Pápai Hírlap – XXXII. évfolyam – 1935.

1935-04-20 / 16. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A visszanyert élet. A Bibliában öt helyen olvashatjuk Isten­nek azt a kijelentését, hogy aki meg akarja tartani a maga életét, elveszíti azt, aki pedig elveszti életét én érettem, megtalálja azt. Az ilyen beszéden megütközik a gondolkozni rest világ, dőreségnek tartja és — nem is követi. Hát hogy is lehetne azzal nyerni meg az életet, hogy elveszítsem és hogyan veszthetném el azzal, hogy meg akarom tartani? — veti oda hetykén a „józan" értelem és bölcseségében dehogyis mondana le életéről, annak kényel­méről, javairól, élvezeteiről. Meg is látszik a világon az önző féltésnek ez a szűkkeblű nyil­vánulása, a kicsinyeskedésnek, a hősies len­dület hiányának, az odaadó hit eltűnésének átka üli meg és nyomja le a köznyomor mélységeibe. Hogy is lehetne áldás ott, ahol nincs áldozat! Éppoly kevéssé, mint ahogy nem lehet ott aratás, ahol nincs vetés. Az áldás ára az áldo­zat, az aratásé a vetés. Nos, a veszteségnek és nyereségnek az üzleti felfogással mereven ellentétes viszonyát pecsételi meg Isten a Krisztus feltámadásának tényével. A megüresedett Krisztus-sírnál fejét csóválva áll a világ, de a hit szédülés nélkül tekint abba és diadalmasan ujjong az élet győ­zedelmének. És a hitnek van igaza. Feltámadott az Úr és többé nem lehet őt megölni. Mert ami az örökkévaló Istenben gyökerezik, az el­pusztíthatatlan ; isteni életelv őrzi annak fenn­maradását. Él az Úr és vele, általa mindaz megtartatik, ami érette adja oda magát. Odaadás: ez a titka az életnek, az életre­kelésnek úgy, mint az élet megmaradásának. Csak az odaadott életből lesz megnyert, meg­változott élet. Nézd, a fiatal asszony odaadja arcának mosolyát és nyer vele mosolygó gyer­mekarcot; átmegy hősies lendülettel az élet és halál szakadékán a túlsó partra és hoz onnan egy kisdedet, akinek szeméből boldogan ragyog reá átvirrasztott éjszakáinak és fájdalmas vajú­dásának nyeresége. Milyen örömtelen a mosolya annak a másik asszonynak, aki nem tud, nem akar lemondani arca üdeségéről, hogy annak árán új életbimbót ölelhetne karjaiba. Mondd: melyik nyert és melyik veszített e kettő közül ? Ára van mindennek ezen a világon. A boldogságot szenvedésen vásárolod meg, anyagi, szellemi és erkölcsi gyarapodásodért verejtéket, gondot, önfegyelmezési adsz fizetésül, jövőd a jelen törődéseibe gyökerezik bele. Az életért is váltságdíjat kell fizetnünk és ez nem kevesebb, mint egy bizonyos fajta élet elvesztése. Újjá­születés csak úgy történhetik, ha előbb elhal az ó-ember; Isten gyermekévé csak az lehet, aki meg tud halni a bűnös világ és ennek szolgálata számára. Most már látjuk titkát a nemzet élete megújulásának is. Áldozni kell az egyik olda­lon, hogy a veszteség nyereségül érvényesüljön a mérleg másik serpenyőjében. Új magyar életért sokat fel kell áldozni a régiből; osztály­érdeket, a rang büszkeségét, a felsőbbek gőgjét, az alsóbbak irigységét, a felekezeti uralom­vágyat, a bizalmatlankodást, torzsalkodást és eddigi életünknek még sok más formáját le kell vetnünk s csak ilyen áldozathozatalnak lehet gyümölcse a nemzeti feltámadás. Nemkülönben megy végbe a nemzetközi helyzet megjavulása sem. Nem az igazságot elkenő furfangos diplomáciai nyilatkozatok s a farizeuskodásnak