „Ne ítélj, hogy el ne ítél­tessél !" Szélmalomharc. (rny.) A lengyeltóti kerület képviselőválasz­tási harcában ismét az ördögöt festette a falra a független kisgazdapárt vezére. Az élet napon­ként új problémákat tár elénk, szinte kaleidosz­kopszerüen változik a külpolitikai helyzet, belső életünkben is sorsdöntő kérdések vannak sző­nyegen — de a független kisgazdák vezére úgy látszik, mindezekről nem akar tudomást venni. Újra és újra előveszi a félév óta annyi­szor hallott lemezt és mennydörögve beszél a diktatúra ellen. Megvalljuk, eleinte értetlenül hallgattuk ezeket a szenvedelmes kifakadásokat. Diktatúráról beszélni ott, ahol parlament van, ahol alkotmányosan választott országgyűlés többségi pártjának bizalmára támaszkodva végzi munkáját a kormány, — önmagábanvéve is különös és feltűnő jelenség. De továbbmenve: ahol az állítólagos diktatúrát támadni lehet, ahol olyan felszólalások elhangozhatnak, ami­lyeneket az ellenzék, különösen a független kis­gazdapárt részéről hallunk, ott önmagától omlik össze és válik nevetségessé a vád. Mert a dikta­túrák legfőbb ismertetőjele az, hogy nern tür meg semmiféle ellenvéleményt és kritikát. Ahol a diktatúrát támadják, ott diktatúra nincs. És ahol van, még a legszerényebb ellenvélemény sem hangozhatik el ellene. Mindezek kétségte­len tények, amikhez még keretet is adnak a miniszterelnöknek többször elhangzott kijelen­tései : diktatúrára sohasem gondol, erre szükség sincs, mert az ezer éves magyar alkotmány legbiztosabb pillére a nemzet életének. Aligha tekinthetjük tehát másnak az el­kopott lemez újbóli lejátszását, mint politikai vesszőparipának. Mindenesetre különös azon­ban, hogy ezen vesszőparipán éppen a függet­len kisgazdapárt vezére lovagol. Mert nem felej­tettük el, hogy éppen ő volt az, aki diktatúrát követelt debreceni beszédében. Nem felejtettük el régi megnyilatkozásait sem, amikről a kép­viselőház hiteles naplói tesznek bizonyságot. Élénken emlékezünk azokra a szenvedélyes támadásokra, amiket Eckhardt Tibor egyes sajtóorgánumok ellen intézett. Eszünkbe ötlik az alig tiz éve elhangzott indítvány, amelyben nagy budapesti napilapok egyszersmindenkorra való betiltását követelte a sajtószabadság leg­újabb lovagja. És visszagondolunk azokra a beszédeire is, amelyekben a parlamentárizmus megszüntetését kívánta s az érdekképviseleti rendszert akarta az ősi magyar alkotmány he­lyébe ültetni az alkotmányvédelem nagy bajnoka. Ámulnak és csodálkoznak ezeken a külön­legességeken mindazok, akik nem sportnak tekintik a politikát, hanem az ország ügyeinek szolgálatát várják és látják benne. De meg kell állapítanunk azt is: nagyon szegényes lehet az 1 ellenzéki arzenál, ha az alkotmányvédelem ócska i mordájának többre nem futja belőle. És másik oldalon, nagyon megnyugtató a kormányzati politika helyességére, ha a „nagy ellenfél" ismé­telten csak ezt az egyetlen fegyvert tudja fel­sorakoztatni ellene. A Nemzeti Egység gondo­latának átütő és hódító erejére egyik legjobb bizonyság éppen az, hogy a kákán is csomót kereső ellenzéki kritika ennek a szélmalomharc­nak területére szorult, — nyilván azért, mert komolyabb, alaposabb, kézzelfoghatóbb kifogá­sokkal jönni nem tud. Ettől a kritikától, amely önmaga alól ki­húzta a gyékényt, mielőtt ráállt volna, valóban nincs miért félni — és nincs mit komolyan venni belőle. Nem felelhetünk rá mást, mint­hogy több komolyságot kérünk azoktól, akik a közélet fórumán forgolódnak, mert a mai nehéz időkben nem érünk rá tréfálkozni. A jubiláló plébániatemplom. ni. A „Neue Sachlichkeit", új tárgyiasság elő­futárának neveztem a templomot. Korunk e stí­lusának jellemzője, hogy minden anyag a saját anyagszerüségével akar hatni, és nem hazudik mást, mint például az aranyozott fa — bron­zot, a barokk stílusban. Első pillanatra talán ellentmond ennek az a tény, hogy a plébánia­templom szürke fala nem igazi, hanem műmár­vány. Ez azonban felfogásom hitelét nem gyen­gíti, mert Magyarország márványban nagyon szegény, sajnos, nélkülözi Ausztria Untersberg­jét, Itália Carraráját. De különben ilyen pom­pás kivitelű műmárvány óriási költséget, nehéz és komoly munkát igényelt. Nem beszélhetünk tehát vásári utánzatról. De igazi márványban és egyéb nemes anyagban is gazdag a templom. Mint Ön látja, a főoltár hatalmas oszlopai igen szép szürke márványból faragottak. Az oltár­asztal és mellékoltárok szürke, fekete és vörös piszkei márványból vannak faragva, az előcsar­nok vörösmárvány oszlopoktól ékes. Az egész templomban körbefutó magas, rózsaszínű lá­bazat, valamint az ajtók és ablakok kerete a Bakonynak már a XVIII. században kimerült, kőrishegyi márványbányájából származik. A fő­oltár nyolc szobra fehér carrarai márvány, az oltár szentségháza uráli malachit s tetejének szoborcsoportozata sárgaréz. A szószék anyaga libanoni cédrusfa, a masszív