Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-05-23 / 21. szám

XXXIII. évfolyam. 21. szám. —m Pápa, 1936 május 23. Tp. Te

k főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. nöfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 BBés. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Az iparszabályezás történetéből. Irta: Bornemisza Géza m. kir. iparügyi miniszter. A magyar kézművesiparosság nemcsak hazánk gazdasági fejlődésében játszott nagy szerepet, hanem becsülettel kivette részét mindig a honvédelem feladataiból is; hiszen a szabadkirályi városok védelmének legnagyobb részét tulajdonképen a céhek végezték. Ha az iparszabályozás történetére visszapillantunk, megállapíthatjuk, hogy még egy olyan mezőgazdasági országban is, mint Magyarország, évszázadokon keresztül mindig komoly kormányzati probléma volt az iparszabályozás kérdése. Első komolyabb jeleit már! dicső emlékű Nagy Lajos királyunk alatt megtaláljuk, aki 1376-ban felülvizsgáltatta az erdélyi szász céhek rendtartását és az egész országra kiterjedőleg igyekezett egységesíteni az iparosság szervezési kérdéseit. Érdekes, hogy már ebben az időben megtaláljuk a tisztes ipar védelmének és a kontárok üldözésének nyomait és Nagy Lajos királyunknak ezek a rendelkezései olyan nagysikernek voltak, hogy a XIV. és XV. századból visszamaradt emlékek beszédesen igazolják a magyar kézművességnek olyan magas nívóját, amely méltán vete^ kedett a külföldi, olasz-francia-német városok iparával. ' A XVI. századig a céhek voltak aziparigazgatásnak, az ipari rendészetnek és az ipari szakoktatásnak szervei és csak a XVI. század közepe táján kezdődött meg az, hogy a céhek, elsősorban saját érdekeik védelmezői és a bennük tömörült mesterek fellegváraivá váltak. A török uralom, sajnos, ipari fejlődésünket is derékban törte. A török hódoltság 'területén a céhek élete teljesen megszűnik, a királyság területén pedig, a nagy szegénység folytán, a céhek egymásután alakulnak át saját érdekeik védelmezőivé; csak Erdélyben maradt meg a céhrendszer szabadsága és itt teljesíhettték a céhek iparfejlesztési kötelezettségeiket. A török hódoltság megszűnése után a kormányzat telepítési politikája rendkívül nagy mértékben kedvezett az idegen iparosok, kézművesek betelepülésének. Ezek a külföldről magukkal hozták az akkor már teljesen merevvé fejlődött céhrendszer intézményét és autonóm jogaikra támaszkodva, a legtöbbször kerékkötői lettek az iparosok haladásnáak. De egyre sürgetőbben jelentkeztek már azok a törekvések is, amelyek a céhek megrendszabályozását sürgették. Már a XVIII. szászad elején megtaláljuk a mai iparhatósági biztosoknak őseit, a céh-komisszáriusokat, akiket a kormányzat küldött a céhekbe a 'közérdekű ellenőrzés végett és akiknek aláírása nélkül a céh-határozatok tulajdonképpen érvénytelenek voltak. Amikor ez sem segített^ akkor II. József — 1785-ben kiadott rendeletében — intézményesen, nagy mértékben szabaddá tette az ipar gyakorlásának kereteit,, majd az 1790—91-i országgyűlés külön bizottságot küldött ki az iparfejlesztés és a céhek) kérdésének tanulmányozására. A XIX. század első felében azután ber következik a céhrendszer tökéletes bomlása, amelyet nem is annyira a kormányzati intézkedés, mint elsősorban a munkagépek elterjedése, továbbá a tőkének az ipari termelésbe való nagyfokú bevonulása idézett elő. Magyarországon már az 1840-iki XVII. törvénycikk foglalkozik a gyárak viszonyaival. Megállapítja, hogy az, aki a törvény szerint kereskedést