Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-01-05 / 1. szám

marék földdel, átszállították a gyászdrapé­riákkal bevont református templomba és ott délszaki növények között felravatalozták. A koporsóra, mely mellett kollégiumi cserké­szek és az egyház presbiterei álltak díszőr­séget, valamint annak köréje és a falakon helyezték el a kegyelet jeléül küldött koszo­rúkat. Koszorú elhelyezésével nyilvánították mélységes részvétüket: Dunamelléki ref. egy­házkerület, — pápai ref. egyházmegyei tanító­egyesület, — a magyar kir. kormány, — a holland barátok, — pápai ref. egyház, — Edit ( ), Kornél (unoka), — ref. nőegylet, — Első Magyar Általános Biztosító Rt., — az országgyűlés felsőháza, — a Papp-család, — Ólé Sándor és családja, — Tiszáninneni ref. egyházkerület, — Jókay-Ihász Miklós és fe­lesége, — szerető édesatyának: Fia, — csurgói ref. reálgimnázium, — Veszprém vár­megye közönsége, — Breuer Gyula és neje, — Pápai Hitelbank, — Sándor, Bertus, Gá­bor, Ernő (unokaöccsei), — Gábor és Ernő (u. ö.), — Pápai Jókai-kör, — Ref. ovoda, — Pannónia Áramszolgáltató Rt., — Dr. Kő­rös Endre és családja, — a pápai egyház­megye, — a dunántúli egyházkerület, — Da­rányi Kálmán és felesége, — dunántúli ev. egyházkerület, — a tatai ref. egyház, — a pápai ev. gyülekezet, — az országos refor­mátus tanítóegyesület, — belsősomogyi egy­házmegye, — a főiskolai nyomda személy­zete, — a pápai ref. tantestület, — Tata köz­ség, — Komárom-Esztergom vm. közönsége, — a Nőnevelő-Intézet, — a tiszántúli ref. egyházkerület, — Zala vm. közönsége, — pápai m. kir. állami tisztviselők kara, — Dr. Ángyán Béla, — Margit, Sándor, Gizi, Géza (unokaöccsei), — Stefánia Fiókszövetség, — Ref. Leányegyesület, — a főiskola tanárai és ifjúsága, — a debreceni Tisza István Tudo­mányegyetem, — Dr. Bekéék, — özv. Ihász Lajosné, — Pápa város közönsége, és tiszti­kara, — Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület, — Dr. Lénárt Dezső, — Irén és Bertus (testvérei), — a komáromi ref. egy­ház, — a református egyetemes konvent, — a pápai Lloyd. Reggel 8 órától kezdve százan és százan keresték fel a város lakossága minden réte­géből a ravatalt és csendes megilletődéssel áldoztak néhány percet az elhunyt püspök nemes emlékének. A temetés. A nagy temetés vidéki résztvevői a szerda reggeli vonatokkal érkeztek meg. A környék­beli falvak református lakosságából sokan kocsin jöttek be a városba főpásztoruk vég­tisztességének meglátására. A templomba már 12 órától kezdve mind siirübb tömegek­ben gyülekeztek a temetés résztvevői. Egy­más után érkeztek a népes deputációk és a Rab István kollégiumi tanár vezetése alatt működő rendezőségnek nagy gondot okozott a tisztes régi, de szűk templomban a részt­vevők sokaságának elhelyezése. A templomot zsúfolásig megtöltő résztvevő közönség sorai­ban jelen voltak: dr. Lázár Andor igazságügy­miniszter, dr. Balogh Jenő v. b. t. t., úgyis mint az egyetemes ref. konvent elnöke és a felsőház képviselője, dr. Petri Pál államtitkár a kultuszminiszter képviseletében, dr. Da­rányi Kálmán államtitkár, D. Kapi Béla ev. püspök az ev. egyetemes egyház képviseleté­ben s 'az ő vezetésével az evangélikus egy­ház részéről papi taláros lelkészek és vilá­giak népes küldöttsége, ezek sorában Takács Elek esperes, Mihály Sándor, Vidos Dániel felügyelők, Németh József apátplébános dr. Rott Nándor megyéspüspök képviseletében s az ő vezetésével a helybeli róm. kath. hitköz­ség küldöttsége, a dunamelléki ref. egyház­kerület küldöttsége dr. Kovács István v. ál­lamtitkár és Mocsi Mihály esperes, a tiszán­túli ref. egyházkerület Makláry