Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-03-02 / 9. szám

SCHMSDTHAUEK-FÉLE Igmándi A VILÁG LEGJOBB K VIZ EGYBEN GAZDASÁGOSABB IS, MERT „Igmándi "-ból nem kell pohárszámra inni, negyed- vagy félpohár elég szokott lenni. KAPHATÓ MINDENÜTT KIS ÉS NAGY ÜVEGBEN. Az egészség Á-B-C-je Legyen rendes emésztése, Legyen piros-tiszta nyelve. Romlott étel-ital, Ha gyomrát elrontja, Fél pohár „Igmándi' 1 Gyorsan helyrehozza! Ha betegség környékezi, „Igmándi"-víz megelőzi. LŐWY BUTÖRÁRUHAZ GYÖR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. 1934. évről szóló ügyforgalmi jelentését ter- > jesztette elő, amelyből kivesszük a következő | fontosabb adatokat: A testület naplóiban nyil- | vántartanak 847 iparost, akik 478 segédet és i 254 tanoncot alkalmaznak. Az 1934. év folya- ! mán beszegődtettek 154, felszabadítottak 105 tanoncot. Iparigazolványt váltottak 69-en, iparát beszüntette 52 iparos. Braun Miksa pénztáros bemutatván a szám­vizsgáló-bizottság jelentését/az 1934. évi záró­számadásokat tudomásul vették. Eszerint be­vétel volt 10.698-47 P, kiadás 8560 96 P, kész­pénzmaradvány 2137-51 P; alapok betéteken 2683 51 P. A székház-alap 212 r 10 P. — A felmentvényt minden irányban megadták. — Ugyancsak tudomásul vették az 1935. évi költ­ségvetést 10.152'51 P szükséglettel és ugyan­ennyi fedezettel. A költségvetésbe az új szék­házra 2000 P-t állítottak be. A be nem hajtható tagdíjhátralékokat tö­rölvén, a választásokat ejtették meg — Tamás József indítványára — egyhangúlag a követ­kezőképen : Elnök, a közgyűlés tüntető ovációja közben kikiáltva: Hajnóczky Ferenc; alelnö­kök : Böröczky Lajos, Szabó Sándor; ügyész: dr. Nagy György; pénztáros: Braun Miksa; számvizsgálók: Nánik Pál, Németh Imre, Schmiedl Gyula. Választmányi tagok: Bakos Sándor, Bolla Lajos, Fekete István, Görög Imre, Getző Gyula, Grünberg Mór, Jamnitzky Károly, Hápli József, Hoffer Károly, Kocsis Ferenc, Kocsmáros József, ifj. Laluk Pál, Balogh Lajos, Laázs Ferenc, Maradics Gyula, Török Jenő, Tamás József, Nikodém Pál, Pados Ferenc, Vágó Dezső, Süpek Pál, Szabó István I., Szalai István, Szabó Mihály, Szilágyi Ferenc, Toch Henrik, Somogyi József, Koloszár Ferenc, Csehi István, Rozs Ödön. Karcsay Béla üdvözölvén az újonnan meg­választott elnököt, Hajnóczky Ferenc az iránta és a többi megválasztott iránt spontán meg­nyilvánult bizalomért meghatva mondott köszö­netet, s ugyancsak köszönetét fejezte ki a helyi sajtónak is, amely őt három éven át törekvé­seiben önzetlenül támogatta és kérte, hogy legyen továbbra is az iparosságnak jóindulatú szószólója. A tanoncvizsgáló-bizottságok megválasz­tása után az indítványokra tértek rá Engel József azt indítványozta, hogy az országos vá­sárok helyett Pápán tartassanak havi vásárok, amelyeken idegen árusok ne vehessenek részt. Ádám János, Getző Gyula, Karcsay Béla, Böröczky Lajos hozzászólása után az indítványt elvetették, mert ennek az lenne a következ­ménye, hogy a pápai vásárosokat viszont más piacokról zárnák ki. Grünberg Mór kifogást emelt az ellen, hogy az iparostanonciskola igazgatósága a szezoniparosoktól megvonta azt a kedvezményt, hogy tanoncaik a szezon idején felmentettek az iskolábajárás alól. A panaszt eljuttatják az iparostanonciskola felügyelő-bizottságához. — Csehi István országos mozgalom indítását tar­taná szükségesnek a tekintetben, hogy a munka­adók a társadalombiztosítói járuléknak csak 25—30° / 0~át