Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.
1936-06-13 / 24. szám
bosszú hevítette a harcban az Enyingi Török testvéreket, a Nádasdyakat, a Maylád-fiúkat, Verbőczy Imrét, a jogtudós fiát, a Hosszuthotyakat, a Hathalmyakat, a Thuryakat. Együtt harcolt a török ellen a katholikus és} protestáns, a nemesség és a jobbágya. Veszprém vármegye végvidék volt. Veszprém, Palota, Csesznek, Pápa és Ugod a végbeli vitézek küzdőhelyei" voltak. Ezen várakban szolgáltak a Dunántúl legkiválóbb vitézei. Pápa várában szolgált Horváth Markó, Török Ferenc, Török Bálint fia, a dunántúli főkapitány, Podmaniczy Ráfáel, Palotavár ura, Paksy János, Csaby Farkas, a megye leggazdagabb birtokosai, Horváth Qáspár Vásonkő ura, Bánffy István, Rátóti Gyulaffy László, Csobánc, Tihany és Veszprém kapitánya. Pápa a dunántúli főkapitány székhelye volt. Palota kapitányai közt találjuk a nagy Thury Györgyöt, Erdődy Pálffy Tamást. Palota, Csesznek, Győr előretolt védőbástyája, elővára volt. Veszprém a megye keleti részét védte a fehérvári török! becsapásai elől. A megye a Balatontól délre eső részét nem védte magyar vár és! ezért itt; volt a legteljesebb pusztulás, itt volt legtovább úr a török. A megye ezen része csak á felszabadító háborúk alatt szabadult fel a török Mga alól. Veszprém megye többi része 1606-ban hivatalosan magyar birtok lett, de a török portyázások, a török adószedése itt! is tovább tartott, egészen Székesfehérvár felmentéséig. A megyét először 1529-ben pusztította végig a török. Az első pusztítás után azonban kivonult a megyéből és az országból. Ekkor még senki sem gondolt arra, hogy a töröjü több, mint száz évig úr lesz a megye legnagyobb részében. Megkezdik a felégetett falvak újraépítését. A jobbágyok visszatérnek az elpusztított tűzhelyeikhez. 1540 után újra elkezdődött a török rablócsapatok portyázása. Veszprém 15524 elfoglalása után Pápa közvetlen környékét kivéve, az egész megye hódoltsági birtok lesz. A várakból, Veszprémiből, Palotából, Csesznekből ugyan kiverik a törököt néhány év múlva, de ez a ténylegesj állapoton nem változtatott, mert ahova a magyar vitézek keze nem ért el, ott török volt az úr. Veszprém vármegye végvidék, kétfelé, adózó terület lett ekkor. Az 1550-es években épült ki a végvári vonal Veszprém vármegyében. Még 1543-ban Palota Szulejmán előtt, szinte ellenállás nélkül hódolt meg 1, később' a Dunántúl egyik legerősebb, leghatalmasabb végvára lett. A végvári vonalat a magánosok és a király együtt építtette ki. A veszprémi) püspök a saját és az egyházának kincseit adjá' el, hogy a várat megerősítse. Később Veszprémi a püspök és a káptalan tagjainak a menekülése után királyi vár lesz. Palota szintén, királyi birtok lesz. Podmaniczky Ráfáel özvegye 1559-ben átadja a királynak a várbirtokokkal együtt. Ekkor már Thury György a kapitánya. Ekkor a várhoz félszáznál többf falu tartozott. A vár tartozékai közt találjukj a veszprémi püspök és káptalan falvainak egy részét, a fehérvári káptalan, számos kisnemesi birtokát. Palotavár birtoka a legnagyobb kiterjedés idején keleten a Dunáig, északö)ni Mórig, délen Simontornyáig terjedt. Négy vármegyében, Somogyban, Tolnában, Fejérben és Veszprémben feküdtek a falvai. Királyi vár lett Csesznek is. A megye védettebb vidékén a magánosok kezén maradtak a várak. Pápát Török Bálint fia Ferenc, országos főkapitány, Devecsert, Ugodot és Somlót Choron András és fia János, Vásonkőt a Horváth-család építteti ki. Azonban ezekben a várakban is királyi őrséget találunk. Ezen várak megerősítésére a .király nagy összegeket utal ki az adóból Török Ferenc t Choron András rendszeres évi segélyt kap a vár fenntartására. (Vége köv.) Dr. Pákay Zsolt. P. SZABÓ KÁRÓL EMLÉKÉNEK. Kedves Barátim, kissé elfogulva Silentiumra kérlek Bennetek, Ha képzetemnek szárnya kelt ma