Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-01-14 / 2. szám

Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Szerkeszcudeü i .. . M Helyben. £ÜHzetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 filléz. Telefon 131. Kzáxn. ptulafdonos főszerkesztő: DR, KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. (my) Titulescu úr, Románia külügymi­nisztere, átutazván Budapesten, az állomáson fogadta a magyar újságírókat és előttük a román-magyar viszonyról nyilatkozott. A dip­lomata tökéletes simaságával Magyarország iránt érzett barátságának adott kifejezést. A magyar főváros területén és magyar újság­írók előtt Románia külügyminisztere nem is nyilatkozhatott máskép. De Titukscu ennél tovább is ment nyilatkozatában, amennyiben kijelentette, hogy őszintén óhajtja a szoros 1 ro­mán-magyar barátságot. Itt már meg kell áll­nunk egy kissé, hogy közelebbről megvizs­gáljuk, mit jelent ez a {nyilatkozat. A kisan­tant államférfiai időközönként ilyen mézédes szólamokkal traktálnak bennünket. Elismerő, szép szavakban ők sohasem szűkölködnek, amikor a kifosztott és eltiport Magyarország­ról van szó. A való tények azonban kirívóan ellenkeznek a kisantant részéről felénk és ró­lunk hangzó udvarias nyilatkozatokkal. A szo­morú és kietlen valóság az, hogy a kisantant minden vonatkozásban ádáz, ellenséges poli­tikát folytat Magyarország ellen. A magyar nemzet minden törekvése részükről körmön­font gáncsvetéssel, intrikákkal és akadályok­kal találkozik. Az uralmuk alá hajtott ma­gyarsággal pedig úgy bánnak, mint az ül­dözött vaddal. Az elcsatolt magyarságnak a páriák sorsa jutott osztályrészül. Szálanként tépdesik ki a magyarság gyökereit. Minden életnyilvánulását megkeserítik. A magyar bir­tokot kisajátították, az iskolákat sorra bezár­ják, az egyházakat üldözik. A magyar tisztvi­selőket szélnek eresztették, a magyar szülők gyermekeit a maguk elnemzetlenítő iskoláiba kényszerítik. A színmagyar vidékek egységét nagyarányú telepítésekkel bontják meg. Ir­tózatos erőfeszítéssel és kíméletlen követke­zetességgel az elnemzetlenítés erőszakos mun­kája nemcsak Romániában, hanem a kisantant minden államában. Ilyen gyászos körülmé­nyek között mit tartunk arról, hogy Titulescu ékes szavakban a magyar-román barátság ben­sőségéről álmodozik? Hogy képzeli Románia külügyminisztere ezt a barátságot? Magyar­országot a trianoni szerződésben lakosságának és területének kétharmadrészétől fosztották meg. Gondolhatja-e és hiheti-e Titulescu, vagy a kisantant bármely hatalmassága, hogy le­het komolyan a magyarsággal való barátság­ról beszélni, ha és amig minden úgy maradj ahogyan ma van? Elképzelheti-e bárki a vi­lágon azt a lehetetlenséget, hogy a magyar nemzet, amig egyetlen magyar ember él és lélekzik a földön, valaha is belenyugodhatik a trianoni §zerződés által teremtett mai, meg­szégyenítő állapotokba? Ölelkezni azzal, aki kifosztott és aki állandóan üldöz bennünket, aki minden cselekedetével — nyíltan vagy leplezetten — az életünkre tör: ugyan melyik öinérzetes nemzet volna ilyen meghunyász­kodásra és megalázkodásra képes? Először jóvá kell tenni a rajtunk elkövetett békehábo­rító igazságtalanságot. Először helyre kell állítani a magyar lélek nyugalmát. Csak ezen az úton lehet kiengesztelésről és barátságról szó. De mit látunk e részben Románia és a kisantant részéről. Amikor Gömbös minisz­terelnök bátor magyar szóval zászlajára tűzte nyíltan a revízió megvalósításának gondola­tát és amikor ennek a célkitűzésnek nyomán Magyarországon is és a külföldön is fellen­dült a revíziós mozgalom: a kisantant ha­talmasságai erre miként reagáltak? Románia magyar városaiban zavargó tüntetéseket ren­deztek a magyarság megfélemlítésére és a kisantant külügyminiszterei sietve tanácsko­zásra gyűltek össze Belgrádban és ott a leg­élesebben állást foglaltak a revízió ellen. És ezekurán Titulescu nekünk barátságról beszél? Igen, a magyar nemzet a maga nagylelkűségé­vel örömest barátságban és békében él az egész világgal, de nem önérzetének és a mai tarthatatlan állapotokba való megnyugvás árán. Nem, nem, soha! Városi tisztújító közgyűlés. ilamutli János — Pápa város polgármestere. — 1933 január <>. Pápa megyei város e hét első napján a megüresedett polgármesteri állás tárgyában részleges tisztújító közgyűlést tartott, amely alkalommal Hamüth János rendőrtanácsost, a pápai m. kir. államrendőrség vezetőjét vá­lasztotta meg a város polgármesterének. Meg­elégedéssel állapítjuk meg, hogy ebben a választásban az a szellem érvényesült, ami a tisztújítást megelőzőleg írt Polgármester­választás előtt és Restitutio in integrum cimü cikkeinkben kifejezésre iutott. Ugyanez a szel­lem hatotta át dr. Antaí Géza püspöknek az új polgármesterhez intézett üdvözlő beszédét, valamint az új polgármester székfoglalóját is, melyek egyaránt mély hatást keltettek. Ezeket a beszédeket tudósításunk során egész terje­delmükben közöljük. Vajha az elhangzott szép szavakból kiáradó szellem tisztító levegőként járná át a lelkeket s vajha az új polgármester hivataloskodása a tisztes rend és komoly munka inaugurálása mellett a béke és egyet­értés áldásait is meghozná városunknak! A polgármesterválasztó közgyűlés lefo­lyásáról itt következő tudósításunk számol be: A közgyűlés képe. Megnyitás. A városi közgyűlést ezúttal nem mostani megszokott helyén, az ipariskola máskor sem alkalmatos tantermében, hanem kivételesen a bencés gimnázium dísztermében tartották meg. Délelőtt 10 órára volt kitűzve a közgyűlés, de már háromnegyed 10-kor gyülekezni kezdtek a képviselőtestület tagjai és érdeklődő nagy közönség. Ez utóbbiak sorában feltűnő sokan jelentek meg a városháza hivatalnokai és al­kalmazottai sorából. A képviselők széksorai mögött széles folyosó után sorakoztak a hall­gatóság széksorai, amelyek 10 órára úgy megteltek, hogy igen sokan állva, szorongva hallgatták végig az izgalmasnak Ígérkező gyű­lés lefolyását. Addigra a képviselőtestület tag­jai is egy hiján mind összegyűltek. Az egy hiányzó dr. Grosz Lajos orvos, virilista volt, aki különben sem szokott soha a képviselő­testület tanácskozásai iránt érdeklődni. Tiz óra után tiz perccel bevonultak a kijelölő vá­lasztmány tagjai, élükön Szabadhegy Ele­mér törvényhatósági kiküldött elnökkel, aki a pódiumon lévő asztal mellett helyét elfog­lalván, mindenekelőtt felolvastatta a megbíza­tásáról szóló alispáni átiratot, majd a Magyar Hiszekegy elmondása után az itt következő beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Igen tisztelt Közgyűlés! Már egyszer volt szerencsém a múltban egy részleges tisztújító közgyűlésen elnökölni. Nagy örömmel jöttem ismét Pápa város nagyon tisztelt közönségé­hez kiküldetésemnek eleget tenni. A város nagy horderejű kérdésében, az egész lakos­ságot felölelő, felette eminens kérdésben jöt­ték össze, igen tisztelt uraim, dönteni. Ügy hiszem, nem tévedek, amikor úgy állítom be a helyzetet, hogy egy rendkívül súlyos nehéz Tűzifa, szén és épületanyag legjutányosabb beszerzési forrása a gróf Esterházy fatelepen működő RAUSCHER és BODÓ cégnél Telep: Pápa, Győri-ut 26. — Telefonszám: 124. Városi rendelésfelvételi iroda: Horthy Miklós Fő-utca 3. szám alatt. A. Megkezdődött a 14 napos nagy maradékvásár, minden­kinek saját érdeke, ha ezen kedvező alkalmat felhasználja BALOG JENŐ divatáru üzletében Kossuth Lajos utca 17. szám. ARADCKV A Az elmúlt évben férfi és női gyapjú szövetek­ből, selymek, parisettek, delének, tweedek, mosó-bársonyok, buret-kelmék, oxfordok, flanelek, barchendekből felgyülemlett maradé­kokat minden elfogadható olcsó áron árusítom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom