Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-06-09 / 23. szám

Aki megfontolja, az BÚTORT Lőwy-nél vesz Győr, Gr. Tisza I. tér 5. * — Hát az attól függ kérem, hogy hogyan bírja az emberfia szusszal. Az iparkodással íiem lenne baj. Egy öl fáért pengő húszat fizetnek. — Ha jól megy, két ölt megvágunk. De kérem az nehéz munka. Az a kutya fa igazán »öl«-fa. Öli az embert. Keserűen mosolyodik el. — Na — mondom — de legalább ebből nem kell adót meg házbért fizetniök. — Az a baj kérem, hogy itt lakunk és otthon mégis fizetjük az adót, meg a házbért. S az asszonynak meg a gyereknek is élni kell. — Hát maga nős ember? — Azok vagyunk mi itt, egy hiján, mindannyian. — És maguk hova valók? — Messziről jöttünk, Hont megyéből. Meglepődöm, hogy ilyen messziről jöttek ide, de fölvilágosítanak, hogy otthon meg éppen semmi keresetük nincsen, azért kényszerülnek Dunántúlra jönni. De örülnek a kis kenyérnek, nehéz kenyérnek, a baj csak a.z\ hogy csak hat hétig dolgozhatnak, s aztán mehetnek vissza. Akinek aztán jól ment, az ötvenhatvan pengőt is hazavisz. Megkínálom őket szivarral és búcsút veszek. Kapaszkodom tovább, s az a frisfe le«vegő, a fáknak az a pompás illata, amely ezeknek az embereknek vérét szívja, kesernyéssé teszi a szám ízét. Úgy látszik, nem lehet az embernek büntetlenül élveznie a természet örömeit sem. Később az erdő zsongása, s a hegy tüdőtágító meredeke feledteti, velem a megsoványult arcokat. A fenyvesben megbújó bájos vadászlak mellett visz utam, majd nekirugaszkodom az utolsó kaptatónak. Élénken dolgozó szívvel érem el a Kőrishegy csúcsát, melynek kilátójáról pompás a kilátás: Pápa kőtörnege ragyog a napfényben, a pannonhalmi monostor falai, Zirc tornyai, a Balaton villogó tükre, a Somló s a Ság kúpja integetnek, s alul az óriási zöld hegykoszorú. Alig tudok megválni a képtől. Leheverészem egy fa alá. Élvezem a míagányt, a csendet, s mivel korán keltem, hamar el is nyom at álom. Köszöntésre ébredek föl. Barátságos külsejű erdőőr áll előttem. Szabadkozik, hogy megzavarta álmomat, de csak a belépési engedélyt kéri. Úgy teszek, mint aki meglepődik, hogy ilyen is van a világon, pedig tudom, hogy az Öregbakony vidéke Esterházy gróf magántulajdona, aki az erdeit nem turisták számára tartja. Humorral próbálom elütni a dolgot: — Nekem újságírói szabadjegyem van. Az erdőőr mosolyog, de hát ő is csak alkalmazott, akinek utasítás szerint kell eljárnia. Persze nem csinál kázust, látja, hogy nem orvvadásszal, sem erdő pusztítóval via|nj dolga, hanem békés turistával. — Hát most már itt vagyok, amit visszacsinálni nem lehet. De remélem, kilépési engedély nem szükséges. Mosolyog és magamra hagy. Elindulok Bakonybél felé. A Bakonynak különös Varázst ez a vadság, elhagyatottság ad. Itt nincsenek menedékházak, épített utak, útjelzések (itt a Kárpát Egyesület pápai Bakony-Osztálya végez úttörő munkát). De azért Savanyú Jóskák, meg Sobrik sem állják útját az embernek, s a Podmaniczky lovagok sem garázdálkodnak már. Igaz ugyan, hogy ezek sem bántották a szegény utasokat, s a jómídulátú turistákat ma is nyugodtan bebocsáthatnák a tilos erdőkbe. De hát nálunk a természeti kincseket elzárják a Bakonyban, ahelyett, hogy beszerveznék az idegenforgalomba. A nyaralóknak, turistáknak így nagyszerű szépségeket nyújthatnának, a tulajdonosok meg nagy hasznot vághatnának zsebre. így van ez Bakonybéllel is, hova másfél órai gyönyörű séta után érek. A Bakonynak alig van szebb fekvésű helye s Lillafüreddel is vetekedik, olyan pompás a fekvése a völgykatlanba ágyazott s erdőktől körülölelt falunak. Ennek a csodás helynek lakói egyszerű és szegény emberek, magyarok, s hogy valaha tótok voltak, azt csak néhány tót családinév | mutatja. Szerszámfakészítők, favágók, szénégel tők és törpebirtokosok. Híressé a 900 éves I bencés apátsága tette, mely a XII—XIII. században nevességében Pannonhalma után következett. Ma azonban XVIII. századbeli épülete meglehetősen üres, apátja, s egy-két szerzetes lakja. Külföldi, különösen svájci szerzetesek kolostoruk üres részeit panzióvá, vidéküket nyaralóteleppé tették, ami igen szép jövödelmet nyújt nekik. De amit itt sem a bencések, sem az Esterházy grófok nem próbáltak megtenni, megtette ez a falu maga. Remek strandfürdőt épített, — melyet PéterPálkor nyitnak meg ünnepélyesen — s ha a közlekedést is megoldják, hamarosan híressé lesz ez a hegy lábánál, a Qerence csodás völgyének torkában fekvő strandfürdő. A falu a fürdővendégek és nyaralók fogadására is berendezkedett. Szomorú, de egyben örvendetes, hogy ez a falu — melyhez hasonló helyek külföldön világnyaralók — az Úr 1934. esztendejében úttörő munkát végez a Bakony természeti kincseinek propagálására. Este felé válok meg Bakonybéltől, s a Gerence erdős-sziklás hegyek közt kanyargó remek völgyében felejthetetlen út a kétórás séta. Bakonykoppányba érve rámsötétedik. A falukorcsma udvarán összetalálkozom embereimmel: a favágókkal. Májusi mulatság van, mulat a fiatalság, de ők nem vegyülnek a falusi legények közé, megbújnak a sarokban, fáradt pillantásokkal nézik a táncolókat, s közben távoli feleségeikre, gyermekeikre gondolnak. Ők Hont megyeiek, s tudják mi a Bakony. A- pápaiak Tiem ismerik. Horváth Elek. A földreform utóbajai. — Felhívás a ki nem elégített megváltást szenvedőkhöz. — A pénzügyi kormány az ősz folyamán készíti el azt a rendeletet, amellyel a földreform sorájn megváltott földterületek árkiegyenlítésének kérdésében végleges helyzetet kíván teremteni. Ebből az alkalomból szükségesnek látjuk, hogy a megváltást szenvedett birtokosokat bizonyos adatok közlésére kérjük fel, amelyek különösen azt a körülményt igyekeznek felderíteni, hogy kik nem jutottak egyáltalán hozzá a kielégítéshez vagy annak nagyobb részéhez, továbbá, hogy esetenként a 3200. sz, rendelet értelmében megállapított új megváltási ár összege mennyivel haladja meg a LÉBOSz által ugyané rendelet alapján visszatartható vételárhátralékot. A földhözjuttatottak a gazdasági válság miatt fizetési nehézségekkel küzdenek és jobb földárak idején vállalt kötelezettségeiknek nem tudnak eleget tenni és dacára, hogy a fizetés feltételei lényegesen enyhültek, mégis a fizetések további csökkenésére lehetünk elkészülve. Ennek folytán előreláthatólag a LÉBOSz-nak, mint egyszerű inkasszáló és fizető szervnek | nem fog elegendő anyagi erő rendelkezésére állani, tehát az államnak kell gondoskodnia arról, hogy a törvény erejével vállalt fizetésekben ne történjen fennakadás, mert a földet végül is az állam váltotta meg teljes kártérítést igérő törvény alapján. Felkérjük tehát a megváltást szenvedőket, szíveskedjenek saját érdekükben a legsürgősebben tudomásunkra hozni a következő adatokat azon célból, hogy mi azokat az OMGE-hez továbbíthassuk, hogy ezen fontos kérdés végleges rendezése alkalmával az OMGE pozitív adatok birtokában eredményesen védhesse meg a megváltást szenvedők ér; dekeit. 1. a) Milyen nagy volt a megváltott földterület? b) Mi volt a megváltott föld vételára? c) Mennyi a még esedékes hátralék? 2. a) A 3200. sz. rendelet alapján milyen földterületre nézve történt árleszállítás? b) Milyen összeget tesz ki a régi és új árak közötti különbözet? c) Milyen összegre rug az árleszállításból eredő az a különbözet, amely a LÉBOSz által visszatartható vételárrészletet meghaladja? Az adatok esetleges észrevételekkl együtt a Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület (Veszprém, vármegyeháza II/9) címre küldendők. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hirek. Dr. Balogh Jenő v. b. t. t., dr. Darányi Kálmán államtitkár, Meggyasszay Vince, Szűcs József, Jakab Áron, Lőke Károly, Fülöp József esperesek, Csajághy Károly törvényszéki elnök, dr. Matolcsy Sándor kormányfőtanácsos a főiskolai ülések alkalmából e héten városunkban tartózkodtak. — Dr. Kenessey Pongrác főispán e hó 6-án hivatalos ügyekben Pápán időzött. — A főiskolai igazgató-tanács ülése. A pápai ref. főiskola és nőnevelő-intézet igazgatótanácsa e hó 6-án a püspöki székház fogadótermében Vargha Kálmán egyházi és dr. Darányi Kálmán világi gondnokok együttes elnöklésével időszaki ülést tartott. Az ülésen mindenekelőtt dr. Darányi Kálmán őszinte örömmel üdvözölte a tanácskozáson megjelent dr. Antal Géza püspököt és dr. Balogh Jenő főgondnokot, utóbbinak 70. születésnapja alkalmából is kifejezve az igazgatótanács szerencsekivánatait. Dr. Tóth Endre tett ezután jelentést a theol. akadémia folyóügyeiről. Kiemelendőnek tartjuk ebből azt a jelentős irodalmi munkásságot, amit a tudós tanári kar theol. kézikönyvek kiadásával fejt ki. Fejes Zsigmond gimn. igazgató jelentésével kapcsolatban az ig.tanács a nyugdíjazás folytán megüresedő történetföldrajz szakos rendes tanári állásra 15 pályázó közül dr. Soós Adorján karcagi tanárt jelölte. Bejelentette az igazgató, hogy dr. Kis Gábor könyvkereskedő néhai édesapja Kis Tivadar emlékére 1000 P-s tanulmányi alapítványt tesz, amit hálás köszönettel fogadtak. Ugyanekkora alapítványt tesz dr. Kis Gábor a nőnevelő-intézet tanulói részére is. A nőnevelő-intézeti ügyek tárgyalása során a magyar-német szakos tanítónőképző-intézeti tanári állásra az igazgató-tanács négy pályázó közül rendes tanárnak Horváth Endre pápai ref. gimn. tanárt jelölte. Az intézet vezetésére — a jelenlegi igazgató szept. l-jével bekövetkező nyugalombavonulása esetére — Kutassy Mária internátusi felügyelőnő, h. igazgatónak adott az igazgató-tanács időhöz nem kötött igazgatói megbízatást. — Az igazgató-tanács után a kerületi elnökség vezetésével összeült tanárválasztó-bizottság dr. Soós Adorjánt a gimnáziumhoz rendes tanárnak megválasztotta, a tanítónőképző-intézeti tanári állás tekintetében a bizottság nem élt választási jogával, hanem ezt a szept. 25-ikére összehívandó egyházkerületi közgyűlésre bízta. — Alispáni hivatalvizsgálat. Dr. Horváth Lajos alispán dr. Keness(ey Zoltán tb. főijegyző, Jeszenszky Antal f őszem ve vő és Pelczer Aladár számvevő kísérletében a hét egész folyamán városunkban tartózkodott, s előbb a városházán, azután a főszolgabiróságon hivatalvizsgálatot tartott. — Sarudy Ottó emléktáblájának felavatása. Kegyeletes ünnep színhelye volt múlt vasárnap délben a helybeli alsóvárosi temető, ahol a Harmos-család kriptája előtt fővárosi, vidéki és helybeli tanító- és tanítónőképzőintézetek tanári küldöttségei, Sarudy Ottó volt tanítványai és sok helybeli tisztelője gyűltek össze, hogy a kiváló pedagógusnak kripta-falában elhelyezett emléktábláját felavassa. A család részéről jelen voltak: Sarudy Ottó özvegye született Harmos Zolna, fia dr. Sarudy Elemér fővárosi orvos, egyetemi tanársegéd, testvérbátyja Sarudy György ny. pápai gimnáziumi tanár feleségével és Molnár Lajosné született Harmos Blanka. Az ünnepet az állami tanítóképző-intézet énekkara nyitotta meg a Magyar Hiszekegy eléneklésével. A felavató beszédet dr. Kiss József fővárosi tanítónőképző-intézeti igazgató, a Magyar Tanítóképző szerkesztője, a pedagógiai irodalom neves munkása tartotta. Emlékbeszédében, melynek költői és szónoki szépségei meghatották és elragadták a hallgatóságot, a tanítvány belsőséges hálája és a