kezdhet, szabadon gyárat is állíthat fel. Megállapítja ez a törvénycikk, hogy gyárak felállítására egyházi személyek és katonai szolgálatban lévők is képesek, ezek azonban kötelesek egy aláírási címzetes vezetőt — cégvezetőt — kinevezni, akire a gyár vezérletét bizzák. De a törvény szabatosan megmondja, hogy egyébként a gyártó intézetben mindennemű mesterséget űző segédet, munkást szabadon alkalmazhat. A gyáripar fejlesztése előtérbe hozta a kézműves problémákat is és 1848-ban Klauzál Gábor, akkori ipari és kereskedelemügyi miniszter éleslátásával nem a céhrendszer intézményének megszüntetésében látta a kivezető utat, hanem a céhjogok korszerű megreformálásával igyekezett a céhintézményt eredeti céljához visszatéríteni. Megállapítja a tanulók életkorát, munkakörét, elrendeli, hogy a tanulót nem lehet házi és családi munkával foglalkoztatni, rendezi a kismesterek és gyárak egymáshoz való viszonyát, elveszi a céhek munkabérmegállapítási jogát, de fenntartja továbbra is az úgynevezett remeket* amelyet akkor is a képzettség igazolásának tartottak. Azután korszerű rendelkezéseket hozott a mesterládák és legényládák pénzkezelésére vonatkozólag. Sajnos, ez a rendkívüli alapos és korszerű rendelkezés tulajdonképen nem lépett életbe, mert a szabadságharc leverése után, a Bachkorszak idején, az »Ideiglenes utasítás«-ban, majd később az 1859. évi nyilt parancsban már a teljes iparszabadság álláspontjára helyezkednek, s a kiegyezés után az 1872:VIII. tc. korlátlan iparszabadságot vezeti be ha(zánkban. Csakhamar kitűnt azonban, hogy Klauzál elgondolása volt a helyes, mert a kézműiparosságban az iparszabadság a fejlesztés helyett, különösen a minőségi munkáknál, rendkívül nagy visszaesést hozott, így már 1884-ben, a XVII. tcikkben vissza kellett térni a céhrendszernek legalább is a képesítésre vonatkozó rendelkezéseihez. Az 1884. évi törvénycikk a képesítést már ismeri. Ugyanilyen alapon áll az 1922 :XII. törvénycikk és ezt az irányt követi az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról most életbelépő új törvénycikk is. Megmozdul a Somló népe. Két év múlva ünnepli az ország kilencszázadik évfordulóját az első magyar király halálának. Veszprém vármegyében, melynek földjéről indult ki Szent István király államalkotó munkája keretében a keresztyén hit elterjesztése a magyar nemzet körében, nagyon érdekes mozgalom indult meg a közeledő jubileum méltó megünneplésére. A vármegyének számos helye van, magán Veszprémen, a megye székhelyén kívül, melyekhez kilencszáz éves hagyományok fűződnek a magyar kereszténység első idejéből. Bakonybél ősi kolostorából hivta meg István király államalkotó tevékenységében első tanácsadójának és fia nevelésére Gellért későbbi csanádi püspököt. A pogány lázadókkal folytatott küzdelmek, majd a magyar kereszténység első századainak kultúrmunkája mégis a megyének azt a területét gazdagította legtöbb hagyománnyal, mely a Bakony veszprémi nyúlványaitól a Marcalig terjed s [amely fölött a magyar vulkán, a boráról hires Somló uralkodik. A hegy körül, melynek bazalt szikláiról a Dunántúl legszebb kilátása nyilik, köröskörül az ősi települési községek élik sajátos életüket. Az avar és római telepítésektől kezdve, a bevándorláskori magyar nemes lakosság tartja megszállva a vidéket, mely a magyar pálosok, a premontrei és bencés apácák uralma idejében is megőrizte nemesi kiváltságait. Székvárosa a vidéknek Devecser, az ősi városka, mely a magyarok előtti időből származván, hasonló nevű