Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-11-21 / 47. szám

Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. j t ap

t

ui

aj,j

ono

s főszerkesztő: K Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. | q ^ KŐRÖS ENDRE ! Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. | I könyv- és papirkereskedésében. Tizenhét esztendeje mult el ezen a héten, hogy Horthy Miklós ellentengernagy az ifjú nemzeti hadsereg élén a fővárosba bevonult, amit nem sokkal utóbb kormányzóvá történt megválasztatása követett. Tizenhét esztendő telt el azóta, nehéz betegségből való gyógyulás, újjáépülés, küzdelmek és szenvedések, reménykedések, bizakodások, nagy válságok és gazdasági bajok, újból erőre kapások, újabb még hatalmasabb fellendülések változatos nehéz korszakai, melyek mindegyikét a céltudatos nemzeti munka építő szelleme hatotta át. És ez alatt a hosszú idő alatt a jobb jövővel biztató nemzeti munka élén mindig velünk' volt, legnagyobb állásában legtöbbet dolgozott értünk az a férfiú, akit a Gondviselés rendelt számunkra balsorsunk sötét éjszakájában ragyogó csillagunkkul. Hogy mennyire jutottunk el az ő vezetése alatt, hogy miképen lett a bekerített, megcsonkított országból az európai egyensúly tényezője, azt minden magyar ember tudja, az minden jó magyarnak szivét önérzettel tölti el. Fényes bizonyítéka az elért eredménynek az a látogatás, melyre! az olasz birodalom uralkodójának meghívására a jövő héten indul el Magyarország kormányzója. Eddig csak egyszer hagyta el — rövid időre — hazánk területét államunk feje, de mig akkori ausztriai és németországi látogatása teljesen magánjellegű volt, addig most hivatalosan, rangjának megfelelő, kormányzói hatalmát kidombortíó külsőségek; között megy Olaszországba, hogy ott személyiséigét és a magyar; nemzet súlyát megillető fogadtatás osztályosaként szilárdabbá, eltörhetetlenebbé tegye azokat a kapcsolatokat, amelyek bennünket, igazságunknak ma csupán bátor hitvallóival, de holnap, ha úgy fordul, — és már fordulásnak indult a sors kereke! — ép oly bátor és lankadatlan erejű munkásaival összefűznek. Hazánk kormányzójának ez az első nyilvános külföldi látogatása bizonyítéka lesz nemcsak az olasz-magyar barátság melegségének és őszinteségének, de bizonyító erejű mértéke annak a változásnak ,is, amim hazánk Horthy Miklós kormányzásának áldásos tizenhét esztendeje alatt keresztül ment. 1919: köd és felhő és gyászos szürkeség, teljes elhagyottság, szomorú letiportság! 1936: mosolygó olasz verőfény, hatalmas, győzelmes barát, napnak forduló arcok, nagyratörő érzés lés biztos reménység! Kisérje áldás kormányzónk olaszhoni útját! Vármegyei választások, a törvényhatósági bizottság életműködésének ezek a legnagyobb érdeklődést keltő megnyilatkozásai, önkéntelenül is a madáchi,' mondást juttatják az ember eszébe. Itt igazán nagyon sok az eszkimó és nagyon is kevés a: fóka. Ha egy-egy állás — pláne vezető tisztség — megüresedik, az aspiránsok oly nagy számmal jelentkeznek, hogy minden körülmény: szolgálati idő, szolgálati érdem, méltánylást érdemlő családi és egyéb körülmények latbavetésével is nagyon nehéz igazságosan választani. Akárhányszor megtörténik — s itt nem éppen a mi törvényhatóságunkban előfordult választásra célzok — hogy mem éppen az kerül ki a választási harcból győztesen, aki a fentebb említett körülmények mérlegelésével arra legméltóbb lett volna, hanem aki, illetve akinek barátai a legfürgéb- j ben tudták a szavazatokat összeverbuválni. Az ilyen lehetőségeket, amelyek érvényesülését fokozza az a körülmény is, hogy a legtöbb állás elnyeréséhez nem is kívántatik meg az abszolút többség, s így szinte a véletlen esélyének van kitéve a legesélyesebben induló tisztviselő is, nézetünk szerint a tisztviselői kar nyugalma érdekében ki kellene küszöbölni. Nem volna szabad a pályán való előmenetel tekintetében a teljes bizonytalanság érzését meggyökeresíteni, mert ez az ambíció megfogyatkozását, a munkateljesítmény gyöngülését hozhatja aztán magával. A vármegyei szervezet révén, az aránylag kis státus miatt amúgy is elég nehéz az előrejutás, még megközelítőleg sincs meg előlépés tekintetében az az ugyancsak szerény biztosság, ami a nagy állami státus tagjainak mégis csak rendelke^ zésére áll. Ilyen körülmények között tehát meg kell találni azt a törvényes módot, amely alkalmazásával az igazságtalanságok lehető kiküszöbölésére alkalmasnak mutatkozik. Nézetünk szerint ez a, mód pedig nem lehet más, mint az, hogy a kijelölő választmány korlátozza a választásra bocsátottak számát, szigorú anciennitás figyelembevételével csupán a rangban idősebbeket — teljesen elegendő, ha pl. hármat — jelölvén ki, illetve bocsátván tulaj donképeni választás alá. Tudjuk, hogy ez sem telejsen igazságos módszer. Előfordulhat ugyanis (mindenesetre csak nagyon ritkán), hogy a pályázók közül tán ép a legfiatalabb képességben messze túlszárnyalja minden idősebb pályázótársát. De inkább ilyen egészen kivételes esetekben essék meg valamely kisebb sérelem, semhogy a sérelmek állandósuljanak és szolgálati érdemeket szerzett régi tisztviselők hátratételt szenvedjenek. Három idősebb jelölt közül feltétlenül kell lennie olyannak (lehet, hogy mind a három olyan!) aki a betöltendő állásra minden tekintetben méltó. A kijelölő választmány a maga hatalmával élve a törvényhatósági tisztvis^'öi kar egyetemes érdekeit szolgálná. A nemjelölést ne tekintse senki egyéni mellőzésnek, csak a fiatalság jelének. A fiatalság pedig — Csiky szavait idézve — oly hiba, mely napról-napra kisebbedik. A MÁV bevételi emelkedése. Módunkban van a Máv. szeptember havi forgalomemelkedéséről az alábbi hiteles adatok alapján beszámolni. Ezek szerint az utasforgalom (az előző évi szeptemberi adatok zárójelben) 6,190.995 utas volt (5,268.913); szaporulat 922.082 utas, vagyis 17.50 százalék. A személyforgalom bevétele azonban hatmillió 518.489 P (6,884.336) volt; itt tehát a közel egymilliónyi utasszaporulat ellenére mintegy 366.000 P bevételi visszaesés mutatkozik, ami az újabb, főképen a balatoni és egyéb díjkedvezményeknek tulajdonítható. Az áruforgalom 1,770.152 (1,545.175) tonna; az emelkedés 224.977 tonna, vagyis kereken 22.500 vágón, tehát 14.56 százalék. A megtett tonnakilométerek száma 244,280.000 (202,657.000); a szaporulat tehát 20.54 százalék, amilyen nagyra közel tiz év óta nem volt a Máv.-nál példa. Az áruforgalom bevétele 14,315.631 pengő (12,756.819 P); a szaporulat 1,558.812 pengő, vagyis 12.2 százalék. A különféle bevételek összege 1,159.169 pengő (1,064.494 P); itt az emelkedés 94.675 P. A fentieket összegezve a Máv. szeptember havi összes bevétele volt 21,993.289 P (20.705.699 P); a szaporulat tehát 1,287.640 P, vagyis 6.22 százalék. Végül pedig a január—szeptember havi összes bevételi többletek összege 20.1Í5 millió pengő volt. Érdekesek még a július—szeptember hó| napokban elért fontosabb áruforgalmi eredmények, melyek szerint a Máv. a jelzett időszakban a többek közt elszállított: 356.000 tonna búzát, emelkedés 46 százalék; 52.000 tonna árpát és zabot, emelkedés 58 százalék; 61.000 tonna olajosmagvat, emelkedés 38 százalék; 18.900 tonna főzelékfélét, emelkedés 87százalék; 91.500 tonna gyümölcsöt, emelkedés 50 százalék (ebből export 53.000 tonna); 4700 tonna szalonnát, zsirt és hájat, emelkedés 100 százalék. P. T. A falusi háziipar. Amióta mezőgazdaságunk munkapiaca a nagyszámú földnélküli mezőgazdasági munkásság, valamint az életképtelen és munkavállalásra rászorult törpebirtokosok foglalkoztatására elégtelennek bizonyul, a háziipari munka jelentősége mindjobban előtérbe nyomul. Valamikor, nem is olyan régen, néhány évtizeddel ezelőtt, még »kevés volt a kéz« a földműveléshez. »Kézhiány« miatt abban az időszakban csak népünk kis része foglalkozott háziiparral. Ma, a viszonyok igen erős változása folytán a mezőgazdaság munkapiacán csak erős túlkínálattal találkozunk — még a legszorgalmasabb nyári munka időszakában is —, úgy hogy népünk egyenesen rászorult keresetképességének fokozása és növelése céljából a háziipari munka üzésére. Mi okozta e változást? A géptechnika szédületes fejlődése. A gyáripar mai nem remélt fejlettsége — sajnos — kirántotta a talajt a háziipar alól, növelve a mezőgazdasági napszámosok, zsellérek, törpebirtokosok téli munkanélküliségét. És mégis hazánkban a gyáripari termelés kialakuló rendje nem ítélheti halálra háziiparunkat, amelynek kiterjesztésére és továbbfejlesztésére talán sohasem volt oly nagy szükség, mint éppen napjainkban, amikor a mezőgazdasági gépek elterjedése is nagymértékben hozzájárult a mezőgazdasági munkanélküliség növeléséhez. Tagadhatatlan, hogy a talajművelő gépeknek, vetőgépeknek, a növényápoló, kapáló, arató, betakarító, cséplő- stb. gépeknek elterjedése sok munkáskezet tett feleslegessé, felszabadítva sok-sok eddig nélkülözhetetlennek hitt kézi munkaerőt. Nem kétséges, hogy a gazdasági viszonyok javulásával a mezőgazdálkodás terén a gépi munkának nagyobb szerep fog jutni, mint jutott eddig, amiből következik, hogy a jövőben még több lesz a »feles^ leges kéz« és az anyagi alátámasztásra szorulók száma. A háziipar átmentése és továbbfejlesztése — amely mint mellékkereset, egyben családi jövedelmet fokozó tényező is — nem kis problémája mezőgazdasági szociálpolitikánknak. Szociálpolitikusaink egyetértenek abban, hogy a háziipar, amely a mezőgazdasági munkásságnak a tél folyamán egyébként elkallódó munkaerejének hasznosítására van hivatva, nem lehet a gazdasági élet küzdő erőiineik szabad játéka. Más szóval a háziipar és azok, akik háziiparral foglalkoznak, messzemenő állami támogatásban részesítendők. így, csakis így fog tudni a háziipar keresetet biztosítani azok számára, akik vele foglalkoznak. A kereset nagy lendítőkerék, amely egyben legjobb propagálója a háziipar űzésének, amelyhez nem kell nagy tőke, nem kellenekj füstölgő gyárkémények és zakatoló gépóriások, de kell hozzá szakértelem és ami a legfőbb, kereskedelmi rátermettség. Ahol ez utóbbi hiányzik, a háziipar űzése nem járhat anyagi sikerrel. Értékesítési szövetkezetek szervezése, élén kereskedelmileg szakértő személlyel, az az archimédesi pont, amelytől a háziipari termelés intenzív kiterjesztését és jobbrafordulását remélhetjük. A nincstelen, háziiparral foglalkozó kisembereknek érdekeik kölcsönös védelme céljából társulniok kell, mert önmagukban gyengék és védtelenek. Ezt a gazdasági szervezkedést létrehozni, amely a legtöbb helyen hiányzik, parancsolóan állami feladat, mert ezzel a háziipart űző és sajnos, válságban levő kisemberek anyagi alátámasztását mozdítjuk elő. Kormányzati iparpolitikánk és szociálpo-