Károly e. fő­jegyző és dr. Tóth István államtitkár a tiszáninneni dr. Enyedy Andor e. főjegyző vezetésével, dr. Kenessey Pongrác főispán és dr. Berky Miklós alispán Veszprém vár­megye részéről, Gyömörey György főispán Zala vármegye küldöttsége, Revitzky János Komárom vármegye főjegyzője, dr. Alapy Gáspár komáromi polgármester, dr. Valló István győri v. tanácsos, az ORLE képvise­letében dr. Csikesz Sándor, a debreceni tud. egyetem képviseletében dr. Kállay Kálmán rektor, a pécsi egyetem ev. fakultása részé­ről dr. Deák János, a sárospataki főiskola képviseletében dr. Mátyás Ernő, Tata város nyolc tagú küldöttsége, a Pesti Hazai Taka­rékpénztár részéről Titsch Gyula igazgató és Hajós Géza felügy. biz. alelnök, az Első Magyar Ált. Biztosító képviseletében Molnár Oszkár igazgató, kormányfőtanácsos, a hely­beli izr. hitközség, a város, az összes állami hi­vatalok, tanintézetek és egyéb intézmények, kul­túrális és jótékony egyesületek szinte össze­számlálhatatlan küldöttségei. A gyászoló csa­lád tagjai közül az elhunyt püspök fia, Antal Kornél a koporsó lábánál foglalt helyet, a család többi tagjai, köztük a püspök két test­vére, özv. Paál Gyuláné sz. Antal Irén, özv. Nagy Nándorné sz. Antal Berta, sógornője özv. Antal Lajosné, unokahugai és unoka­öccsei Halka Sándorné, Magyar Gézáné, Nagy Gábor, dr. Nagy Ernő feleségeikkel, illetve férjeikkel az első padsorban foglaltak he­lyet. A mögöttük levő sorokban helyezkedtek el a dunántúli református egyházkerület vi­lági tagjai, mig a talárosan megjelent lel­készek több mint fél száz főnyi serege a papi szék mögötti oszlopsorokban és az elébe tett székeken helyezkedett el. A gyászszertartás gyülekezeti ének után Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző bibliaolvasásával és mélységesen megható, bensőséges imájával vette kezdetét. A fő­iskolai kántus, melyet ezúttal volt kántista fiatal lelkészek is megerősítettek, gyászéne­ket zengett s ezután dr. Ravasz László duna­melléki püspök lépett a szószékre, hogy a Lukács evangélista evangéliumának I. 8—16. versei alapján klasszikus szépségű és szivet­lelket megindító beszédben mutassa be az áhitat és kegyelet érzésétől áthatott gyüle­kezetnek dr. Antal Géza három arcát és egy lelkét. Az első arc a kultúrprotestánsé, a második az egyházvezéré, a harmadik az Istennel megáldozó emberé, a lélek mindig egy: az evangéliumnak lelke. — »Antal Géza — mondotta — az úgyneve­zett kultúrprotestántizmusnak volt terméke és hordozója. A kultúrprotestántizmus azt a felfogást vallja, hogy Isten országa nem egyéb, mint a céljához ért kultúra, nem kell a keresztyén embernek mást tenni, mint taní­tani, felvilágosítani, nevelni, példát adni, mert a világ egy lassú megdicsőülés, amely végeredményben Isten országává változik. Ennek az úgynevezett kultúrprotestántizmus­nak magyar földön az elmúlt negyven esz­tendőben nem volt tehetségesebb, rokonszen­vesebb, lelki és erkölcsi erőkkel jobban meg­áldott képviselője, mint Antal Géza. Szel­leme olyan volt, mint a damaszkuszi penge. Pompás író, mély bölcselkedő, kitűnő köz­életi férfiú, istenáldotta érzékkel biró nem­zetgazdász volt és úgy érezte, hogy a leg­főbb jó kérdése tulajdonképpen műveltség kérdése. így lett Antal Géza a Dunántúl első közéleti férfia, így lett a nemzetgazdász és politikus Antal Géza az összeomlás után en­nek a szegény magyar protestantizmusnak igazi európai diplomatája. — A dunántúli egyházkerület megválasz­totta püspökévé. Igazi kincset adott kezére az Isten, a dunántúli egyházkerületet. Azt a va­gyoni és erkölcsi birtokállományt, amely a magyar kálvinizmus