Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-08-18 / 33. szám

öiskolai Könyvtár a. Helyben. MINDEN SZOMBATON. Szer. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 BDés. Telefon 131. gzám. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. A kormány reformtervei. Amint ismeretes, Gömbös Gyula régi terve, hogy időnként az ország más-más vi­dékein hivja össze tanácskozásra a kormány tagjait, hogy zavartalanul mélyedhessenek el ama nagy reformtervek tárgyalásában, ame­lyek a kormány programmjában szerepelnek s amelyek már a közel jövőben az ország­gyűlés napirendjén szerepelnek. A vidéki ta­nácskozások sorrendjét a békés és terméke­nyítő csendjéről olyan hires Pannonhalma nyi-. totta meg, hogy most három napon keresztül az a Bakonyban folytatódjék. A tanácskozásról hivatalos jelentést adtak ki, amely előre jelzi, hogy olyan alapvető munkálkodásról van "szó, amely gondos előkészítésre szorul, hogy az őszi parlamentnek anyagául szolgálhasson. Aki azonban a sorok közt is tud olvasni és érteni, az mindjárt tisztában is lehet a ba­konyi minisztertanács jelentőségével. Elég, ha csak a földmívelésügyi minisz­ter tárcájának a letárgyalt anyagára utalunk. Az erdőtörvény, a szőlő- és a borgazdasági törvény, a gazdasági cselédek felmondási és költözködési idejét szabályozó törvény, az Al­föld fásításáról szóló törvényeken kívül tár­gyalásra kerültek mindazok a kérdések is, amelyek a magyar agrártársadalom égető problémái s amelynek megoldását ennek a tár­sadalmi rétegnek életérdeke követeli. A pénz­ügyminiszter nemcsak az időszerű hitel- és adópolitikai kérdésekről tett itt jelentést, de egyben ama problémákat is ismertette, ame­lyek a gazdaadósságok rendezésének ügyével kapcsolatosak s amelyeket a felvett esetek kapcsán meg kell oldani. Mindezeket a mi­nisztertanácson megtárgyalták s a megteendő intézkedésekre a felhatalmazást rrfeg is adták. Ugyancsak nagy szerepet játszottak e tár­gyaló napokon a kereskedelemügyi miniszter előterjesztései is, amelyek hivatvák az ország általános közgazdasági helyzetét erősíteni s olyan erőforrásokat nyitni, amelyek lehetővé teszik, hogy a csonka ország anyagilag és gazdaságilag is a legszilárdabb pontjává vál­hassék a Duna-medencének. Mindez a szándék természetes, hiszen Gömbös Gyula kormányzati programmjának kezdettől fogva a gazdasági megerősödés volt az egyik legfontosabb pontja. Minden cselek­vése és intézkedése is ezt a célt szolgálta. Egy bizonytalan költségvetésű ország nem igen tud megbirkózni a reá tornyosuló fel­adatok nehézségeivel. A tavalyi gazdasági év mérlege fényes igazolásul szolgált erre*~a~tö­törekvésre, külkereskedelmi mérlegünkből el­tűnt a fenyegető hiány, amely évről-évre emel­kedő irányzatot mutatott és amelynek eltün­tetését az élet feltétele parancsolta. Sikerült. S hogy a tavalyi év sikeréhez az idén is le­het reményünk, azt a legújabban megjelent hivatalos statisztika adatai igazolják, amelyek az első évnegyed gazdasági eredményeiről számolnak be. E számadatok szerint az első ! évnegyedünk 17,600.000 P többlettel zárult, ami után reményünk lehet, hogy az év to­vábbi folyamán csak még kedvezőbbé válik ez az eredmény. Még inkább megerősítheti reménykedé­sünket, ha külkereskedelmi forgalmunk ada­tait vizsgáljuk az év január—júniusi viszony­latában, amikor is behozatalunk a tavalyi ér­tékkel szemben 144.3 millió pengőről 168.3 millió pengőre szökik ugyan, de ugyanekkor kivitelünk 159.4 millió pengőről 185.9 millió pengőre