újra, Azt se kell nagyon mellre vennetek. S bár szárnyalása nem visz is az égig, E negyven évet hadd cikázza végig. Egy emberöltöt átugorva látom Magam előtt a kis diáklegényt, Ki még rajongva csüng a jóbaráton, S leckét magol, vagy olvas egy regényt. Ki még csak eztán fogja vívni harcát, Gondok se szedték ráncba lányos arcát, Kit még az otthon csendje vesz körül, Ki egy becéző szónak is örül. Fényképezőgépek, fotócikkek, hőmérők, lázmérők, barométerek legolcsóbban a .KARCZAGHY'-fotószaküzletben Ki még nincs szokva lázas lendülethez, Eszményekért rajong s ha kell, hitet tesz. Az álmok és a vágyak, hogy fűtötték, Ha arra gondolt, hogy poéta lesz, Kit egykor mint e városnak szülöttét, Talán a hirnév is szárnyára vesz. S azt álmodá, hogy falvak, városok Egykor nevétől lesznek hangosok. Ez ifjúban, ti égi istenek! Magamra már ma nem is ismerek. Letűnt idő, csalóka délibáb, Merjek-e még ma visszanézni rád? Hisz nem maradt belőled egy atom Szemernyi sem, bizvás állíthatom, S ha emiékimben még mélyebbre ások, Lelket üdítő képeket kapok: Önképzőköri szárnypróbálgatások! Oh ti gyönyörű szép vasárnapok! Előbb az Úrhoz szállt fohászos ének, S ha meghallgatta fent az égnek Atyja, A díszterembe sorba mind gyülének: A „Moribus et musis" jeligének Valóban volt itt áldott foganatja! Az istentiszteletnek áhítatja Még láthatólag ült a lelkeken, így megtisztúltan ült be mind a padba Az önképzőköri gyűléseken. Respektust keltő theológusokkal A senior úr is elénk telepszik. Nézése még komolyabb lesz egy fokkal, De végigfutván rajtunk, fölmelegszik. Ha megszólalt, figyelmünk ráirányúlt, S mindünknek épült hallatán a lelke, Nem egy esetben ő hónunk alá nyúlt S szívünkbe ő a biztatást lehelte. Tudásszomjunk emléke máig itt él, Itt müvelödtünk, ez volt a mi várunk, Folyton magasbra minket itt Te vittél, Szabó Káról, te jö öreg tanárunk! Egy képet látok mindig élesebben: Ahogy tudós tanárunk elnökölt, Szemöldöke csak néha-néha rebben, Szavunkat leste, mely itt testet ölt. Hosszú szakálát simogatta lassan S bólintott egyet, hogyha egyetértett, De meghallgatta bölcs-udvariasan Az érvet éppúgy, mint az ellenérvet. Egyik fiú verset szaval javában, Nagy gesztusokkal mimel alakít, Bölcs elnökünk gyönyörköd k szavában, Talán azon töprenkedik magában: Hogy mily talentum indul útnak itt ? Abban találta legszebb hivatását: A tehetségnek szárnyat bontani, Hogy egykor szerte messze földön lássák: Lám, Pápán így tudnak tanítani 1 Ni, most feláll egy ifjú, mint biráló S a szavalatról véleményt adott. És érvelése sokszor helyt is álló, Ha egyet-mást hibáztat itt vagy ott. Kifejti, hogy kell ezt-azt hangsúlyozni, Hogy nem szabad szenvelgőn áradozni, Megmondja merre van a helyes út, Boncolgat és konklúziókra jut. Felugrik egy: hadd szóljak hozzá én is! S pattogva szól az ellenvélemény is. Egy-egy groteszk szót néha elszalajtván, Az ifjúság vulkánja tör ki ajkán. Némely szavával szinte fejbekólint, És jó tanárunk közbe-közbe bólint. Bölcsen tudván, hogy bősz vitánk mit ér: Termékeny záport mennydörgés kisér. S ha látta, hogy már egymást nem cibálják, Kihirdeté a végszentenciáját. Végigsimít szakálán kedvesen S így szól miközben hangja lágy leszen: „Kimondom tehát kérem szívesen, Szavalatát ülésünk elfogadja Le az árakkal!! Fürdő-ruha, gyapjú, elegáns kivitelben . . . 3 Férfi fürdő-ruha, gyapjú, - ftQ minden nagyságban . . . 3 70 Prima fürdő-ruhák . . . 1'98-t 0 1 Hibátlan selyem-harisnya, .-o prima minőség . . . . 