Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-08-01 / 31. szám

Költözködni élvezet, ha bútorait „MATEOSZ" szállítja. Iroda: Rákóczi-utca 21. szám. Telefonszám: 95. csak a magyar, hanem az egész világ gazdasági élete mélységes kátyúba jutott. Amerikában százszámra hullottak el a kisbankok, Középeurópa gazdasági életét pedig mélységesen megrázkódtatta a németországi Danatbank és az osztrák Kreditanstalt összeomlása. Általános bizalmatlanság szele süvített végiga világ pénzpiacain, a nemzetközi hitelforrások pedig egyszerre bedugultak, a rövidlejáratú külföldi kölcsönök visszakövetelése egyenesen valutánk értékét veszélyeztette. Talán csak most, utólagosan látjuk egészen tisztán, hogy olyan szakadék szélén álltunk, amelynél már egyetlen lépés is végzetes lehetett volna., A baj sohasem jár egyedül, — s ezt a helyzetet is súlyosbította a bajok sorozata. A világháború után valamennyi európai ország mezőgazdasági téren is önellátásra igyekezett berendezkedni. Egyidejűleg Amerika valósággal ontotta Európa felé megsokszorozott búzafeleslegeit s így a mezőgazdasági termékek ára megdöbbentően alacsony színvonalra szállt le. Feleslegünk kivitele pedig

1 teljesen lehetetlenné vált. Ennek következtében súlyos devizahiány jelentkezett, ami hátrányosan befolyásolta a legelemibb szükségleti cikkek, sőt a nyersanyagok behozatalát is s így végeredményben az ipari termelést bénította meg. Nőtt a munkanélküliség, sűlyedt az általános életszínvonal, lecsökkent valamennyi társadalmi réteg vásárlóképessége. Üresen tátongtak a boltok, a műhelyekben megakadt a munka, fizetéseket csökkentettek és alkalmazottak ezerszámra bocsáttattak el máról holnapra. Napról-napra csökkentek a bankbetétek, ellenben szaporodtak a végrehajtások és árverések. Bizalmatlanság, csüggedés, reménytelenség lett úrrá a lelkeken s keserű légkörének mérgező hatásával meghatványozta a tényleges bajokat. ' SZÍVÓS, valósággal hősies kitartás kellett ahhoz, hogy ezekkel a bajokkal megbirkózhassunk. Mert a mai helyzet — ugyancsak tények bizonyítják — lényegesen más. A magyar magángazdaság sikeresen átlábolt a mélyponton. A pengő megőrizte stabilitását és vásárlóerejét. A külföldi hitelezők bizalmatlansága elmúlt s mindenütt teljes megértést tanúsítanak azzal a becsületes erőfeszítéssel szemben, amellyel Magyarország külföldi tartozásainak eleget tenni igyekszik. A devizagazdálkodás terén lényeges* enyhítések történtek, kereskedelmi forgalmunk pedig — különösen az utóbbi két esztendőben — állandóan növekszik. Üj piacok tárultak fel, főleg a római szerződés következtében, a mezőgazdaság termékei előtt és a magyar iparcikkek is eljutnak távoli országokba, hirdetve a magyar akarat és tehetség diadalát. Igen jelentékeny változás van mezőgazdasági téren is. A gazdaadósságok rendezése ügyében tett kormányintézkedések nyugalmi helyzetet biztosítottak a földbirtokos osztály részére, a búzaárak emelkedése pedig lehetővé .tette a rentábilis termelést. Hosszas és fáradságos munkával sikerült piacokat biztosítani a mezőgazdaság termékei részére s ma már nem fenyegeti a gazdákat a saját zsírjukban való megfulladás veszélye. De egyéb vonatkozásokban is javult a helyzet. Növekedett az ipari kivitel és ter- \ melés, csökkent a munkanélküliség s legújab- j ban idegenforgalmunk fellendülése is egyre számottevőbb aktív tétele lett az ország fizetési mérlegének. A magyar gazdasági élet hősies erőfeszítése s a magyar nép lankadatlan munkája megteremte a maga gyümölcseit. De hogy ezeket az eredményeket elérhettük, ebben kétségkívül jelentős része volt a Gömbös-kormány céltudatos és előrelátó munkájának. A miniszterelnök hivatalbalépésekor emlékezetes rádiószózatával felrázta a lelkeket csüggedésükbŐl s azóta konkrét és eredményes intézkedések egész sorozata történt a gazdasági élet ffelpezsdítésére. Kétségtelen, hogy vannak még megoldatlan problémák. De az elért javulás pozitívumai bizonyítják, hogy a reformpolitika jó úton halad előre s kitartó munkával el fogja érni célját: a magyarság széles rétegeinek boldogulását. Aratás után. Elhalkult az aratókaszák pengése, hogy helyet adjon a cséplőgépek dübörgő zajának. Egy gazdasági év szemesterményeire bezárulnak az aratási munkálatok. A nyilvánosságra jutott jelentésekből megcsinálhatjuk az eredményszemlét, egyben levonhatjuk a következtetéseket, megállapíthatjuk a tennivalókat a jövő gazdasági évre is. Az új termési évad kezdetén úgy mutatkozott, hogy kitűnő termésünk lesz ezidén, már 30 millió métermázsa búzáról álmodoztunk, aggodalmak jelentkeztek minden vonalon a várható nagy termés elhelyezése és értékesítése iránt. Az időközben beállott magas hőmérséklet, gyakori heves zivatarok, erős záporok, felhőszakadások, pusztító jégesők, rozsda- és rovarkárok, ha nem is semmisítették meg a nagy reményeket, a terméskilátásokat és eredményeket azonban nagymértékben csökkentették. Hogy mennyire mezőgazdasági állam vagyunk, hogy az ország gazdasági élete menynyire függ a terméseredménytől, jellemzi az, hogy az aratás előtt kivétel nélkül minden társadalmi osztály csak a várható terméseredménnyel foglalkozott, attól várta boldogulását, sőt az ország lakosságának nagy többsége a megélhetését is. Hála jól bevált munkástörvényünknek, aratási sztrájk még csak elvétve sem fordult elő, holott a külállamokban az nem egyhelyütt fenyegetett. Olyan megállapodott és minden körülmények között helytálló gyakorlat fejlődött már ki a mezőgazdasági munkásszerződések szerkesztése és alkalmazása körül, hogy nagyfokú, kívülről jövő izgatások nélkül, az aratási vagy mezőgazdasági egyéb munkamegtagadás egyenesen kizártnak tekinthető. Ugyan mi is lenne az ország fényesnek nem mondható .gazdasági helyzetéből, ha csonka országunkban mezőgazdasági sztrájk is zavarná nemcsak a mezőgazdaság, de országunk külföldön is csodált rendjét. A birtokosok, mint munkaadók, még annakidején felkészültek a netalán kitörhető sztrájk elleni védekezésre nagyobbszámú aratógépek beszerzésével. Ott vannak az aratógépek elraktározva a gépszínekben, ahonnan évenként egyszer kivontatják, kitisztogatják, beolajozzák és visszavontatják. Hiába, a mezőgazdasági üzemben is érvényesül, ha békét akarsz, készülj a háborúra. Szerencsére a mezőgazdasági munkások is jól tudják, hogy úgy a munkaadók, mint a hatóságok készen állanak minden eshetőségre. Ez évben, az elhangzott kormánynyilatkozatok szerint, a termésértékesítéssel nem lesz baj, először a búzafelesleg elhelyezése már nem probléma, az biztosítva van, másodszor úgy a búza, mint rozs terméskilátás csak jó közepes, ennélfogva nagy feleslegünk amúgy sem lesz. Mi történt volna azonban, ha a 24 millió métermázsa búza helyett, mondjuk 30 millió métermázsa búzánk terem, minthogy a belső szükséglet csak 16 millió métermázsa, mit kezdtünk volna a 14 millió métermázsa felesleggel. Értékesíteni ugyan ezt a mennyiséget is tudtuk volna, kétséges azonban, hogy az értékesítés során megtalálta volna-te számítását a termelő, pedig ez fontos szempont. Megnyugtató tudat tehát, hogy a folyó gazdasági évben a termésfelesleg értékesítésével nem lesz baj, de a jövőre nézve ez irányban semmi biztosítékunk nincs. Nem új dolog a búzatermelés és értékesítés válsága, a világ kivitelre termelő államai már jó ideje foglalkoznak e kérdéssel, ennek tudományos és gyakorlati munkálására állították fel a római nemzetközi mezőgazdasági intézetet, amely a kérdés megoldásának megfelelő felkészültséggel és berendezéssel foglalkozik a mindenkit kielégítő megoldási módokkal. Tudományos szempontból jelentős eredményeket is ért már el ez az intézet, azonban a tudományos alapon megállapított elveket ezideig a gyakorlatban megvalósítani nem sikerült. A római nemzetközi gazdasági intézet az LŐWY.nél megint olcsóbb lett GyŐr, Gr. Tisza I. tér 5. (Városházzal szemben.) értékesítési katasztrófák elkerülésére többek közt azt javasolja, hogy csökkenteni kell 3 búzatermelést a vetésterületek öt százalékkal való apasztásával, de ugyanakkor valamely alapból vagy az állam pénztárából kárpótolni kell a termelőket a be nem vetett terület elmaradt hozamáért. Ez a megoldás első pillanatra nagyon egyszerűnek, sőt észszerűnek látszik, de pénzügyileg kivihetetlen, amint egyik-másik amerikai állam kísérlete azt beigazolta, mert a kifizetésre kerülő kárpótlási összegek már az első kísérletnél felborulással fenyegették a különben pénzügyileg teljeset" rendezett államok háztartási egyensúlyát. A csökkentési és kárpótlási eszme gyakorlati megvilágítására sorakoztassunk csak fel csonka országunkból néhány statisztikai adatot. Az ország búzavetésterülete volt az 1934—35. gazdasági évben 2,907.765 katasztrális hold, az 1935—36. gazdasági évben 2,888.209 katasztrális hold, csökkenés 19.556 katasztrális hold, holott az öt jszázalékos apasztás 145.388 katasztrális holdat tenne ki. A rozsnál meg éppen nagymérvű vetésterületszaporodás állott elő, amennyiben az 1934— 35. gazdasági évben 1,081.005 katasztrális hold, az 1935—36. gazdasági évben 1,138.182 katasztrális hold volt rozzsal bevetve, növekedés 57.177 katasztrális hold. így folytathatnánk az árpa, zab takarmánynövényekkel, a mult évihez viszonyítva mindezeknél jelentékeny növekedés volt a vetésterületekben. Köztudomású, hogy a kenyérmagvak behozatalára utalt államok fokozatosan az önellátásra rendezkednek be, így a felesleget termelő kiviteli országok ilyennemű terményeinek értékesítése mindinkább szűkebb területre szorul. Nem látjuk az elmondottakkal szemben a rostlen, olajlen, cirok, napraforgó, kender stb. vetésterületének emelkedését, pedig e jórészben ipari növények értékesítésére, nem is nagyobbszabású propagandával, nagyszerű kilátások vannak. Kár, hogy a kereskedelmi és ipari növények termelésével csak uradalmak és nagy bérgazdaságok foglalkoznak, így ezek használják ki — elismerjük, egészen jogosan — a korlátlan elhelyezési lehetőséget, ezzel emelik gazdasági üzemük rentabilitását. Vissza kell térnünk újból a mezőgazdasági szakoktatás kiterjesztésének oly sokszor emlegetett eszméjéhez. A mezőgazdasági szakoktatás emelése, illetve kiterjesztésével vihetjük be a nagy tömeg tudatába, hogy az egyoldalú, minőségre tekintetnélküli búzatermeléssel fokozatosan hagyjon fel, ha termel, akkor minőségi búzát termeljen, amelyet minden időben és körülmények között el lehet külföldön is helyezni. Nálunk az is baj, hogy olyan területeken is búzát termelnek, amely egyáltalában nem alkalmas arra, kereskedelmi és ipari növények termelésére azonban alkalmas volna. Attól igazán nem kell félnünk,, hogy a búzavetésterületek csökkentésével hazánkban valaha is szükség áll elő a kenyérmagvakban. Régi igazság, hogy a termésfelesleget a belső fogyasztásnak kellene felvenni, ám' ilyen szörnyű módon megcsonkított, termé-. szeti kincseitől megfosztott, nyersanyaghiányban szenvedő, emiatt elszegényedő országiban a belső fogyasztás számbavehető emelkedése nem remélhető, egyedül kivezető 'útnak a tudományos módszerrel is megállapított vetésterületcsökkentés látszik. A termésértéke-