emelkedett. Mindezek a tételek közgazdasági életünk egészséges fejlődése mellett beszélnek. Kivi­telünk megfelelő emelkedése ama külkeres­kedelmi politika hitelét támasztja alá, ame­lyet Gömbös Gyula a római hármas egyez­ményben fektetett le s amely most már gya­korlatilag is igazolja az olasz-magyar-osztrák megegyezés gyakorlati értékét. A bakonyi mi­nisztertanács fontos kereskedelmi és mező­gazdasági reformtervei azt a célt szolgálják, hogy tovább erősítsék az ország közgazdasá­gát s a magyar dolgozó társadalomnak lehe­tővé tegyék nehéz munkájának megérdemelt gyümölcsöztetését és gazdasági boldogulását. Nem merült fel ezen a tanácskozáson egyet­len kérdés sem, mely ne azt a célt szolgálta volna s így csak minden magyar dolgozó élete megkönnyebbülését, jobbáválását remél­heti a bakonyi tanácskozástól. De a bakonyi minisztertanács idején az ellenzék is munká­ban volt. Egyesülten vonult fel Körmenden, hogy Sigray gróf beszámolójához szekundál­jon. Bakonyban a föld, búza, a kenyér kér­dése. Körmenden a királykérdés. De talán így is van rendjén. Az ellenzék a hangulattal, — a kormány a gyomorral foglalkozik. így aztán csak ki­bírhatja a szegény magyar nép a körmendi propagandát is. Balatoni kisriport. A pompás balatoni körút, — mely mel­lett elszégyelhetné magát a mi Fő-utcánk asz­faltja, — szinte csalja ki a motorból a kilo­métereket. Guszti barátom biztosan vezet, s az embernek kedve volna egyetlen megállás nélkül körülrohanni a Balatont, ha a balatoni vidék természeti szépsége és sok érdekessége itt-ott megállást nem parancsolna. Az út for­galmas, s hatalmas külföldi túrakocsik su­hannak el mellettünk — főkép osztrák, cseh és német rendszám-táblákkal. Úgylátszik — lassanként rájön a külföld, hogy ha hegyvidé­keink nem is versenyezhetnek Ausztria és Svájc híres helyeivel, a Balaton a maga 700 négyzetkilométeres felületével nemcsak Európa legnagyobb tava, de legremekebb fürdője is. Aki ismeri a régi Balatont, az jóleső érzéssel figyelheti, mint nő ki a Balaton szűk kis ru­hájából s öltözik európai mezbe. Mindenütt fejlődés, élet, a patinás helyek mellett mind több és több modern fürdőtelep létesül, s itt­ott még kicsillan a balatoni romantika. Első állomásunk Keszthely, a »Balaton fővárosa«. Balatonja végtelen tükrét szinte irigyen szeli ketté a tihanyi félsziget. Hatal­masan fejlődik ez az egyetlen balatoni város. Festetich herceg — balatoni partbirtokos — igen jól számított, aki a középosztály számára olcsó, új strandfürdőt létesített. Egyszerű, gyalulatlan deszkakabinok nőttek itt ki a föld­ből, s 20 fillérért kapunk kabinjegyet. A fürdő mellett kitűnő halászcsárda áll. A fürdő vize, strandja semmivel sem rosszabb a nagy strandénál, s ugyanabban a pompás Balaton­ban fürdünk. Júliusban nyílt meg s máris igen népes. Önkénytelenül is a mi Esterházy Ta­másunkra gondolok, aki hasonló üzleti érzék­kel nagyszerű dolgokat teremthetne Pápán, vagy a Bakonyban. Keszthelyről hatalmas bécsi autobuszok mennek Hévízre. Héviz már patinás, fémjel­zett hely a külföldiek előtt is. Minden hotel, panzió és magánlakás megtelt, ennélfogva — mikor az árak európaszerte morzsolódtak le­felé — itt az árak felszöktek. Fürdőélet szem­pontjából örvendetes jelenség, de sok beteg ember csalódottan jött vissza: drága, nem birja pénzzel. A somogyi part ismert nagy fürdőtelepein megyünk keresztül. Az igazi fejlődést ez az oldal mutatja. Érthető, ez az oldal képviseli­típusosán a Balaton értékeit. A Balaton fek­vése