1 áo Hálóing, kombiné, fűző, csípőszorító legolcsóbban csak a CORVIN harisnyaházban, Kossuth-utca 2í. S jegyzőkönyvi dicséretét is adja." Lelkünknek ő volt hivatott birája, Ki tudta, mikor ítéletet ül, Hogy hány tehetség biztató csirája Sarjadt ki már ez ó falak közül. S évente hány igéretest bocsát el Emlőiről az édes alma mater. Idők multával szegény jó tanárunk Ágynak esett és gondolt egy nagyot: E földi létre véglegesen ráunt S minket fiait árvákul hagyott. Mikor alakja örökre letűnt, Akkor tudtuk csak, hogy mí volt nekünk. Árván maradt itt ősi iskolája, Gazdátlanná lett vaskos bibliája Könyvbe sűrített filozófiája! S kiknek szívében emlék lángja gyúl, Alig néhány maradt meg irmagul. Jobb is, hogy még a szép időkben tünt el S hagyhatta itt e rut világ zaját. Mi végbement azóta nemzetünkkel, Ne lássa meg, ne tudja odaát! Hadd álmodja, hogy erre mifelénk Azóta is csak jólét s üdv fakadt, S mik mostanság idegződtek belénk, Ne ismerje az új fogalmakat! Ne tudja, mi az: milliók szenvedése, Halálhörgéses, sokkos őrület, Ne tudja, mi az: Trianoni béke, Csonka Magyarhon, megszállt terület. Állástalanság, csonka karriérek. Ne tudja meg, hogy mindez mit jelent, Csak higyje, kogy itt rendbe folyt az élet, Álmodjon szépet mindörökre lent! Most, hogy Pápának utcáin bolyongok, Szabó Károlunk emiékin borongok. Egy hű tanítvány ezt a gyönge versét, Rá gondolván csak azért mondta el, Mert jó tanára szent emiékezetjét E hosszú negyven év se mosta el! Hajdú Jenő. ÚJDONSÁGOK. — A polgármester a fővárosban. Hamuth János polgármester a hét elején a fővárosban járt, hogy ott a repülőtér ügyében hozott határozat alapján a szerződés illetékes helyen való aláírását szorgalmazza. Azt az információt kapta, hogy ez a közel napokban feltétlenül megtörténik. Ugyanilyen értelmű távirati értesítést kapott a Nep helybeli vezetősége is, amely a városunk gazdasági életére oly fontos ügy kedvező elintézését szintén kérte. Ezzel megdőlnek tehát azok a híresztelések, melyek e hét elején a repülőtér felől szárnyra keltek. — Érdeklődött polgármesterünk a földmívelési minisztériumban a mezőgazdasági iskolánk visszafejlesztése tekintetében szállongó hírekről is. Megtudta, s ez úton örömmel fogja megtudni városunk közönsége is, hogy a négy évtizede városunkban oly eredményesen működő mezőgazdasági szakiskola továbbra is jelenlegi alakjában fog Pápán fennmaradni. — Negyvenéves találkozó. A pápai kollégium 40 esztendő előtt — a millenium boldog esztendejében — érettségizett öreg diákjai gyűltek össze mult vasárnap városunkban, hogy felújítsák az ifjúkor szép emlékeit s kegyelettel áldozzanak régi tanáraik emlékeinek. Közülök' az egyetlen életben levőt, Barcsy József ny. tanárt együttesen fel is keresték és szeretettel köszöntötték. Az öregdiákok résztvettek a fiatalokkal együtt az istenitiszteleten is, s hálásan emlékeztek meg a Gondviselésről, mely őket a mai napig megtartotta. 37-en kaptak 1896-ban érettségi bizonyítványt, ezek közül 25-en vannak életben és 15-en jelentek meg a találkozóra, amelyet dr. Borsos Endre közig, bíró indítványára a jövőben nem 10, hanem 5 évenként szándékoznak megrendezni. Délben az Uri Kaszinóban voltak együtt barátságos ebéden, amelyen dr. Magyar Béla biró köszöntötte az iskolatársakat, s kérésére Hajdú Jenő felolvasta nagy tetszés mellett P. Szabó Káról emlékének szentelt hangulatos, a képzőtársulati életet érdekesen festő hosszabb költeményét, melyet mai számunkban közreadunk. A negyven éves találkozón a következő iskolatársek vettek részt: dr. Baranyay Ferenc ügyvéd (Pápa), Beke István máv. műszaki főtanácsos, dr. Boross József ügyvéd (Budapest), dr. Borsos Endre m. kir. közigazgatási biró, Csaplár János ny. postaszámtanácsos, Hajdú Jenő részv. társ. igazgató, Halász József ny. máv. müsz. tanácsos, dr. Horváth Dezső ny. postatakarékp. igazgató (Zágráb), Komjáthy Ernő ny. ref. lelkész (Remetekertváros), dr. Magyar Béla kir. törvsz. biró (Budapest), Mészáros Imre ny. főszolgabíró (Kömlőd), dr. Mohácsy János ügyvéd (Komárom-Komarno), Mocsy Mihály ref. esperes (Üllő), Parragh Gábor ny. máv. felügyelő (Budapest), Tóth Jenő közs. főjegyző (Enying).
