Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-05-09 / 19. szám

2 PAPAI HIRLAH 1936 május 9. LÖWY BüTORÁRUHAZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, ságért és a nagyságért küzdenek. Beszédében kifejezésre juttatta, hogy Kolossváry Lászlóban nem csalódtunk, mert egy éves működése alatt megmutatta, hogy megérdemelte a beléje helyezett bizalmat. Beszédében a jelen-5 levőket felhívta az összefogásra, mert csak így remélhetjük, hogy Magyarország fégi határait visszaszerezhetjük. A főispán szavai után Jakula Béla vm. titkár köszönte meg a felszólalók beszédeit. Majd lelkes szavakkal ecsetelte a Nemzeti Egység Pártjának belső életét, rámutatva annak sokoldalú, üdvöís tevékenységére. Beszédében a megjelenteket ő is az összefogásra hivfta fel. Takács El|ek

f esperes javaslatára egyhangú lelkesedéssel üdvözölte a nagyválasztmány Gömbös Gyula miniszterelnököt és a kormányt, hű ragaszkodásuk biztosítása mellett. Borsos Elek választmányi tag indítványára a vezért, mint a revíziós gondolat életre hívóját üdvözölte a választmány és ígérte, hogy a revízió mielőbbi! keresztülvitelében életük árán is támogatják. A gyűlés a nemzeti Hiszekegy elmondásával véget ért. Gyűlés után a különböző községek elnökei aktuális kéréseiket tolmácsolták a vm. titkárnak, ki azokat illetékes helyre juttatja. Szanyi bokréta. Amikor a londoni Hyde-parkban felvonulnak az idegen nációk képviselői, színészek

1,' diákok, nemzeti viseleteikben, meglepődik az angol szemlélő fanyar arca, amidőn a felvonulás magyar csoportjában — a tizennyolc közül öten a szanyi bokrétából — a föld. munkás fiát fedezik föl. — Mi az, hát van még olyan nép, amelyiknek fiai Londonba érve nem bőröndökből szedik elő nemzeti ruhájukat, ahol ez a ruhaí aiem a mult erőltetett kultusza, "hanem a népí élő viselete ma is, a XX. században? A magyar csoport óriási sikert arat. A'2 egyszerű embereknek a torkukban a szivük, kimondhatatlan boldogok. Hogyis ne: felfedezték őket — messze külföldön. Ugyanakkor Pápán — Szanytól alig húsz kilométernyire — kevés olyan ember van, aki ismeri a szanyiak pompás ősi viseleíét^ j s nekem is újabb meglepetéssel szolgál, amikor búcsú napján Szanyba tévedek. A nagymise előtt legénycsoport várja a diadalmasan ég felé törő hármastornyú templom bejáratánál a harangszót, és elcsodálr ikozom, amikor a kórusról lepillantva zsúfolásig megtöltve látom a hatalmas templom hajóit: legalább másfélezer ember szorong. Átszellemült arccal hallgatják az ünnep gazdag lelkű, aranyszavú szónokát, Kollár Gedjeont. Boldog lehet ennek a népnek lelkipásztora, Németh Gyula kanonok. Megvallom, nem tudom figyelmemet a szónok felé fordítani, annyira az alattiam vibráló kép rabja vagyok. A két padsor között ragyogó fekete selyem keszkenők egyforma, különös szépséggel megkötött ötös sora: a fiatal menyecskék. Keszkenőjük alól kivillan a piros leszorító kendő. A baloldali padoké ban tompafényű, fekete kendők sora: az idősebb asszonyok. A jobboldali padsorokban a korosabb férfiak. A baloldali oldalhajóban mint mélyszínű virágcsokor: a leányok. Kék, zöld, tobák és violaszín balidonban, harangos szoknyában. Kendő nélkül, rozmaringos hajfonatban. { Az istentisztelet vége előtt lesietek, hogy lássam a nép kivonulását. Micsoda pompás kép: a régi idők megőrzött viselete, haran-> gozó szoknyák, melyeken nem vett erőt a divat kétes szépségű áramlata. A ruhákban valamennyi ember kistermetű, s a keszkenők!, kerek kalapok alól, széles, kiálló pofacsontu^ tatáros koponyájú arcok bámulnak felénk. A legvégén jön Kokas Kálmán kántortanító. Rácsapok. Tegnap este a lányok eglészen más ruhát viseltek. Azt vártam, hogy abban látom ma az egész falut. Milyen színesek, gazdagj szépségüek voltak a zabszemes, mustáros hajfonatban, nyakgyöngyökkel, röviaújjú, fehér bábos ingvállban, meg a hosszú újjú fehér balidonban. E fölött színes purucban (mellény), egyik virágos selyemkeszkendővel, a másik szőrkendőben. Alatta a selyem deréköv, a hátul lecsüngő kikötővel. A fehér harangialakú szoknya fölött hosszú, színes selyem kötény. Az egyik menyecske fején kobak: kúpalakú menyecskefejdísz, a másik fején szanyi vert csipkekendő. A rossz idő miatt nem vették föl ezeket a ruhákat? — kérdezem. — A szanyi leánynak, menyecskének tíztizenkét rend »inneplő« ruhája van ám! Min-, den ünnepen mást hordanak. A tegnap látottakat Szent Anna-búcsukor — két búcsú van Szanyban — nagyból dogasszonykor, körmenetben, zászlóvitelkor hordják. Azt tegnap csak azért öltötték magukra, mert a bokréta-ünnepi főpróbáját tartotta velük Paulini Béla. A mai napon, valamint karácsony és húsvét első napján ezek a komolyabb színű, egyszerűbb ruhákat viselik. Karácsony és húsvét másnapján már derűsebb a szín: bíbor, drapp és vadgalamb-zöld. Vízkeresztkor, áldozócsütörtökön és a nagyszombati feltámadáson tiszta fehérbe öltöznek lányok, menyecskék. Pünkösd vasárnapján mindannyian tiszta pirosba, másnapján már cifrába. Farsang vasárnap égszínkék és rózsaszín, hamvazószerdán, böjti vasárnapokon a leányoknak is fekete a ruhája. íme a színeknek micsoda mythikus jelentősége él a nép lelkében. Hány esztendő taposódott le. mire a ruházat ilyen pompázóan színes hierarchiája fejlődött ki, és minő vallási! mélység az, mely a viselet ilyen gazdagságát az Isten szolgálatába rendelte. Változatosság, mozgalmasság a színekben, amely minden ünnepet mással dicsér, és állandóság a formákban, amely nemzedékek óta ugyanaz. — Két pólus, amely köl%t a niép egyszerű fiának viselete sokkal több művészi szépet ad, mint a világdivat legraffináltabb boszorkánymestere. Ugyanakkor a legények viselete a férfiasság állandóságáé: egyfajta. Báránybőr — talán sokszor asztrachán — kucsma, árvalányhajjal. Hosszúujjú, fehér háziszövöttes ing. Az ingre piros posztópurucot húznak a gazdalegények, zöld és sárga iszpahán zsinórozással, ezüst sújtassál, a zsellérlegények kékposztó purucot, piros zsinórozással. íves, duplaíves és duplakarikás, saskör mos és kétkörmös meg csigás díszítő-motívumokkal, szegélydiszítéssel. Feszes szabású, huszáros nadrág vagy fehér bőgatya. A legények viselete nemes egyszerűségével, gazdag, de nem cifra színhatásávál különösen megfogó. Az egyszerűség művészlete ez, a magyar férfiviselet nemességét tükrözi. i Mennyire megbecsülendő az a nép, amelyik ősei viseletét — vele ősei erkölcseit — így megbecsülte évszázadokon át, itt Pápa szomszédságában, a mai napig. Ugyanakkor magyar falvak százaiban már hírmondója sincs a magyar színnek. De nem lemosolyogni való, múzeumba való rekvizitum ez a viselet ma; mégha a fejlődés uniformizálja is a világoít. Az idegenek nem cirkuszi érdekességnek tekintik ezt a viseletet akkor, amikor ma már kaukázusi parasztot az amerikai gyárostól a ruhája alig különbözteti meg. Mert ne>m igaz az, hogy a kollektív embertípus kollektív élete nem tűri meg az idejétmúlt, korszerűtlen viseletet. A kollektivizmus neim lehet erős az individualizmus értékei nélkül! Bartók Béla azért lett az egyetemes zeneművészet kiemelkedő alakja, mert a zene egyetemességébe a magyar muzsika eredeti értékeit tudta beleönteni. Egy nemzet ereje a faji képességek, erők, értékek, színek megbecsülésétől függ. A nemzeti erők ilyen munkása a szanyi bokréta. Pár esztendővel ezelőtt alakult meg a magyar bokréta4mozgalom elején. A pesti szentistván - hetekre eddig színészeket öltöztettek föl a magyar paraszt ruhájába — a globetrotter számára. De egyszer csak fölfedezték a magyar parasztot is. Hóna alá) nyúltak, Pestre vitték, s m^a a külföld áftnulPápán, Yaszari-út 13. számú házamat 1936 npvember 1-től haszonbérbe adom. Érdeklődni lehet a Kis Tivadarféle könyvkereskedésben. bámul a hamisítatlan magyar faji szépségeken. Paulini a csákvári parasztokkal előadatta a Háry Jánost, Pesten bemutatták a Györgyös bokrétát. Azóta a bokréták nagy-nagy sikereiket aratnak a magyar fővárosban, színpadokon, rádióban. Paulini, a magyar faj szerelmese járja az országot és gazdagítja a ma-i gyar nép gyönyörű bokrétáját. A szanyiak kedvencei. Hogy babérjait megtépázzam: könnyű dolga van ezzel a tehetséges fajjal. A magyar nép olyan sziget a népek óceánjában, |melynek partjain a vak halász is gyöngyöt talál! És ott él Szanyban Kokas Kálmán, a szanyi bokréta elnöke, ö volt az, aki a háborúval ládafenékre került ősi férfiruhadarabokat előszedette. Ő az, aki szanyi dalárdájával a legszebb magyar dalokat mutatja be or-i szágnak-világnak. És a bokréta-mozgalom további eredménye az, hogy megelevenednek az ősi népszokások, játékok, újratanulják a feledésnek indult táncokat: dustáncot, szanyi verbunkost. írásomban azonban most a szanyi bokrétát inkább csak külsejében mutattam be. De már itt is megcsillantak azok a belső( rugók — vallásiak és fajerkölcsiek — melyek ezt az igaz magyar levegőjű falut a nlagyar lélek, magyar faji jelleg őrzésére, ápolására teszik hivatottá. (A felejthetetlen benyomások azt a meggyőződésemet szülték, hogy a nyárvégi pápai hét kiemelkedő eseményének kell lennie a szanyi bokrétának!) A bokréta életéről azonban majd a júniusi bokréta-ünnepély után írok. Horváth Elek. TINÓDI SEBESTYÉN LANTJA. Egy lantról álmodom lágy éjszakáján Rügyet fakasztó, ébredő tavasznak. A múltba száll a lelkem szellem szárnyán S a múltnak szemfedői felszakadnak. Multakba néz be látó két szemem : Lantos Sebestyén, rád emlékezem! Sárváron, a ház borivó szobáján A túlvilágnak fénysugára lángolt — Tündéri színben izzó tüz-szivárvány: Mámor-tuz égett. Földöntúli láng volt. Arany kancsókban szikrázó ital. Ezüst lanton felsírt egy régi dal. Villámtüz csattant. Bősz hadak robogtak. Végvárak táján vesztek a pogányok. Ágyuk dörögtek, fegyverek ropogtak, Ég és pokol tüz sistergett le rájok. Rombolt várbástyák megtördelt fokán Dúlt a magyar kard, csákány, buzogány. Sebestyén lantján új dalok születtek, Ódon zenéi hadi hős időknek. Vigaszt, hírt vittek bús magyar sziveknek, Dicséretet, kik ifjan sirba dőltek. Sötét bánatunk égő tüzeket, Csillagfényt hintvén zord hantok felett. E szent helyen pendült a lant utolsót,* — Mert szent a hely, hol poraid pihennek — E rög takarta be a gyászkoporsót, Bús otthonát hült, elnémult szivednek. Késő utókor bánat-éjjelén Emléked fénye fellobog felém. Enyészet nyelte el a régi lantot És mégis mintha hallanám a hangját. A siron túl is él, dalol a dalnok S az éneket a jó szivek meghallják. Sorsverte földben megremeg a sir. ... Felette a holt feljáró lelke sir. Az ódon várban, pompás cinteremben Rég elmúlt ősök torra gyülekeznek. Felszálló lelkek égi árnya lebben Éjféli óráján a szellemeknek. Besüppedt siron felszakadt a hant, Tinódi kezében megpendül a lant: „Sorsverte kornak csüggedő magyarja, Halld meg, figyeld a vén históriákat! Meríts reményt a szivbe, erőt a karba A mult viharából. Akkor is cikáztak, Sújtottak, vertek vészes fellegek. És mégis élsz. Fel, küzdj! — Csatádat [megnyered!" * Tinódi Sárváron halt ineg s ott van eltemetve. Sárvár, 103Ö május 1. Somogyi Károly.