Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-11-18 / 46. szám

fi Ifi j'tl hogy SCHMIDTHAUER természetes keserüvize, gyorsan elhárítja a sok evéstől és ivás= tói eredő kellemetlen érzéseket. Pártoljuk a helyi ipart! Minden idők legragyogóbb tollú uságirója: Kossuth Lajos, a negyvenes évek elején lapjában: a Pesti Hírlapban kiadta a jelszót: »Pártoljuk a honi ipart!« — amely jelszó csakhamar szállóigévé vált és napjainkban is gyakran találkozunk vele. Bizonyára oka volt rá Kossuth Lajosnak, hogy a magyar ipar érdekében országgá bocsássa iezt a hatalmas cikkét, s felrázza vele a szunnyadó lelkeket, amelyek olyan hamar megfeledkeznek arról, hogy a hazafiságnak nemcsak szólamokban, de cselekedetekben is meg kell nyilvánulnia. Már pedig pártolni a m,agyar ipart, különösen abban az időben, amikor az ország tehetősebbjei Bécsbe hordták garmadával a pénzt, s a magyar ipar mellett csak lekicsinyléssel haladtak el> — hazafias kötelesség volt, — ám az ma is, amikor még mindig óriási összegek özönlenek ki külföldre olyan holmikért, amelyeket magyar kezek ide haza is igen jól előállítanának. Azonban én most nem erről akarok beszélni. Sem a hely, sem az én gyenge hangom nem alkalmas arra, hogy országos rnegmordulásra szólítson, elvégzik ezt nálam sokkal hivatottabbak, de amiért ezúttal tollat fogtam, mégis csak rokon-téma, ha nem is országos, de helyi vonatkozásban. Én, a törpe epigon, megpróbálom variálni a kossuthi szállóigét: »Pártoljuk a honi ipart!« — oly módon, hogy »Pártoljuk u helyi ipart/a. Mert most, a nyomorúságok idején, amikor iparosaink nagyrészének úgyszólván semmi munkája nincs; amikor az ipari munkások inségmunkán kénytelenek tengetni életüket; amikor az iparűző családok szinte az éhhalállal néznek farkas szemet, — akadnak városunkban nők és férfiak jócskán, (akik a helyi ipar megkerülésével másutt szerzik be ruha- és egyéb szükségleteiket, s igen legysíierű mátkapárok is a fővárosba utaznak lakásuk berendezése végett. Vannak, akik nem is éreznék jól magukat a ruhában, amelyet helyben készítettek volna el, fizetnek inkább magasabb árat, csak a márka fővárosi, vagy legalább is ne pápai legyen. Gyáraink, pénzintézeteink, kereskedőink — tisztelet a kivételeknek — idegen impreszszummal ellátott nyomtatványokat használnak, jóllehet négy versenyképes nyomda van Pápán és a nyomdai munkások töbK mint fele hónapok, évek óta munka nélkül lézeng. Pedig hát a gyár Pápa város közönségétől kapta létesülésekor a különböző kedvezményeket, a pénzintézetek vagyonának gyarapodását a pápai közönség mozdítja elő, s a kereskedők vevőiket ugyancsak a pápai közönség soraiból nyerik. Még súlyosabb elbírálás alá esik, ha maga a hivatalos város jár elő rossz példával a helyi ipar pártolásánál. Csak a napokban történt meg pl., hogy az 1934. évi nyomtatványszükjséglet beszerzésénél a város a nyomtatványok jó részét — az árajánlati tételeket olcsóbbságuk szerint szétbonoolva — budapesti vállalkozónak juttatta, (zárjel közt megjegyezve, aki nem is nyomdász), jóllehet árajánlatának végösszege magasabb volt a legíalacsonyabb ajánlatot tevő pápai nyomdászénál. Igaz, hogy az ország területén bárhol készített munkákat magyar kezek állítják elő, s végeredményben a pénz, mit értük fizetnek, az ország gazdasági életének vérkeringését táplálja, de a józan ész mégis csak azt követeli, hogy elsősorban azokon segítsünk, akik közelebb állanak hozzánk; akik adófilléreikkel

1 fenntartják közhivatalainkat és közintézményeinket; akik keresetük révén a helyi ipar és kereskedelem forgalmát növelik, — s ha már itt segítségre nincs szükség, myujtsjuk ki tovább a kezünket. Ha így járunk el, kevesebb lesz azoknak a száma, akikről inségmunkával kell gondoskodni, amiből viszont az következik, hogy az áldozat is kisebb lesz, arínt e címen a város adózó polgárainak viselnie kell. Tartsuk tehát erkölcsi kötelességünknek pártolni a helyi ipart, mert amikor ezt teszszük, pártoljuk vele saját magunkat is. N. P. Pápa megyei város polgármesterétől. Kérelem a város közönségéhez! A lapok hasábjain már több izben napvilágot látott a város közönségének az az óhaja, hogy a tolakodó, kellemetlenkedő kéregetőktől valami módon megszabaduljon. Mindenkinek volt alkalma ugyanis meggyőződni arról, hogy a nemesszivű adakozó adománya nem azt a célt szolgálja, amelyre adatott s annak csak csekély hányada szolgál a nyomorenyhítésre. A kéregetők legnagyobb része a koldult pénzt bűnös hajlamaik kielégítésére vagy szórakozásra költi. Eger után az ország legtöbb városa megszervezte a szegénygondozást és ezzel kapcsolatban eltiltotta a koldulást. A városok eme akciója olyan nagyértékű eredményt tud felmutatni, hogy annak Pápán leendő bevezetése is kívánatosnak látszik. A városnak van ugyan szabályrendelete, amely a koldulást megtiltja, a tapasztalat azonban azt mutatja, hogy e kérdést csupán hatalmi szóval rendezni nem lehet. Éppen ezért fordulok a város közönségéhez kérésemmel, legyen segítségemre az emberi méltóságot ljealázó koldulás megszüntetése érdekében megkezdett küzdelemben. A kérésem első része az, hogy az adományokat a városhoz juttassa a közönség, melynek ellenében mindenki az ajtóra kifüg

1geszthető figyelmeztető táblát kap, ami igazolja, hogy az adománya a városhoz adatott s hogy magánosoknak segélyt nem ad. A kérésem második része az, hogy bármilyen nehéz is a kéregetőket elküldeni eleinte, a közönség ne adjon semmiféle segélyt a kéregetőknek. Ez által elérhető lesz az, hogy az állandó látogatás és gondozás által a tényleg rászorulók rendes ellátásban részesülnek, mig azok, akik a koldulást megszokásból, vagy könnyű, dolog nélküli pénzszerzésből hivatásszerűen űzik, ne vehessék igénybe a közönség jószívűségét. A városi jótékony nőegyesületek áldozatoslelkű hölgytagjai be fognak kopogtatni mindenkihez a városi gyűjtőivekkel, amelyeken feljegyzik a felajánlott adományokat. Az adományokat havonként, vagy negyedévenként lehet fizetni. Az összeszedésről a város gondoskodik. Kérem a város közönségét, hogy fogadja szeretettel a nőegyesületek hölgytagjait és tehetségéhez képest mindenki ajánlja fel adományát. Hciinuif) s. k. polgármester. ÚJDONSÁGOK. — A Jőkai-kör közgyűlése és előadó ülése. A Jókai-kör mult vasárnap a nőnevelőintézet dísztermét teljesen megtöltő nagy és díszes közönség előtt tartotta közgyűlését és idei első előadó-ülését. A közgyűlésen dr. Kőrös Endre elnöklő főtitkár bejelentette, hogy dr. Antal Géza püspök, a kör nagynevű elnöke betegsége miatt őszinte sajnálatunkra nem jelenhetett ugyan meg, de lélekben ma is jelen van s ennek bizonyságául elküldte elnöki megnyitóját, amelyet Fejes Zsigmond a megjelentek nagy érdeklődése és tetszése mellett olvasott fel. A magasan szárnyaló megnyitóért, melyet mai számunkban olvasóink gyönyörűségére egész terjedelmében közlünk, s amely a kör kulturális hivatását a mai nehéz viszonyok közt bámulatos jellemzetességgel aposztrofálja, a kör jegyzőkönyvileg fejezte ki mélyen érzett hálás köszönetét szeretett elnökének azzal a forró kívánságával együtt, hogy őt minél előbb ismét régi testi erejében személyesen is üdvözölhesse az előadói pódiumon. Elnöklő főtitkár előterjesztette ezután az igazgató-tan ács javaslatát a megüresedett állások betöltésére vonatkozólag, melynek egyhangú elfogadásával megválasztattak: alelnöknek Fejes ZsigJ1®^/ megérkezett! MEINL GYULA R.T. mond és dr. Dobrovics Ágost, titkárnak Horváth Endre, az irodalmi szakosztály elnökének dr. Pongrácz József, előadójának dr. Földy József, az igazgató-tanács tagjainak: Harasztosi Király Margit, Hamuth János, Ölé Sándor és Tóth Lajos (főisk. zenetanár). Helyesléssel fogadták az igazgató-tanács azon kegyeletes javaslatát, hogy Petőfi és Jókainak a kör által a Széchenyi-téren felállított szobrait minden március 15-én megkoszlorúzza. Miután a számvizsgálók által felülvizsgált pénztárnoki jelentésnek, melyet Lux Lajos pénztárnok gyásza miatt nem terjeszthetett be, jóváhagyására az elnökséget felhatalmazták, a közgyűlés véget ért. — Az előadói ülés irodalmi részét elsőnek Dobrovics Ágost szolgáltatta, aki mindenekelőtt szívbéli köszönetét nyilvánította azért a megtiszteltetésért, hogy a nagymultú és hivatású kör alelnökének megválasztotta. Ezután feszült figyelem között olvasta fel alapos történeti tudásra és elmélyedésre valló értekezését Széchenyi jés a magyar egység címén, melynek nagyszerű tanulsága teljesen a mi korunknak szólott. Széchenyi ugyanis a nemzeti egység legfőbb akadályát a nemzetiségi kérdésben, a felekezetieskedésben és a pártoskodásban találta. Mindenkinek szivébe markolt az előadó, midőn lelkes előadása befejezésekép a mai pánszláv és pangermán végveszély elkerülése végett ő is minden magyarnak a nemzeti egység szellemében való egyesülését kívánta. Másik előadója az estnek Sándor Pál, a termékeny és népszerű színműíró volt, aki egy most készülő darabjának, a Thália papjai-nak első felvonásából mutatott be egy kortörténeti szempontból kitűnően megrajzolt, élénk és mozgalmas részletet, mely a magyar színészet héroszának, Kelemen Lászlónak magyar nemzeti felbuzdulásába és az ellenséges viszonyok ellenére való bátor elindulásába engedett bepillantani. A közönség nagy tetszéssel fogadta a derűs részletekben sem szűkölködő élvezetes felolvasásban bemutatott részletet és a hallottak alapján nagy várakozással tekint a készülő dráma elé. Az irodalmi előadókhoz hasonló sikert arattak az előadó-ülés zenei számai is. Könczöl Irén Lisztnek La Campanelláját, ezt a csak igazán elsőrendű zongoravirtuózoknak való darabot játszotta, elbűvölő könnyedséggel, a '— sajnos — nem tökéletes zongorán is diadalmaskodó tökéletes tudásával és ihletett művészettel. Nagy és méltó sikert aratott a főiskolai énekkar is, mely Tóth Lajos ismert kitűnő és odaadó vezetésével nem ismert régi népdalokat adott elő pompás összhangban, zengzetes erővel és gyújtó hatással. Az utolsó számot a felzúgó tapsokra meg is kellett ismételniök. — Kedvezményes utazás Budapestre. A máv. a Nemzeti Munkahétre utazók részére 50o/o-os menetdíjkedvezményt ínyujt. Az oda és visszautazás nov. 8-tól nov. 22-én 24 óráig terjedő időben bármikor történhetik. Igazoltványok, melyek ára 2 P, valamint kedvezményes jegyek a Leszámítoló bankban a Menete jegyirodánál szerezhetők be.