urának kezdeményezésére még a magyarok előtt vette fel a kereszténységet. A Somlón Vak Bottyán, Bakács Tamás és az Erdődyek pompás várának romjai, a Somló-vár, Devecserben pedig a Frangepán kastély s Esterházy Károly gróf egri püspök félbemaradt századik templomának romjai hirdetik a századok emlékét, melynek megünneplésére készül hetek óta az egész Somló-vidék népe. A somlói kiállítás, mely június 7-én, vasárnap kezdődik s tart június 11-ig, amikor filléres vonat is megy Budapestről Devecserbe és Somlóvásárhelyre, Somlóország egész kultúráját, gazdasági, néprajzi, ipari, szőlészeti, történelmi és vadászati világát mutatja be pompás elrendezésben. A kiállítás rendezését, mely a Somló és a somlói bor! propagandáját is szolgálja, a »Falu« Magyar Gazda és Földmíves Szövetség vállalta, a devecseri járási községek, továbbá a Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület közreműködésével, mely a kiállítás megnyitásának napján nagyszabású állatkiállítást és fogatversenyt rendez. A kiállítás ünnepélyes megnyitását József királyi herceg vállalta, akinek a világháborúban katonái voltak a somlói községek polgárai s aki három éve is résztvett az első somlói propagandanapon Somlóvásárhelyen. A június 7-iki, vasárnapi ünnep tábori misével kezdődik, melyet Rott Nándor megyéspüspök pontifikál az Esterházy-parkban. Itt épül a nagyszabású sátor is, mely alatt közel ezer emberre terítenek s itt rendezik — ezúttal először — a Somlóvidék különlegességét, a néprajzi díszmenetet, mely iránt külföldi vendégek részéről is történt már érdeklődés. A díszmenetben a magyarok bejövetelétől kezdve, a legújabb időkig bemutatják a Somlóvidék községeinek néprajzi világát. Felvonulnak a céhek, a régi nemesi csopoTtok, a somlói bor ünneplői s mint értesülünk, a devecserieknek az a tervük, hogy ezt a kezdeményezést később mindjobban iparkodnak kifejleszteni, hogy ezzel is szolgálják a Somló propagandáját. Albrecht királyi herceg és József Ferenc királyi herceg, továbbá a Somló földesurai, az Esterházy és Erdődy gröfok, Werner Adolf zirci apát, valamint a Somló kitűnő szőlősgazdáinak egész Jékey Ferenc főispán és Berky Miklós alispán vezetésével a vármegye urai, az országgyűlési képviselők s külföldi vendégek is tekintélyes számban érkeznek a Somlóvidék ünnepi napjára Devecserbe, ahol ez alkalommal leplezik le Gárdonyi Géza emléktábláját is, aki éveken át folytatott tanítói tevékenységet ezen ősi városkában. A somlói borvásár Devecserben és Somlóvásárhelyen június 11-én, Űrnapján lesz, amikor filléres vonatot várnak Budapestről. A »Falu« Magyar Gazda és Földmíves Szövetség ez idén Devecserben koncentrálja kiállításrendező tevékenységét s rajta kívül Devecserben Zakariás János dr. volt országgyűlési képviselő, közjegyző, Antal Lajos somlóvásárhelyi kanonok, Bélák Endre főszolgabíró, vitéz Nováky Lajos devecseri plébános, Koncskó Zoltán uradalmi főintéző és mások vezetése alatt agilis kiállítási bizottság működik, mely permanejnciában van, hogy a Somlóvidék megmozdulása minél sikeresebb legyen. Schandl Károly országgyűlési képviselő kezdeményezésére az ünnepek keretében alakul meg a Somlói Bizottság is, amely a somlói propaganda állandósítására lesz hivatva. A nyári hónapokban kezdik építeni a gráci nagy nemzetközi út Veszprém—Devecser—Somlói szakaszát, mely a Somlót egyszerre hozzáférhetővé teszi s bekapcsolja a nemzetközi turistaforgalomba. A somlóvidéki nép háláját Gömbös Gyula miniszterelnök, akinek köszönhető, hogy a nagy műút a