Pápai Hírlap – XXXI. évfolyam – 1934.

1934-04-28 / 17. szám

helyben. HIRLAP ÍNDEIN SZOMBATON. Eiöfizeté ^ "negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefon 131. szára. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. Vége van annak az időnek, amikor az embereket orruknál fogva lehetett vezetni. Be­bizonyosodott ez a francia külügyminiszter nagy garral beharangozott lengyelországi látogatása esetében is. A régi ió barátot, a régi szövetsé­gest megillető minden tiszteletet megadtak neki, biztosították őt, hogy ez a barátság ma is fenn­áll, mindent elfogadtak (többi között a nép­szövetségi tagságot is), amit a hatalmas francia barát felajánlott, s csak éppen három dologban nem paríroztak neki. Ez a három pedig volt: 1. a Németországhoz, 2. a Csehországhoz, 3. a revízió kérdéséhez való viszonyuk. Hogy azután ez a három éppen a legfontosabb lett volna Barthou úr szempontjából, azzal a lengyelek nem sokat látszottak törődni. Ebben a mi szem­pontunkból örvendetes eredményben, bár nem bizzuk el magunkat, mégis remélni merjük, hogy az a bizonyos népszövetségi tagság, amivel a franciák a lengyeleket lekenyerezni akarták, ne­künk magyaroknak soha ártalmunkra nem lesz, sőt ellenkezőleg, remélni merjük, hogy a mult század 30-as és 40-es éveinek dicső hagyo­mányai fognak életre kelni, s életre kelnek azok a még régebbiek is, amikor hazánk adott nagy uralkodókat Lengyelországnak. Barthou látoga­tása a közös magyar-lengyel határ ügyét fel­tétlenül előbbre vitte egy jelentős lépéssel. Nem hisszük, hogy erre az eshetőségre gondolt volna a francia diplomata, mikor nagy térítő útjára elindult. Parkosítás és a kereskedelem. A Pápai Hirlap mult számának közgyűlési tudósításában olvastam, hogy a közgyűlésben interpelláció hangzott el a parkosítás dolgában, figyelmébe ajánlván a polgármesternek, hogy a parkosítás valamiképen ne történjék .a for­galom, az érdekelt kereskedők és iparosok, illetőleg a piacra fogatokkal bejövő vidéki kö­zönség rovására. Ámbár — olvasom — a polgármester úr az interpellációra megnyugtató választ adott, mégis úgy érzem, a témával foglalkoznom kell itt a nyilvánosság előtt is, mert az városunk keres­kedőit olyan közelről érdekli, hogy nem tér­hetünk felette csak úgy könnyedén napirendre. Köztudott dolog, hogy a kereskedelem — mondhatjuk az ipar is — ma olyan beteg, léte annyira hajszálon függ, hogy féltékenyen kell mindenkinek őrködni felette, aki a keres­kedelem nagy nemzetgazdasági jelentőségét méltányolni tudja. Minden akadály, amelyet Költözködök és építtetők figyelmébe! Villanyszerelést, vagy szerelési át­alakítást kedvezően vállalok. Minden izlést kielégítő rádiók, csillárok, ámpolnák, éjjeli lámpák, villanyégök nagy választékban. Megunt rádiójáért magas árat fize­tek, ha nálam ujat vesz. Női, férfi és fiukerékpárok nagy raktára. Jó munka ! Jó anyagok! Olcsó árak és részletfizetési kedvezmények Tekintse meg raktáramat minden vételkötele­zettség nélkül. SUGÁR ÁR PÁD Pápa, Kossuth Lajos u. 16. Telefon 217. elébe állítunk, még aggasztóbbá teszi helyzetét és elviselhetetlenebbé a sorsát. A parkosítás végrehajtásánál is óvakodni kell tehát, hogy az a kereskedelmi érdekeket ne érintse, ne érintse oly módon, hogy el­vonja tőle megszokott vásárló közönségét. Amig a parkosítás a gyalogjárdák szélein történik, addig az ellen nem lehet senkinek kifogása; sőt! csak örömmel fogadhatjuk; ám nem sza­bad a vidéki közönség táborozásául szolgáló tereket oly mértékben parkosítani, hogy a miatt a vidéki fogatok régi, szinte tradicionális he­lyükről kiszoruljanak és másutt legyenek kény­telenek tanyájukat felütni. A tereket megszálló közönség — akár vásárt tart ott, akár csak fogatai számára megálló helyül használja — egyúttal a környékbeli kereskedőknek állandó vevője, amelyre mindenkor biztosan számíthat­nak. Már most ha a vidéki közönséget meg­szokott helyéről kiszorítjuk, ugyanakkor elvesztik őket — mint vevőket — a környékbeli keres­kedők, s pótolni őket nem tudván, a biztos tönkremenés vár reájuk. Kereskedői körökben különösen aggodal­mat kelt, hogy — állítólag — a Kis-tér és a Fő-tér parkosítása is tervbe van véve. Ha ez megtörténne — amit nem hihetek — a Kis­téri és a Fő-téri kereskedők szedhetik sátor­fájukat és állhatnak egy házzal odább, mert a vásári közönségnek onnan való kiszorításával életlehetőségeiket vágnák el. Szó sincs róla, a vásárosok zűrzavaros tömege tereinken nem valami poétikus látvány, meglehetős piszkot is hagynak hátra maguk után az bizonyos, — ennél sokkal kellemeseb­bek a szemnek, a léleknek a parkocskák jól ápolt virágágyaikkal, ám a legszebb virágágy­nál mégis csak többet ér egy darab kenyér, amely ma olyan vékonyan jut mindenkinek, hogy elvenni belőle egy falatot sem szabad. Ezt a vékony kenyeret féltik a parkosítás túlhajtásától a kereskedők, amit meg kell ér­tenie mindenkinek. Előbbre való az élet, mint a dekoráció. Ezt tartsuk szem előtt, amikor nagyforgalmu tereinket parkosítani akarjuk. De ne feledkezzünk meg a vidéki közön­ségről sem, amely a — tán sehol másutt nem fizetett — magas vámdíjakkal jogot szerzett arra, hogy fogatával valahol nyugodtan meg­állhasson, amig a városban dolgait végzi. — „Erre valók a beszálló-vendéglők", mondhatná valaki. Igen ám, de az ezekbe való beszállás pénzbe kerül, ami most a falusi emberek leg­többjénél nincs. A tereken megálló fogatok piszkot csinálnak, az igaz, amely nem illik egy modern város keretébe, de ezt a piszkot el lehet tisztogatni és el is kell tisztogatni azonnal a vásár megszűnte után. Utóvégre vidéki város j vagyunk, itt bonyolódik le nagy környék for­galma, ezzel számolnunk kell — annyival is inkább, mert a vidéki forgalom, amely — saj­nos — az utóbbi években meglehetősen meg­csappant, aminek tán várospolitikánk is az oka, — a kereskedelem és ipar vérkeringése, amely minél élénkebben lüktet, annál virágzóbb életet teremt. Ismételten hangsúlyozom tehát, s ezzel zárom is soraimat, hogy a parkosításnál igen nagy körültekintéssel járjunk el, nehogy amikor építünk, ugyanakkor exisztenciákat döntsünk romba. Egy pápai polgár. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Dr. Antal Géza püspök, aki több hetet Budapesten kúrájának szentelt, vasárnap este visszaérkezett városunkba. A köz­szeretetben álló főpásztornak, mint arról sok látogatója örömmel szerzett meggyőződést, a kúra nagyon jót tett, úgy hogy ismét a meg­szokott friss tetterővel intézheti sokoldalú fontos teendőit. — Vármegyénk a Tisza-szobor lelep­lezésén. Tisza István gróf, budapesti szobrá­nak leleplezésén Veszprém vármegye törvény­hatósága küldöttséggel képviseltette magát. Dr. Kenessey Pongrác főispán és dr. Horváth Lajos alispán vezetésével tagjai voltak a küldöttség­nek : Barcza Dezső, dr. Iklódy-Szabó János, dr. Jókay-Ihász Miklós, Keresztes János, dr. Konkoly-Thege Sándor, dr. Kőrös Endre, Niern­see Pál, dr. Pongrácz József és Szabadhegy Elemér. Mikor Sipőcz Jenő polgármester be­széde után az összes törvényhátóságok zászlóit meghajtották a szobormű előtt, zöld fehér lo­bogónk hódolata szimbolizálta azt a kegyeletet, amellyel e mi vármegyénk is adózik a nagy vértanú halhatatlan emlékének. — Egy holland lelkész és Magyar­ország. Ritka belsőséges és megható ünnep folyt le e hét csütörtökjén a kollégium díszter­mében. Az ünnepet a theol. akadémia tanári kara rendezte W. A. Dekker hollandi ref. lelkész tiszteletére, aki a hollandiai magyar gyermek­nyaraltatás körül szerzett érdemeket, megtanult magyarul, tanulmányt írt hazánkról és a pápai főiskoláról s most ellátogatott feleségével együtt városunkba. Dr. Tóth Endre főisk. igazgató a holland-magyar történeti és kulturkapcsolatokat tömören és jellegzetesen ismertető megnyitója után, W. A. Dekker lelkész mondott nemzetünk iránti rajongó szeretetéről tanúskodó beszédet. Hárorn magyar költő jelképezi neki a mult, a jelen és a jövő sorsát nemzetünknek. A multat — a szabadságért vivó nagyszerű küzdelmét — Kozma Karthagói harangja is, a jelent Arany Rab gólyája, mely „várja, várja mindig várja, hogy kinő majd csonka szárnya", a jö­vőt pedig a világhírű legnagyobb magyar líri­kus, Petőfi verse, aki szerint: „a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez". Frenetikus, percekig tartó taps követte a ha­zánk igazsága melletti gyönyörű hitvallást, s a jelenvoltak együtt éreztek dr. Tóth Endre főisk. igazgatóval, mikor így köszönte meg a hallot­takat: „Az Isten áldja meg!" W. A. Dekker még a pénteki napot is itt töltötte városunkban dr. Antal püspök vendége gyanánt. Magyar asztalt — magyar porcelánnal díszítsünk! Ezt most lehetővé teszi a világhirü mert garantált S&<é;&ife$ié&ií ebédlő-, tea- és mokka-készleteket általunk rendkívül olcsó áron hoz forgalomba. 6 személyes ebédlő­készlet már 02, pengőért, 12 személyes összeállításban arányosan olcsó áron. Vételkényszer nélkül tekintse meg mintáinkat! Ifj. Eisler Mór Papa, Főtér 19. sz. 4\

Next

/
Oldalképek
Tartalom