egész területén legjob­! Meghűlés, köhögés és rekedtség e rí teák, gyógycukorkák VÁROSI GYÓGYSZERTÁR Fő-utca 8. ban megszenvedte Trianont és az ellenrefor­mációt is. — Ez az egyházkerület volt az, amely az elmúlt időkben leginkább megpróbáltatott, intézménye imegrendültek és kopogtatott az ajtókon a szükség. És ekkor ült a püspöki székbe Antal Géza, aki diplomata, író, poli­tikus, nemzetgazdász volt és máról-holnapra Dunántúlnak nagy megtartó püspöke lett. — Csodálatos egészségét három halálos kór támadta meg. S akkor fejedelmi ajándék­ként tékozolta el a pillanat apró kötelességeire magát, itt ismertünk igazán rá: nem két úr­nak szolgáló ember, nem a világ ügyeiben és javaiban járatos, hanem az áldozó-ember ál­lott előttünk, aki mélyen meghajolva meg­adja magát az erősebb Úrnak, Krisztusnak. Aki egész életet kíván mindhalálig...« A püspöknek dr. Antal Géza egész egyé­niségét csodálatos erővel jellemző gyászbe­széde alatt, melyet mélységes alázatú imával fejezett be, nagyon sok szembe kiültek a megíndutlság és a kegyeletes visszaemléke­zés könnyei. A gyászszertartás újabb gyász­ének és gyülekezeti ének eléneklésével ért véget. Ezután a presbiterek kivitték a kopor­sót a halottas kocsira. Hosszabb időbe tar­tott, mig a gyászoló közönség a menetbe fel­sorakozott. A menet élén a ref. kollégiumi, nőnevelő-intézeti és elemi iskolai növendékek haladtak, ezt követte a küldöttségek végére­láthatatlan serege, a tanári kar, a presbité­rium. Közvetlenül a gyászkocsi előtt mentek a kerületi tagok, a református és az evangélikus papság, mig a koporsót vivő kocsi után a családtagok s a többi gyászolók haladtak. A mintegy 4000 főre tehető gyászmenetet a Fő­utcán, Széchenyi-téren és Jókai-utcán felsora­kozott résztvevő közönség egészítette ki, mely csendes meghatottsággal nézte a menet el­vonulását. Amerre elhaladtak, a villanylám­pák gyászfátyollal bevonva és meggyújtva voltak, az üzletek zárva, minden redőnyük leeresztve. Egy órába tartott, mig a gyászmenet kiért az alsóvárosi temetőbe. A menet tar­tama alatt a főiskolai kántus, a ref. és az ev. egyházi énekkar gyászdalokat zengtek s a testvér evangélikus egyház harangjai szóltak. Az alsóvárosi temetőben, annak régi ré­szén megásott sir előtt Ólé Sándor pápai lel­kész végezte a szertartást, olvasván evangé­liumi vigasztaló igéket, elmondván az egye­temes keresztyén hitvallást és azután meg­kapó' szépségű szavakban köszönte meg a helybeli egyház nevében azokat a tanításokat, lelki kincseket, amiket a gyülekezet püspök­lelkészétől kapott. Vargha Kálmán főiskolai egyházi gondnok jellegzetesen ecsetelve a 'hűséget, mellyel a megboldogult a főisko­lához ragaszkodott, azokat a nagy szolgálato­kat, miket a kerületi tanintézeteknek tett* meghatva tolmácsolta a főiskola és nőnevelő­intézet végbúcsúját. Hamuth János polgár­mester Pápa város gyászának adott hangot, büszkeséggel, hogy a nagy halottat mienknek mondhattuk, hálával a sok munkáért, mit itt végzett, köszönettel a sok jóért, mit tőle a város nyert. Szivből átérzett szavai elhangzása után a kántus énekelt s aztán behantolták az üreget, melyben dr. Antal Géza alussza siri álmát és a nagy tömeg meghatott lélekkel szétoszlott. A temetésen jelen volt előkelőségek, akik „Központi és „Éttermek" Pápa, flórt!*y Miklós Fő^míca 1®. Garantált tiszta, vízvezetékkel felszerelt szállószobák. -- Kitűnő konyha. — A nap minden szakában friss hideg és meleg ételek. — Menü- és penziórendszer. Kitűnő folyó- és kiváló nemes fajborok. — Naponta frissen csapolt sör. Kiváló tisztelettel: szállodás és vendéglős.

Next

/
Oldalképek
Tartalom