Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-11-16 / 46. szám

XXXII. évfolyam Pápa, 1935 november 16 Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Pár idézet a miniszterelnök beszédeiből. (my.) Mig Gömbös Gyula vasárnapi beszédeiben Szentesen főképpen az ellenzék­kel foglalkozott, addig Gyulán, magahoz a tólömíves-társadalomhoz intézte szavait. — Olyan különös helyzet van nálunk) — mondotta a miniszterelnök, hogy szinte úgy tet­szik, mintha mindenki szégyelné a foglalko­zását. A kisiparosnak nem az a célja, hogy a fiából még kitűnőbb és képzettebb iparost neveljen, hanem hogy valamiképpen be tudja ültetni valamilyen hivatalba. De még bán­tóbb a helyzet a földmívestársadalomban. Már maga az a szó, hogy »paraszt«, ; szinte sértés­nek számít és az illetőt nem az osztály büsz­keségével tölti el, hanem éppen ellenkezőleg, mintha megalázná. Pedig, — emelte ki a mi­niszterelnök nyomatékos hangon, — minden oka megvan a magyar parasztnak, hogy büszke lehessen a foglalkozására is, származására is. Hiszen ő az a talpazat, amelyre az egész nemzeti társadalom épül. Érthető, ha a miniszterelnök szavai meg­találták a gyulai polgárság szivéhez azí 1 utat. Átérezhették, hogy amikor Gömbös Gyulát első polgáruknak választották, olyan embert tüntettek ki ezzel a díszpolgársággal, akinek lelki adottsága lehetővé teszi, hogy ezt a sorsot, a magyar földmivelő sorsát átélje, : megértse s azon a lehetőségek szerint segí­teni, javítani igyekezzék. Ehhez a munkához minden magyar ember összefogását, támogatá­sát kérte a miniszterelnök. Nem volt öntudatos szándék nélkül, hogy Szentesen, ahol éppen most választási küz­delem folyik, — a miniszterelnök a magyar érzés jogosult keserűségével hivatkozott az angol választási küzdelem harcmodorára, ahol szembeszökően más fegyverekkel és eszkö­zökkel küzdenek a pártok, mint nálunk. Nem lehet az, hogy személyeskedéssé fajuljon a politikai harc, Angliában pl., ahol csupán a programok jönnek tekintetbe, úgy annyira, hogy a legnagyobb ellenfelek is teljes tisz­teletben tartják egymás személyét s el is men­nek egymás gyűléseire, anélkül, Hogy a maguk felfogásából, meggyőződéséből valamit is fel­áldoznának. — Milyen másként van mindez nálunk — mondja a miniszterelnök —, ahol az egyet­len ellenzéki programm: »le Gömbös Gyu­lával«. Fájdalmas megállapítás ez, amely az igaz­ság reflektorfényével világítja meg a valóság tényét, hogy hova siklott az a, nagy politikai önzetlenség, amely például Kossuth Lajost a pesti vármegyeháza üléstermében olyan el­ismerő szavakra késztette ellenfelével, Szé­chenyi Istvánnal szemben, hogy azokra Szé­chenyi könnybe futott szemmel ezt mondotta: — Miért értékel ennyire, uram, s miért emel olyan magasságba, ahol magamat tartani képtelen leszek. A küzdelem, ami Széchenyi és Kossuth között folyt, közismert. De ők csak ellenfelek voltak, —- a nemzet megmentésének nagy kér­déseit illetőleg — de sohasem ellenségek. S mert minden szavukban "és minden cselekvé­sükben a nemzetet szolgálták, sohasem kül­dötték egymást halotti kriptába, hogy rövidre rá, az elparentált ellenféllel összeszövetkez­zenek vezető tényezők megbuktatására és el­gáncsolására. Nem csoda, ha ez és hasonló tünetek ke­serűséggel telítik annak a magyaf kormányfér­finak a lelkét, aki érzi az idők felelősségéti és terhét. — Sötét felhők tornyosulnak Európa ég­boltozatán! Kiáltott fel Szentesen Gömbös Gyula s szavait áthatotta a magyar államférfi jogos keserűsége »civakodó nemzetét látva«, melynek pártpolitikusait még a nagy vesze­delmek sem tudják rábírni, hogy az egymás­hoz vezető utakat keressék. De a miniszterelnök még mindig nem adja fel a reményt, hogy végre is minden pár­toskodáson és személyi gyűlölködésen át, a józanság és a hazafias érzés fog győzedelmes­kedni rajtunk. Hiszen Zrínyi Miklós is azt irja »Áfiumában«: — Ha meg akarjuk menteni nemzetsé­günket a teljes romlás veszedelmétől, ne­künk vezetőknek kell elsősorban megjavul­nunk s ezáltal példát mutatnunk a minket követőknek s az alattunk lévőknek. A szentesi miniszterelnöki beszéd mind­azoknak szólt, akik a tömegek sorsaért felelő­sek. Bárcsak ezek a vezetők megértenék, hogy a jelen helyzetben mivel tartoznak a nemzet­nek és tömegeiknek. Mindjárt másként festene akkor nálunk a politikai élet ési mássá lenne a politikai harcmodor. Egy kis következetlenség. Aki a legutóbbi városi közgyűlésről írt tudósításunkat figyelmesen elolvasta, annak fel kellett tűnnie, hogy a közgyűlési két azo­nos ügyben más-más — ellenkező — határo­zatot hozott. A tudósítás szerint »Bodánszky Zoltán fakereskedő telep-engedélyezési, a pol­gármester által élutasított, az alispán által megadott ügyében a polgármesternek a felül­vizsgálati kérelem beadására az engedélyt megadták«, vagyis a közgyűlés — á; polgár­mester álláspontjára helyezkedve — a telep­engedély megadása ellen foglalt állást, ke­véssel utóbb pedig Friebert Miksa fakeres­kedő Jókai-utcai fatelepének bérletét további tíz esztendőre meghosszabbította. A polgármester Bodánszky Zoltán telep­engedélyét bizonyára abból az érthető okból akarja a közgyűlés hozzájárulásával a keres­kedelmi minisztérium útján megakadályozni, mert nem tartja helyesnek, hogy tűzveszélyes telepek a város belterületén, házak közé ékel­ten létesüljenek; ám ha ez így van, akkor felmerül a kérdés, hogy miért hosszabbítot­ták meg — a polgármester javaslatára — Frie­bert Miksa fatelep-bérletét tíz esztendőre, almikor ez a fatelep Pápa város legszebb, leg­forgalmasabb utcáján nemcsak szorosan házak közé ékelten, de kórház szomszédságában áll fenn, mig Bodánszky Zoltán az inkább kül­városias jellegű, tágasabb Boldogaszony útján akar telepet létesíteni? Itt bizony egy kis következetlenség tör­tént, amelynek komoly következményei is le­hetnek. Mert ha optimisták is vagyunk és bizunk a Gondviselésben, amely eddig megvédte a Divatlap szerint készítek bőröve­ket, bőr ruhadiszt és bőrgombokat. Divat-bőrövekben nagy választék. Győri böröndösnél Pápa, Kossuth Lajos utca 22. szám. telepet a tűziveszedelemtől, kizártnak még sem tekinthető, hogy egy szép napon a ka­tasztrófa mégis bekövetkezhetik, s ha rá szállna a telepre a veres kakas, a gyúlékony anyagokban bizony bő tápot találna. Rá gon­dolni is borzasztó, hogy ez milyen hatást vál­tana ki és milyen bajokat okozhatna a szom­szédos kórház betegei között. Folyhatna ép akkor műtét, vagy lehetnének olyan betegek, akikre a megmozdulás, vagy a tüzikatasztró­fával velejáró idegmegrázkódtatás halálos kö­vetkezményekkel járna. Kár, hogy a közgyű­lés nem tartotta szem előtt a logika törvé­nyeit, s íaz elvet, amit egyik 1 fatelep engedé­lyénél követett, nem követte |a másik! — már fennálló — fatelepnél is és nem ragadta meg a szerződés lejártakor az alkalmat, hogy a Jókai Mór'utca elejét megszabadítsa a tűz­veszélyes teleptől, s az irgalmasrendi kórhá­zat, amelyet fenntartója csak a közelmúltban óriási áldozatokkal teljesen modern alapokra helyezett, megszabadítsa veszedelmes szom­szédságától. Távol legyen tőlünk, hogy bárkinek exisz­tenciális érdekei ellen törjünk, hisz ez az exisztenciális érdek a jelen esetben feltalál­ható volna a város külterületén is, a vész­\ madár szerepét sem akarjuk vállalni; de utó­végre Pápa városa sem maradhat el a modern városoktól, amelyek a város belterületéről már rég száműzték a tűzveszélyes telepeket. A tűzbiztonsági szempontokon kívül má­sik, nem kevésbbé fontos okból isi sajnáljuk, ho.gy a városi közgyűlés nem volt következe­tes önmagához. Régóta kísért a Jókai Mór utca megnyitásának ügye, amelyet végül is dűlőre kell juttatni. Ez a terv pedig annál könnyebben megvalósítható, mert a Friebert­féle fatelep telke a város tulajdona. Az utca­nyitás céljaira ez esetben nem kellene má­soktól drága pénzen telket vásárolnia, vagy hosszú huza-vonával kisajátítania. Amely na­pon a város az utcát megnyitni akarja, meg­nyithatja — ha szerződésileg önmaga nem köti meg a kezét. f Évi 1200 pengő bér elmaradása nem lehet akadálya a városrendezési, illetőleg vá­rosfejlesztési terv megvalósításának. Kicsi­nyeskedéssel nagy terveket keresztülvinni nem lehet, s ha azt akarjuk,; hogy városunk mostani tespedéséből kiemelkedjék, áldoza­toktól sem szabad visszariadni. A Jókai-utca megnyitása pedig áldozatokat sem követel, mert az utcanyitással telkeket nyerünk, ame­lyeket építkezések céljaira értékesíthet a vá­ros. Amit tehát elvesztünk a vámon, megnyer­jük a réven, amely nyereséghez hozzászámít­ható a város szépülése és a forgalom meg­növekedése is, amelynek levezetője az új utca lesz. A 10 évre meghosszabbított új bérleti szerződésben csak az a vigasztaló, hogyí egy évi határidővel felmondható. Ezzel a jogával éljen mielőbb a város. Két célt ér el velel Egy szép új utcával gazdagítja a várost, s megszüntet egy tűzveszélyes telepet, amely­nek már rég a városon kívül volna a helye. N. P. C^ikvándon (vasútállomás Gecsegyarmat) 1935 november 17-én, vasárnap reggel 8 órai kezdettel eladatnak: lovak, fehér ökrök, hintók, kocsik, szekerek, vetőgépek, cséplőgép, rosták, mérlegek, ekék, boronák, kovács- és bognár­műhely, méhek, kaptárak, stb., készpénzfizetés ellenében. Felvilágosítást ad A PÁPAI ÁLTALÁNOS BANK RT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom