Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.
1935-12-07 / 49. szám
Fióküzlet: Pápa, Horthy Miklós Fő-u. 19. Tel. 82. s — elég radikálisan — jónak látta elhallgattatni. Visszasétálok tehát a helyemre, mielőtt közhatalommal össszeütköznék. Rövidesen berobogunk Berchtesgadenba, s félóra múlva már a „Grassl" terraszán szürcsölöm a reggeli csokoládét, melyhez kitűnő »Kuchen«-t adtak ugyan, mégem tudom jóságát kellőképen méltányolni, annyira a kilátás varázsa alatt állok. Szemben óriási hegyek ölelkeznek, hegyek vállán, völgyek ölén a pompás erdők ezerszinű zöldje. Mögülük feniséggel bólint erre a Watzmann hóval koronázott feje, körülötte a kisebb csúcsok: a bajor kedély által megszemélyesített Watzmanncsalád. Itt, e hegyek karjaiban pihen Berchtesgaden: a hegyoldalak teletűzdelve pompás villákkal, nyaralókkal, odább, innen nem látszik, maga a városka, alattam ömlik egymásba a két Aache, s környékükön a pályaudvarok nemzetközi zsivaja. Ez hát Hitler választott hazája! Nem csodálkozom. A politikai élet durvaságaitól zajos behemót metropolisból alig mehetne pompásabb és mégis meghittebb helyre pihenni. A Bajor Alpoknak nemcsak a szépsége ejtette rabjává a birodalmi vezért. Ide húzták őt bizonyára a lelke mélyének emlékei azokból az időkből, amikor a szerencsétlen sorsú bajor költő, Dietrich Eckart obersalzbergi kunyhójában együtt álmodoztak lázas-sötét éjszakákon a német birodalom nagy jövőjéről. Reggeli után térképet terítek ki asztallomra, de alig tekintek bele, a szomszéd asztalnál ülő úr — bajor viseletben — hozzám lép. — Heil 'tler! — köszönt rám, s asztalomhoz ül — ön látom külföldi! Csodálkozik, hogy kitaláltam? Pedig egyszerű. Aki ilyen némán megy be valahová, s kezét nem lendíti üdvözlésre, az nem lehet német! Mosolygok. Hiába, a harmadik birodalom stílusát igazán nem ölthettem magamra. Bajorom a térképemre pillantva érdeklődik, hogy hegyi túrára készülök-e? — Igen, ha hegyi túrának nevezi azt, hogy műúton fölmegyek 900—1000 méteres Obersalzbergre, Hitler villájába, hogy őt meginterjúvoljam. A bajor meglepődik kijelentésemen és megkérdezi, hogyan fogok bejutni? — Azt én is szeretném e pillanatban tudni, de remélem, sikerülni fog. Mutatom ujságirói igazolványomat és megjegyzem, hogy tudom, hogy a Führer itt most csak mint magánember tartózkodik és idejét pihenésre fordítja, de nekem az az érzésem, ő nem fog kitérni az elől, hogy fogadjon, ha úgy fogom magamat bejelentetni, hogy három, cikket írtam ellene. Bajorom mosolyog: — Önnek igaza lehet! Bár különösnek tartom, hogy ellene írt és most mégis interjút akar tőle kérni. De érdekel uram, hogy mi volt a cikkeinek lényege? Egyik cikkemnelk elmondom a lényegét. Nem vezéri zsenialitását vonom ebben kétségbe, de például magyar nemzeti szempontból veszedelmesnek tartom, aztán meg katolikus szempontból végzetesnek. Kézzel-lábbal tiltakozik a pángermanizmus vádja ellen, túlzottnak mondja a »Drang nach Osten« értelmezését, de miután negyedóráig cáfolni törekszik, a végén odalyukad, hogy bizony a németség nyelvterülete nagyobb, mint az országterület, és hogy e nagyrahivatott faj hódító erejét nem lehet megállítani! De hát ez csak természetes? Az utolsó mondatokat már egészen átszellemülve, szinte katedráról szónokolva harsogja el. Majd egyszerre elhallgat, körülnéz és közelebb hajol hozzám: — Uram, most »bajor pillantást« csináltam. Mikor látja kérdőjellé görbült arcomat, megmagyarázza. — Amit az előbb mondtam, azt mint német mondtam, amit viszont most fogok elmondani, azt mint bajor jelentem ki. Ehhez azonban meg kellett győződnöm, hogy senki sem hallja-e? Uram, Hitler a német birodalmat halottaiból támasztotta föl, s Európa leghatalmasabb birodalmává tette. De egyet elhibázott: neki ment az egyháznak! A néptől azonban, főkép a bajortól, vallását elvenni nem lehet és ez a hitlerizmus Siegfried-i háta! Ezt azonban nyiltan nem mondhatom ki én sem, aki bajor faiskolai tanár vagyok! Mondókáját befejezte és úgylátszik nagyon meg volt elégedve magával, mert melegen szorongatta a kezemet: — Uram, akarja? Én el fogom intézni hogy bejuthasson a vezérhez? — Hogy akarom-e? Hiszen ebben a pillanatban ez az egyetlen kívánságom. Odaadom igazolványaimat, odaadom három év előtti újságcikkeimet. Megbeszéljük, hogy a Marktplatzon találkozunk s boldogan válok el tőle, minthogy túlmerész vágyamat és tervemet most a megvalósulás előtt látom. Kellemes hangulat kisér tehát a városkába befelé. Városról beszélek, pedig tulajdonképen csak község az alig 3000 lelket számláló Berchtesgaden, de hiába, magyarulnézéshez szokott szemem ezt városnak látja. A márványáról hires Untersberg Aa.chera. ereszkedő lábánál épült, megalapítását tizenegyedik századbeli augustinus kolostorának köszönvén. Egykori kolostori temploma ma is áll, román-csúcsives stílusszépségeinek ősi erejében. És milyen különös. E köré az egyetemes stílusszépségekkel büszkélkedő kolostortemplom köré a legjellegzetesebb bajor városka szépült. Útai hegyen és völgyben kígyóznak két-három emeletes házsorok között, s alig hiszi az ember, hogy a házsorok között hétköznapi élet zajlik, ezekből a házakból az ősi bajor néplélek művészetteremtő ereje sugárzik, s szinte a bajor hegyek mondáinak levegőjét érzi az ember. Bájosak ezek a házak eredeti alakjukkal, kiugró erkélyeikkel, festett homlokzataikkal, fali fülkékben kegyes szent-figurák, öreg boltíves átjárók visznek zárt terekre, mohos kutak, ütött-vert szobrok kis tereken, szögletekben. Az egyik ősi árkádsoros ház falát a világháborús alakokkal dekorálva alakították át eredeti módon, sajátos hősi emlékművé. Éppen így a legmodernebb alkotásokból is kicsap valami sokszázéves reminiszcencia. A kis utcák zajosak, színes népviselet a világjárók tarka előkelőségével vegyes. A boltok forgalmasak. A kirakatokban mindenütt Hitler fényképei. A könyvkereskedésekben, LÖWY BUTORÁRUHAZ fiYÖR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, már most szerezze be karácsonyi szükségleteit Raiciltól Tekintse meg kirakatainkat! trafikokban Hitler magánéletéből sorozatos felvételek: gyerekekkel, bajor parasztokkal, munkásemberekkel beszélget legbarátságosabb, legszívesebb közvetlenséggel. Másikakon: Hitler a városkában, Hitler a hegyek között vagy a Königsseen. Milyen büszkén hord mindenki a tárcájában egy-egy ilyen fényképet, »ime, a Hitler milyen nagyszerű ember«! Belépek egy könyvesboltba, s illendően a bajoroktól ellesett módon köszöntök: — Heil 'tler! A polcokon böngészek a könyvek között. Hamarosan föltűnik egy nagy, albumszerű könyv. Fölirása: Hitlers Wahlheimat. Föllapozom, rajzgyűjtemény. Néhány berch tesgadeni rajz, a többség azonban a vezér otthonának van szentelve. Puritán egyszerűségű, de igen finom berendezés, bajor parasztbútorokkal. Mindenütt tüntető egyszerűség: ez Hitler otthona. Kezembe kerül a »Mein Kampf«. Mikor megkérdezem, mennyibe kerül, meglepődve hallom, hogy 7 márka 40 pfennig. — Hiszen önöknek egy ilyen művet filléres áron kellene propagálniok. Hamarosan fölvilágosítanak: — Ezt a könyvet minden valamire való német polgár elolvasta. Aki most veszi meg, az idegen, az fizesse meg, ha meg nem idegen, megérdemli, hogy jó árat fizessen érte. Miután bevásároltam, elhagyom a boltot, megyek a Marktplatz-ra. Bajor jóakaróm autóból száll ki, siet elém. Vidám és derült arcomat elkedvetleníti: — Sajnos, balszerencsénk van. A Führer ma hajnalban váratlanul Berlinbe repült. — Ez ellen igazán nem tehetünk semmit, kénytelen vagyok beletörődni. Hanem ha már itt Vagyok, az otthonát mindenképen szeretném megtekinteni. —Ó, ez a szándékom, azért is hoztam kocsit magammal. így hamarabb följuthatunk. Beülünk a kocsiba, s lemegyünk az óvárosból. Az Aachen keresztül hajtva nekivágunk a Salzbergnek. Lassan kapaszkodunk fölfelé, a városka mindig kisebb lesz alattunk, s mind nagyszerűbben bontakoznak ki a Berchtesgadent körülölelő hegyek. Az Obersalzberg remek erdőségein megyünk keresztül pompás levegőben, s egy hatalmas villa előtt áll meg a kocsink. Hitler otthona. Hatalmas, emeletes, hegyi nyaraló, az emeleten körül karzattal, nagy érkéllyel. — Ezen az erkélyen üldögél a legszi-. vesebben a Führer, — világosít fel a pro4 fesszor. A kilátás valóban csodás az alant fekvő Berchestadenra, s a hegyek ezüstösen csillogó, havas hátára. A villa előtt virágoskert, körülkerítve, de a mindent jelentő vasajtó, sajnos, — zárva. így kivül maradunk. — Íme, másfél évtized előtt itt hazája jövőjéről lázálmokat szőtt egy német őrvezető. I Ma tovább álmodja hazája sorsát, de nyaralója előtt a birodalom horogkeresztes, vörös lobogója van hódoló árbocra húzva. Horváth Elek. — A Toscanini hangverseny a Szinházi Életben. Minden évben a legnagyobb zenei esemény Budapesten Toscanini, a világhírű karmester hangversenye. A Szinházi Élet most megjelent új számában pompás képsorozat mutatja be a Toscanini-hangverseny nézőterét és a dirigáló mestert. Az est zenei jelentőségét Hevesi Sándor méltatja. A nézőtérről Endrődy Béla, míg a káprázatos toalettekről Guthy Böske számol be. A Divat-rovat bemutatja a budapesti nagy szalonok téli divatbemutatójának legszebb toalettjeit. Az Interurbán rovat e héten pápai érdekességeket hoz. 64 oldalas Rádióvilághiradó, 32 oldalas Gyermekújság, kotta és kézimunka-melléklet egészíti ki a Szinházi Élet új számát, amelynek ára 60 fillér. Előfizetési díj i/ 4 évre 6-50 pengő. Kiadóhivatal VII., Erzsébet-körút 7.
