Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-12-30 / 52. szám

Hasznos tudni, SCHMIDTHAUER Igmándi természetes keserüvize az elrontott gyomrot 2—2 óra alatt rendbe hozza. nok, akik betegségüket hatóságilag igazolják. Bár a tüdővészre találtak volna fel ilyen hat­hatós orvosságot, mint ez a rendelet volt a munkanélküliségre. Az álmumkanélküliségre. A népkonyha vendégeinek száma az idén felére csökkent és a hideg tél ellenére sokkal keve­sebb fára van ebben az évben szükségük az embereknek. Mint a kámfor, ügy tűntek el az új jelszó hallatára az álszegények, a munka­kerülők, pedig csak egy napot kell dolgozni legy mázsa fáért és két napot egy havi nép­konyháért. Azaz kezdetben nem akartak el­tűnni. Még pár inapig kísérleteztek a szegény­ügyi hivatalban. Először követeltek, később könyörögtek, végül szidva a kormányt, a pol­gármestert, -eltávoztak, mondván nagy dühö­sen: »Inkább felakasztom magamat, de nem dolgozom«. Attól nem félünk, hogy ezek a fenyege­tések valóra válnak, mert akinek szégyen a munka, aki munkaiszonyban szenved, akinek nincsen bátorsága dolgozni: az meghalni is gyáva. És ezek az álmunkanélküliek nem is érdemlik meg, hogy a társadalom könyörü­lete feléjük forduljon, mert ma a legdrágább kincsünk a munka, valóságos nemzeti vagyon íés aki ezt a kincset megveti, az nem érdemli meg, hogy szorgalmas polgárok verejtékkel kiharcolt adógarasaiból éljen. Dr. Csermák Ferenc. Nem csorbítják meg a kőmívesmesterek jogait. A cikkíró úgy állítja be a kérdést, mintha a kőmívesmesternek ma joga volna emeletes házakat építeni, s amennyiben ezt a kívánságát a törvény nem teljesítené, úgy a megélhe­tése volna veszélyeztetve. Még arra is hivatkozik a cikkíró, hogy a kőmívesmesternek az emeletesház építéséből az államépítészeti hivatal előtt vizsgát kell tennie. Ez merőn légből kapott olyan állítás, amelynek semmi alapja nincs. A kőmíves­mester ugyanis csak egyszerű szerkezetű föld­szintes lakóházakból vizsgázik, az emeletes ház építése azonban vizsgája tárgyát nem képezi. Még képtelenebb azonban az az állítás, hogy a kőmívesmester megélhetése veszélyez­tetve volna akkor, ha munkaköre az emeletes házakra kiterjesztést nem nyerne. A hivatalos statisztikai adatok szerint: 1930. évb\en vidéken összesen 18.921 ház épült, ' 1 ebből földszintes . . . 18.726 egyemeletes . . . 159 két és több emeletes 36 195 Összesen: 18.921 Százalékosan: Földszintes ház . . 98"97 % Egy- és négyemeletes 1 '03 % Láthatjuk tehát, hogy a kőmívesmesternek bő­séges megélhetési lehetősége van, a mai jog­renddel megállapított munkaköre mellett. Éppen ellenkezőleg áll azonban a helyzet az építőmestert illetőleg', akinek részére a vidéki városokban kizárólagos joggal csak az emeletes ház maradna meg. Itt is azon­ban lépten-nyomon kiszorítja őt a kőmíves­mester, aki a törvényeken túlteszi magát és hatáskörét meghaladó munkákat is végez és ezzel elveszi az építőmester kenyerét. Megerősítik ezt az állítást a pápai viszo­nyok is, ahol a folyó esztendőbein egy drb. (egyemeletes kisebb kórháztoldalék, egy ki­sebb emeletes műhelytoldalék és a félben­maraét ref. templom tornyára 15 méter magas felfalazás készült. E közül a három munka kö­zül is a müheJytoldalékot kőmívesmesteír építette építőmester leplezése mellett. Ugyan­csak kőmívesmesterek készítették a még elő­fordult két-három drb. emeletes lakóház utcai homlokzat-javítását is. Kérdezzük tehát, őszinte és becsületes-e a cikknek a vészkiáltása, amellyel az építőmes­tereket háttérbe szorítani kívánja. Ebbeli tö­rekvésében nem riad vissza ezek lekicsinylé­sétől sem, pedig az építőmester és kőmíves­mester szakképzettsége között alig összeha­sonlítható különbség van. A vizsgázott kőmívesmester, amilyen a cikkíró is, egyszerű kőmíveslegényből leszj aki az Államépítészeti Hivatalban az igen kis körre szoruló mestervizsgát a legtöbb eset­ben úgy, ahogy, nagynehezen leteszi. Építő­mester azonban az lehet: 1. aki a kir. József Műegyetemen épí­tészmérnöki oklevelet szerzett és két évi építő­mesteri külső gyakorlatot folytatott; 2. aki a Felső Építőipariskola sikeres el­végzése után még a műegyetemi képzettség­hez közelálló építőmesteri államvizsgát le­tette; 3. aki a kir. József Műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett és ezenfelül leteszi az előbb említett építőmesteri Vizsgát, vagy pedig hat évi szakbavágó gyakorlatot szerez. Ahhoz, hogy az építőmesteri szakképzett­séget valaki lekicsinyelje, csak olyan tájéko­zatlanság és elfogultság szükséges, mint amit a cikk írójánál láthatunk, aki nem átalja a té­nyeket meghamisítani sem, csakhogy a kő­mívesmestereket jogkiterjesztéshez juttassa. Azt állítja ugyanis, hogy.az új törvénytervezet a kőmívesmestertől még a rendes földszintes ház tervezését és felépítését is el akarja venni, továbbá, hogy a törvénytervezet a többi építő­iparos (asztalos, lakatos, szerelő stb.) munka­körét is meg akarja csonkítani az építőmes­terek javára. Ezen állítás alaptalanságának igazolására idézzük a törvénytervezet idevo­natkozó szakaszait: 3. §. »A kőmívesíriesteri ipar munkakö­rébe tartoznak: a) Földszintes, egyszer alápincézett, vagy alagsorral ellátott normális terhelésű olyan lakóházak, középületek, gazdasági és ipari épületek építésének, fenntartásának, javításá­nak, átalakításának és bontásának munkái, az ácsmunkák kivételével, melyekben 6.50 mé­ternel, a belső magasság pedig 4 m.-nél nem nagyobbak.« 6. §. »A kisebb kómívesiparos munka­körébe tartozik: a) Kis- és nagyközségekben, továbbá ta­nyákon, szállásokon legfeljebb két szobából, konyhából és kamrából álló egyenesorru, alá nem pincézett, egyszerű szerkezetű földszin­tes olyan lakóházak és gazdasági épületek épí­tése, amelyek szélessége, vagyis a külső szerkezeti főfalak külső felszinvonalai közötti távolság 6 m.-nél, belső magassága 3.50 m.-nél nem nagyobb, ide nem értve az ács­munkát^ 13. §. 3. bekezdés: »Az építőiparos az ipara munkakörébe tartozó munkán felül az építmény befejezé­séhez szükséges bárminő más munka vég­zését is elvállalhatja, de ha ez a munka vala­mely képpesítéshez kötött ipar munkakörébe tartozik és erre az iparra az építőiparosnak iparigazolványa, illetőleg iparengedélye nincs, azt arra jogosított önálló iparossal köteles' végeztetnie Kár tehát a kőmívesmestereknek afelett iaggódni, hogy mi lesz azzal a »sok ezer ipa­rossal és építtető közönséggel, ha a kőmíves­mesterek sokaságának jogait elveszik és min­den jogot a csekély számú építőmesterek ke­zébe adnak«. A kormány bölcsessége meg­találja azt a helyes utat, amelynek megtar­tása mellett a fejlődő technikai műszaki kép­zettség érvényesülését biztosítani és az épít­tető nagyközönség érdekeit meg kell védeni és nyugodtak lehetnek nemcsíak az építő­iparral rokoniparosok, de a kőmívesmesterek is, hogy az új törvény nem fogja jogaikat megcsonkítani. A cikk a kőmívesmesteri tudás érvényesí­téséről is beszél. Ez a tudás kizárólag csak a földszintes házakra szorítkozik. Ha azonban valamely kőmívesmester magának szorga­lomból önképzés útján, magasabb ismereteket szerez meg, úgy az építőipar liberális jog­rendje lehetőséget ad arra, hogy a kőmíves­mester az építőmesteri képzettséget is megsze­rezze. Ettől azonban éppen azok a kőmíves­mesterek irtóznak, akik leghangosabbak, el­lenben a kőmívesmestereknek az a része, amely átérzi az építőmesterséggel járó fele­PS/bftdard "tervcfaceA Tökéletes készülék — tökéletes vétel. TELEFONGYÁR R. T. lősség súlyát, komolyan nekilát szakismeretei kibővítésének és kitartó, hosszú, szorgalmas munka után megbirkózik az építőmesteri vizs­gával, hogy ilymódon juthasson hozzá a rnaga­sabbrendü munkalehetőség gyakorlásához. Ne a tények elferdítésével igyekezzenek a kőmívesmesterek magasabb munkakörhöz jutni, hanem tudásuknak és szakképzettségüknek fejlesztése és erről az építőmesteri vizsga letétele útján. (Vége.) Fa Mihály építőmester, a pápai építőmesterek szövetségének elnöke. A síelésről. A si történetének nyomai több ezer esz­tendőre nyúlnak vissza. Tudományos meg­állapítás szerint a si őshazája a finn-ugor né­pek őshazája, az európai Oroszországban levő Oka, Volga és Bjelaja folyók vidéke. Vándor­lásaik közben a finn-ugor származású lappok vitték be Skandináviába. Téli vadászaton a rénszarvas üldözésére, messze fekvő helyek el­érésére használták, sőt Saxo, a dán történet­író írja, hogy a finnek csatáikat síken vívják meg és győzedelmesen verik vissza a dáno­kat. Az északi népeknél nagy népszerűségre tesz szert. Évszázadokon át mint közlekedési és életszükségleti eszköz töltötte be szerepét. Néhány évtizeddel ezelőtt valami kiszá­míthatatlan szeszély idesodorta közénk, Kö­zépeurópa fiai közé. Csodálkozással fogadták a furcsa deszkatalpakat, majd lassan bűvkö­rébe ejtette az érdeklődőket és ma már elkép­zelhetetlen tömeget vall lelkes hódolójának. Híveinek száma a világ minden részében év­ről-évre rohamos tempóban növekedik. Miben rejlik ennek a sportnak varázsa? Elsősorban a téli természet cstodálatos szépsége. A behavazott erdő alabástromosz­lopzatú csúcsíves templomként borul össze, s minden bokor, kóró, fűszál királynői dísznek is beillő diadémmal hivalkodik. És mi igézet­tel szemléljük a természet szépsíégének fen­séges megnyilvánulását. A sisport népszerűségéhez, az esztétikai hatás mellett nagyban hozzájárult az egész­ségügyi hatás. A havas tájak száraz levegője, a téli nap erős kisugárzásával úgyszólván fel­villanyozza az egész szervezetet. A vérkeringés élénkebb, az anyagcsere kedvezőbb és minden­nemű életnyilvánulás intenzivebbé válik. Ez az oka annak, hogy gyengébb és leromlott szervezetüek oly kedvvel hódolnak e sport­nak, amely napokra, órákra visszavarázsolja a már elveszettnek hitt fiatalságot. A sisport valóságos megváltás azon sport­emberek számára, akik télen is áhítják a fá­rasztó munkát, a szabad természet üde, tiszta levegőjét, napfényes és acélozó hidegét. A különleges mozgásrendszere is csá­bítólag hat. Maga az egyszerű siklás a síkon, amely az ügető ló sebességével visz a szipor­kázó hótakarón. Hát mikor a lejtőnek irányít­juk léceink orrát! Valósággal szelek szár­nyán, félistenként száguldunk alá a mélybe s oly élvezetben v^n részünk, amit a vérbeli, síelő senkivel a világon fel nem cserél. Lóránt József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom