Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-02-03 / 5. szám

XXXI. évfolyam. 5, szám. Pápa, 1934 február 3. in* A r\ Tp. Tek. Főiskolai Könyvtar Ref. Főiskola. Helyben. MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 29 BHér. Telefon 181. mxúaa. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. REFORMÁTUS FŐISKOLA Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A közerkölcs szempontjából csak örven­deni lehet a felháborodásnak azon a viharán, .amely a francia kormányt elsöpörte. És ha ez a vihar még" több áldozatot kíván, annál jobb, annál erősebb lesz a tisztító hatása. Vannak akik azt hiszik, hogy Franciaország mai al­kotmányának egész épületp megrendülhet, e páratlan erejű erkölcsi fergeteg követ­keztében. Ezt mi a magunk részéről bajosan tudjuk elképzelni. Győzelmes háború után rit­káin történik ilyen változás. Fordított esetben annál gyakoribb, amint azt annyi példa mu­tatja a világháború után s amint bizonyította ezt maga Franciaország esete, hol az elvesz­tett porosz háború hozta meg a császárság 1 helyébe a harmadik köztársaságot. Nem az államformák, hanem az államok közszelleme az, ami alsó és felső fokon biztosítja a köz­tisztesség érvényesülését. A közszellemet pe­dig a vezetők egyéni jelleme teremti meg. Ahol az ellenőrzésre hivatott egyén sem a maga, sem senkinek a kedvéért, aki hozzá kö­zel áll, inem húny szemet semmi visszaélés felett, ahol az erős kéztől folyton kelll tartania a bűnre hajlamosnak, ahol sem személyi, sem pártszempontból nem hagynak megtorlatlanul semmi megtévelyedést, ott bármilyen állam­forma mellett virulhat a rend és becsület sí nem károsodnak meg jóhiszemű emberek ezrei, akik aztán tehetetlen dühükben még meg is lincselnék azt, aki pedig soha nem csalt volna, ha ellenőrzői lanyhák, közönyösek, szeme t­húnyók nem lettek volna. Minden az egyénen fordul meg, az egyént kell tehát puritán er­kölcsi nevelésben részesíteni, neki mindig feddhetlen példát mutatni. Az olcsó húsnak (mert a szegény ember számára hús az akkor is, ha hivatalosan mel­léktermékeknek nevezik azt) úgy látszik, Pá­pán kivételesen inem híg a leve. Ezt bizo­nyítja legalább az a nagy kereslet, amely irá­nyában a város széles rétegeiben megnyilvá­nult. Ami azonban sokaknak jó, másokra vi­szont nagy károsodást jelent. Érthető tehát, hogy a sok bajjal küzdő, sokféle adó alatti nyögő hentesek és mészárosok feljajdultak és iparuknak, egzisztenciájuknak e soha nem sej­tett veszélyeztetése miatt is kérik a hatóság se­gítségét érdekeik védelmére. Hisszük is, hogy ezt meg fogják kapni, hisz a városnak magá­nak is érdeke az, hogy adóalanyai ne pusz­tuljanak ki, nem szólva róla, hogy emberies kötelesség is annak megakadályozása, hogy annyi tönkrement ekzisztencia mellé újak ne kerüljenek, akiknek ellátásáról végeredmény­ben amúgy is magának a városnak kell gon­doskodnia. Viszont azonban nem hallgathatjuk el, hogy azt az akciót, amelyet főkép a szegé­nyebb betegek élelmezése szempontjából an­nak idején a város képviselőtestülete is öröm­mel üdvözölt, abbahagyni nem lehet. Meg kell 1 találni tehát a módját annak, hogy a megfelelő keretek közé szorított akció intézésében a szakiparosok is részt vehessenek s az üzleti Iqjáró szerény hasznában, mint arra legilleté­kesebbek, ők részesedjenek. Bethlen és Gömbös. (y) Nyakig beásva a télbe, valósággal hó alá fojtva nyögjük a rettenetes idők súlyát. Alattunk csendes, rideg rögök, befagyott mo­csár; fölöttünk a vakító halotti szemfedő: a tél. Álmainkban már rügybontóan harsog a tavasz, de a magyar házak és magyar szivek ereszéről még dárdás jégcsapok lógnak. Az idő is, a szív is fel-fel ereszt azonban egy-egy napra... Megolvad. Mint ahogyan megolvadtak a debreceni beszéd után is a ma­gyar szivek. Ujgyanazok a szivek, amelyek harmadfél esztendeje még nem tudtak megbo­csátani Bethlen István grófnak, most tüzesen lüktetnek szavai ritmusán. Ugyanazok az em­berek, akik azért a gazdasági válságért, mely farkasügetve húzódik körülöttünk, Bethlen Ist­ván grófot tették felelőssé, ma már látják, hogy nem egyes emberek irányítják a min­dennapok szelét. Az egész viláig egyetlen falu* Mindenütt egyformán törnek össze a régi exisztenciák. Ma te, holnap talán én esem össze. Egyikünk sem lehet biztos abban, hogy egy pipaszivásnyi idő múlva nem szakad-e be alatta a parlag. Akinek gyümölcse ma szü­retre érett, holnap fityfene futhat száraz ágaira... Igen: most már azok is láthatják mind­ezt, akik tiz esztendőn át szidták, támadták,, sárral dobálták Bethlen István grófot, és ma, a debreceni megnyilatkozás után ^kénytelenek tapsolni neki. Ázaz, hogy: lehet' hogy nem is kénytelenek, hanem csak azért tapsolnak, mert azt hiszik, hogy segítőtársíat találnak benne a ma uralkodó politika ellen... Ezek a gonosz kis lelkek precíziós mérlegen gusz­tálgatják most Bethlen minden szavát s mik­roszkopon vizsgálgatják, nem rejtettem jel azokban a szónok a Gömbös Gyulával való meghasonlás bacillusait... Irtózatos most ezeknek a kis sátánfattyak­inak az ő elkeseredésük. Mert hát Bethlen István az évtizedes barátság és a legtisztább politikai meggyőződés őszinte hangján jelen­tette ki Debrecenben, hogy teljes erejével tá­mogatja Gömbös Gyula politikáját. Nem bír­ják elviselni, hogy Bethlen István adatokkal támasztotta alá Gömbös Gyula eredményeinek igazolását. Fáj nekik, hogy Bethlen István ugyanazt a nemzeti egységet szorgalmazza a nemzet sorsdöntő óráiban, amit Gömbös Gyula hirdet. Talán holnap már a titkos választói­jogért sem lelkesednek, mert Bethlen István gróf ebben a kérdésben is elfogadta Gömböd Gyula álláspontját s hosszú politikai pályáján először tett hitvallást a nemzet érdekeivel har­móniában álló titkosság mellett. Bethlen István világosan kijelentette, hogy belpolitikai ambíciói nincsenek. Saját szavai szerint ő meg mindig megterhelve érzi magát azzal a tiz éves múlttal, melyet az idő azóta igazol. »Teljes meggyőződésstel állok a re­konstrukcióra hivatott férfiú mellett, —• mon­dotta — amit nem tennék, ha azt hinném, hogy a nemzetet rossz útra vezeti. Meggyőződér í sem, hogy a miniszterelnök úr egyéves műkö­désével a nemzet hálájára és elismerésére ér­demese Ezt a határozott kijelentését indokolta is. Elismerte, hogy Gömbös Gyuláinak sikerült új hitet és bizalmat önteni a nemzet lelkébe. Sikerült neki felkelteni a nemzet áldozatkész­ségét. A duló pártharcokat, melyek megbéní­tották a parlament működését, leszerelte és! olyan atmoszférát teremtett, mely a normális kormányzást lehetővé teszi. Az ő érdeme, hogy ma a magyar sajtó olyan tárgyilagosan ír a közügyekről, mint nagyon régen. Mintha még az osztályharcot is sikerült volna leszerelnie. Azok a politikusok, akik az örvöshálót a zavarosba szeretik meríteni, kapva-kaptak azon, hogy a sok elismerés után Bethlennek leg­alább a devizapolitikáról és a pengő értékelé­séről mondott megjegyzéseit élezzék ki úgy, hogy az ellentétnek tűnjön fel a két állam­férfiú között. Hétfő estére azonban ezek szá­mára is elkészült a hidegzuhany, mert akkorra Bethlen már kijelentette, hogy a valutapoli­tika hirtelen való megváltoztatása katasztro­fális lenne s azt még hos'szú ideig válto­zatlanul kell folytatni, mint ezidőszerint az egyetlen helyeset. A debreceni megnyilatkozás után minden jó magyar ember örömmel állapíthatja meg a két vezető államférfiú közötti harmóniát. S ha akad valaki, aki kételkedik abban, bizto­sak lehetünk, hogy az illető szívesen döntene le az oltárt, melynek neve: nemzeti egység. Pedig ha ez az oltár ledől, maga alá temet minden államot. A városok és községek szabályozása. A kereskedelemügyi miniszter törvényja­vaslat-tervezetet készített, amellyel szabályozni kívánja Budapest, valamint a többi város és község szabályozásának kérdését, a parcellá­zásokat, valamint az építési rendés'zetet. A törvénytervezetet elküldötték az érdekelt tör­vényhatóságoknak, testületeknek hozzászólás céljából és a kereskedelemügyi minisztérium­ban már meg is kezdődött a javaslat részletes! megvitatása. A törvénytervezet számos nagy­jelentőségű újítást tartalmaz. A törvény ha­tálya kiterjed az összes városokra, valamint az ötezernél nagyobb lakosú községekre és ezek valamennyien tartoznak a törvény életbelépté­től számított két éven belül elkészíteni egész területek általános szabályozási tervét, bel­területeik, úgyszintén az előreláthatólag öt éven belül beépítésre kerülő többi területeik részletes szabályozásának terveit. Azok a váro­sok és községek, amelyek már előzőleg készí­tettek általános és részletes szabályozási terve­ket, tartoznak e terveket az új törvénynek megfelelően átdolgozni. A szabályozási tervek készítéséinél figye­lemmel kell lenni a város vagy község terüle­teinek földtani, vízrajzi és éghajlati viszo­nyaira, a lakásszükségletre, a közegészségügy, a tűzbiztonság, az ipari termelés, az ősterme­lés, valamint a közforgalom követelményeire, műemlékeinek történelmi becsű helyeire, ter­mészeti kincseire, a tájék szépségére és saját­szerűségének megóvására, a városnak vagy községnek és a szomszédos helyiségeknek vár­ható fejlődésére és ezekkel már meglévő vagy várható kapcsolatukra. A szabályozási tervek készítésénél ki kell jelölni azokat a területé­ket, amelyek közterek, játszóterek létesítésére,, továbbá templomok és iskolák emelésének cél­jaira alkalmasak, gondoskodni kell arról, hogy a fennforgó vagy várható lakásszükség­let kielégítése érdekében házhelyek céljaira új utcák'tervezésével megfelelő telektömbök és területek jelöltessenek ki és hogy a közegész­ségügy követelményeinek meg nem felelő be­Mindennemü tüzelőanyagok megbízható és jutányos beszerzési forrása Rauscher és Bodó cégnél pápa, Győri'-úl 26. (Uradalmi fadepó.) — Telefon: 124.

Next

/
Oldalképek
Tartalom