Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-07-11 / 28. szám

XXXIII. évfolyam. 28. szám. Pápa, 1936 július 11. Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben 1NDEN SZOMBATON Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Clöfizctési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. »Egy új rettenetes háború elkerülésére kell egyesíteni a parlamentek és népek erőit.« Ezt a nagyon bölcs és nagyon üdvösnek tetsző, csak egy kicsit elméletiként hangzó határoi­zati javaslatot is elfogadta — egyéb hasonló­kép bölcs és üdvös, de legtöbbször szinF tén csak pium desideriumként: jámbor óhaja­ként csengő egyéb javaslatok mellett — a fővárosunkban tanácskozó interparlamentáris unió. Elméleti volt az elfogadott határozati javaslat nemcsak azért, mert a gyakorlat telje­sen az ellenkező irányzat fennállását és mind erősebb érvényesülését bizonyítja, hanem azért is, mert ma "a világdöntő események sorsáij — és ezt jól tudja a tiszteletreméltó unió is — nem annyira a parlamentek és népek, ha,­nem a hatalmat és hatalmi eszközöket ke­zükben tartó kormányok irányítják. És hogy ezek a kormányok mit tesznek ama »retten^­tes háború« elhárítására, arra példa gyanánt csak a legparlamentárisabb és legdemokratább Nagybrittania példájára utalunk, amely tel­jes őszinteséggel tudatta a világgal, hogy| egy év leforgása alatt a rendes élőirányzaton felül 50 millió fontot költött hadicélokra és je­lenleg 2000 repülőgépet és 3000 harci kocsit gyártat. Hogy a világ leghatalmasabb állama ezt részben az olasz-abesszin háborúból kifolyólag, részben a német fegyverkezés méreteinek és minemüségének ismeretlen volta miatt, résZr ben egyes gyarmatain fet-fel bukkanó, s a messzebb jövőben fenyegetővé válható rez­gelődések miatt teszi, az nem változtat magán a tényen, mely vésztjósló arccal mered felénk. Nagybrittanniának a jövőről alkotott képzetére vall az a szinte idegesnek feltűnő szimptóma, amellyel a Zeppelinek járását figyeli és a világháború kisértetéit látja előbukkanni a kéj­utazókat Délamerikába szállító óriás léghajók­ban. Még az orosszal szemben is, amely pedig — ugy-ebár:— a német legbiztosabb ellenlá­basa, "is nagyon óvatos, idegesen óvatos, amint azt a Dardanelláknak az orosz csatahajók szá­mára abszolút szabaddá tevő terve ellen folyta­tott küzdelme bizonyítja. Persze ebben a harc­ban kitűnő segítő és érdektársa lehetne neki Olaszország, melynek Földközi-tengeri bizton­ságát csak úgy veszélyezteti a szovjetnek a Fe­kete tengerről való ki és behajókázása, akárcsak Angliáét, ám Olaszország ma még nem vesz részt semmi »együttműködésben«, s mindaddig, mig a Földközi tengerre az abesszin háború elején felvonultatott brit flotta rendes erőssé­gűre vissza nem csökken, de talán pláne, amig az abesszin hódítást hivatalosan is el nem ismerik, nem hajlandó sem Montreauxba el­menni, hogy a muszka-török érdekkel szem­ben Nagybritannia mellé álljon, sem új Locar}­noban nem akarja magát Nagybritannia, vagy akár Franciaország javára is lekötni. S mindezt bizony-bizony nem a parlamentek és nem a népek irányítják és döntik el, hanem azok a hatalmasok, akik rendelkeznek a parlamentek}­kel és uralkodnak a népek felett, akiknek meg van a módjuk és eszközük arra, hogy a nép úgy kivánja maga-maga is a döntést, ahogy azt a fölötte állók jónak, állami érdekből célt irányosnak vélik. Ig'y kívántuk, lelkesen topor­zékolva követeltük mi is a háborút, amikor a saját szörnyű vesztünket okozó háborút már ott fennt régen elhatározták. És hát, hogy végére hagyjuk, ami legközelebb érint ben­nünket, s amit annyira közelről látunk, vájjon mit számít Románia, vagy az u. n. Cseh'-Szlo­vákia parlamentje és népe azon a téren, ahol a »rettenetes háború« elhárítására kell parla­mentnek és népeknek egyesülni? Vájjon meg­kérdezték a szörnyen demokratikus cseh parla 1 mentet, amikor az orosz repülőtámpontokat ki­építették? Vájjon megkérdezik!