Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-06-30 / 26. szám

Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Helyben. R

ef. Főiskola. i^íK MINDEN S Z O M B A T O N . Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 Hüér. Telefon 131. ez áru. Laptulajdonos főszerkesztő: Dr. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Húsz esztendő, vérnek, gyásznak és gyötrelemnek húsz esztendeje, tellett el azóta, hogy orgyilkos kezéből kirepült a bomba, hogy eldördültek azok a revolverlövések, amelyek az osztrák-magyar monarchia, amit akkor hiú elvakultságunkban röviden, de nagy betűvel Monarchiának szoktunk nevezni, amelyek ennek a hatalmas birodalomnajk trónörökösét hűséges hitvesével együtt megölték. Húsz esztendeje, immár húsz esztendeje annak a vasárnapnak, mely milliók erében megfagyasztotta a vért, millióknak elállította a lélekzetétl abban a végzetes sejtelemben: ebből háború lesz! Háború, igen, ezt jól sejtette minden iszonyattól összeszorult szív, de gondoltunk akkor olyan retorziós hadjáratra, amely némi dicső tusakodás után megszilárdítani lesz hivatott azt a mi bizonyos balkáni missziónkat, amelynek kiépítésén diplomatáink jobb ügyhöz méltó buzgalommal egy emberöltő óta fáradoztak. Ki tudta akkor, hogy azok az összeesküvő diákkezekből kipattant revolverlövések egy egész világ hadbavonulásának nyitnak utat s hogy az az egész hadbavonult világ mind a mi megsemmisítésünkre szövetkezik. Vájjon az az agg uralkodó, vájjon azok, akik az ő ajkán »népeihez« szólottak, csakugyan »megjfontolt« és >:meggondolt-e« mindent, vájjon belátott-e abba a titkos műhelybe, amely hihetetlen agyafúrtsággal gyártotta meg számunkra azt a kelepcét, amelyből többé nem volt aztán szabadulás. Nem állítjuk az ellenkezőjét, nincs kizárva, hogy valóban abban a megfontolásban és meggondolásban üzentük meg a hadat Szerbiának, hogy készek Vagyunk — ha kell — az egész világgal hadbaszállni, mert ha magunktól nem tesszük ezt, akkor kényszerítenek bennünket reá, akkor ha nem mosff, hát valamivel utóbb, megkezdik ők, És mégis és mégis abban a nemzetek és népek sorsát eldöntő koronatanácsban, mégis volt egy férfiú, aki várni lakart, aki nem kívánta, aki a végsőkig ellenezte a véres leszámolást. Vájjon mi történt volna, ha az ő szavára hallgattunk volna akkor? Vájjon nem történhetett volna-e meg, hogy akkor a húsz év előtti szerajevói merényletre, nem mint megsemmisülésünk kezdetére, hanem csupán a »fekete kéz« egy borzalmas gaztettére emlékezhetnénk vissza? Vájjon mi lett volna, ha az ulti'ma ratiót, a végső eszközt akkor mégis elkerültük volna? Ne kérdjük a titkot! Változtatni ma már úgy sem lehet. Majd ha a történet kereke újból fordul egyet, akkor hozhat csupán újabb változást az, újabb — egyedül saját nemzeti érdekeinket néző — megfontolás, meggondolás és bölcs elhatározás. A gabona kedvezőbb értékesítése. (my.) A mezőgazdaság világválságát tudvalevőleg a búzakrizis indítojtta el. Ennek a búzakrizisnek szülőoka a tengerentúli államok termőterületének hirtelen megnövekedése volt, amely egybeesett a kenyérfogyasztásnak világszerte jelentkező csökkenésével. Észak- és Délamerika s Ausztrália évről-évre mind nagyobb területeket állítottak be a gabonatermelésbe és a gépüzem rohamos fejlesztésével termelési költségeiket olyan alacsony színvonalra szorították le, hogy olcsó búzájukkal az európai agrárállamok a versenyt nem tudták felvenni. Ehhez járult még az, hogy Európában a búzavásárló államok is hirtelen áttértek az önellátásra, vagyis a gabonatermelés fokozására, úgy, hogy csaknem valamennyi előbbi importország jó termés idejében exportállammá fejlődött. A dunai államok speciális búzaváltságát Európa autarchikus búzapolitikája még csak fokozta. Hiába ismerték fel a világ államai a gazdasági válság főokáúl a búzakrizist, hasztalanul iparkodtak nemzetközi megállapodásokkal — amelyek főleg a vetőterület korlátozására irányultak — a búzatermelést a krízisből kivezetni: ez a törekvésük nemzetközi összefogással sem vezetett sikerre. Magyarország gazdasági boldogulása a búza sorsától függ. Mi nem várhattuk be> amig a világkonferenciák megoldják a búzakérdést, hanem a magunk erejéből hozzá kellett látnunk e nehéz feladat legyűréséhez. A kormány minden erejét erre a célra összpontosította. Minthogy búzából mindig, még a legrosszabb termés idején is exportfelesleigünk van, a legfőbb feladat az volt, hogy ennek elhelyezését biztosítsuk, mert hisz csakis ez esetben tudjuk függetleníteni a belföldi búzaárat a világpiaci alacsony árszínvonaltól. Már a mult esztendőben több külföldi viszonylatban kompenzációs megállapodásokkal rést tudtunk ütni a külföld elzárkózásának falain a magyar búzakivitel számára, aminek eredménye az volt, hogy rendkívül nagy mult évi búzatermésünkből a most lezárult gazdasági évben több, mint hét millió métermázsát tudtunk exportálni. Sajnos, az alacsony világpiaci árak mellett ez az export csak igen nyomott árszínvonal mellett volt lebonyolítható. Feltétlenül szükségessé vált tehát, hogy a kormány a külkereskedelmi megállapodásokkal megfelelőbb árat is biztosítson a magyar exportbúzának.