Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-07-20 / 29. szám

LŐWY BUTORÁRUHÁZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR, J\ feltámadt kacsák. — Igaz história. — A sok gondos háziasszony között él városunkban egy háziasszony, nevezzük Tüchtignének, aki a leggondosabb háziasszonyok közül is magasan kiemelkedik, noha alig nagyobb valamivel a középtermetnél. Még a mai gyümölcsinséges világban is felszerelte éléskamráját az idény-nyujtotta befőttekkel; szép sorjába állítva ott mosolyognak a lépcsőzetes polcokon a cseresznye-, meggy-, ribizke-, egres- és kajszinbarack befőttek, sőt kísérletet tett arra is, hogy jóféle meggyespálinka se hiányozzék az éléskamrából, mert hát ezt évek folyamán annyira megszokták az új-évi és névnapi köszöntők, hogy szinte mar konvencionális járandóságnak tartják, s micsoda szégyen lenne, ha a gondos háziasszony nem tudna a jövőben szolgálni vele. kialakul az a tiszta kép, mely végigkísér bennünket egész életünkön. Amilyen csendben és észrevétlenül robogott át vonatunk a cseh állomásokon, oly leírhatatlan volt a megbecsülésnek és szeretetnek az a lelkes megnyilvánulása, "atnellyel a lengyel határtól kezdve fogadtak bennünket. Végeláthatatlan éljenző tömegek közt vonultunk be Krakkóba, Csensztochowába s a megszámlálhatatlan embersereg, mely el nem maradt volna tőlünk, az elbúcsúzás idejére úgy megnövekedett, hogy afig tudtunk be- ; lőle kibontakozni. A figyelemnek és szere- í tetnek olyan őszinte és szívhez szóló jeleivel találkoztunk lépten-nyomon, amilyenre még a gödöllői barátkozás után sem számíthattunk. Gödöllőn összedobbant a két nemzet fiainak a szive, de csak akkor éreztük meg, hogy ez az érzés rég letűnt századok dicsőségéből táplálkozik, amikor Krakkóban a Wawel-en a közös mult annyi beszédes emléke szólt hozzánk. A testvéri szeretet fogadalmát Pilsudski tábornagy koporsója mellett, az ő mozdulatlan arcára tekintve erősítettük meg, ahol az egész magyar csapat néma tiszteletadással vonult el Lengyelország nagy ha- j lottja előtt. Itt a táborhelyünkön is nagy szeretettel j vesznek körül bennünket lengyel testvéreink. Valóban otthon érezzük magunkat ebben a hatalmas erdőrengetegben, amelynek szélén magyar hősök sirjai figyelmeztetnek bennünket kötelességeink hű teljesítésére. Ezt a parancsot át is érzi a magyar tábor minden egyes tagja. Lázasan folyik a meg-megújuló eső ellenére is a táborépítés munkája. Mindegyik csapat örömmel készül lengyel vendégeinek a fogadására. Egyik helyen a nagyszerű magyar cserkész zenekar gyakorol, másik helyen a táncosok próbálnak, hogy a bemutatón minden jól menjen. A gyerekek arcra pedig ragytíg a boldogságtól s nem gySzik elmesélni, hogy mennyi újat láttak, mennyi szép emléket gyűjtöttek. Mindennap újabb és újabb értékes élményekkel kedveskedik, amelyeket majd betetőznek a következő napokon a Varsóba s más lengyel városokba tervezett kirándulások. Csak késő este csendesedik el az a színes élet, mely a hatialmas erdő árnyas fái alatt két hétre kibontakozott. Igaz, hogy nemsokára újra átveszi a csend uralmát, de a két nemzet fiainak a szivében soha el nem halványulnak azok az érzések, melyek a spalai rengetegben vertek benne gyökeret. Spala, 1935 július 16. Horváth Endre. Ám a meggyes palinkával az idén egy kis baj történt. Annak ellenére, hogy Tüchtigné az elkészítésénél ugyanazt a módszert alkalmazta, amelyet hosszú évek óta alkalmazni szokott, a pálinka nem sikerült. Lehet, hogy magában a meggyben volt a hiba, amelyet az eddig használni szokott fajtában és minőségben beszerezni nem tudott, de tény, hogy a pálinka különös izű, kellemetlenül savanykás volt, mintha csak megbuggyant volna. Ha ezt a mások elé például oda állítani szokott kiváló háziasszony felszolgálná vendégeinek, egész biztos, hogy háziasszonyi tekintélyén nagy csorba esnék, ezt pedig Tüchtigné elviselni sehogy sem tudná. Mit csináljon hát a nagy üveg rosszul sikerült pálinkával? Neki ajándékozza a mosónőnek? De hátha az és becses famíliája megbetegednék tőle, s esetleg ő még bajba jöhetne. No még csak ráadásul ez kellene. Mint villám cikázott át az agyán, hogy az egész üveg pálinkát megsemmisíti, s hogy nyoma se legyen, kiborítja a baromfiudvarba. A gondolatot tett követte. Tüchtigné fogta a pálinkás üveget és tartalmát kiborította az imént említett baromfi-udvarba, s mint ki jól végezte dolgát, sietve odább állott. A baromfi-udvarban pedig ott ődöngött egy tucatra való kacsa, amelyről közismert, hogy a világ legfalánkabb, legtorkosabb állata. Alighogy kilépett az udvarból a háziasszony, a műveletet kancsal szemmel figyelő kacsák nekirohantak a kiborított határ meggynek, s pillanatok alatt felkapkodták és önelégülten elvonultak hüselni az udvarban levő szederfa alá. És itt történt a tragédia. Este felé a gondos háziasszony hátrament a baromfi-udvarba, hogy meggyőződjék róla, vájjon szárnyas állatai rendben éji pihenőre tértek-e. Amint belépett az udvarba, döbbenetes látvány tárult a szemei elé. A tizenkét kacsa égnek meresztett lábakkal elnyúlva feküdt a szederfa alatt. Oda ugrik, felkap egyet közülök. Semmi kétség, a gyönyörű állatok elhullottak egy szálig. Ennyi kár, ennyi kár mégis csak sok! — sopánkodott és azon töprengett, mit csináljon az elhullott kacsákkal, amelyek olyan szép fehérek voltak, mint a szűzen leesett hó. Hogy a veszett fejszének legalább a nyele maradjon meg, gyorsan elhatározta, hogy megkopasztja őket. A gondolat valóban méltó volt Tüchtignéhez, aki nemcsak gondos, de igen takarékos háziaszszony is volt. Bevitte hát az elhullott kacsákat a faházba, s hófehér tollúkat gyorsan Jdtépdeste, úgy hogy egy nagy fáskosár csapintig megtelt vele. Azután sarokba dobálva a megkopasztott kacsákat, bezárta a faházat, hogy férjének még csak alkalma se legyen betekinteni oda. Majd reggel aztán elásatja a kertbe az elhullt szárnyasok Jdhült maradványait. Ezalatt a házra ráborult az est. Fekete szárnyait szétterítette, s minden élő nyugalomra tért. Tüchtigné is, a férje is. Javában aludták az igazak álmát, mikor álmukból az udvarból jövő nagy zaj verte fel őket. Mintha a kacsák sokasága zajongott, "hápogott volna. — Valami tolvaj jár az udvaron — mondá az ágyában felülten figyelő férj, — ennek utána kell néznem. Gyere anyjuk te is — szólott feleségéhez, — hozd a gyertyát, én meg a revolvert veszem magamhoz. S a házaspár, hevenyében ruhát kapva magára, megindult kikutatni a zaj okát. Elől ment Tüchtig úr, a töltött revolver ravaszán tartva a mutató ujját, utána Tüchtigné, gyertyával világítva meg az utat. A zaj a faházból jött. Óvatosan felnyitották annak ajtaját, s — óh szörnyűség! — nagy hápogással elébük rohant a tizenkét kacsa — azon pucéran, ahogy asszonyuk az est folyamán a sarokba dobálta őket. A férjnek majd kiesett a revolver a kezéből. Miféle csoda történt itt, hogy az ő gyönyörű kacsáik így megkopaszodtak? Az asszony azonban reá gondolván a kiborított meggyes pálinkára, helyesebben pálinkás meggyre, rögtön tisztában volt a helyzettel, hogy a kacsák valójában nem hullottak el, hanem csak heveny alkohol-mérgezésbe estek, amit népiesen részegségnek nevezünk, és mosolyogva odaszólt még mindig ámuló férjének: — Hadd el apjuk, történtek már ennél nagyobb csodák is. Nikpál. ÚJDONSÁGOK. — A vármegyei főjegyzői állás. A dr. Porubszky Elemér főjegyző elhunytával megüresedett vármegyei főjegyzői állás betöltését a belügyminiszter engedélyezte s így a szeptemberi vármegyei közgyűlés meg fpgja választani az új vármegyei főjegyzőt. Értesülésünk szerint a főjegyzői székbe a közigazgatási tisztikarnak nagytudású tagja, a rangsorban is következő dr. Kenessey Zoltán másodfőjegyző fog kerülni, kinek megválasztatása az egész érdemes központi tisztikarnak előmenetelét is biztosítja. — Elhunyt kanonok. A veszprémi székes káptalannak még egy halottja van. 63 éves korában szülőfalujában elhunyt Strausz Antal kanonok, aki 1923 óta volt tagja a káptalannak. | Strausz kanonok több egyháztörténelmi tanulmányt is írt. Szülőfalujában zárdát alapított s ennek kápolnájában helyezik örök nyugalomra. R. i. p. — Vidéki városok tatarozási hitelkerete. A tatarozási hiteleket eddig kizárólag a fővárosnak juttatták, holott a vidéki városokban is rendkívül sok olyan objektum van, amely éppen a megfelelő tatarozási hitelek hiányában az értékpusztulás veszélyének van kitéve. A vidéki városok mozgalma eddig kevés eredménnyel járt. Most azonban — mint értesülünk — egyrészt a vidéki pénzintézeti érdekeltségek, másrészt pedig a vidéki háztulajdonosok konkrét formában fordultak a kormányhoz, hogy a vidéki városok részére is állapítsanak meg kisebb tatarozási hitelkeretet. Információnk szerint a kormány ezt a kérdést indokoltnak tartja, úgyhogy már a legközelebbi időben a kérdésben kedvező döntést lehet várni. Arról van szó, hogy a vidéki városok számára egyelőre 4—5 millió pengős tatarozási hitelkeretet állapítanak meg. A Pénzintézeti Központ útján fogják a PK vidéki tagjai ezt a tatarozási hitelkeretet megkapni, úgyhogy a vidéki pénzintézetek is szívesen vállalkoznak arra a feladatra, mert a tatarozási akcióval megélénkülne a vidéki gócpontok építkezési ipara is. A tatarozási hiteleket a vidékre is négy évre folyósítanák. Az ország számos vidékén tették panasz tárgyává, hogy a háztatarozási hiteleket nem tudják igénybe venni, ami a helybeli iparosokra is kedvezőtlen hatással van. A miskolci kereskedelmi és iparkamara most behatóan megvizsgálta ezt a kérdést s a beérkezett véleményekből megállapította, hogy az érdekeltség az akció szervezeti hibáit általában a következőkben látja: 1. a kölcsön igénybevételét megelőző eljárás túlságosan bürokratikus, elriasztó és költséges; 2. a kölcsön felvételei úgy az igénybevevővel szemben, mint a folyósító pénzintézettel szemben oly szigorúak, hogy azoknak egyrészről nagyon ritka igénylő tud eleget tenni s 'másrészről azoknak a vidéki pénzintézetek nem szívesen vetik 'magukat alá; 3. a kölcsön felvételei általában nincsenek alkalmazva a vidéknek — a fővárostól eltérő — viszonyaihoz s ez eltérő viszonyokból eredően a fővárostól lényegesen különböző követelményeihez. A kamara az egybevetett adatok alapján most részletes fölterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez és azt kérte, hogy a nem kielégítő állapoton megfelelő intézkedésekkel segítsen. — Bencés-dispozició. A pannonhalmi főapát a jövő tanévi bencés-dispoziciók során dr. Jámbor Mike tanárt Győrbe helyezte át. Dr. Jámbor Mike távozása nemcsak a gimnáziumnak, melynek derék tanára, hanem zenei életünknek is, melyben jelentős szerepet játszott, érzékeny vesztesége és azt őszintén sajnáljuk. — „Az Utas Könyve." Az Országos Magyar Weekend Egyesület kiadványában 700 oldal terjedelmű, rengeteg képpel, térképpel és műmelléklettel ellátott magyar utikalauz jelent meg, mely a magyar városok, gyógy- és üdülőhelyek, nyaralásra alkalmas községeket foglalja magában. Pápa város öt oldal terjedelemben szerepel a könyvben, legszebb műalkotásaink 6 képével. Városunk nevezetességei, gyűjteményei, a kirándulóhelyek, természeti szépségek tömör, de teljes leírását Horváth Elek, a Pápai Hirlap belső munkatársa, városunk jeles monografusa készítette. A könyv bármely könyvkereskedésben kapható. Az érdeklődést méltán megérdemli.