jól ismert egyéb jelei, hanem a gyökeres megváltozás, sok szemétnek az útból eltakarítása és a múlt bűneivel s a nem­zetközi érintkezésnek hitelvesztett módszereivel tökéletes szakítás adhatnak új életet a meg­i vénhedt kultúremberiségnek. Szembe kell már i egyszer nézni az igazsággal bátran és csele­| kedni elszántan, hogy lehessen újjászületése az | emberiségnek. Érlelje meg ezt a vágyat Krisztus fel­| támadásának ténye és ünnepelje új lélekkel a húsvétot lapunk olvasótábora is. Boldog ünnepeket! Rácz Kálmán. A miniszterelnök nyilatkozata. (my) »A nemzet felismerte az igazi utat, amelyen haladnia kell« — e mondatban fog­lalta össze a miniszterelnök a nemzeti egy­ség nagy diadalát abban a higgadt hangú nyilatkozatában, amelyet a választás után elő­ször adott. A győzelemről, amdyi a maga ha­talmas fölényével szinte páratlanul áll a ma­gyar politika utóbbi évtizedeinek történeté­ben, nem kivánt többet mondani, de igen részletesen, alaposan és a munka lázában égő lelkesedéssel sorolta fel a hosszú munka­sorozatot, amely ezt a megtalált, igazi neml­zeti utat jelenti. Utalt elsősorban is a Nemzeti Munka­tervre, mint hosszú időre szóló élettel, reali­tással telített programmra és hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy ebben a munka­tervben a magyar közvélemény olyan eszme­világot kapott, amely kielégíti az építő, ha^ ladó, konzervatív politikai törekvéseket. A nemzet és az új magyar politika nem felfor­dulást, nem polgárháborút akar, hanem igenis akarja a nyugodt, békés, evolúciós lehetősé­geit, aminek záloga a Nemzeti Munkaterv és a választás eredménye. Ez a nagy nemzetépítő munka félreállít minden jelszavas agitációt annál is inkább, mert a magyar népi tömegek kiábrándulása a választások tanúsága szerint már amúgy is megbuktatta az üres és bódító demagógiát. Nem szép szavak, Ígéretek, délibábok, hanem tettek kellenek. Eredményeket kiván a dol­gozni tudó és haladni akaró nemzet. A Nem­zeti Munkaterv a kormány reformprogrammja s a már elkészült négyéves terv a célokat, cselekedeteket, eredményeket szolgálja. A kormány munkája e téren két részre bontható. Az egyik a mindennapok által dik­tált szükségletek korszerű kielégítésére irá­nyul, a másik a holnap politikájának munka­tervét készíti elő. Azzal az alapossággal, hozzáértéssel és lendülettel, amelyet ma már maguk a tömegek, maga a magyar nép is megkövetel. Mert a magyar nép érzi, hogy a nagypolitika tulajdonképen az ő életét irá,­nyítja, teszi könnyebbé, vagy nehezebbé. Megnézi hát a politikai programmokat, mér­legeli azokat s egyre öntudatosabbá váló ál­lásfoglalással bírálja, erősíti, támogatja, vagy elitéli. Ez történt a most lefolyt választás során is. A politika új útjaira vágyói s a politika kenyeretadó nagy jelentőségére egész vilá­gosan ráeszmélt nemzet azért sorakozott fel a nemzeti egység zászlaja alá, mert mérlegelt és itélt. És igaza van a miniszterelnöknek, úgy lesz, ahogy legutóbbi nyilatkozatában megjósolta: a rendszeres alkotó munkával fog­^ lalkoztatott parlament még a legádázabb jó­hiszemű ellenfelet is munkatárssá átalakítja. Munkára és munkaalkalomra pedig számítani kell, hiszen sorba jönnek a földbirtokpolitikai javaslatok, a telepítés, a hitbizományi reform, a tagosítás nagy problémájának megoldása, az egyke leküzdésére és a nemzetnevelés cél­jaira szolgáló törvényjavaslatok. Ehhez a mun­kához, ennek a munkának a valóban jó meg­oldásához minden magyar erő, minden magyar érték segítségére szükség van. Ezt a segít­séget biztosítja a nemzeti egység s a körüí­lötte kialakult párt nagyszerű diadala. De legfőkép biztosítja az a jóakarat és szilárd elhatározás, amely Gömbös Gyula miniszter­elnök részéről tapasztalható az új irányú reí­formprogramm megvalósítása érdekében. Vármegyei közgyűlés. — 1935 április 17. — Elismerés a főispánnak. II. Rákóczi Ferenc emlékezete. Veszprém vármegye törvényhatósági bi­zottsága e hét szerdáján rendes közgyűlést tartott, melyen mintegy 100 — köztük 20 pápai — bizottsági tag volt jelen. A (közgyű­lésen dr. Kenessey Pongrác főispán elnökölt, aki megnyitójában megemlékezett a hosszú tél folyamán végzett inségmunkákról, melyek­kel iparkodott maradandót alkotni, s ebben az államépítészeti hivatal is mindig támogatta. Szólott a lefolyt országgyűlési képviselővá­lasztásokról, melyek folyamán az volt inten­ciója, hogy senkit sérelem ne érjen és a vár­megye közönsége a harcok után ismét békes­ségben működjék együtt. Megemlékezett Med­gyasszay Vince ref. püspök beiktató ünne­péről, melyen a vármegye küldöttségével részt vett és dr. Porubszky Elemér vm. főjegyző fájdalmas elhunytáról. Végül szólott a 'bel­ügyminiszterválasztással kapcsolatban történt újabb főispáni megbízatásáról, kijelentve, hogy ezzel a jövőben is úgy kiván élni, hogy ne csak a kormány, de a közönség bizalmát is elnyerhesse, illetve megtarthassa. A főispán megnyitójához dr. Sulyok Dezső orsz. kép­viselő szólt hozzá, aki kifejezte az egész törvényhatóság bizalmát és köszönetét a főis­pán iránt. Méltatta kiváló egyéniségét, ki­emelve főkép nyílt jellemét, bölcs mérsékle­tét s hogy a közérdeket mindig alárendeli a magánérdekeknek. Új megbízatása alkalmából szívből köszönti. A főispán hálásan köszönve meg a törvényhatóság bizalmát, lelkes éljen­zés mellett jelentette ki, hogy a nehéz idők nehéz munkájában a törvényhatóság és tiszti­kar támogatásával továbbra is a vármegye és a haza érdekeit fogja szolgálni. A napirend első pontjaként dr. Lukcsics József kanonok, a kiváló történettudós tar­tott nagybecsű megemlékezést II. Rákóczi Fe­rencről, ki azt a nagy harcot, melyben az uralkodó az abszolutizmusért és az imperaliz­musért, a nemzet pedig ősi alkotmányáért és függetlenségéért vívott, az önfeláldozó ha­zafiságnak, a lelki erőnek és a sugárzó jel­lemnek örök példáját adta. Ö valósította meg először a nemzeti hadsereg gondolatát, jó­ságos apja volt ő a népnek, kinek ma az el­szakított Kassán pihenő hamvaira gondolva, az az elszánt elhatározás kél mindnyájunk­ban, hogy ez nem maradhat így! Lukcsics ka­nonok nagy hatást keltő beszéde után a tör­vényhatóság II. Rákóczi Ferenc emlékét ha­lála kétszázadik évfordulója alkalmából jegy­zőkönyvében megörökítette és a főispán ja­vaslatára kimondta azt is, hogy az elhangzott beszédet egész terjedelmében jegyzőkönyvébe felveszi. Áttérve az alispáni jelentésre, dr. Berki Miklós alispán méltatta a váratlanul elhunyt dr. Porubszky főjegyző érdemekben gazdag, KOCSIS JÚLIA hölgyfodrász Csatorna-utca 2.Z. szám. Egyéni frizurákat kreál. — Hajfestés, hajápolás, hajvágás. — Vas- és vizondolálás. — SZOLID ARAK!

Next

/
Oldalképek
Tartalom