-e valaha a fel­vidéki magyarokat, tótokat, németeket avagy pláne tudakolják-e valaha az erdélyi magyar­ságot, mit akar, inkább: »rettenetes háborúk, vagy békét, békét annak az édes magyar hazáf nak karjai között, mely ezer éven át ápolta és oltalmazta minden gyermekét. Mert ezek a felvidéki és erdélyi magyarok és népek is né^ pek talán? Vagy az elcsatolt és elnyomott nép már nem ncp többe, csak kizsákmányolható tö­meg és — ágyutöltelék? Csend. Őszig feltétlenül békét akar kormánypárt és ellenzék egyaránt. Az egész ország. Min­denki, aki a betakarítás zavartalanságát biz­tosítani kivánja. Nem is gondolkodhat mása­ként a felelősség. Az egész világ forr, valami alakul. Űj. Irányt jelentő. Nemcsak politiká­ban, hanem gazdaságiakban is. A nagyhatal­mak megegyezést keresnek. A munkáért. A boldogulásért. Hogy: az emberek idegeit, gyomrát, előhaladását végre figyelemre mél­tathassák. Hogy: a káosz kitisztuljon. Tehát: várni kell, hogy mi lesz a nagyvilágban. Ad­dig: semmi meggondolatlanság! Kis országnak pedig kétszeresen óvatos­nak kell lennie. Érthető, hogy nyugalomban és munkában akarják a felelősek eltölteni a sorsdöntő időket. Így helyes. Még a szélsőséf­geseknek és zenebonásoknak egy része is, mintha megférne. Igazán csak törpe töredéf­kek zajonganak és nyugtalanítanak. De: sen­kisem ül fel nekik, a »tömeg« nem dől be, a »tömeg« kenyeret és munkát akar. A szóf­lamokat és az izgatást elutasítja. Mégis: a zenebonásoknak reményeik vannak. Miben? Abban, hogy nem sikerül a világbékesség, nem lesz közéleti és gazdasági javulás, nem lesz rend és megnyugvás. A zavarost várják. A káoszt újra. Amelyben halászni remélnek, j Erre készülnek. A felfordulásra és a felforga^ j tásra. Az ő arzenáljuk a Teleki-tér ócskás piaca, i ahol tömegesen vásárolják a régi ezredesi uniformisokat, mert ezredesi rangon alul egy zenebonás sem adja. De: hát, hiába. A józan munkás emberek már csak a közkatonai sort ambicionálják. A fegyelmet. A rendet. A nyu­galmat. A hétköznapi dologtevés állandóságát. A kenyeret és nem a nagy hangot. Ki győz? Tudjuk: mi győzünk, a béke és munka katonái, nem a kaland gangszterei, akiktől csak a gyávaság félhet. A bátor ember ma nyugodtan dolgozik. A polgári közbátor­ság uralkodik. Ebben bízni lehet. Ez a több­ség, ez: a mindenki. Őszig csend lesz, zavartalanság, munka­folytonosság. És azután? Hát: azután sem a felforgatók meg a forradalmárok ideje követ­kezik, mint Spanyol- és Francia-országban, ezeké egyáltalán nem következik többé. Raj­tunk áll, hogy észre se vegyük őket. A ko­molytalanok csak akkor érvényesülnek, ha a komolyak is — komolyan veszik őket! Az a vállalkozási kedv, amely megint al­kotni akar, ne torpanjon meg. Csak előre í Betenni a pénzt és a szakértelmiet a munkába, a megváltó magyar munkába! A több forga/­lom, a több munka, a több és a jobb kenyér teremtése: maga az intézményes rendszilán­dítás! Békebiztosítás. Elfojtása