fizessék. Az indítványt átte.tték az elöljárósághoz. — Nagy Sándor az Oti­válsztásokra hívta fel a figyelmet. Elnök bejelentette, hogy a pápai ipartes­tület a jövő évben ünnepli fennállásának ötve­nedik évfordulóját, amely alkalomból ipari ki­állítást fognak rendezni. — Ezekután a köz­gyűlést bezárta. N. P. A valódi WAI nHEIM f éJs TIBLETT^ A WALIiflCSM es TABLETT A enyhe-gyors-biztos Antal Géza, az író és tudós. Irta : Dr. Pongrácz József. Feltűnő, hogy 1888-ból, amikor meg­házasodott és elvette feleségül Opzooiner ut­rechti egyetemi tanár leányát, az akkor már híres írónőt, akit írói álnevén Wallis A. S. C. néven ismer a holland, német, angol és svéd irodalom, egyetlen verse sem jelent meg nyom­tatásban. 1889-ben még egy Tennyson, Swin­burne fordítása, 1890-ben egy Longfellow és két ó-angol ballada fordítása jelenik meg, Szegény özvegyasszony című eredeti verse mellett. 1891-ben holland költőkből fordít verseket. 1895-ben még egyszer felajzza a lantot és meg­énekli a kollégium új épületének felavatását s ezzel be is fejezte versírói pályáját. Az ő meggyőződése az volt, hogy a köl­tészet megelőzi a tudományt, a virágzás a gyümölcsöt, a dal a prózát. 1891-ben, Kiss Gyula költeményeinek bírálatában, ahol arról beszél, hogy a lírai költészetben a könyv tárgya az író maga, ezt írja „az érzelmi motí­vumok gyöngültével a költői ér is cserben hagyja őket", így történhetett nála is. A szépirodalom terén később a regény érdekelte, mint írót, mert lefordította felesége egyik legszebb regényét, a három kötetes A harcok napjaiban című, holland tárgyú regényt, amelyet a Kisfaludy-Társaság elfogadott ki­adásra, meg is kezdték a szedését, amikor ki­tört a forradalom és a regény kézirata, a ki­szedett résszel együtt, a kommunizmus áldozata lett, az egészet megsemmisítették. A másik nagy regény, amit magyar nyelvre lefordított: Scheffel Ekkehardja, mely német nyelven 255 kiadást ért. Ekkehard és Hadwig édes-bús története nagyszerű tolmácsolóra talált Antal Gézában. Scheffel nyelvezete oly tős­gyökeres német, hogy alig lehet más nyelven visszaadni. A X-ik század korrajza oly kívánal­makkal lép fel a fordítóval szemben, hogy csak a legkiválóbbaknak adatik Scheffel e művét idegen nyelvre lefordítani. Antal Gézának ez sikerült. így ír róla Heinrich Gusztáv, a Kis­faludy-Társaság hivatalos bírálója: „Nemcsak a két nyelvnek teljes birtokát, hanem sokoldalú és jelentős tudományos műveltséget is feltételez. Igen sikerült. A fordító kitűnően érti a német szöveget, teljesen tájékozott a középkori theo­Iogia és egyháztörténelem terén és ügyesen igyekszik az eredeti szövegnek népies jellegét magyarul visszaadni, ami neki sokszor meg­lepően sikerült. Nyelve zamatos, színes és igen gazdag." Most, hogy e megemlékezés írására készültem, kezembe vettem, hogy majd át­lapozom, de megragadott a regény bűbája és mégegyszer átolvastam az egész remekművet és lelkem gazdagodott. És még erősebbé lett szívemben a fájdalom, hogy A harcok napjai­ban című regényfordítás kézirata elveszett. Mert én jól emlékszem arra is. Mint theologus diák kaptam 1904-ben Antal Gézától a megbízást, hogy a gyorsírással lejegyzett fordítást írjam át rendes írással. Életem egyik legnagyobb gyönyörűsége az az idő volt, amit ezzel töltöt­tem el. 1272 oldalt másoltam, de oly meg­ragadó volt a regény tárgya, oly telve volt nagyszerű megfigyelésekkel, az élet finom meg­látásával és oly sikerült volt a fordítás, hogy e regényt mindig úgy tekintettem és tekintem ma is, mint egyik legnagyobb hatású nevelő­met. Ha ma előkerülnének a gyorsírással tele írt füzetek, ma hozzá fognék az újra leíráshoz, mert tudom, hogy ezzel a drága kinccsel, gaz­dagítanám a magyar irodalmat. A szépirodalmi próza terén csak három eredeti müvére akadtam, három beszélyre, melyek közül a Csillaghullás, virághervadás Ocskay árulását írja le izzó hazaszeretettel. IDE MENJEN, HA JŐ BÚTORT AKAR, II. Antal Géza tudományos irodalmi munkás­sága rendkívül sokoldalú. Ebben szintén nagy mértékben visszatükröződik életének az alakulása. Mint pápai diák, esztetikai és irodalomtörténeti kérdésekkel foglalkozik, főleg a képzőtársaság­ban ; mint utrechti diák leginkább theologiával, még pedig annak különböző ágaival: ószövet­séggel, vallástörténettel, vallásbölcsészettel, egy­háztörténettel, de emeilett alaposan belemélyed a bölcsészet különböző ágainak tanulmányo­zásába is. Mint pápai tanár megosztja érdek­lődését a theologia és a várospolitikai ügyek között, majd 1910 óta, amikor országgyűlési képviselővé választják, országos kérdések ér­deklik, nála lelkiismereti dolog, hogy az or­szággyűlésen szóbajövő szakkérdések irodalmát áttanulmányozza az Országgyűlési Könyvtárban, melynek egyik legszorgalmasabb látogatója és használója. Ennek köszönhető, hogy magas színvonalú parlamenti beszédeket mond és jeles cikkeit a legelőkelőbb közgazdasági és pénz­ügyi folyóiratok közlik. 1919 az ő életében is nagy változást je­lent Hollandiai összeköttetéseit, nyelvismereteit felhasználja a magyar kormány és ő a Hol­landiába kiküldött magyar protestáns delegáció elnöke, mint ilyen megkezdi azt a felbecsül­hetetlen értékű, legnemesebb értelemben vett propaganda munkát, amely a holland nemzet szívében oly nagyszerű eredményeket ért el. Egymásután jelennek meg cikkei a magyar protestantizmusról, egy magyar diák 1714—16. évi útinaplójáról, Comeniusról, a magyar tör­téneti irodalomról, a nagyenyedi kollégium háromszázados ünnepéről, Petőfi Sándorról, a két Bolyairól, Jókairól; e cikkek a legelőkelőbb holland napilapokban és folyóiratokban keltik fel százak és ezrek érdeklődését a magyar igaz­ság iránt. A Petőfi-centennárium alkalmából kiadja felesége Petőfi-fordításait saját, Petőfiről szóló részletes tanulmányával. Gazdag eredményekre vezető kutatásokat végez a holland levéltárak­ban és a magyar történelemnek új, eddig nem ismert forrásait fedezi fel gróf Rechteren almelói kastélyában. 1924-ben a dunántúli egyhker. püspökévé választja és ettől fogva mint egyházpolitikus és egyházkormányzó gyümölcsözteti írói kész­| ségét és tudományát. Külföldi világgyűléseken felszólal Trianon ellen, idehaza sorra látogatja és prédikálja a gyülekezeteket. Előadó-körúton bejárja Dunántúl városait, mindenütt Széchenyi eszméit hirdetve előadásaiban. 1924-ben választotta meg körünk is el­nökévé, mint ilyen, mindnyájunk nagy érdek­lődése mellett tartotta meg elnöki megnyitóit, megemlékezve Széchenyi István nemzeti politi­kájáról, Gyurátz Ferencről, Vály Ferencné Jókai Eszterről, Lampérth Géza költészetéről. E meg emlékezésekre is érvényes az, amit Antal Géza Gyurátz beszédeiről mond, hogy „ezek egy­! részt szónokilag is teljes, kerekded egészet i képeznek, másrészt hatottak aktualitásukkal". (Vége köv.) eiv Jókai Mór utca 44. sz. alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom