Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-04-15 / 15. szám

SoK millió De itt asz -bajban, f Gyógyfiaias" ? — páratlan. Vállalkozók és iparosok, Akiket a címben szorosan egymás mellé állítottunk, azok szorosan összekapcsolódnak az életben is. Vállalkozó és iparos egymás nélkül meg nem élhetnek. Amikor vállalkozókról beszélünk, természetesen építési vállalkozókra gondolunk, akik építési vállalataiknál az iparosok sokaságával lépnek üzleti összeköttetésbe. Mert a szorosan vett építési (kőmi ves és ács) munkán kívül nem készülhet el az épület asztalos, lakatos, bádogos és vizvezetékszerelő, villanyszerelő, kályhás, szobafestő és mázoló stb. iparosok nélkül, akiket szinte alvállalkozóknak tekinthetünk. A fővállalkozó maga az építési vállalkozó, aki az építtetővel szemben viseli a felelősséget az épületen végzett összes munkákért. De felelős a vele szakmájukbeli munkákra szerződést kötő iparosokkal szemben is a tekintetben, hogy azok a vállalati összegből hiánytalanul megkapják azt a munkadíjat, amelyben a fővállalkozóval — rendszerint árajánlatok bekérése útján —• megegyeztek, s amelyet a fővállalkozó költségelőirányzatába beillesztett. Sajnos, e körül a felelősség körül országszerte, így akárhányszor nálunk is, súlyos bajok vannak. A fővállalkozó befejezvén a munkálatokat — tisztelet a kivételeknek —, megfeledkezik a neki munkát teljesítő iparosokról. Felveszi a vállalati összeget az építtetőtől, s az iparosoknak — nem fizet. És az iparos, az alvállalkozó e miatt ugyancsak nem tudja teljesíteni kötelességét munkásaival és anyaghitelezőivel szemben, amikből (nagy bajok származnak, esetleg az iparos tönkremenését eredményezi, mint azt szomorú példák mutatják városunkban is. Annak, hogy a fővállalkozó ilyen inkorrekt módon bán el a vele egysorsú iparosokkal, két oka lehet. Először a rosszakarat, a mások érdekeinek semmibe vevése, másodszor az elharapózott szenny verseny,/ amely keresztülgázol mindenen, amit ipari tisztességnek tartunk. Vállalni minden áron munkát — a nagy kenyérharcban ez most sokaknak a helytelenül választott jelszava. S mikor a munka elkészült és az ily módon vállalkozó utólagos számítást csinál, akkor reájön, hogy a munkára alaposan reáfizetett, aminek következménye — többek között —, hogy hátralékban marad, jó, ha nem örökre, az iparosoknak. Ennek pedig nem volna szabad megtörténnie. Mert a fővállalkozó — az építtető minden gondjának magára vállalásával — tulajdonképen csak közvetíti a különböző iparosok munkáját, s a nekik járó összegek csak átfutó tételként szerepelhetnek nála. Ezek az összegek nem az ő, hanem valójában az alvállalkozó iparosoknak tulajdonai, akik nemcsakhogy megszolgáltak értük, hanem munkájukba tőkét is fektettek bele. Visszatartásuk, az iparosok megkárosítása — történt bár az a felsorolt: okok bármelyikéből — mélyen az erkölcsi felfogásba vágó cselekedet, amelyet törvényesen megakadályozni kell. (Vis majornak egyedül az tekinthető, ha a fővállalkozó maga sem kapja meg teljesen követelését az építtetőtől. A már felvett összegből azonban ekkor is részarányosai! juttatni kellene az iparosoknak.) Hogy mikép volna megvédelmezhető az iparosok veszélyeztetett érdeke, arra útmutatást nyújt a közszállítási szabályzat, amely gondoskodik arról, hogy a középületeken munkát végző iparosok kárt ne szenvedjenek, amennyiben kimondja, hogy járandóságukért végső fokon az építtető is felelős. Meglepetések azonban e részben az építtetőt alig érhetik,, mert hisz középületek építésénél a fővállalkozónak óvadékot kell letennie. Ha más alkalmasabb megoldás nem kínálkozik, a közszállítási szabályzat vonatkozó pontját ki kellene terjeszteni a magánépítkezésekre is, hogy a rajtuk dolgozó iparosokat veszteségek ne érjék, amelyek — sajnos — napjainkban mindgyakrabban előfordulnak. N. P. olcsón, venni férfi- és női felférneműt, férfi- és nőt harisnyát, gallért, nyakkendői, blúzokat és mindenféle <3> rőfösártit » az menjen bizalommal: Guth Nándor reklámár úházába KOSSUTH-UTCA 21. Elvem: Kevés haszon, nagy forgalom! UJJONG A SZIVEM. Ujjong a szivem : zeng a pacsirta! A vért pezsdítö ifjú tavasznak első hírnöke, első dalnoka. Nehéz küzdelmem, kinteli gondom mind, mind eltörpül Dalszomjas lelkem szárnyakra kapva fenn a magasba ővéle röpül. Fárasztó munkám is abba hagyom csak őt jiallgatom; dalolj szivemnek párja, testvérje, dalolj, csak dalolj édes dalnokom. Ujjong a szivem amint fent látom: együtt nőttünk mi s együtt dalolunk a kalászt-termő áldott határon. Törhetnek reánk bőszült viharok, vad fergetegek, fagyos nappalok, belénk vághatják éles csőrüket vérszomjas vércsék, gyilkos karvalyok ; Lehet, hogy vérzünk — de azért mégis felfelé szállunk, de azért mégis a napba nézünk s tavaszt hirdetünk. Ujjong a szivem s hogy élek újra neked köszönöm, kinek szivemmel csak egy a vágya, csak egy az útja . . . Ki előtt nincsen tilalmas mesgye, nincsen fekete bús országhatár, aki mindenütt új fészket rakhatsz, akit mindenütt szabad mező vár. S kopott gúnyádba, e földnek bármely táján barangolsz, minden embernek egyformán köszönsz, egyformán dalolsz. Kapcsándy Sándor. ÚJDONSÁGOK. T. előfizetőinknek, hirdetőinknek és minden olvasónknak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk. — Húsvéti istentiszteletek. A r. kath. templomban húsvét ünnepeiben a szent-misét Németh József apátplébános mondja; ünnep első napján a szentbeszédet ugyanő, másnapján pedig Tomózer Lajos káplán tartja. r — A ref. templomban húsvét vasárnapján Ólé Sándor lelkész, hétfőjén Fazekas Mihály püspöki titkár prédikál. — Az ev. templomban mindkét nap délelőttjén Schöck Gyula lelkész végzi az istentiszteletet. — Föapátbeiktatás. Dr. Kelemen Krizosztomot, a pannonhalmi rend főapátját dr. Serédi Jusztinián bibornok-hercegprímás húsvét hétfőjén fogja a pannonhalmi székesegyházban főapáti méltóságába beiktatni. A főapáti beiktatáson jelen lesznek mindazoknak a törvényhatóságoknak kiküldöttei, amelyek területén a Szent-Benedek-rendnek középiskolái vagy plébániái vannak. 1ceveréR, RösépameriRai és columbiai Kávé fajiakból összeállított eröfel/es is&ü Rávé */

4Ug. . . 3-7Ö Meinl Gyula Mi. - Pápa, Kossut£} £. utca 2.O. — Országos ref. tanárgyülés. Mint mult számunkban megírtuk, az Országos Református Tanáregyesület idei közgyűlését e hó 19-én, szerdán délelőtt 11 órakor városunkban a nőnevelő-intézet disztermében fogja megtartani. A közgyűlésre az elnökség tagjai és a résztvevők zöme vitéz dr. Bessenyey Lajos elnök vezetésével kedden délután 3/45-kor érkeznek meg. Aznap délután 6 órától kezdve a kollégium különböző termeiben szakosztályi tanácskozások lesznek. — Kerületi intéző-bizottsági ülés. A dunántúli református egyházkerület intéző-bizottsága folyó hó 20-án városunkban ülést fog tartani, melyen a kerületi elnökség vezetésével az egyházkerület és intézményeinek sürgősebb ügyeiben fognak tanácskozni és határozatokat hozni. — Vármegyei közgyűlés. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága folyó 1933. évi április hó 19-én és folytatva törvényhatósági bizottsági rendes közgyűlést tart. A közgyűlés fontosabb tárgyai: Alispáni jelentés. — A m. kir. miniszterelnöknek a munkanélküliség leküzdése érdekében intézett feliratunkra adott válaszirata. — Vasvármegye törvényhatósági bizottságának átirata a revíziós mozgalom támogatása tárgyában. — Nógrád és Hont k. e. e. vármegye átirata az új választójogi törvény megalkotása során az érdekképviseleti rendszer mellett való állásfoglalás ügyében. — A vármegye alispánjának a vármegye tulajdonát képező és kezelése alatt álló alapok, alapítványok, valamint a vármegyei gyámpénztár pénzkészletének gyümölcsöztetés céljából leendő elhelyezésére vonatkozólag előterjesztett indítványa. — A vármegye alispánjának előterjesztése az 1931. évi december hó 31-én fennálló vármegyei hozzájárulási hátralékok után a községek terhére előirt késedelmi kamatok törlése iránt. — A m. kir. kereskedelemügyi miniszter leirata a vármegyei törvényhatóságok részére a transzfer alapból nyújtandó építési kölcsönök ügyében. — A vármegye alispánja bemutatja a Balaton mentén fekvő gyógy- és üdülőhelyek ügyében megalkotandó vármegyei szabályrendelet tervezetét. x Mosás végett fehér- és kék ruhanemüeket átveszek s azokat tisztán legjutányosabb munkabér fejében átvasalva hazaszállítok. Szakács József né, Pápa, Lajos-utca 14. — Mikor tataroztat a város? Irtunk már róla, hogy a város épületei milyen elhagyott állapotban vannak. Arról ismerni fel őket, hogy elhagyatottságukkal kirínak a szomszéd épületek közül. A vakolat lehullott róluk, ablakaikról, ajtaikról- lekopott a festék, a párkányok omladoznak, bomladoznak. Az idei költségvetésbe pedig már van is felvéve tatarozásra valamelyes összeg. Mire várnak hát ? Miért nem kezdetik meg a munkát ? Hisz annyi építőmunkás várja, hogy dolgozhasson. Az e téren való takarékosság megboszulja magát. Erre igazán alkalmazható a közmondás, hogy „a fösvény kétszer költ", mert amit az idén rendbe hozathatunk — mondjuk — 50 pengővel, az jövőre tán 100 pengőből sem telik ki. A városnak kellene az épületek gondozásában előljárni a polgárság előtt jó példával, s ime a legrosszabb példát mutatja. Ám hisszük, hogy rövidesen a javulás, illetőleg a javítás útjára tér, s nem kell az idegenek előtt szégyenkezve mutogatnunk a város épületeit.