izgatásnak és az elégedetlenség okának. Kereskedelem, ipar, minden gazdaság,' ágazat önmaga biztosíthatja az állandó és a termékeny rendet, ha minél többet dolgozik és minél többet dolgoztat. Egyenes irányban. A jólét felé. Amelyben meghal a hitvány izgatás, de amelyben él és virul a nemes józanság^ Harcot a csendért! A fegyver: a munka, a munkáltatás, az emberek hasznos elfoglaltsága. E. e. A pápai hét. A pápai ipartestület az idén ünnepeli fenn­állásának ötvenedik évfordulóját. Ezt a jubi­leumi évet méltó keretek között kivánja meg|­ünnepelni és emlékezetessé tenni. Nemcsak a város, hanem a vármegye, sőt az ors;zág előtt. Ezért határozta el, hogy pápai hetet rendez, melyben ipari és mezőgazdasági kiállítás ke­retében mutatja be a pápai iparnak és kör­nyéke mezőgazdaságának keresztmetszetiét. Annak az iparnak és mezőgazdaságnak, amely Pápa várossá fejlődésének és fönntartójának talaja volt, és mai életképességének is gyö(­kere. Többször adtunk hírt már azokról az elő­készületekről, tárgyalásokról, melyeket a nagy­bizottság, egyes szakbizottságok folytattak a pápai hét előkészítésére. S minthogy e hét keddjén utoljára ült össze a nagybizottság a szervezés munkálatait végző vidéki és helyi vezetőemberek megjelenésével, a pápai hét előkészületei pedig olyan stádiumba jutottak, hogy most már egészen világos kép alkotható róla. Legutóbb pedig iminiszterileg pápai ünnepi hétté lett nyilvánítva, s jóváhagyást nyert az augusztus 30-tól szeptember 6-ig terjedő időtartam is. Az ipari és mezőgazdasági kiállítás a ta­nítóképző-intézet épületében nyer elhelyezést. Az ipari kiállítás nagyipari csoportjában részt-­vesznek pápai gyáraink. De más városok gyá­rai is érdeklődnek. ígéret van arra, hogy a dohánygyár bemutatja a »pápai szivar« gyár­tásának módját. A kisipari csoport bemutatja a pápai kisipar mai előkelő fejlettségét. Em­lékszünk még a Faluszövetség 1924-ben tar­tott kiállítására, méltán várhatjuk tehát ezúttal \ is, hogy kisiparunk országos színvonalát tudja j bemutatni, és nemcsak erkölcsi, hanem anyagi | íeredményben is azokat fog elérni. A házi­ipari és népművészeti csoport eredeti és értér kes anyagot igér. Többek között a nyárádi, tapolcafői és szanyi kézimunkák szerepelnek. A mezőgazdasági kiállítás két részre osz­lik. A tanítóképző-intézet termeiben kerül be­mutatásra a nagy és kisgazdák mezőgazdasági termelési eredménye. A jó föld jó gazdáit fogják itt megismerni. A vásártéren fog lezaj­lani a tenyészállatkiállítás. Ezek nemcsak egész Veszprém vármegye, hanem Pápa gaz­dasági érdekkörébe tartozó szomszédvárme­gyék járásai is résztvesznek. És a megye leg­híresebb gazdái versenyeznek elsőségért, nagy­szerű díjakért. Hogy a kiállítás minél nagyobb idegen^ forgalomra számíthasson, a propagandabizott­ság fejt ki élénk tevékenységet, filléres vonaj­Hirdeimény. r A Pápai Altalános Bank Rt. önsegélyző osztályának XXII.-ik évtársulata 1936 július hó 1-én megnyílt. Az évtársulat 3 évre alakul. Heti betét 1 P, vagy ennek többszöröse. Egy pengő heti betét alapján 150 pengő kölcsön igényelhető a külön megállapított feltételek szerint. — Bővebb fel­világosítás az intézet helyiségében, Szent Imre herceg Fő-tér 13. szám alatt nyerhető. Elfogad takarék- és folyószámlabetéteket és folyósít kölcsönöket legelőnyösebb feltételek mellett. — Exportüzletek lebonyolítása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom