Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-07-13 / 28. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 füléi. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A Népszövetségről fennállása másfél évtizede alatt bőséges alkalmunk volt meggyőződni, hogy érdemleges dolgokban senki sem törődik vele, hanem mindenki azt és úgy csinálja, amint neki tetszik. Hogy a középamerikai államok addig öldösték egymást minden népszövetségi tanács és tiltakozás ellenére, ameddig meg nem únták s végre békére léptek akkor, mikor a Népszövetség már azt hitte, hogy újból ölre mennek, erről nem is érdemes megemlékezni, mivelhogy Európát — amelynek békéje, helyesebben a zsákmányt féltők békéje érdekében alakult az egész társaság — igazán csak nagyon kevéssé háboríthatja meg a középamerikai kis államok határtülekedése. Már amit Japán csinál, az némileg belevág az európai nagyhatalmak, na meg Amerikának is az érdekkörébe. S lám Japán — kínai rablóbandák címén — tönkretehet egész nagy hadseregeket, meghódíthat a mi szemünkkel nézve birodalomszámba mehető tartományokat, császárokat emelhet, diktátorokat buktathat, faképnél hagyta a Népszövetséget és azért senki sem bántja, senki sem bánja, mert nem meri bántani még ha bánja is. Hogy ma nincs benn Japán a Népszövetségben, az igazán mellékes, mert kilépni-belépni úgy és akkor lehet, amikor és akinek az jobb és kényelmesebb. Lehet, hogy Németország is, majd ha mindent elintézett már, amit a genfi óbégatások közepette, kvázi a nagy nyilvánosság előtt nem akart elintézni, majd ha talán a mémeli kérdést is amúgy németesen elrendezte, akkor ismét beáll a törzstagok közé és segít nekik — a szemforgatásban. Most ismét szerencsénk van a Népszövetség tehetetlen vergődését megfigyelhetni. Míg az általa kiküldött delegátusok dolgukvégezetlen szétszaladnak, míg császárilag fizetett főtitkára azon töri a fejét, hogy össze merje-e hívni azt a gyűlést, amit azelőtt (1. a szerb vádaskodás alávaló esetét !) minden szíre-szóra akár havonta is nagy sebbel-lobbal összetrombitáltak, addig Olaszország biztosan és nyugodtan haladva a maga útján, teszi azt, amit hihetetlenül felszaporodott lakossága érdekében tennie kell, s amivel — igenis — az emberi civilizázió érdekeit is szolgálni fogja és készül Abesszínia megszállására. Lehet, sőt valószínű is, hogy ez simán nem fog menni, de vájjon a brit birodalom vér nélkül lett úrrá egész Előindia és a fél világ felett, vájjon a franciáknak nem került emberáldozatba, míg afrikai gyarmataikon békés úrrá lehettek, nagyobb szabadságot, amellett kultúrát is biztosítva a berbereknek, mint amit zsarnokaik alatt valaha élveztek. Szemforgatók azok, akik az abesszinieket a leigázástól féltik. Barbárság helyébe kultúrát hozni, az még egy kis függetlenség letörése árán is érdemes munka. Ám olyanoknak, akiknél ma is folyik az emberkereskedelem, nem is lesz egészen szokatlan, ha kissé regulákba kell betörni. Tudjuk, ez nem megy olyan könnyedén. Az üzlet üzlet, s majd európaiak gondoskodnak róla — lőszer- és fegyverszállítással —, hogy az európai kultúra ne győzedelmeskedjék oly könnyen a Sába királynő földjén. Ámde a sors kerekébe hiába akarnak az üzletesek belekapaszkodni, az gördül feltartóztathatlanul előre, s mint ahogy ma nem beszél senki már a búrok leverettetéséről, mert maguk a búrok is egészen jól érzik magukat a brit birodalom hatalmas szárnya alatt, úgy el fogják feledni vagy 20 év után, hogy Olaszország egyszer hadakat szállított Keletafrikába, mert a világ legtermészetesebb dolgának fogják tartani, hogy azok ott vannak, mintha ott születtek volna. Rendelésre készítek bőr gombot, ruhadiszt és bőrövet, goblein táskát montírozok. — Szakképzett Bőrdiszműkészítő Pápa, Kossuth Lajos utca 22. szám. Kapuzárás után. Irta: Dr. Antal István államtitkár. Hat hétig tartott, azonban szünet nélkül, úgyszólván éjjel-nappal folyt az új országgyűlés munkája, amelynek befejezte után nyári szünetre zárultak be a törvényhozás kapui. Ügy a törvényhozók, mint a választók, akik őket az alkotmányos formák szerint megválasztották, azzal a tudattal tekinthetnek vissza erre az ülésszakra, hogy ez valóban komoly és alkotó munka jegyében, — igaz reformmunka jegyében — telt el. Azonfelül, hogy a képviselőház magas színvonalon mozgó vita után tető alá hozta az államéletnek évenkint, megalkotandó legfontosabb törvényét, a költségvetési törvényt, mindenkinek meg kell állapítania, aki tárgyilagos akar maradni, hogy a kormány ennek a költségvetésnek a keretében, minden közismerten nagy gazdasági bajaink és küzdelmeink közepette is, gondos kezekkel, igazságos és méltányos elosztással, sok, olyan elsőrendű szociális és gazdasági szükséglet számára tudott födözetet teremteni, amelynek kielégítése lendületet jelent és eleven erőt a jobb jövő felé haladásban. Ha csak azt veszszük számba, hogy a közegészségügy céljaira a kormány százmillió pengő födözetet tudott összehozni és ha ezenkívül figyelembe vesszük a nyolcvanmilliós beruházási tételeken kívül, a külön törvény útján előteremtett, úajbb tizenötmilliós födözetet, olyan perspektíva nyílik meg előttünk, amely a számok tagadhatatlan erejével bizonyítja, hogy ennek a kormánynak jól megalapozott és tervszerűen előkészített szociális és népies gazdasági politikája van. Ha pedig a gazdasági élet egyes főbb szakaszaira terjed ki figyelmünk, bizonyára csak elismeréssel köszönthetjük azt p. fényt, hogy sok bajjal küzdő mezőgazdaságunk támogatására negyvenkilenc és fél millió pengőt tudott juttatni a kormány, tehát lényegesen többet, mint amennyi a múltban erre a célra fedezetül szolgált. Ha természetes következménye is a mezőgazdasági termelés támogatása annak a szociális agrárpolitikának, amely a kormány gazdasági politikájának tengelye, még sem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy ez a felemelt összegű támogatás csupán kiegészítője annak a külkereskedelmi politikának, amely szintén elsősorban a magyar kenyértermő föld érdekeit szolgálja. És hogy mennyire szolgálja, annak szemléltetése céljából bizonyára elég hivatkoznunk a most megújított magyar-olasz kereskedelmi szerződésre, amely a római egyezmény alapján a világpiaci áraktól függetlenül, piacot biztosít a magyar mezőgazdaság terményeinek nemcsak Itália, hanem Ausztria felé is és amelynek közvetve köszönhető Csehországgal létesített megállapodásunk is. Ezekkel a megállapodásokkal olyan időpontban mentesítette a kormány a magyar gazdát az értékesítés gondjainak tekintélyes részétől és tette lehetővé a belföldi minimális árak fenntartását, amikor a külföldi, a világpiaci árak nem kecsegtetik a gazdát azzal, hogy gabonájának árában a termelési költségeket visszakapja. Tető alá. hozta a képviselőház az ipari minisztérium létesítéséről szóló törvényt is. Hogy a kormány és a törvényhozás ezzel a törvénnyel is a mezőgazdaság "érdekeit kivánja szolgálni, ezt ma mar a legszélsőbb ellenzéken is kénytelenek elismerni. Mert elsősorban mezőgazdasági érdek az olyan ipari árpolitika, amelynek kimunkálására és rendszeresítésére az új minisztérium lesz hivatott és amely export és importviszonylatban a valutáris nyereségeket a mezőgazdasági termelés számára kivánja biztosítani ott, ahol a valutaszerzés érdeme a mezőgazdasági termelésé! Mindezeken kívül több olyan kulturális és szociális törvényalkotás teszi eszmeileg aktívvá a képviselőház munkáját, amilyenre a hazai társadalom talán nem is számított. Első helyen áll ezek közt a kultuszkormány törvényjavaslata a tanügyi közigazgatásnak a mai kor szellemében való átszervezéséről. Amikor a törvényhozás ezt a javaslatot törvényerőre emelte, közigazgatási téren olyan korszakalkotó lépést tett, amilyenre hazánkat, osztrák mintára bár, de mégis tudományos mintaszerüséggel, a Bach-korszak segítette. A kultuszkormány új törvénye, amely bizonyára kezdete a nemzeti alapon való közigazgatási megújhodásnak, a bürokratikus megkötöttséget oldja fel, szabad mozgását, tehát az érvényesülés lendületét hozza az újszellemü, egészséges nemzeti törekvéseknek. Hogy pedig ez az új szellemi élet, úgy mint a múltban, bele tudjon kapcsolódni az európai kulturközösségbe és részese legyen a kölcsönös megértésen alapuló külpolitikának is, arról azok a kulturegyezmények gondoskodnak, amelyeket szintén ezen a képviselőHIRDETMÉNY. A Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1935 július 1-én megalakította XVII.-IK ÉVTÁRSULATI ÖNSEGÉLYZŐ-EGYLETÉT három és öí évi időtartammal részletenként és hetenként e o y pengő befizetéssel. Tetszés szerinti heti részletek jegyezhetők. A betétek havi részletekben is fizethetők. A jegyzett betétrészek arányában kölcsön igényelhető. Minden egyéb feltételre készséggel ad felvilágosítást A Pápai Hitelbank Részvénytársaság,