ugyanis Ausztria, Svájc és Itália csodás tavaival nem versenyezhet, de fürdőélet szem­pontjából hasonlíthatatlanul értékesebb. Azok­nak a hires tavaknak hideg vizével, kavicsos fenekével, kedvezőtlen partjával szemben a Balatont vizének melegsége, partjának remek fövenye, puha, homokos talaja a fürdők ideál­jává avatja. E déli partot valóságos villaerdő övezi. Máról-holnapra gombamódra nőtt ki a parton az a sok bájos villa, kicsi, nagy ve­gyesen, amelyek a partot olyan színessé te­szik, s melyek a Balaton vidékét a kőkorszak cölöptelepeire emlékeztetik. Ezek a kis villák, egy-egy darab magánfürdővel, nyújtanak iga­zán üdülést a zajos fürdőtelepekkel szemben, csendjük, nyugalmuk értéke megfizethetetlen. Zamárdiban. kötünk ki egy ilyen kis vil­lában, ahol igen szives vendéglátó család vár bennünket. A villa közel van a műúthoz, bár a kert bejáratához kacskaringós útvesztő vezet. Ha vendéget várnak, a müűtat lesik, s oda integetnek: — Hopp, itt lakunk! Polycsi, a házikisasszony meglepődik, hogy az útvesztőben is megtaláltuk az utat a bejárathoz. Ö — mondja — a műút felől lesett bennünket. — Na, ugyan szépen lesett ránk, állapítom meg hamarosan, hiszen érke­zésünkkor nem is a műút felé, hanem a ház balatoni oldalának árnyékában — sütkérezett. Polycsi szabadkozik, de megnyugtatjuk, csak viccelünk. Az idő kitűnő, az ég derült, hamarosan trikóba könnyülünk. Az égbolt azonban köz­ben elborul, percek múlva fodrozik a Balaton, majd dörög, villámlik. De nem ijedünk meg holmi kis balatoni vihartól. Vigan ereszkedünk a tóba. Közben jéghideg eső szakad ránk, a levegő olyan hűvös lesz, hogy még az ujjun­kat sem merjük a vizből kidugni. A Balaton mindjobban hullámzik, a tihanyi monostor már nem is látszik. Olyan sűrű az eső, oly sötét­ség ereszkedik ránk, hogy egymást 30—40 méternyire sem látjuk már. Vijjognak a sirá­lyok, a vadrucák, s a »hullámfürdő«-ben, melyért nem fizetünk kemény pengőket, elrin­gatóznánk akár estig. A zápor eláll, a felhő fölszakad, lassanként kibontakoznak a tihanyi tornyok, s egy óra sem telik belé, ismét nap­fürdőzünk. Mesélnek a vidéken egy öreg bácsiról, akit úgylátszik Eötvös Károly felejtett itt az utókornak. Nyolcvan esztendő körüli az atyafi, aki életében még nem volt messzebb Szántód­nál, s bevallása szerint még sohasem fürdött a Balatonban. — Mirevaló is lenne az, — mondaná Eötvös — úgyis megfürödhetne akármelyik percben, ha akarna. A legélénkebb életet nfegis Siófokon ta­láljuk. Talán itt a legtöbb külföldi nyaraló! Hiába, gondozott, gyönyörű parkja, sétányai, rózsalugasa, legjobb fövenyü strandja mint méz a legyeket, csalja ide az embereket. Irá­nyítója a balatoni divatnak, mulatóközpontja a környéki fürdőknek, s európai értelemben is pompás fürdőhely. A fürdő minden szórakoz­tató eszközét kipróbáljuk, jól érezzük magun­kat és így nemcsak a vízben fürdünk nyakig. Az egész Balatonon, de különösen itt Siófo­kon olyan luxus van, jólétnek, jókedvnek ta­nuja minden, hogy az ember a világ legbol­dogabb országának hiszi a magyar földet. Igaz, hogy az emberek egész évben azért nyögnek, görnyednek, hogy pár hét alatt aztán mindenről, gondról, nyomorúságról megfeled­kezzenek. S jól is van ez így. És nem is olyan túldrága az élet. A strandon 1.80—2 pengőért jó ebédet kap az ember. Szántódra, a komphoz megyünkt, s a kom­pon átkelünk Tihanyba. Amint a faluba fel­jutunk, s az ősi bencés apátság elé kanyaro­dunk, a falusi gyermekek rohannak meg ben-

Next

/
Oldalképek
Tartalom