padsoroké pedig Horvátország erdeiből származik. A keresztelő­kút bronz és sárgaréz. — Mindezeket azért is felsoroltam Önnek, hogy ott, ahol a stílusban még a legtöbb ba­rokk reminiszcenciát találja — mint a fő- vagy mellékotárokban — azt az anyagok szépsége, nemessége ellensúlyozza. — Ön a templomtestben — kívül is, be­lül is — önálló építőmüvészeti szépségeket, a freskókban pedig önálló festőmüvészeti szépsé­geket élvez. A részleteket azonban más szem­mel kell néznie. így az oltáruk nemes anya­gukkal az építészet, festészet és szobrászat együt­tes formavilágában hatnak. Az oltárok oszlopos architektúráját Grossmann József tatai építész — a templom építésének Fellner felügyelete mellett a kivitelezője — tervezte. Főoltárrá tu­lajdonképen a templom gyengén iveit apszisza, szentélyzáró része van architekturás megoldás­ban kiképezve. Előtte teljesen különálló életet él az oltárasztal, malachit szentségházával. Főoltár­képében Szent István vértanú megkövezését kissé túl költői formában képzelte el Maurer Hubert, a bécsi képzőművészeti főiskola tanára. Nélkü­lözzük nála Maulbertsch szárnyaló fantáziáját, de kapunk helyette valami túlvilági színorgiát, barokk lendületben. Maurer kissé stílustalan lendületét Grossmann a képet keretező két-két hatalmas oszloppárral tompítja, melynek csendes nyugalmába a baloldali oszloppár közötti szent István és a jobboldali oszloppár közötti szent László király fehér márvány szobrai — mind­két király XVIII. századi díszmagyart visel — kiegyensúlyozott előkelőséget visznek be. De ha Procopp, a jónevű bécsi szobrász, király­szobraiban kiegyensúlyozott is, az egész főoltár hatását nyugtalanítja az oszloppárok fölé rakott négy hatalmas lebegő angyal alakjának külön­ben végtelen finomságú megoldása. A szentség­házas oltárasztal nemes szépségű kompozíciója, a maga klasszikus tiszta hatásával, két rend- « kívül bájos angyalkájával, kárpótol mindenért, • ami a harmóniában zavaró. — Pillantson csak Ön innen föl a kó­rusra, a templom belsejének másik térzáró ré­szére, és annak megoldásában, vonalazásában ugyanazt a klasszikusan pompás hatást élvez­heti. Az orgona most, sajnos, nem játszik, de bizonyára Ön is sajnálná, hogy remek csen­gésű sipjai nélkülöznek egy modern játékasztalt. — Sétáljunk most körül a padok mellett, és nézzük meg a mellékoltárokat. A szószék domborműve, mint látja, a bibliai csodás hal­fogást ábrázolja, szintén Procopp műve. íme, az első a szent Anna-oltár, melynek architektú­rás megoldása pontosan megegyezik a másik három oltáréval. Az ívelt alaprajzú oszloppárok befeléhajló gerendázata barokk szellemű, s az oltárképek sem dicsekedhetnek Maulbertsch pá­pai úttörésével. A Szent Annát és családját áb­rázoló oltárkép Kracker, a jónevű egri művész munkája, típusos barokk festmény. Mesteréről megjegyzem, hogy először ő kapott megbízást a templom freskóinak megfestésére, de közbe­jött halála művészi szempontból szerencsét je­lentett a templom számára, mert sokkal na­gyobb értéket hozott Maulbertsch művészete. — Következik a Szent János-oltár, oltár­képe Nepomuki Szt. Jánost ábrázolja. Sem ennek, sem a másik két oltárképnek festőjét nem tudom hiteltérdemlően megnevezni. Pigler Andor e képeket is Maurer Hubert müveinek tartja, és állítását valószínűsíti is. Én azonban a képek stílusát vizsgálva nem merem hinni, hogy tőle származnának. Az oltártól balra Ön a bronz keresztelőkutat láthatja, Procopp értékes munká­ját, mely a paradicsomi fát ábrázolja, melyre a csábító kígyó kúszott fel, az almával. A me­dence fedelén Jézus áll Keresztelő Szt. Jánossal. Az oltártól jobbra álló gyóntatószék ugyancsak Procopp faragása, s ennek mása Borromeo Szt. Károly-oltár bal oldalán álló másik gyón­tatószék. Ennek az oltárnak oltárképe a Borromeo püspökét ábrázolja, aki a város pestises bete­geit áldoztatja. A püspök mögött álló karinges pap modellje nem más, mint gr. Esterházy püspök, a templom mecenása, aki magát csu­pán ilyen szerény módon örökíttette meg. A negyedik a Szt. József-oltár, melynek oltárképe a szent halálát ábrázolja. A kép Pittoni olasz mester hasonló müvének utánérzése tulajdon­képen. — Ön közben a padokat is megfigyelte, melyeknek egyszerű, komoly faragása stílusosan illeszkedik bele a templom hangulatába. Most pedig, miután körülsétáltunk a templomban, tekítsünk be a szentélyből nyíló Mária-kápol­nába és sekrestyébe, valamint a fölöttük levő oratóriumokba. E négy helység teljesen önálló téregység, és mindegyikben Maulbertsch egy-egy freskója büszkélkedik. — Balra a Mária-kápolnába lépünk be. A négy helyiség közül ez a legszebb, egységes stílusú, finom hangulatú. Falai kőrishegyi rózsa­színű márvány, oltára pedig a főoltár kicsinyí­tett mása. Most meg fog lepődni. Félrehúzom az oltár térítőjét, hogy láthassa az oltár alatti

Next

/
Oldalképek
Tartalom