Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-01-19 / 3. szám

SCHMIDTHAUER-FÉLE A VILÁG LEGJOBB KESEHŰVIEE EGYBEN GAZDASÁGOSABB IS, MERT „Igmándr-ból nem kell pohárszámra inni, negyed- vagy félpohár elég szokott lenni. KAPHATÓ MINDENÜTT KIS ÉS NAGY ÜVEGBEN. Az egészség Á-B-C-je Legyen rendes emésztése, Legyen piros-tiszta nyelve. Ha van önnek epeköve, Mely sok fájdalmat okoz, Használjon „Igmándi" vizet, Nagy megkönnyebülést hoz. Ha betegség környékezi, „Igmándi"-víz megelőzi. Kétségtelen tehát, hogy ez a ház volt a kasznárné háza (most is Gruber hencsei főintézöé, ki előtt meg Kobera főerdészé volt) 5 ebben lakott Deák Ferenc is, a pápai kisdiák. így érthető, hogy nem járt szűkös kvártélyokon lakó diáktársaival a Kálvária-dombra játszani, hiszen tágas udvara, szép nagy kertje volt az udvarháznak, ahol jól érezhette magát. Át keU még nézni a város 1812—13-as adókönyveit, ha ugyan még megvannak valahol a padláson, s belőlük meg lehetne állapítani, ki volt a kasznárné. A városházai titkosláda oklevelei, könyvei nem vallanak többet! Az azonban nem kétes, hogy mást ezek sem fognak mondani, mint hogy ez volt a kasznárné háza, s ebben lakott Deák Ferenc is. Szeretném, ha a hivatalos körök is magukévá tennék a történelmi becsű ház sorsának gondviselését, s azzá tennék, ami a haza bölcse szelleméhez, alakjához méltó: a város zarándokhelyévé! Horváth Elek. Megjegyzés. E cikkel kapcsolatban érdekesnek tartjuk a megemlítésre, hogy 1896-ban, amikor a millénium alkalmával a pápai Jókai-kör városunk nagyjainak emlékezetét megörökítette és a Petőfi- Jókai-, Deákemléktáblákat létesítette, az első kettőt a költők lakóházán, Deákét ellenben iskolájának falán helyezte el. Nyilvánvalólag abból az okból, mert Deák pápai lakóházát akkor még nem ismerték. Kegyeletesnek tartanok, ha most már a lakóháznak emléktáblával való megjelöléséről is gondoskodás történnék. (Szerk.) Krisztus a gyártelepen. (my.) Az egyik keresztény egyház püspöke, a pestkörnyéki gyári munkások és iparosok konferenciáján rendkívül érdekes s egyben időszerű társadalmi kérdést fejtegetett. Témájának vallásos aláfestésekor felvetette a kérdést, hogy mit látna Krisztus, ha ma jámbor vándor módjára betérne valamely gyártelep zakatoló géptermeibe. Ezzel a megkapó beállítással kívánta érzékeltetni azt a rendkívül nagyjelentőségű problémát, amely ma a tőke és a munka viszonyában támadt. Igaza van a püspöknek, hogy ma már nemcsak az áldástosztó munkának, de a megátkozott munkának az ábrázatát is fel lehet találni a gyártelepeken. Igaza van abban Is, hogy a munka egyes emberekre nézve az átok forrásává lett akkor, ha van s akkor is, — ha nincs. Pedig a munka boldogító célt szolgál az ember életében s isteni eredetű. Menetében azonban olyan eltolódások, változások s elhajlások következtek be, amelyekből megszületett ennek a mai kornak világot rengető nagy problémája. Ez: a szociális kérdés. Ezzel a nagy problémával is, mint minden emberi üggyel, csak a valláserkölcs törvényei alapján foglalkozhatunk. Amikor a tőke és a munka egymással szembekerül s a keletkezett harcból hátrány származik nemcsak az érdekelt két táborra, de az egész emberi társadalomra, semmiesetre sem lehet olyan megoldásokhoz nyúlni, amelyek csak az egyoldalú szempontok irányában keresik az igazságot. Mert a tőke, amennyiben nem öncél, szolgálja a kultúra fejlődését, az emberi sors felemelését, előnyös eszköze az élet minden megnyilvánulásának, az emberi méltóság, szabadság, az erkölcs, a szépség, az egészség stb. szolgálatának. Viszont, a lelketlen munka lealacsonyítja az embert, megfosztja egészségétől, méltóságától s gyakran kiirtja belőle nemcsak a hitet, de az életet is. Az ember ilyen kizsákmányolása nem találkozik a vallás erkölcseivel. Helyre kell tehát állítani a megromlott munka mivoltát, áldozatossá kell tenni az emberi élet egyik legszebb funkcióját, amelyből fizikai és szellemi alkotások származnak, Akkor lesz igazán kellemes otthona, hogyha BÚTOR-át rr LOWY-nél vásárolja Győr, Gr. Tésza I. tér 5. amelyek emelik nivóban és lélekben az embert. A munkát ki kell ragadni a robot színvonalából s az egyéniség kibontakozási területévé kell avatnunk. Magasan járó megnyilatkozások ezek, amelyek már magukbanvéve megnyugvást és bizakodást öntenek a lelkekbe, mert örömmel tölti el az embert az a tudat, hogy az egyházak legjobbjai ilyen nemes szemszögből, hozzájuk méltó magaslatról látják a mai ember legnagyobb problémáját. Ezek azok a kérdések, amelyekkel az államok s az ő kormányaik is talán legtöbbet viaskodnak. Egyik oldalon jelentkezik a termelés bősége, amelynek természetes következménye a piacszerzés s ha ez nem sikerül, az árak alacsony színvonala, ami viszont a dolgozó emberi élet színvonalának lecsökkentésével jár együtt. A másik .oldalon látjuk viszont a munkanélkül állók sok millióra rugó tömegét, akik azért estek szociális nyomorúságba, mert a gépi termelés és gyárüzemek folytán munkájuk feleslegessé vált. Mit tegyen hát ilyen körülmények között az állam? Mindenek előtt az igazságos kiegyensúlyozás vonalán haladva, a tőkét, a hibáitól megtisztított kapitalista világrendben olyan eszközül kell felhasználnia, amely nem egyeseknek és keveseknek, hanem minél szélesebb rétegeknek biztosítják a jobb megélhetést. Nagyon igazságosan és helyesen fejezte ki ezt a gondolatot Gömbös Gyula egyik nagyjelentőségű parlamenti beszédében, amikor hangsúlyozta, hogy mindennek, így a tőkének is eszköznek kell lennie a nemzet életében. Az az új világnézet, amely már jóval a világháború előtt kifejlődött a tőke és a munka közötti harcban, kitermelte az osztályuralomra való törekvést, ami végső fokon a szovjetben nyer kifejezést. Ez a világberertdezkedés nem lehet ideálja a nemes irányban működő munka gondolatának. Egészen bizonyos, hogy Krisztus a gyártelepen nem azt az osztályuraloin alapján működő munkáskezet keresi, amely munkáskéz lerombolja az ő templomait A gyári munka is épúgy, mint a műhelyek szorgos munkája, a keresztény gondolat világába beágyazva töltheti be emberi hivatását, amely hivatásnak az embert boldogítania s nem megaláznia kell. A MAY 1931 évi forgalmának érdekes adatai Utas-, árúforgalom és bevételi emelkedés. A MÁV. mult, teljes naptári évi forgalmáról a következő érdekes, eddig egybefoglalóan még sehol közzé nem tett adatokat van módunkban közölni. Az előző, 1933. évi adatokat zárójelben közölve, 1934 január 1-től december hó 31-ig a személyforgalom volt 59,645.502 utas (55,741.299), a szaporulat tehát 3,904.203, kereken 4 millió utas. Érdekes, hogy a mult év decemberében, bár a hó hiánya miatt a rendszerint élénk utasforgalmat tevő síkirándulók elmaradtak, az utasok száma az 1933. évi decemberhez képest mégis 246.229-el emelkedett, ami arra vall, hogy sokan éppen azért utaztak, mert nem kellett a vonatok behavazásától tartani. Az 1934. évi személyszállítási bevétel 61,340.000 P (63,473.514 P), itt tehát a négy millió utasemelkedés ellenére 2.133.514 P bevételi csökkenés mutatkozik, ami a kiterjesztettebb díjkedvezményeknek, az I—II. kocsiosztályról a III. osztályra történt fokozottabb levándorlásnak, végül pedig annak tulajdonítható, hogy az utasok általában rövidebb s csak múlhatatlanul szükséges utakat tettek meg, ami viszont az általános gazdasági leromlásnak tudható be. Hasonló okból csökkenést mutat az egy utasra eső bevétel, mely az 1933. évi 1.14 P-ről 1.02 P-re, tehát 12 fillérrel leszállt. Az árúforgalom úgy a tonnamennyiség, mint a szállítási bevétel tekintetében egyaránt emelkedést mutat. 1934 január 1-től december 31-ig elszállításra került 14,457.014 tonna (14,097.432 t.), az emelkedés tehát — a rossz szemtermés ellenére — 359.572 tonna = 35.957 vagon. A bevétel pedig 126,665.000 P (121,871.940 P); a szaporulat tehát 4,793.060 P. Ebből levonva a személybevétel 2,133.514 pengős csökkenését, az összes bevételi többlet 2,659.546 P. Az egyes tonna árúra eső bevétel 8.76 P (8.64 P), itt tehát az emelkedés tonnánként, puszta véletlenből, hasonlóan 12 fillér, mint ahogy éppen 12 fillérrel csökkent az egy utasra eső bevétel. A KELETI PÁLYAUDVAR. Láttad-e már ökei reggel Lórul-szállt mód zsibbadozva Ott állongni ködös szemmel Oszló-foszló csapatokba? Mintha jöttek vón nagy hajszán Ama Csodaszarvas nyomán S e vadonban őket csatján Otthagyja ám a látomány. Láttad őket? (Egykor magad Szintígy jöttél, jellovalva) Ős mezőket, szent sátrakat Nagy hajszáért odahagyva. S itt megállás, lórul-szállás, A szügy kijul, a szijj hust mar, Végállomás, nincs tovább más: A Keleti Pályaudvar. Végső szállás e megállás, A szemből még kelet ködlik, Etelköz és Döntő páráz, Itt az éjjet ébren töltik, Mert túl ködlik még Kelenföld, S száz fehér át, messzi-várók, Bécs, Páris, száz igéretjöld, (S Lech-part, gyilkos óceánok...) Végső szállás, nincs tovább itt, Torpanj meg itt, nincs áj partod! Szemközt a nap nyugta ásít, S parancs: itt kell élned-halnod! Meótisztól a Keleti Pályaudvar küszöbére ... Hoszá át volt, mesebeli, Itt a vége, juss el véle!... Néztél-e már a szemekbe Ott a Pályaudvar előtt, Mikor túlról a nap kelte Átsütné a kormos tetőt? Láttad-e a letört hajnalt, A kiürült szemek jészkét? A jakult fajt, szárnyszegett dalt, A messzi át fáradt népét? Szörnyű kapu, ott keleten, Rákóczi-át keresztjében, Roppant boltja száz üvegen Leszűri a fényt a vérben; Aki rajta egyszer átjut, Belesáppad, megöregszik, — Jaj be véres a csodás út: Napkelettől — Budapestig! Bodor Aladár.