( Ez tudvalevőleg teljesen sikerült a római egyezményben Ausztriával és Olaszországgal, a német kereskedelmi pótegyezményben pedig Németországgal kapcsolatban. Ezenkívül Svájcot is sikerült állandó búzavásárlónkul megszerezni. Ezekkel a megállapodásokkal a világpiaci árat jóval meghaladó árakat tudtunk elérni és ennek hatása alatt a belföldi gabonaárak már egy fél év óta lassú, fokozaÁtos, de állandó emelkedésben vannak. Az áremelkedéssel lehetővé vált a bolettareindszer megszüntetése, mert a belföldi árak ma már olyan magasak, hogy a bolettasegély nélkül' is megszűntek a termelőre nézve veszteségesek lenni. De a kormány a boletta megszüntetésével egyidejűleg olyan gabonaértékesítési rendszerre tért át, amely az egész gazdasági évre biztosítja áz új termésnek a hasznothajtó gabonaárakat. Ezt akként oldotta meg, hogy már a termés betakarítása után a gabonaforgalom a kormány által állomásonként megállapított minimális árak alapján fog lebonyolódni. Minden községben a községházánál kifüggesztik a legközelebbi vasútállomásra megállapított minimális gabonaárakat, amely ár mellett a gazdától a létesített kereskedelmi szervezet köteles átvenni a felkínált gabonát. A gazdának tehát módjában áll belátása szerint vagy a termés után gabonáját megfelelő áron értékesíteni — ha erre már most szüksége lesz —, vagy pedig kivárhatja azt az időpontot, amikorrá a gabonaárak még] kedvezőbben fognak alakulni. Ezúttal a várakozás a gazdára nem jelent kockázatot, mert a gazdasági év elején megállapított minimális áraknál kisebb ár később sem lesz, viszont nyugodtan bevárhatja a gabonaárak esetleges későbbi emelkedését. Az értékesítés eddigi nehézségeit sikerült tehát a külkereskedelmi szerződésekkel kiküszöbölni, a veszteséges árak veszedelmét pedig az új értékesítési renddel elhárítani. — Jóváhagyott 50%-os pótadó. Értesülésünk szerint a belügyminisztérium városunk 1934. évi költségvetését jóváhagyta, s amint azt a vármegyétől visszakapjuk, azonnal életbelép. A költségvetés tudvalevőleg 50%-os pótadót irányoz elő. — A zirci apát kitüntetései. Werner Adolf zirci apátot abból az alkalomból, hogy apátságának tizedik évfordulóját betöltötte, XI. Pius pápa a „cappa magna" adományozásával tüntette ki. Ugyanezen alkalomból Horthy Miklós kormányzó az apátot „teljes" elismerésének nyilvánításával tüntette ki. A teljes elismerésről szóló díszjelvényt a kultuszminiszter megbízásából dr. Kenessey Pongrác főispán szerdán nyújtotta át Zircen a jubiláns főpapnak. — A városok vámszedése. A kereskedelmi miniszter a városok vámszedési jogát egy évre meghosszabbította ugyan, de kívánja, hogy a vámok a leszállott terményáraknak megfelelőleg mérsékeltessenek. — Ez a kívánság a mai viszonyok között teljesen jogosult, városunk képviselőtestülete már régebben is foglalkozott a vámmérséklés gondolatával, ami a forgalom némi emelkedését is jelenthetné. Valószínű, hogy az ügy legközelebb ismét megvitatás alá kerül s akkor sikerülni fog a falusi lakosság és a város érdekeit összeegyeztetni. — Egyházmegyei zsinat. Egyházmegyei zsinat volt a hét folyamán Veszprémben, mely 25-én a püspöki székesegyházban celebrált főpapi szentmisével s az utána a zsinati tagok által letett hitvallással vette kezdetét. A következő napok tárgyalási anyagát az utolsó tiz év alatt felgyülemlett lelkigondozási, hitbuzgalmi és adminisztratív ügyek tárgyalása vette igénybe. A zsinat csütörtökön nyert befejezést, amely alkalomból pénteken, Péter-Pál napján az egész egyházmegye területén hálaadó szentmiséket mondtak. A veszprémi egyházmegyei zsinaton a pápai esperesi kerületet Szentgyörgyi Ignác esperes és Németh József c. apát, pápai plébános képviselték. — Nagy Gabriella ünneplése. Hogy már a több izben ismertetett ünneplés az ünnepelt kiváló egyéniségéhez, méltó keretek között mozoghasson, elhatároztuk, hogy ma, 30-án este fél órai kezdettel az áll. polg. iskola tornatermében társas összejövetelt rendezünk, miért is felkérjük ünnepeltünk jóbarátait, hogy jöjjenek el azon esetben is, ha az idő rövidsége miatt e célra kibocsátott ív nem jutott volna el mindenhova, hogy bensőséges ünnepünket minél impozánsabbá tegyük. A rendezőség. Az arcképleleplezési ünnepély maga délután 5 órakor lesz. ma, szombaton este 9 órakor.